Az „onkalo” finn szó egy barlangot vagy üreget jelöl – egy olyan helyet, ami nagy és mély, és nem is tudni, egyáltalán meddig terjednek a határai. Ez igazán találó elnevezése a nukleáris hulladékok tárolására szolgáló létesítménynek, amely kialakításán már több mint 20 éve dolgoznak a helyszínen.
Komoly problémára ad megoldást
Olkiluoto három atomreaktornak ad otthont, amelyek egymás mellett sorakoznak a tengerparton. Az utolsót tavaly állították üzembe, 15 év után az első olyan nyugat-európai reaktorként, amely nukleáris forrásból származó energiát szolgáltat.
Néhány percnyi autóútra a reaktoroktól a végéhez közeledik a világ első, kiégett nukleáris fűtőelemek hosszú távú tárolására szolgáló létesítményének építése. Az 1 milliárd eurós költségvetéssel készülő Onkalo átadása legkésőbb a jövő évben történhet meg.
A létesítményt kifejezetten a nagy aktivitású radioaktív hulladékok (HLW) tárolására tervezték. Ezek ugyan elenyésző mennyiséget képviselnek az atomenergia-programok során keletkező radioaktív hulladék teljes mennyiségéhez képest, ám nem véletlenül nevezik őket nagy aktivitásúnak: a radioaktivitás 99 százalékát hordozzák magukban.
A hulladék ebben a formában rendkívül veszélyes a környezetre és az emberi egészségre nézve, ezért el kell szigetelni, amíg radioaktivitása biztonságos szintre bomlik. A bökkenő csak az, hogy
a folyamat józan ésszel szinte felfoghatatlan ideig, 100 ezer évig tart.
Beszédes adat, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) becslése szerint 2016-ra az ideiglenes körülmények között tárolt nukleáris fűtőelemek világszintű mennyisége elérte a 260 ezer tonnát. Nagy részük, körülbelül 70 százalékuk, tárolótavakban, a többi pedig beton- és acéltartályokban található.
A tudósok évtizedek óta küzdenek a nagy aktivitású nukleáris hulladékok ártalmatlanításának kérdésével. Ezek olyan magas sugárzási szinttel rendelkeznek, amely halálos dózisnak számít az emberek számára.
Az ártalmatlanításukra vonatkozó javaslatok között felmerült az óceán feneke alatt való elhelyezés és a világűrbe történő kilövés is. A tudományos konszenzus végül az lett, hogy a kiégett nukleáris fűtőelemek tárolásának leginkább megvalósítható megközelítése az lehet, ha több tízezer éven át megfelelő geológiai körülmények között, speciálisan kialakított tárolókban helyezik el azokat.
Ez lesz az első ilyen hely a világon
Finnország több mint két évtizede, 2000 decemberében határozta el, hogy a kiégett fűtőelemek semlegesítésére a világon elsőként tartós tárolóhelyet hoz létre. Több helyszín közül végül azért döntöttek Onkalo mellett, mert geológiailag nagyon stabil, kevésbé van kitéve a földrengések veszélyének, kétmilliárd éves alapkőzete ráadásul rendkívül mélyre nyúlik és nagy tömeget képvisel.
A tároló a KBS-3 néven ismert koncepción alapul. Ennek lényege, hogy három gátat hoznak létre a nukleáris hulladék körül: először rézdobozokba helyezik, majd bentonittal, egy különleges vízmegkötő anyaggal veszik körül, végül pedig az alapkőzet mélyén lévő alagutakba temetik el.
A folyamat a felszínen lévő kapszulázó üzemben kezdődik. Itt a kiégett fűtőelem rudakat ártalmatlanító tartályokba helyezik, amelyek két részből, egy öntöttvas belső héjból és egy 5 centiméter vastag rézből készült külső héjból állnak, majd fedelet hegesztenek rájuk. A tartályokat lifttel engedik le 437 méteres mélységbe, innen pedig egy robotizált szállítójármű viszi el azokat a 350 méter hosszú lerakodóalagutak (ezekből összesen 90 épül majd) valamelyikébe.
Minden lerakóalagútnak körülbelül 40 függőleges kör alakú lyuk van a padlójában, amelyek mindegyike 8 méter mély és 2 méter széles, így körülbelül 3000 tartálynak van hely. A folyamat utolsó lépéseként a lyukakat bentonittal töltik meg, majd az alagutakat szintén bentonittal és betonnal zárják le.
A létesítményben összesen 5500 tonna hulladékot fognak ilyen módon tárolni.
100 ezer évig tilos lesz belépni
A létesítményt legkésőbb 2026-ban adják át. Ezután még 100-120 évbe telhet, mire a tároló megtelik. Ezt a legfrissebb becslések a 2120-as évekre teszik. Ekkor Onkalót 100 ezer évre lezárják, hogy a halálos fenyegetést jelentő radioaktív hulladékokat elszigeteljék a külvilágtól.
A létesítmény tervezői igyekeztek minden felmerülő kockázattal számolni, így például azzal is, hogy időközben újabb jégkorszak köszönthet be, amely lefelé nyomhatja a földkérget. Onkalót úgy építették, hogy ezt kibírja.
Gondoltak arra is, hogy a következő generációk, civilizációk figyelmét felhívják a veszélyre, amihez szükség lehet a nyelvi korlátok leküzdésére is, hiszen nem tudhatjuk, hogy évezredek múlva a kommunikáció milyen mederben zajlik majd. Kockázatot jelenthet az is, hogy rengeteg réz és plutónium lesz egy helyen összezárva, ami egyeseket arra sarkallhat, hogy megpróbálják megszerezni. Ez kicsit olyan lehet, mint amikor az egyiptomi piramisokat sírrablók fosztották ki.
Az emberek távol tartására különféle ötletek merültek fel. Egyesek szerint a tájat kellene a lehető legfenyegetőbbé és visszataszítóbbá tenni, míg mások szerint olyan macskákat kéne kitenyészteni, amelyeknek a színe a nukleáris hulladék közelében megváltozik. Mivel a tároló lezárásáig még viszonylag sok idő van hátra, az elképzeléseken még bőven lesz lehetőség finomítani.
Kíváncsi vagy, hogy a nukleáris szennyezésnek milyen hatása lehet az emberi szervezetre? Akkor olvasd el ezt a cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
