Ha Egyiptom titokzatos halottaira vagy kíváncsi, a thébai nekropolisz, Szakkara különleges ősi kriptái vagy a gízai piramisok juthatnak először eszedbe. Nem is gondolnád, hogy alig 30 kilométerre onnét van egy másik helyszín is, amit a Holtak városának hívnak, de nem szerepel az útikönyvekben. Pedig ugyanúgy sírokat rejt – csak éppen modern koriakat. Kairó keleti részén található, és több mint egy temető: évtizedek óta az élők és holtak közös lakhelye, ahol történetek és szellemek egyaránt otthonra lelnek, és megidézik a múlt és jelen különös összefonódását.
Kairó sírjai közt élnek a városlakók
A kairói Holtak városa (El-Arrafa) a világ egyik legkülönlegesebb temetője, ahol az élők és a holtak lakhelye egyedülálló módon fonódik össze. Ez a több mint 5 kilométer hosszan elterülő városnegyed már az ókori Egyiptom óta szolgál temetkezési helyként és sírkertként, de a modern időkben egy másik célt is betöltött: élettér lett a szegények, kirekesztettek és a város peremére szorult családok számára.
A középkori és oszmán kori síremlékek, kripták és mauzóleumok között emberek tízezrei (egyesek szerint százezrei) alakítottak ki ideiglenes vagy állandó lakóhelyet, sőt, boltok és szolgáltatások is ide települtek. Az építészeti emlékek árnyékában családok élik mindennapjaikat: gyerekek játszanak a szűk udvarokban, asszonyok végzik ház körüli munkájukat, egyes sírok asztalként, mások vasalódeszkaként szolgálnak. Az itt élők egymás mellett, csendben osztoznak az elhunytakkal ezen a sajátságos városrészen. Mi viszont hol ruhaszárító kötelekbe akadunk bele, hol rozsdásodó biciklik állják utunkat, de olyan szívélyes vendéglátó is akad, aki a helyben kiépült kávézóba invitál.
Igazán szerencsés vagyok: hercegek és pasák a szomszédaim
– mutat körbe a sírkövekre Iszmail, hatalmas kacajjal nyomatékosítva öniróniáját.
Ezért laknak a kriptákban és a sírok között
A temetőt a szegénység és a lakhatási válság formálta ilyen lakott övezetté, mivel sokan nem engedhetik meg maguknak Kairóban az otthonteremtést. Itt, a kriptákban pedig védelmet találhatnak az időjárás és a mostoha természet elől. Bár a hatóságok megpróbáltak beavatkozni, az itt élők között kialakult egy szolidaritáson alapuló közösség, amely eddig sikerrel hárította el a kilakoltatási kísérleteket. Számukra ugyanis ez a temető nem csupán lakóhely, hanem a mindennapi túlélés záloga.
Furcsa érzés itt járni, hiszen a labirintusszerű utcákon haladva egyiptomi családok életébe nyerhetünk bepillantást, akik a több évszázados sírok közé és magukba a kriptákba építették be otthonukat. Ezek az emberek, akik generációk óta itt élnek, a szegénység miatt kényszerültek ide, mégis megszokott és otthonos közegüknek tekintik ezt a különös környéket. Az atmoszféra egyszerre hátborzongató és megindító, hiszen az itt élők természetes egyszerűséggel viszonyulnak a halálhoz – mintha e kettős világban élni a hétköznapok szokványos velejárója lenne.
Közben sírfeltárások is folynak
A naplementében a vörös fények és a homokos utak páratlan légkört teremtenek. A gazdagon díszített sírok faragványai és feliratai mesélnek a múltról, miközben az élet folyamatosan zajlik körülöttünk. A köztér és a sírok közötti határvonal elmosódik, mintha a történelem és a modern kor közötti átmenet épp itt és most történne.
És valóban: egyszer csak egy régészeti ásatás közepén találjuk magunkat, ahol archeológusok igyekeznek feltárni a történelmi leleteket. Kincseket érő ókori műalkotások és használati tárgyak kerülhetnek elő. A helyszín szinte lélegzik, a múlt és a jelen ritmusában. Olyan, mint egy élő történelemkönyv, ahol a régi civilizációk maradványai és a mai élet találkoznak. Azt juttatják eszünkbe, hogy a múlt sohasem hal meg igazán, csak új formát ölt.
Vannak a világnak olyan helyei, ahova turista egyáltalán nem juthat be. Itt összegyűjtöttük a legizgalmasabbakat.
