király parti

1811. február 5-én Györgyöt, Wales hercegét Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának régensévé nyilvánították. Az új régensherceg már nagyon régóta várt erre a pillanatra. Apja, III. György király az évek során többször is szenvedett egy rejtélyes, őrültséggel felérő betegségben, de mindig felépült, mielőtt a régensségre szükség lett volna. 1810 végére azonban úgy tűnt, hogy a király többé-kevésbé tartósan cselekvőképtelenné vált. Néhány hónappal később a herceget hatalmazták fel, hogy helyette uralkodjon.

Először egy partit rendezett

Györgynek régensként egyik első cselekedete az volt, hogy nagyszabású ünnepséget rendezett. Június 19-én kétezer embert, a brit előkelő társaság tagjait hívták meg egy esti ünnepségre a Carlton House-ba, a régens palotaszerű otthonába a Pall Mallon. Bejelentették, hogy a partit két okból rendezik: egyrészt a király születésnapja alkalmából, amely június 4-re esett, másrészt a francia királyi család azon tagjainak tiszteletére, akik a forradalom miatt Franciaországból elmenekülve Angliában éltek.

A vendégek a legszebb ruháikat viselték, a régens arra kérte őket, hogy brit gyártmányú darabokat viseljenek. A vendégek egy része ékszereket a helyi zálogházakból szerzett magának, ezek tizenegy százalékos kamatra adtak kölcsön gyémántokat az alkalomra. A régens saját tervezésű, pompás tábornoki egyenruhát viselt, és aranyozott, ékkövekkel díszített kardot tartott magánál.

Az újságok beszámolói szerint a vendégek között kilencvennyolc gróf, harminckilenc vikomt, százhét lord, valamint megszámlálhatatlanul sok báró, gróf, tengernagy és tábornok volt. Azonban nem jelent meg a herceg felesége, Karolina hercegnő és az édesanyja, Sarolta királynő, ekkor nem voltak jó viszonyban a herceggel. Karolinát nem hívták meg, a királynő pedig visszautasította a meghívást, és megtiltotta öt lányának, hogy részt vegyenek a rendezvényen.

Sarolta jól tudta, hogy bármi legyen is az ünnepség látszólagos oka, valójában a fia hatalomra kerülésének nagyszabású ünnepléséről van szó, ez pedig az apja állapota miatt nem volt helyénvaló. A család rosszallása azonban nem tántorította el a herceget.

A fényűző parti: aranyhalak, tánc és tűzijáték

A tánc éjfélkor kezdődött a bálteremben. A tűzijátékot követően hajnali fél háromkor tálalták fel a vacsorát. Ez az „évszak összes finomságából” állt, beleértve jeges pezsgőt, finom borokat, sült húsokat és egzotikus gyümölcsöket, a herceg Európa legjobb szakácsait alkalmazta. A legközelebbi barátai közül száznegyven személy számára különleges teríték járt. A vendégek többsége a szomszédos termekben és a kertben felállított sátrakban ült. A herceg az asztalfőn egy bíborvörös, arannyal szegélyezett bársony trónon foglalt helyet. A VIP-asztalnál hatvan szolga szolgálta ki a vendégeket, köztük egy teljes középkori páncélzatot viselő férfi.

Az asztal felső végén, ahol a herceg ült, egy miniatűr szökőkút állt, ez egy folyóba futott, amely az asztalon hosszában folyt végig. Élő aranyhalak úszkáltak a kis patakban, amelyet mohából és virágokból készült partok szegélyeztek. Sajnos a halak közül csak kevesen élték túl az estét. A mulatság, amely a pletykák szerint 120 000 fontba került, kora reggelig tartott, az utolsó vendégek hat órakor távoztak.

Parti után káosz

A régens úgy döntött, hogy a következő három napban megnyitja a Carlton House-t, hogy a nagyközönség megtekinthesse a nagy esemény helyszínét. A nyílt napokat úgy hirdették meg, hogy „csak belépőjeggyel”, de kíváncsiskodók ezrei özönlöttek a Pall Mallra. Az utolsó napon mintegy harmincezres tömeg próbált bejutni. Káosz alakult ki, vad tülekedés, amelyben néhány látogatót eltapostak, sokan megsérültek, több nő elvesztette a cipőjét, másoknak pedig letépték a ruháját. Másnap a Carlton House előtt egy nagy kád cipőt helyeztek el, hogy az emberek visszaszerezhessék az elveszett tulajdonukat.

Nem mindenkit nyűgözött le a herceg partija, a brit gazdaságot ekkoriban a háborús infláció és a magas munkanélküliség sújtotta, és a régensherceg pazarló életmódja éles ellentétben állt a szegénységgel az alsóbb rétegek körében. Sir Samuel Romilly ügyvéd és politikus, aki vendégként vett részt az ünnepségen, megjegyezte, hogy az esemény pazarló pompája nem helyénvaló „az éhező szövők nyomorúságával” szemben. Nem sokkal az ünnepség előtt az északnyugat-angliai szövők, petíciót nyújtottak be az alsóházhoz, amelyben segítségért könyörögtek. A herceg talán erre gondolt, amikor arra kérte vendégeit, hogy viseljenek brit ruhát, de ez a gesztus csupán csepp volt a tengerben.

Mértéktelensége okozta a későbbi király halálát

A herceg egész életére jellemző volt, hogy túlzásokban esett, féktelenül evett és ivott: nem volt szokatlan, hogy a vacsoránál három üveg bort ivott meg, majd az este folyamán erősebb italokkal, például punccsal és cseresznyepálinkával folytatta. Szokásait azután sem mérsékelte, hogy 1820-ban IV. Györgyként megörökölte a trónt. Néhány évvel később Wellington hercege megjegyezte, hogy a király „reggel, délben és este szeszes italt iszik [...] és kénytelen laudanumot szedni, hogy csillapítsa a szeszes italok fogyasztása okozta ingerültségét”. A széles körben használt gyógyszer, a laudanum fő alkotóeleme az ópium volt, és erősen függőséget okozott. IV. György 1830-ban, hatvanhét éves korában halt meg, az egészségét tönkretette a túlzott italfogyasztás.

Ha az egyik leghíresebb angol királyról, VIII. Henrikről is olvasnál érdekességeket, kattints ide!