Eredetileg mindössze 8 napot tartózkodott volna a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) Barry E. Wilmore és Sunita Williams a Boeing Starliner első, emberes tesztrepülése keretében. Az űrhajó egyik hajtóműve azonban elromlott, és a visszatérést többször el kellett halasztani. A jelenlegi tervek szerint a Starliner legénység nélkül tér majd vissza, a két fennragadt asztronautát pedig a SpaceX hozza majd le 2025 februárjában. Ám nem ez az első baki vagy probléma, amely az idők során megnehezítette az űr felderítését. Volt ezek között halálos tragédiával végződő esemény is, ám olyan is bőven akadt, amely inkább mosolyt fakaszt – főként utólag.
Az űrben is jól jön a szigetelőszalag
Valószínűleg minden űrhajós és az irányítóközpontban dolgozó személyzet sok tagjának egyik rémálma vált valóra, amikor 2018 augusztusában csökkenni kezdett a Nemzetközi Űrállomáshoz kapcsolódott Szojuz-modul belsejében a légnyomás. Szerencsére nem szökött vészes sebességgel a levegő, ám ettől függetlenül az okot meg kellett találni. Ez sikerült is: a legénység a Szojuz belsejében egy 2 milliméteres lyukra bukkant.
Jobb híján az apró nyílást szigetelőszalaggal és epoxigyantával foltozták be.
Hogy pontosan mi okozta a lyukat, nem sikerült minden kétséget kizáróan kideríteni. Az amerikaiak a modul gyártása során történő hibára, az oroszok az egyik amerikai űrhajós szándékos szabotázsakciójára gyanakodtak.
Szoftveres baki pörgette meg az ISS-t
A két nemzet együttműködése az űrben nemcsak ebben az esetben járt nehézségekkel. Pár éve, 2021-ben, miután feljuttatták és az ISS-hez kapcsolták a Nauka orosz laboratórium-modult, egy szoftveres hiba hatására váratlanul beindultak a Nauka hajtóművei. Sem távvezérléssel, sem a helyszínen nem sikerült leállítani őket, így
az ISS másfél fordulatot tett, mire elfogyott a hajtóművek maradék üzemanyaga.
Az eset érdekessége, hogy emiatt kellett elhalasztani a Boeing Starliner második – az első sikertelen volt – legénység nélküli tesztrepülését. A hiba kijavítása után a Zvezda orosz modul (ehhez kapcsolódott a Nauka) hajtóműveivel sikerült a megfelelő pozícióba visszaállítani az ISS-t.
Kellemetlen űrséták
Olykor az űrséták is váratlan kihívások elé állították az asztronautákat. Heidemarie Stefanyshyn-Piper 2008 novemberében indult az űrállomás egyik napkollektorához, hogy megjavítsa annak egy elromlott alkatrészét. A munka közben azonban az egyik zsírozópisztoly meghibásodása elvonta a figyelmét, így nem vette észre, hogy szerszámosládája lassan egyre távolabbra lebeg tőle. A kollektor hibáját persze így is sikerült kijavítani, ám az aktatáska méretű doboz lett minden idők egyik legnagyobb tárgya, amelyet űrhajós elvesztett űrséta közben. Egy másik alkalommal saját űrruhájával gyűlt meg egy asztronauta, Luca Parmitano baja. 2013. július 16-án űrsétája közben
sisakja egyszer csak elkezdett megtelni vízzel.
Roppant különös lehetett, ahogy vízcseppek lebegtek az arca előtt, ám a helyzet nem volt veszélytelen, hiszen ellehetetlenítette a kommunikációt: Parmitano nemcsak beszélni nem tudott, de nem is hallotta, amit neki mondanak. Nem csoda, hogy inkább visszatért az ISS-re, így ez lett minden idők második legrövidebb űrsétája. (A legkurtább 14 perccel 2004-ben történt, amikor Michael Fincke szkafanderénél nyomásproblémát észleltek.)
Kamera által homályosan
Természetesen nem csak a Nemzetközi Űrállomás körül történtek furcsa bakik. Az amerikai űrügynökség Mars Climate Orbiter névre keresztelt űrszondáját 1998. december 11-én lőtték föl, ám a Marshoz érkezte után nem sokkal, 1999. szeptember 23-án megszakadt vele az összeköttetés. Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a szerkezet pályára állás közben túlságosan behatolt a légkörbe és elégett. Mint kiderült, ennek az oka egy félreértés volt:
a 125 millió dolláros szonda gyártója amerikai, a NASA viszont metrikus mértékegységeket használt.
Egy másik emlékezetes probléma a Hubble űrteleszkóp beüzemelésekor, 1990-ben adódott. Bizonyára mindenki látott már a fantasztikus szerkezet által készített csodás képek közül néhányat. Az űrtávcső üzembe állítása után rendkívül izgatottan várták mind a laikusok, mind a szakemberek az első fotókat. Hatalmas volt hát a csalódás, amikor végre megérkeztek az első felvételek – homályosak voltak.
Mint kiderült, nem optimális formára csiszolták a szerkezet egyik lencséjét (a külső része túlságosan lapos lett, mintegy 2200 nanométerrel),
így a szférikus aberráció (gömbi eltérés) hatására nem tudott megfelelően fókuszálni. A hibát 1993 decemberében kijavították, így a többi között megérkezhetett 1995-ben a Hubble űrtávcső egyik leghíresebb felvétele a Sas-ködről, a Teremtés oszlopai.
Olvasd el, milyen érdekes nyelvet alakítottak ki maguknak az asztronauták a Nemzetközi Űrállomáson.
