A középkor sötétebbnél is sötétebb titkokat rejt. Ebben az időszakban az emberiséget rengeteg háború tépázta meg, amelyek gyakran példátlan kegyetlenségek közepette mentek végbe. A Sverris saga című skandináv eposz egy különösen vérfagyasztó történetbe enged betekintést.
Az írás szerint az 1130 és 1240 között zajló norvég polgárháború idején, amikor az egyház által támogatott Bagler-frakció ostrom alá vette Sverre Sigurdsson norvég király fellegvárát, a támadók szörnyű tettet hajtottak végre: a „Well Man” néven elhíresült férfi holttestét fejjel előre dobták bele a királyi kútba, hogy beszennyezzék és megmérgezzék az erőd vízkészletét.
Ez lehetett a világ első biológiai fegyvere
A tudósok sokáig vitatkoztak azon, hogy a történet vajon valós alapokon nyugszik-e, hiszen a háborús esemény sok évszázaddal ezelőtt történt, az ebből a korszakból származó történelmi beszámolók pedig sok esetben nem hitelesek. Miután azonban megtalálták a kutat, és benne a holttestet, a régészek igazolták, hogy az valóban a biológiai fegyverként használt „kútemberé”, vagyis a sagában a kútba dobott férfié lehet.
„Ez az első alkalom, hogy egy skandináv történetben leírt személy vagy szereplő maradványait sikerült azonosítani” – mondta el a felfedezés kapcsán Michael D. Martin, a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem múzeumának evolúciós szakembere. Az ezt részletező tanulmány, amely így lényegében egy DNS-vizsgálattal igazolta az írott történelmet, nemrégiben az iScience című tudományos folyóiratban jelent meg.
Ezért tört ki a polgárháború
Norvégiában I. Sigurd király 1130-as halála után tört ki polgárháború a tisztázatlan örökösödési viszonyok miatt. Ennek keretében kerültek szembe egymással a püspökök által támogatott Baglerek és a Sigurdsson király által vezetett Birkebeinerek, vagyis a „nyírlábak”, akik onnan kapták nevüket, hogy állítólag nyírfakérget viseltek a lábukon, amikor ettek. A viszály Sigurdsson 1202-es halála után is tovább folytatódott, és csak 1217-ben ért véget, amikor Haakon Haakonssont választották királlyá, aki végre általánosan elfogadott örökösödési törvényt hozott – bár elszigetelt harcok még 1240-ben is kitörtek.
Hosszú idő telt el, mire azonosítani tudták a holttestet
A holttestet, amelyből az ősi DNS-t sikerült kinyerni, egy régészcsoport még 1938-ban fedezte fel egy elhagyott kútban Sverre Sigurdsson király fellegvárának, Sverresborgnak a romjai között. A maradványok közel 6,5 méterrel a föld alatt viszonylag jó állapotban maradtak fenn, de tekintettel a technika akkori korlátaira, a régészek első körben nem tehettek mást, mint hogy fényképeken át dokumentálták a holttestet.
A további vizsgálatoknak a második világháború harcai vetettek gátat, így az újabb lehetőségre még sokáig kellett várni. Az első komolyabb feltárás során aztán a régészek úgynevezett szénizotópos kormeghatározást végeztek a holttest bordájából vett mintán. Ez azt mutatta, hogy a férfi 800 évvel ezelőtt élt – éppen abban az időben, amikor az ostrom is végbement.
A következő nagy lépcsőfokot az jelentette, amikor 2016-ban az oslói Norvég Kulturális Örökségkutató Intézet egyik régészének, Anna Petersénnek a vezetésével kiterjedt ásatást végeztek a helyszínen. Ennek során a kút faszerkezeteit feltárták, illetve exhumálták a holttestet. Az elvégzett vizsgálatok nyomán fény derült rá, hogy
a férfi a 30-as, 40 éveiben járt, amikor életét vesztette, és nem viselt mást, mint a rajta szinte tökéletes állapotban megtalált bőrcipőt. Rájöttek arra is, hogy a lába, a karja és a lapockája egyaránt hiányzott.
„Úgy nézett ki, mintha súlyosan megsérült volna, mielőtt a kútba dobták. A koponyája hátsó részén egy friss seb volt, amelyet valószínűleg egy, a fejére mért ütés okozhatott” – értékelte az eredményt Petersén. De a szakemberek nem érték be ennyivel, és újabb vizsgálatokat végeztek annak érdekében, hogy megállapítsák, ki lehetett a férfi.
A kutatócsoport együttműködött egy deCODE Genetics nevű izlandi céggel, amely a genealógiáról, vagyis a származástanról a világ egyik legátfogóbb adatbázisát állította össze. Az előzápfogából vett minta alapján a genetikusok megállapították, hogy csakúgy, mint szinte mindenkinek a mai Norvégiában, az elhunytnak világos bőre, illetve szőke vagy világosbarna haja volt.
A vizsgálatból az is kiderült, hogy a „kútember” ősei a legdélebbi norvég megyéből a mai Agderből származtak. Ez azért is lényeges, mert ugyanebből a régióból indultak hódító útjukra a Baglerek is, ami teret enged annak a feltételezésnek, hogy a támadók saját vérző fejű halottjukat dobták a kútba egyfajta korabeli biológiai fegyverként.
Ha kíváncsi vagy, milyen pusztító eszközöket vetettek még be a középkori ostromok során, olvasd el ezt a cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
