elveszett világ

A páratlanul értékes paleozoikum kori lelőhely a mintegy 1700 magasságban fekvő Orobie Valtellinesi Park területén található az olasz Alpokban, ahol a kutatók a gleccserek olvadó jegében kétéltűek és hüllők lábnyomaitól kezdve különféle bőrlenyomatokon át megkövesedett növényekre, magvakra bukkantak.

280 millió éves az elveszett világ

„Az üledékek finom szemcséi, amelyek mostanra megkövesedtek, lenyűgöző részletek megőrzését tették lehetővé" – közölte a felfedezés kapcsán Lorenzo Marchettia, a berlini Leibniz Institute for Research on Evolution and Biodiversity üledéktani szakértője, aki szerint például egyes állatok hasbőrét és ujjbegyeinek lenyomatát is megtalálták.

A nyomok alakja és mérete figyelemre méltó biodiverzitásra utal, ami valószínűleg más, azonos geológiai korú lelőhelyekét is meghaladja.

A paleontológusok vékony ujjakra utaló lenyomatokat, illetve hosszú és kanyargós faroknyomokat is feltártak az ősi tavak partján – megkövesedett esőcseppek és fodrozódó hullámok nyomai mellett. A paleozoikum korból származó helyszín évezredeken át rejtve maradt, és kiváló állapotban konzerválódott, mígnem az éghajlatváltozás hatására a hó és a jég olvadni kezdett. Így történhetett meg, hogy egy túrázó 2023-ban furcsa nyomokat fedezett fel a sziklákon.

„Ez egy nagyon forró nap volt tavaly nyáron. Szeretettünk volna elmenekülni a hőség elől, ezért a hegyekbe indultunk. Visszafelé menet nagyon óvatosan kellett haladnunk az ösvényen” – idézte fel a The Guardian kérdésére Claudia Steffensen, aki ekkor vett észre egy inkább cementlapnak tűnő sziklát, amelyet kör alakú minták és hullámos vonalak borítottak. Közelebb érve aztán megállapította, hogy az alakzatok lábnyomokhoz tartozhatnak (később kiderült, hogy egy ősi hüllő hagyhatta hátra őket).

Még rengeteg értékes leletet tartogathat

A nő fényképeket készített felfedezéséről, majd elküldte azokat Elio Della Ferrerának, természetfotós barátjának, aki továbbította azokat a Milánói Természettudományi Múzeumnak. A kutatók ezután felkeresték a helyszínt, ahol több száz fosszilis nyomot térképeztek fel. A néhol a 3000 méteres tengerszint feletti magasságot is meghaladó terület függőleges falain és az alatta lévő földcsuszamlás által hagyott halmokban azóta is újabb darabokra bukkannak.

„A dinoszauruszok akkoriban még nem léteztek, de azok az élőlények, amelyekhez a legnagyobb lábnyomok tartoztak, jelentős méretűek lehettek” – mondta el Cristiano Dal Sasso, az intézet paleontológusa, hozzátéve, hogy eddig legalább öt különböző állatfaj lábnyomait tárták fel.

A kutatók úgy vélték, a nyomok akkor keletkeztek, amikor az azokat megőrző homokkövek és agyagrétegek még víz alatt voltak. A nyári napsütés később kiszáríthatta ezeket a felületeket, ami olyan mértékben megkeményíthette őket, hogy a visszatérő víz nem törölte el a nyomokat, hanem épp ellenkezőleg: újabb réteg agyag került rájuk, ami egyfajta védőréteget képezett.

Az állati nyomokat megkövesedett lombozat, szártöredékek és magvak kötik össze.

A kutatócsoport most drónok és helikopterek segítségével igyekszik átvizsgálni a függőleges sziklafalakat és más nehezen elérhető helyeket – a nagyobb sziklák elszállítása egyébként is csak légi úton lehetséges. A kivételesen értékes fosszilis lelőhelyről ezért még számos kincset érő lelet kerülhet elő.

Tudtad, hogy van egy magyar sziget, ahol egykor őselefántok legelhettek? Erről itt olvashatsz.