Bármerre is indulunk el, a világ minden égtája irányában találkozhatunk olyan izgalmas helyekkel, amelyek közül néhány létezését még tagadják is. Összeállításunk egyik legizgalmasabb, az örök fagy birodalmában található helyszínéről azonban mindenki tud, és nincs semmi köze egyetlen katonai bázishoz sem, sőt szent szövegeket sem őriznek benne.
Egy helyen a világ összes mag másolata
Ez a hely pedig nem máshol, mint az amúgy is olyan távolinak és elérhetetlennek tűnő Svalbardon van: a Spitzbergák Nemzetközi Magbunker. Az 1980-as években kezdték megvitatni ugyanis azt az ötletet, hogy legyen itt egy globális biztonsági tárolóhely, ahol a génbankokban tárolt vetőmag másodpéldányai helyezhetők el szerte a világon.
1984-ben az Északi Génbank tartalékvetőmag-tárolót hozott létre egy Longyearbyen melletti elhagyatott szénbányában, miközben fokozatosan formálódott egy világméretű tároló létrehozásának ötlete is. A hely végül 2008. február 26-án nyílt meg,
az örökfagy egy hegyének szilárd sziklájába vésett épületben jelenleg 6297 faj 1 331 458 magmintáját tárolják.
A svalbardi magbunker az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által irányított rendszer részeként működik, és kulcsszerepet játszik a világ élelmiszerbiztonságának hosszú távú fenntartásában. A létesítmény a különböző génbankokban tárolt gyűjtemények másolatait őrzi azért, hogy a jövő generációi is hozzáférhessenek a mezőgazdasági sokféleséghez még akkor is,
ha az eredeti minták természeti katasztrófák, emberi konfliktusok, változó politikai helyzetek vagy rossz gazdálkodás miatt elvesznének.
Bár a vetőmagtárolóhoz csak az arra feljogosított személyzet férhet hozzá, a létesítményt virtuális túrán körbe lehet járni – így legalább a 18 Celsius-fokos hőmérsékletet sem kell elviselni.
A térképen is egy fehér folt az 51-es körzet
A magyarok körében is igen népszerű Las Vegastól kicsivel kevesebb mint 130 kilométernyire északnyugatra található az Egyesült Államok légierejének egy katonai létesítménye, amely megannyi összeesküvés-elméletnek adott már teret. Sőt, inkább úgy fogalmaznánk, hogy az 51-es körzet több összeesküvés-elméletet szült, mint talán a világ összes katonai bázisa együttvéve. A dél-nevadai Groom Lake-nél található, a nyilvánosság elől teljesen elzárt hely 24 órás felügyelet alatt áll, a terület 51 alkalmazottja is csupán repülővel éri el. A bázis az idők során még titokzatosabbá vált azáltal, hogy a műholdképeit 2018-ig cenzúrázták.
A területet egyébként 1955-ben a CIA választotta ki a Lockheed U-2, egy nagy magasságú felderítő repülőgép tesztelési helyszínéül. A Project Aquatone kódnéven végrehajtott tesztelést maga Dwight D. Eisenhower elnök engedélyezte. Az U-2 1956-os hadrendbe állítása után az 51-et körzetet más repülőgépek, köztük az Oxcart néven is ismert A-12 felderítőgép és az F-117 Nighthawk lopakodó vadászrepülőgép fejlesztésére használták.
Az Egyesült Államok először 2013. június 25-én ismerte el a körzet létezését, miután a CIA jóváhagyta az U-2 és az Oxcart programok történetét bemutató, titkosított dokumentumok kiadását.
De vajon honnan jött ez a sok összeesküvés-elmélet földönkívüliekről és mindenféle titokzatos történésekről? Az időben 1989-ig kell visszanyúlni, bizonyos Robert Lazarig, aki azt állította, hogy az 51-es körzetben földönkívüli technológián dolgozott. Lazar arról is mesélt, hogy látta a létesítményben lévő idegenek boncolási fényképeit, és hogy az Egyesült Államok a bázist arra használta, hogy megvizsgálja a földönkívüli járműveket. Bár magát Lázart hiteltelenítették, állításai megannyi földönkívüli élettel foglalkozó, kormányzati összeesküvés-elméletet forgattak fel. Idegenekkel való érintkezésre azóta sincs bizonyíték sem az 51-es körzetben, sem máshol, a CIA szerint az UFO-észlelések jelentős részéért az U-2 és az azt követő katonai repülőgépek tesztrepülései felelősek.
