párizs eiffel torony

Egyesek előre látták a "vasépítészet szülöttének" diadalát, mások viszont gúnyt űztek belőle, groteszknek és elcsépeltnek tartották. Hogyan és miért lett mégis az Eiffel-torony a modern Párizs szimbóluma? Mikor és hogyan változott meg az emberek megítélése? 

A kezdeti ellenállás

Amikor Gustave Eiffel neves mérnök és vállalkozó megnyerte az 1889-es párizsi Világkiállítás egyik kulcsfontosságú pályázatát, hogy felépítse az akkoriban elképzelhetetlennek tartott 300 méteres tornyot, a közvélemény felháborodása elsöprő volt. Az Eiffel-torony pályázatát épp azért fogadták el, mert egyedülállóan modern konstrukciónak számított, amely a vas építészeti lehetőségeit mutatta be. Azonban sok párizsi művész és értelmiségi egyetértett abban, hogy ez a "fémbölcső" elcsúfítja a főváros elegáns és klasszikus arculatát.

Az 1887-ben megfogalmazott "Művészek tiltakozása" nevű nyílt levélben olyan neves személyek, mint Guy de Maupassant író, Charles Gounod zeneszerző és Alexandre Dumas fia, fogtak össze a torony ellen. Ebben a levélben

haszontalan és szörnyű monstrumnak

nevezték az Eiffel-tervet, amely szerintük megbélyegezte volna Párizs múltbeli dicsőségét és jövőbeli reményeit.

Miért utasították el az Eiffel-tornyot?

Az ellenzék fő kritikája esztétikai és ideológiai jellegű volt. Sokan attól tartottak, hogy a vasszerkezet és a torony puszta mérete lerombolja a párizsi városképet, amelyet az alacsony, szimmetrikus házsorok és az elegáns kőhomlokzatok uraltak. Párizs ekkoriban az elegancia és az antik harmónia jelképe volt, amelynek építészete szó szerint belesimult a természeti környezetébe.

Emellett az Eiffel-tornyot a korabeli modernitás megtestesítőjeként látták, amely elutasította a hagyományos művészeti értékeket. Ez a modern szellemiség összecsapottnak és hidegnek tűnt azok számára, akik a reneszánsz és barokk eleganciáját tartották építészeti etalonnak.

Hogyan akarták megakadályozni az építést?

A művészek és politikusok lobbitevékenysége a pályázat visszavonására koncentrált. Nyílt levelek és tiltakozások formájában léptek fel a torony megépülésével szemben. Az akkori sajtó is tele volt gúnyrajzokkal és vitákkal az Eiffel-torony építéséről. Az ellendrukkerek szimbolikus csatájukat azonban elveszítették, mivel Gustave Eiffel kitartott a projekt mellett, és a francia állam már aláírta a szerződéseket.

Miért épült meg mégis az Eiffel-torony?

Az Eiffel-torony nemcsak egy építészeti kísérlet volt, hanem a műszaki haladás jelképe is. Franciaország az 1889-es Világkiállításon szerette volna bemutatni, hogy az ipari forradalom élén jár. A torony együdülálló technikai megvalósítása – amely sorra dönti meg a magassági rekordokat – Franciaország műszaki tehetségét bizonyította a világ számára.

Az Eiffel-torony tervezése és kivitelezése Gustave Eiffel és csapatának forradalmi műszaki tudását mutatta be. Az építés költségei jelentősek voltak, de Eiffel bátran vállalta, hogy saját vagyonát is kockáztatja. A projekt egyéb költségeit a torony hasznosítása, például kilátóként való működtetése fedezte.

A megváltozott megítélés

Bár a torony eredetileg ideiglenes létesítményként készült, amelyet az 1900-as évek elején le kellett volna bontani, a lakosság hozzászokott a jelenlétéhez. Különösen a torony kilátóként és távirdaközpontként betöltött szerepe miatt szerezte meg végleges helyét a párizsi tájban. A 20. század második felében pedig egyre inkább nemzeti jelképpé vált, amely ma már elválaszthatatlan Párizs identitásától.

Az Eiffel-torony megépítése utáni kritikák ma már aligha értelmezhetőek azzal a szenvedéllyel, amelyet a korabeli párizsiak belefektettek a vitába. Mégis érdekes látni, hogyan formálta át az idő a torony esztétikai és kulturális jelentőségét. Az Eiffel-torony nemcsak a francia ipari innováció, hanem a változás készségének és a modernitás értékeinek jelképe is lett.

Ha tetszett ez az írás, figyelmedbe ajánljuk ezt a cikkünket is!