225 éve, 1799. december 14-én halt meg George Washington, az Amerikai Egyesült Államok első elnöke, akinek neve örökre összefonódott az ország születésével. Mégis a történelem egyik különös paradoxona, hogy az az ember, akiről az amerikai fővárost elnevezték, soha nem lépett annak területére. Az elnök halálakor a város még épülőfélben volt, így számára a kormányzás központja végig Philadelphia maradt. Az alábbiakban nemcsak történelmi tetteit idézzük fel, hanem megpróbáljuk megérteni, milyen volt az a világ, amelyet ő maga formált.
Az elnök korábban földmérő volt Amerikában
George Washington 1732-ben született Virginia brit gyarmatán, egy középosztálybeli ültetvényes család fiaként. Apját tizenegy éves korában veszítette el, így idősebb testvéreitől eltérően nem járhatott Angliában egyetemre, csak egy helyi iskolában tanult tizenhét éves koráig. Ezután földmérőként dolgozott, és nagy területeket térképezett fel Virginia vadonjaiban. Ezek az élmények nemcsak gyakorlati tudással vértezték fel, hanem erősítették benne azt az elhatározást, hogy az amerikai gyarmatok jövője a brit uralomtól független fejlődésben rejlik.
Érdemes elképzelni, milyen lehetett akkoriban Virginiában élni: vad, érintetlen tájak, az Atlanti-óceántól nyugatra elterülő hatalmas erdőségek, ahol az európai telepesek és az őslakos törzsek gyakran konfliktusba kerültek egymással. Washington maga is részt vett az indiánok területeiért 1754-ben kezdődött francia–brit háborúban, amely először hozta felszínre katonai tehetségét.
Az államalapító elnök
De nevét igazán ismertté az amerikai függetlenségi háború tette. 1775-ben választották meg a kontinentális hadsereg főparancsnokává, és bár kezdetben kudarcok is érték, végül képes volt összefogni a szedett-vedett seregeket. Legnagyobb diadalát 1781-ben aratta, amikor Yorktownnál megadásra kényszerítette a brit csapatokat – ezzel gyakorlatilag véget vetve a háborúnak.
Pedig nem volt egyszerű abban az időben a csatamezőn szolgálni. A katonák sorait a hideg, a betegségek és az ellátmány hiánya éppúgy tizedelte, mint az ellenség fegyverei. Washington személyes jelenléte azonban inspiráló volt: nem egyszer előfordult, hogy saját kezébe vette a fegyveres harc irányítását.
A háború után visszavonult Mount Vernon-i ültetvényére, de az ország újjászervezése újra színre hívta. Az 1787-es alkotmányozó gyűlés elnökeként ő vezette azokat a vitákat, amelyek végül az Egyesült Államok alkotmányának elfogadásához vezettek. Ezt követően egyhangúlag választották meg az új ország első elnökének. Az amerikai történelemben ez az eredmény azóta is példátlan: az elektori kollégium összes szavazatát megszerezte. Pontosabban egyszer volt még hasonló: 1792-ben ugyanilyen elsöprő győzelemmel választották meg az elnököt, aki azonban nem más volt, mint Washington, aki így kezdhette meg második mandátumát.
Az elnök, aki példát mutatott
Mivel Mount Vernon-i ültetvényei nemigen jövedelmeztek, készpénz híján csak kölcsönből tudott a beiktatására elutazni, mégsem fogadta el a Kongresszus által felajánlott 25 ezer dolláros éves jövedelmet, mert a hivatal betöltését állampolgári kötelességének tekintette.
Elnöksége alatt fektették le az amerikai állam alapjait. Elutasította a királyi modellt, és mindent megtett azért, hogy elnöksége alatt elkerülje az ilyen benyomásokat. Például nem engedte, hogy pompával és ceremóniával vegyék körül, és ellenállt annak a kezdeményezésnek, hogy „őfelsége” vagy más uralkodói címekkel illessék. Második ciklusa után önként távozott, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok vezetése nem egy ember, hanem a törvények és intézmények kezében van.
Utódai között ezután sokáig hallgatólagos megállapodás volt, hogy nyolc évnél tovább egy elnök sem marad hivatalában. Kivételt csak Franklin Delano Roosevelt jelentett, mivel a második világháború felülírta a szokásokat. Az ő négy ciklusa (1933-1945) után 1951-ben alkotmánymódosítás rögzítette a két elnöki ciklust.
Ehhez hasonlóan Washington más téren is precedenseket teremtett, amelyek azóta is meghatározzák az elnöki hivatal működését. Például ő hozta létre az elnöki kabinet intézményét, amely azóta is az amerikai végrehajtó hatalom alapvető része. Az elnöki pártatlanságot is példaként állította, elutasítva a pártpolitikai elköteleződést, és hangsúlyozva, hogy az elnöknek az egész nemzetet kell képviselnie. Továbbá ő alakította ki a békés hatalomátadás hagyományát, ami az Egyesült Államok demokráciájának alapkövévé vált.
Elnöki évei azonban nem voltak mentesek a kihívásoktól. Ekkor alakult ki az első komoly politikai megosztottság a szövetségi kormány erejének növelését támogató föderalisták és az államok szuverén jogait hangsúlyozó republikánusok között. Bár Washington igyekezett pártatlan maradni, politikai ellenfelei olykor monarchikus hajlamokkal vádolták. Ez a vád abból fakadt, hogy Washington támogatta az erős központi kormányzat kialakítását, amelyet a republikánusok gyanakvással szemléltek.
Az elnök vitatott öröksége
Élete és munkássága ma is vita tárgya. Az amerikai történetírás hagyományosan feddhetetlen hősként ábrázolja, de a modern kor kritikusan szemléli néhány döntését, és több államban a szobrát is ledöntötték. Leginkább amiatt érték vádak, hogy afroamerikai rabszolgákat tartott, és csak végrendeletében rendelkezett arról, hogy halála után felszabadítsák őket.
Egy másik vitatott kérdés az elnök indiánpolitikája. Bár igyekezett békés kapcsolatokat fenntartani az őslakos törzsekkel, az amerikai expanzió érdekében gyakran támogatta a földjeik elvételét célzó lépéseket.
Azon a 225 évvel ezelőtti télen jóval hidegebb volt, mint most nálunk. Amikor a decemberi ünnepek előtt Washington hosszú lovaglást tett Mount Vernon-i birtokán, hogy ellenőrizze gazdaságát, igencsak megfázott, és az sem sokat segített, hogy orvosai a kor medicinájának megfelelően vérlecsapolással próbálták kezelni, ami tovább gyengítette szervezetét. Végül a torokgyík szövődményei következtében hunyt el még az év vége előtt, 67 éves korában.
Már életében több város kapta a Washington nevet, róla neveztek el egy egész államot és a halála előtt kilenc évvel alapított amerikai fővárost is, amelynek még a helyét is maga jelölte ki, de ő végül sohasem jutott el oda.
Washington még halálakor, 67 évesen is fiatal volt Trumphoz képest, aki most 78, amikor elkezdi új mandátumát a Fehér Házban. Utánanéztünk, kik voltak a legidősebb politikusok, erről ide kattintva olvashatsz.
