A maratonfutó, terepfutó Rebecca Cheptegei nevét egy ideális világban a párizsi olimpia kapcsán említhetnénk idén nyáron csak, de a sportolónő sorsa másként alakult.
Egy tragédia három bekezdésben
Rebecca Cheptegei ugandai futó karrierje 2010-ben kezdődött hosszútávfutóként, majd néhány éve átnyergelt a maratoni távra. 2022-ben a padovai maratont megnyerte, egy évvel később a firenzein második lett, idén nyáron pedig a párizsi olimpián is indult ebben a számban országa képviseletében, 33 évesen.
Rebecca Cheptegei sikeres sportolónő, apja szerint családja fő kenyérkeresője – volt.
Rebecca Cheptegeit szeptember elsején, saját földjén támadta meg volt partnere. Benzinnel öntött le, majd élő fáklyaként gyújtotta meg. A sportolót kórházba szállították, ám testfelületének akkora része égett meg, hogy szervei felmondták a szolgálatot. Rebecca Cheptegei 2024 szeptember 5-én meghalt.
Kapcsolati erőszak végzett több afrikai atlétával is
Története sajnos messze nem példa nélküli: 2021-ben Agnes Tirop kenyai hosszútávfutó, 2022-ben pedig Damaris Mutua kenyai futó vesztette életét. Tiropot férje szúrta le, Mutuát pedig partnere fojtotta meg.
Cheptegei bár Ugandában született, az ország a kenyai határhoz közeli részén élt, és később Kenyában is vásárolt földet magának azért, hogy egy helyi atlétikai központ közelében élhessen, ott edzhessen.
Cheptegei volt partnere a hírek szerint ennek a földdarabnak a tulajdonjogával kapcsolatosan keveredett vitába a sportolóval, a szóváltás vége pedig a kegyetlen gyilkosság lett, melyben a támadó is megsérült, a tegnap híradások szerint jó eséllyel túlélheti ugyanakkor a vele történteket.
Kenyának komoly problémát jelent a női sportolókkal szembeni erőteljes erőszakhullám, nekünk, innen Európa biztonságosnak tűnő távolságából könnyű lenne legyintenünk, azt mondani, ez Afrika. (Az az Afrika, ahol egyébként Oscar Pistorius egykori paralimpikon a menyasszonyát, Reeva Steenkampot otthonukban ölte meg jó néhány évvel ezelőtt, a Dél-afrikai Köztársaságban.)
Rólunk is szól az eset
Nem kell pedig messzire tekintenünk ahhoz, hogy beláthassuk: ez nem egy afrikai ügy, nem egy szegény ország elmaradott népének problémája. Itthon is nap mint nap vehetnek körül bennünket azok a helyzetek, amelyek megmutatják, hogy a kapcsolati erőszak témáját napirenden kell tartani. Alig néhány napja egy kereskedelmi csatorna szórakoztató realityjében üvöltözött az egyik szereplő páros férfitagja feleségével, „maradjál kussban” felszólítással. Erőszak ez? Verbálisan meglehetősen annak tűnik. A műsor szerkesztői úgy gondolták, hogy a mindenképp megalázó mondatot megmutatják a nézőknek is, amivel kapcsolatosan meglehetősen vegyes érzelmek öntenek el sokakat. Vajon követendő példának tekintik a fiatalok ezt a fajta ingerültséget levezető módszert, ha a tévében látják?
Kinek tesz több kárt ilyesmi, az érintett párosnak vagy a fejletlenebb személyiségű nézőknek?
De ha a nem is olyan régmúltba tekintünk, akkor is látjuk példáját a nőkkel szembeni, fékevesztett erőszaknak is. Elég Orosz Bernadett vagy Renner Erika nevét említeni: ők itt élnek, Európa a kontinens, Magyarország a helyszín. A hatgyerekes édesanya Oroszt egykori partnere verte szinte felismerhetetlenre, Renner testét pedig maró hatású lúggal öntötte le expartnere, ezzel testileg és lelkileg is megnyomorítva őt. És akkor még nem is említettük a vak komondorral elhíresült esetet, melyben egy politikusfeleség volt az áldozat.
A statisztikák szerint hetente hal meg egy nő kapcsolati erőszak miatt hazánkban.
És valószínűleg rengetegen szenvedik el az erőszakot otthonukban nap mint nap úgy, hogy nem beszélnek, vagy éppen tagadnak, ha valaki intő jeleket fedez fel testükön vagy viselkedésükön.
Figyelj, segíts, ha kell
Rebecca Cheptegei tragédiája azt mutatja meg: teljesen mindegy, hogy milyen társadalmi helyzetben van valaki, utolérheti, akár végezhet is vele az, ha partnere kapcsolati erőszak áldozatává teszi. Nehéz ezt megélni, felismerni, még nehezebb ebből a helyzetből kitörni, úgy végképp, ha a metoo-t feminista nyávogásnak minősíti egy társadalom még mindig jelentős része, az áldozatokat hibáztatja azzal, hogy miért ment oda, miért vette fel a miniszoknyát, vagy miért nem hagyta ott még idejében a férfit. Biztosan áldozattípus volt.
Persze, ebben az énekesnő Rihanna is áldozattípus lehetett, mi másért verhette meg nyilvánosan Chris Brown, egykori partnere, akit később el is ítéltek tettéért?
A kapcsolati erőszak bárkit utolérhet, épp ezért kell kellene küzdeni, ma és holnap, holnapután egyaránt. Egy milliomos amerikai popsztár épp úgy áldozata lehet, mint egy sikeres sportolónő, akinek hiánya fájó űrt hagy most tömegek életében, vagy a lány, aki a szomszédban él, és olyan szomorú mindig.
A kapcsolati erőszak áldozatai egy egyszerű kézjellel kérhetnek segítséget akár tőled is: érdemes memorizálni ezt, hogy felismerd, egy kaposvári nőn már segített a mozdulat.
