spanyol no

Spanyolország ugyan nem vett részt a II. világháborúban, de annak „főpróbáját” sokak szerint mégis az Ibériai-felszigeten tartották. Ez volt az 1936 és 1939 között gyakran véres összecsapásokkal járó spanyol polgárháború, melynek egyik leghíresebb művészeti lenyomata Picasso Guernicája. Ezt eredetiben a madridi Reina Sofia múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők.

A spanyol vezér

Az 1892-ben született Francisco Franco Bahamonde nagyon korán komoly katonai babérokra tört.1926-ban már mint idegenlégiós parancsnok, a legfiatalabb tábornok volt, akit marokkói posztjáról 1935-ben vezérkari főnöki hivatalba hívnak. 1936 tavaszán előbb ugyan száműzték a Kanári-szigetekre, de még ugyanannak az évnek őszén a spanyol nemzeti ellenkormány fejeként, államfő és rögtön „generalisszimusz” is lett egyszerre. Miután győzedelmeskedett a polgárháborúban, a Falange pártra támaszkodva gyakorolta teljhatalmát a Franco-diktatúra néven elhíresült érában.

Bő tíz évvel azután, hogy kezében összpontosította a hatalmat, kijelölte az ország számára a folytatást esetleges halála bekövetkeztével. De hiába jelölte ki el Caudillo (ejtsd: káudijjo) már 1947-ben a Bourbon-ház ifjú Juan Carlosát a később monarchiává alakuló ország élére, Franco 1975-ig élt és uralkodott. 1975 novemberében aztán, több hetes betegeskedést követően, 82 éves korában a tábornok az örök csatamezőkre lépett. Körültekintően, még halála előtt kicsivel, 1975. október 30-án átadta az államfői teendőket János Károly hercegnek, akit november 22-én meg is koronáztak. Így aztán már I. Juan Carlosként ünnepelhette a nép, amikor trónbeszédében megígérte, hogy uralkodása alatt

nagyobb beleszólást enged majd a népnek, és demokratikusabb irányba kívánja monarchiáját kormányozni.

Volt a rendszeren mit puhítani. Elődje ugyanis semmi hangsúlyt nem fektetett még a látszatára sem, hogy bizonyos nézetei, például a nők szerepéről alkotott elképzelése, az egyenrangúság legkisebb jelét is tanúsítsa.

A spanyol nők helyzete Franco diktatúrájában

A nő szerepe egyértelmű volt: feladata az életben, hogy odaadó anya és engedelmes feleség legyen. Gyakorlatilag kiskorúként kezelték, aki az apja fennhatósága után átvándorolt férje fennhatósága alá, hogy onnantól az ő szolgálatába állhasson. És valóban, egy korabeli szöveg szerint: "A nő szervezete az anyaság szolgálatában áll, míg a férfi szervezete az agy szolgálatában." Ilyen uralkodó szemlélet mellett nem csoda, ha maguk a nők is így vallották:

"A nők élete valójában nem más, akár leplezni kívánják ezt, akár nem, mint egy örök vágyakozás azután, hogy megtalálják a személyt, akinek engedelmeskedhetnek."

De még hogy?! A Királyi Nemzeti Orvosi Akadémia vezető tisztségét is betöltő orvos például számtalan nőt, köztük nagycsaládos édesanyákat vizsgálva feltárta, hogy többségük egyáltalán nem tapasztalta meg soha a testi örömöket. De mint az orvos leszögezte, ez nem is zavarta a nőket, hiszen, tulajdonképpen, legbelül és igazából a nő amit a férfiban is keres, az nem más, mint kizárólag az anyaság megélésének lehetősége.

Ez volt a spanyol nők dolga

A nőket "felmentették" a munkavégzés alól, nem vállalhattak tisztséget, és nem építettek karriert, hiszen kiteljesedésük egyetlen lehetséges formája az anyaság volt. Erre pedig, mint láthattuk, a nők annyira vágytak, hogy egy másik orvosi szakvélemény szerint 90%-uk legszívesebben úgy nézett volna anyai örömök elé, ha nem kellett volna az ahhoz szükséges szolgálaton átesnie!

Tanulnia pedig az iskolában is maximum az anyasághoz és a házvezetéshez szükséges diszciplinákat volt értelme. Ennek megfelelően Adolfo Maíllo általános iskolai inspektor egy írásában kifejtette: sokkal fontosabb, hogy egy nő be tudja fűszerezni és meg tudja sütni a krumplit hat különböző módon, mint hogy a háromszög oldalairól holmi matematikai bizonyítgatásba bonyolódjon.

Ha szeretnél borzongani letűnt diktatúrák vezéreinek szörnyűségein, ezt a korábbi cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.