Évtizedek óta zárva a kiemelkedő művészeti örökség
A franciaországi Dordogne megyében, Montignac közelében, a Vézère folyó völgye felett elhelyezkedő Lascaux-barlang az emberiség egyik legkiemelkedőbb művészeti öröksége. Ez az őskori kincs lenyűgöző műalkotásai révén vált világhírűvé: a Vézère-völgy festett barlangjainak és őskori településeinek részeként 1979-ben fel is került az UNESCO világörökségi listájára.
Lascaux barlangjára 1940 szeptemberében négy kalandvágyó tinédzser bukkant rá véletlenül, a felfedezés azonban felkeltette Henri Breuil francia régész figyelmét, aki elsőként végzett tudományos kutatásokat a helyszínen. A barlang egy körülbelül 20 méter széles és 5 méter magas főcsarnokból áll, és kisebb galériák hálózatából, amelyek mindegyike lenyűgöző őskori műalkotásokkal díszített.
A barlang úgy 600 festett, rajzolt állatot és szimbólumot, valamint csaknem 1500 vésetet tartalmaz. A műalkotások korát nem lehet pontosan meghatározni, a szénizotópos vizsgálatok szerint nagyjából 17 ezer éves lehet.
A Lascaux a felfedezésekor tökéletes állapotban volt, ám miután a barlangot 1948-ban megnyitották a nagyközönség előtt, kopni, hanyatlani kezdett. A felszerelt mesterséges világítás miatt halványulni kezdtek a pigmentek, az emberi jelenlét miatt pedig elszaporodtak az algák és a különféle baktériumok, amelyek mind-mind jelentős károkat okoztak. 1963-ban így a barlangot bezárták, és helyreállítási munkáknak hála, vissza tudták fordítani a folyamatokat, ám azóta sem látogatható. Azok számára azonban, akik ellenállhatatlan vágyat éreznek a műalkotások megfigyelésére, 1983-ban megnyílt a közelben egy részleges másolat, a Lascaux II.
Titkos bunkerhálózat a zárt város alatt
Az Urál-hegységben található Oroszország egyik legtitokzatosabb települése, az 1979-ben alapított Mezsgorje, amely elszigeteltsége nem az ott élők védelmére szolgál, hanem a felszín alatti titkok elrejtésére. A föld mélyén ugyanis egy hatalmas földalatti katonai létesítmény található, ahol állítólag titkos katonai projektek és nukleáris tevékenységek zajlanak.
Egyes források szerint ez az objektum ad otthont Oroszország egyik legnagyobb, a hidegháború idején épült bunkerrendszerének, amely egy nukleáris támadás ellen is védelmet nyújthat. A térségben végzett hatalmas földmunkákat amerikai műholdak is megfigyelték, ám Moszkva ezt azzal magyarázta, hogy élelmiszerraktárakat és orosz kincseket tartó helyet létesítenek. Mi tagadás, az igazság szó szerint el van fedve, így senki sem tudja a teljes valóságot. Az viszont biztos, hogy az orosz 51-es körzetként is emlegetett hely körüli rejtélyt még tovább növeli az a tény, hogy a teljes területre kizárólag a védelmi minisztérium külön engedélyével teheti be bárki is a lábát.
A zárt város lakossága 2002-ben 19 082, 2010-ben pedig 17 352 fő volt.
Japán legfontosabb szentélyébe is tilos belépni
Japánban is van egy a nyilvánosságtól elzárt hely: az iszei szentély – Ise Jingu –, amely „küszöbét” csak a sintó vallás legmagasabb rangú képviselői és a császári család tagjai léphetik át. Az építmény a szigetország legrégebbi és legfontosabb sintó szentélye, amelyben évente több mint 1500 szertartást tartanak.
Mind közül azonban a legnagyobb és legfontosabb a Shikinen-Sengu, amely első alkalmára 1300 évvel ezelőtt került sor, és húszévente rendezik meg. Ennek során minden szentélyépületet aprólékosan szétszednek és újjáépítenek, felújítják a kincseket és a műtárgyakat, és újonnan készítik elő az istenségek ruházatát. Ezzel a japánok megújítják az elméjüket és az istenségekbe vetett hitüket, valamint biztosítják az isteni szellemek megújulásának folyamatosságát. A hagyományos japán kultúrát és készségeket ezzel a következő generáció is továbbadja.
A nagyszentélyt legutóbb 2013-ban rombolták le, így legközelebb 2033-ban születhet újjá.
Noha a hívők előtt valóban nem áll nyitva a szentély belső területe, a külső részein ők is imádkozhatnak és részt vehetnek a nyilvános szertartásokon.
Ha szeretnél még legalább ilyen izgalmas helyekről olvasni, megmutatjuk a világ leghátborzongatóbb repülőtereit is.
