A közel 7,5 milliós, nyüzsgő Hongkongban a teljes szegénységi ráta 2023 első negyedévében elérte a 20 százalékot, amely azt jelenti, hogy több mint 1,36 millió ember él szegénységben a Népszámlálási és Statisztikai Osztály adatai szerint. A vagyoni egyenlőtlenség problémája pedig még súlyosabbá vált a koronavírus-járvány után: az ugyancsak 2023 első negyedévi statisztika azt mutatja, hogy csaknem 210 ezer ember – a foglalkoztatottak 6,4 százaléka – élt szegénységben annak ellenére, hogy volt munkája. Mindennek látható jelei is vannak Hongkong csillogó felszíne mögött:
az itt húzódó szegényebb réteg, több mint 220 ezer ember éli mindennapjait zsúfolt, megosztott és ketreclakásokban.
Évek óta tartó hongkongi lakásproblémák
Különösen aggasztó mindez úgy, hogy Hongkong többek között a drága ingatlanjairól híres, amelyek piacát a világ legmegfizethetetlenebbjei között tartják számon. Hongkong lakhatási válságát hosszú éveken keresztül a földhiánynak tulajdonították, amely megannyi vitát váltott ki azzal kapcsolatban, hogy mely területek szabadíthatók fel lakásépítésre. Egy 2022-es cikk szerint az állami bérlakásokra átlagosan 6,1 évet kell várnia egy ott élőnek, így
Hongkong dolgozó szegény rétegének többsége aligha tehet mást, mint vár – leginkább embertelen körülmények között.
Koszos lyukakból álló lakótelepeken élnek
A mintegy 220 ezer ember számára nem sokkal több mint 110 ezer zsúfolt és koszos lyuk jut, amelyeket meglévő lakásokból alakítottak ki, többnyire régi – mintegy 82 százaléka 50 éves vagy annál idősebb – épületekben. Az 1950-es, 60-as években ezekben létesültek az úgynevezett ketreclakások, amelyekben nagyjából úgy élnek az emberek, mint egykor a cirkuszi állatok:
drótkeretes, ketrecszerű rekeszekben, amelyek akkorák, hogy lakóik épp csak elférnek bennük.
Egy helyiségben több mint egy tucat ketrec is elfér egymás mellett és alatt, többnyire egyetlen fürdőszobával és egy közös konyhával – ablak nélkül. Az ócska helyiségek rettentő zsúfoltak, koszosak, rendkívül rosszul szellőznek, és a lakóknak még élősködőkkel – köztük legyekkel, szúnyogokkal, ágyi poloskákkal, csótányokkal, sőt patkányokkal – is kell osztozniuk.
Gyakori az áramütés, a beázás, senki nem végzi el az ellenőrzéseket, és sokszor egyetlen konnektor jut az összes bérlőre.
Ilyen az élet a lakótelepi ketrcekben
A ketrecekben a nyarak a legmegterhelőbbek – a hőmérséklet bőven eléri a 30 fokot –, pont úgy, ahogyan a koporsólakásokban, amelyek nem fémkerítéssel, hanem deszkákkal és furnérlemezekkel vannak elválasztva egymástól. A közös területeken élő többi lakótól csupán egy zárható ajtó választja el az embereket, némi magánszférát nyújtva. Az általános magánszféra hiánya azonban csak a jéghegy csúcsa. Ezekért a borzalmas körülményekért ugyanis havonta akár 3 ezer hongkongi dollárt (több mint 130 ezer forint) is fizetnek a bérlők.
A város legszegényebb lakosai közül néhányan azonban tényleg úgy élnek, mint a foglyok. A Kwai Chung-i Megosztott Lakások Lakóinak Szövetsége által végzett 2017-es felmérés szerint az egy főre jutó átlagos lakóterület mindössze 4,6 négyzetméter volt – körülbelül három vécéfülke mérete vagy egy standard parkolóhely fele. A közös hálótermekben élőknek
fejenként átlagosan 4,6 négyzetméternyi területük van – gyakran még a karjukat sem tudják kinyújtani.
Mindennap keményen dolgoznak a lakótelepiek
E ketrecek lakói valójában mindenütt jelen vannak, tisztítják a város utcáit és csatornáit, pakolják az árukat, kiszolgálják az ügyfeleket a metróállomásokon lévő éttermekben, és boltokban vagy irodákban dolgoznak. Ők alkotják azt a munkásréteget, amely tulajdonképpen ébren tartja Ázsia amúgy csillogó pénzügyi központját. Annyira alulfizetettek azonban, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy béreljenek, nemhogy megvásároljanak egy tisztességes méretű lakást.
Ha szeretnéd azt is látni, milyen az élet a világ legnagyobb nyomornegyedében, ajánljuk figyelmedbe a kenyai Kiberáról szóló cikkünket is.
