korea egyesül

A második világháború folyományaként három éven keresztül dúlt háború a két Korea között. Ebben az időben Koreát megszállták a japánok, és brutálisan bántak a néppel. A világ két vezető hatalma, az USA és a Szovjetunió 1945-ben úgy döntött, segít felszabadítani Koreát a japánok uralma alól. Az egyik nagyhatalom az északi, míg a másik a déli országrészt támogatta. A 38. szélességi körnél demarkációs vonalat húztak, így határolták el a két részt egymástól.

Ez a de facto határhúzás azonban inkább ártott, mint használt, 1950-re már annyi véres konfliktus zajlott a határ mentén, hogy már gyakorlatilag háborúról volt szó. De az első valódi háborús lépést Kim Ir Szen tette meg 1950 nyarán, amikor is meglepetésszerű támadást indított a határ mentén. Az északiak napokon belül elfoglalták a déli fővárost, Szöult, melynek következtében sok lakos kénytelen volt felesküdni a kommunista pártra. Aki ezt nem tette meg, annak számolnia kellett azzal, hogy börtönbe zárják vagy kivégzik. 

Gátat vetett az egyesülésre irányuló törekvéseknek 

A két koreai kormány kezdettől fogva ellenezte az újonnan létrehozott határvonalat, értelmetlennek tartották azt. A cél az volt, hogy akár erőszakkal is, de ismét egyesüljön a két ország. Ez hatalmas feszültségeket generált, aminek hatására 1949-ben mindkét szuperhatalom úgy döntött, kivonja csapatai nagy részét az országokból, hogy elkerüljék a még nagyobb konfliktust. Ez nem használt, hiszen már akkora volt a feszültség, hogy a háború elkerülhetetlenné vált.

Amerikát váratlanul érte, hogy Észak-Korea váratlanul ilyen sikeres támadást indított. Truman elnök tartott attól, hogy a szovjet befolyás alatt álló északiak délre is eljuttatják a kommunista eszméket, így az ENSZ-hez fordult segítségért. Az ENSZ minden tagállamát felszólította, hogy vegyen részt az északi invázió visszaverésében. Csapataik élére MacArthur tábornokot nevezték ki, aki még a második világháborúban feladásra kényszerítette Japánt.

Az ENSZ csapatának első támadásai nem bizonyultak hatékonynak, ugyanis főként a Japánból átvezényelt katonákat küldték a harctérre, akik nem voltak rendesen felkészülve. Támadásuk nagyrészt ártatlan civilek halálát okozta, ami jogosan ingerelte a koreaiakat. A konfliktus ezen szakaszában Észak-Koreának már majdnem sikerült egyesítenie a két félszigetet, de ezután újabb fordulat következett.

MacArthur tábornok nagy kockázatot vállalva úgy döntött, hogy megkísérli a tengeri támadást Incson ellen, amely egy kikötő volt mélyen az észak-koreai vonalak mögött. Az ENSZ-erők 1950. szeptemberében súlyos bombázások közepette partra szálltak, elfoglalták a területet, majd továbbindultak, hogy visszafoglalják Szöult. A déli főváros visszaszerzése után a dél-koreai erők több tízezer lakost, akik hűséget esküdtek a város korábbi északi kommunista megszállóinak, kollaboráció miatt lelőtték.

Nem sokkal később sikeresen elfoglalták Phenjant, az északi ország fővárosát is, és a kínai határ mentén fekvő Yalu folyó felé nyomultak, MacArthurnak ugyanis meggyőződése volt, hogy gyors és döntő győzelmet tud aratni, ami egy nyugat-barát egyesült Koreát eredményez majd. Ezek az események októberben történtek, a tábornok pedig biztos volt abban, hogy 1950 karácsonyára befejezik a háborút.

Kína is beszállt, Észak-Koreában pánik tört ki

Az amerikai tábornok nem számolt azzal, hogy Kína nem örül majd közeledésének. Mao Ce-tung a kínai határra küldte hadseregét, hogy az amerikaiakra támadva megakadályozza előrehaladásukat.

Phenjanban pánik tört ki a kínaiak támadássa miatt, ami az ENSZ-csapatok kivonulását is eredményezte. Az észak-koreai fővárost lángba borították, az emberek próbáltak elmenekülni a zord télies időjárás ellenére. A BBC riportere, is a városban tartózkodott, és az utcára vonult, hogy megörökítse azt a káoszt és a félelmet, ami a várost uralta. Az operatőr lencsevégre kapta a pánikszerű evakuációt, ami erőteljesen jelezte, fordulat történt a háborúban.

Page filmjén (amely ezen a linken érhető el) jól látható, ahogy a pánikba esett civilek kétségbeesetten próbálnak átjutni a Taedong folyón, nehogy csapdába essenek, miután az amerikai csapatok távoztak. Azért a folyón kellett átkelniük, mert az amerikaiak felrobbantottak minden hidat, hogy ezzel is lassítsák az észak-koreaiak, valamint a kínaiak előrenyomulását. A kínai erők 1950 decemberében érkeztek meg Phenjanba, ekkor az amerikaiak véglegesen is elfogadták a háború eszkalálódását.

MacArthur vállalta a felelősséget, és egy igen veszélyes megoldást talált ki: nukleáris fegyvert kívánt bevetni. A tábornok elképzelése az volt, hogy Kínát bombázza, ha az észak-koreaiak nem teszik le a fegyvert. Ez a felvetés megrémítette az ENSZ többi országát, azonban MacArthur hajthatatlan volt, úgy vélte, ezzel a lépéssel még a Szovjeteket is megfélemlítheti, így nem tennének semmit, ha végül tényleg lebombáznák Kínát.

Fegyverszünetet kötöttek

Amerika nem kapott engedélyt a bombázásra, és 1950. december végére az ENSZ által bevetett csapat is visszavonult. Kína és Észak-Korea sikeresen elfoglalta Szöult 1951  elején, és mivel MacArthur nem volt hajlandó elengedni az atomfegyverek gondolatát, és félő volt, hogy ezzel kirobbantja a harmadik világháborút, Truman elnök felmentette őt tisztségéből.

A koreai háború még két évig őrölte a két félszigetet, Szöul már négyszer gazdát cserélt, de igazi döntő győzelmet egyik félnek sem sikerült aratnia.

Ez a befagyasztott konfliktus a mai napig egy demilitarizált határral választja el a két országot egymástól, és a mai napig vannak mindkét oldalon családok, amelyek talán soha nem egyesülhetnek. Ez az a konfliktus, ami talán soha nem fog véget érni, pedig kezdetben nem is a koreaiak szították.

Dél-Koreában a nők mozgalmat szerveztek a férfiak ellen. Olvasd el ezt a cikkünket, ha érdekelnek a részletek.