veszélyes madár

Ki ne emlékezne Alfred Hitchcock 1963-as Madarak című thrillerére, amely világszerte milliókat tartott izgalomban? Kevesen tudják, hogy a filmet egy valódi esemény ihlette, nevezetesen egy 1961. augusztus 18-ra virradó, hajnali támadás, amikor is tengeri madarak – egyesek szerint sirályok – tömege tört rá a kaliforniai Capitolára. A szakértők először úgy vélték, hogy a madarakat a városra leereszkedő sűrű köd zavarta meg aznap reggel, de aztán több mint ötven évvel később a Louisiana Állami Egyetem tudósai a Nature Geoscience című tudományos folyóiratban egy egészen hátborzongató dologról számoltak be:

Veszedelmes moszatok

Az apró, egysejtű, tengeri és édesvízi környezetben egyaránt élő algák többsége ártalmatlan – sőt valójában számos víziállat számára fontos táplálékforrás –, de vannak köztük más élőlényeket megmérgező toxinokat termelők is. Mint kiderült, az 1961-es esetben a Pseudo-nitzschia nemzetség néhány kovamoszata volt a ludas, amelyek egy úgynevezett domoinsav nevű toxint állítanak elő.

Hasznos tudni, hogy ha ezek a moszatfélék sok tápanyaghoz és fényhez jutnak, akkor jelentősen elszaporodnak – ilyen magas koncentrációban következik be az algavirágzás. Amikor a Pseudo-nitzschiával történik mindez, akkor a kagylók és a kisebb halak, köztük például a szardella és a szardínia, nagy mennyiségű domoinsavat fogyasztanak. Ugyan a toxin nem károsítja ezeket az élőlényeket, a szöveteikben azonban felhalmozódik, így kerül be az ezekre vadászó tengeri madarak szervezetébe is, amelyben a domoinsav neurotoxiként működik, és különféle tüneteket okoz. Például

megzavarja az idegi jelek átvitelét az agyban, letargiát, tájékozódási zavart, hányást, görcsrohamokat, amnéziát okozhat,

mi több, előfordulhat agykárosodás, és bekövetkezhet halál is – a capitolai madártámadás idején azonban minderről mit sem tudtak.

Noha sokan azt gondolják, hogy az ilyen kivételes eseteken kívül, minden madár békés természettel megáldott élőlény, jó tudni: még a legkisebb madarak közt is akad olyan, amely a területét vagy épp az utódait védve maga lesz a veszedelem.

Ritkán támadnak, de akkor veszélyesek a kazuárok

A kazuárok kíváncsi természetű állatok, és időnként támadnak is, noha az emberek ellen elkövetett tettek viszonylag ritkák. Azok azonban meglehetősen veszélyesek. Egy 2012-es incidens során történt, amikor az ausztráliai Queenslandben egy turistát rúgott a vízbe egy kazuár, de nagyobb baj szerencsére nem történt. Nem úgy, mint szűk egy évszázaddal azelőtt, 1926-ban, amikor az egyetlen ismert halálos kimenetelű támadásban egy kazuár egy földön fekvő fiú nyaki ütőerébe mélyesztette hosszú karmait. 

Óriásit rúg az emu

Egy másik termetes madárral Magyarországon is lehet találkozni, noha hazánk nem természetes élőhelye. A zömök testű, hosszú lábú emuk a kazuár közeli rokonai, amelyek

A kazuárokhoz és a struccokhoz hasonlóan az emuk a karmukkal is kárt tudnak tenni áldozatukban, ám az emberi halálesetek rendkívül ritkák. Az emutámadások leginkább Ausztráliában, vadállatparkokban, emufarmokon és állatkertekben fordulnak elő. 

A legnagyobb ma élő madarak egyike a strucc

Bár természetes élőhelye a struccnak sem Magyarország, hanem Afrika nyílt vidékei, hazai farmokon attól még lehet ezzel a madárral is találkozni. E tekintélyes termetű szárnyas az egyike a legnagyobb ma élő madaraknak:

A strucc erős lábaira támaszkodik, amelyekkel veszélyt érezve akár 72,5 km/órás sebességgel is tud futni. Ha sarokba szorítják, veszélyes rúgásaival még a legnagyobb ragadozókat is képes leteríteni, bár az ezek és a karmolásai által okozott halálesetek nagyon ritkák.

Csontokra vadászó saskeselyűk

Az akár több mint egy méter hosszú szakállas saskeselyűk szárnyfesztávolsága a közel 3 métert is elérheti. Közép-Ázsiától Kelet-Afrikán át Spanyolországig terjedő hegyvidékeken élő madarak, bármilyen furcsa is, a dögök mellett elsősorban csontokon élnek, amelyeket akár 80 méter magasból is a lapos kövekre ejtenek, hogy hozzáférjenek a velőhöz. Az ember elleni támadások ritkák vagy talán csak anekdoták, ám az athéni drámaíró, Aiszkhülosz állítólag úgy halt meg Gelában – Szicília déli partján –, hogy

egy szakállas saskeselyű egy teknőst ejtett a kopasz fejére, amelyről azt hitte, hogy egy kő.

Noha Aiszkhülosz valóban Gelában halt meg, a szakértők szerint a különös halálát leíró történetet egy későbbi komédiaíró találta ki. 

Veszedelmes nagy fülesbaglyok

Bár a baglyokról gyakran hallani olyat, hogy területüket és fiókáikat féltve nem riadnak vissza a támadásoktól, halálos sebeket csak nagy ritkán ejtenek. Figyelemreméltó azonban az amerikai nagy fülesbagoly, amely a tengerentúlon már több ízben is lecsapott emberre is – 2015-ben az Oregon állambeli Salem városában például egy kocogóra vetette magát. A bagollyal való találkozás meglehetősen veszélyessé is válhat, mert több mint 60 centiméter hosszú testükön a szárnyuk fesztávolsága akár a közel 2 métert is eléri. Az általában kis rágcsálókkal és madarakkal táplálkozó ragadozók nem riadnak vissza a nagyobb zsákmányoktól sem, ráadásul támadásuk során, ahogyan sok bagolyfaj, ezek is elsősorban az arcot és a fejet célozzák meg. 

Kisebbek, de harciasak az amerikai erdei fülesbaglyok

Bár a szalagos bagoly – amely élőhelye ugyancsak az Egyesült Államok, annak is a keleti része, valamint Délkelet-Kanada – kisebb a nagy fülesbagolynál, legalább olyan harcias. A mindössze 630 és 800 gramm közötti tömegű madarak szárnyfesztávolsága is tekintélyes, körülbelül 110 centiméter. A szalagos baglyok túrázók elleni támadásait Texasból egészen Brit Columbiáig jelentették, sőt azt gyanítják, hogy

egy egyedük még egy különös, nagy figyelmet kapott észak-karolinai gyilkossági ügyben is szerepet kapott.

2003-ban egy férfit elítéltek második felesége meggyilkolásáért. Nem sokkal később, amikor egyre-másra érkeztek a hírek a baglyok támadásairól az északnyugati térségében, újravizsgálták az esetet. Kiderült, hogy az áldozat fejbőrén, arcán és csuklóján talált sebek valószínűleg egy szalagos bagolytól származtak, ami akkor csapott le az asszonyra, amikor az a háza előkertjében volt. 

Ha szívesen olvasnál még veszedelmes állatokról, akkor ajánljuk figyelmedbe a világ leghalálosabb mérgű kígyójáról szóló cikkünket is.