Tizenhat órát ültünk a kikötőben, egy nem létező hajót várva

Két dolgot tehetsz, ha gondtalan és problémamentes utazásra, kikapcsolódásra vágysz: magad tervezed meg az utat, informálod le a szálláshelyedet, az oda- és visszajutás körülményeit, a programokat, a látnivalókat, a helyi szokásokat, vagy utazási irodára bízod a fenti feladatokat. Ebben az esetben sem árt, ha utánajársz a választott irodának, na meg persze a kiválasztott útnak, a szálláshelynek, az utazásnak, a programoknak, látnivalóknak, helyi szokásoknak... Persze megteheted azt is, hogy elvárások nélkül indulsz útnak, és igyekszel élvezni bármit, amit dob a gép. Vagy maradhatsz otthon is.

Az árkülönbözetet úgyis behozzák rajtad

Az utazási irodák tipikusan azok a szolgáltatók, ahol az olcsóbb alternatíva választásáért nagyon drágán megfizethetsz. A befizetett utazás előtt csődbe menő cégekről nem beszélve, az a szervező, aki nagyon áron alul adja az utat, nagy valószínűséggel valahol, valamilyen módon be fogja hozni az árkülönbözetet az utazón. Az utazási csomag kiválasztásánál a legfontosabb személy az iroda adott helyre kiküldött képviselője, akivel sajnos csak az elutazás után ismerkedhetsz meg, ha egyáltalán feltűnik. Előre le tudod viszont csekkolni a kiajánlott szállást, és a fakultatív programokról is érdemes az utazási irodától függetlenül információt gyűjteni. A TripAdvisor oldalon például független utazók egyéni véleményei alapján tájékozódhatsz hotelekről vagy akár éttermekről is.

Strandolás helyett a kocsit őriztük

Évi klasszikus problémába ütközött egy olaszországi csoportos túrán, a szálláshely színvonala köszönőviszonyban sem volt azzal, amire befizettek: „Amikor '99-ben elmentünk Lido Adrianóba, jó előre kiválasztottuk egy utazási irodánál a szuper kinézetű, kétemeletes sorház rendszerű apartmant. A képen persze minden csodálatos volt, jól felszerelt, modern épület, zöldellő pázsit a ház előtt, óriási, feszített víztükrű medence, az azúrkék tenger karnyújtásnyira.

Na ehhez képest a helyszínen rá kellett jönnünk, hogy azok a képek körülbelül 20 éve készülhettek, mert a valóságban igencsak lepukkant volt az egész komplexum, beleértve a környéket is. A medence negyedakkora, mint a képen, a pingpong asztalok hálóját leginkább a pókok szőtték be, kert lehet hogy volt valamikor régen, de emlékét csak pár kiszáradt kóró őrizte. Mindezt még tetézte, hogy az alsó szinten gyakorlatilag nem volt ablak, csak egy bejárati ajtó, így azt nyilván nyitva is hagytuk éjszakára, hogy levegőt kapjunk a mediterrán éjszakában, egészen addig, amíg egyik éjjel szemfüles tolvajok ezt ki nem használták, és jól kiraboltak minket. Minden értéket elvittek a legalsó szintről, beleértve az útleveleket és a slusszkulcsot is. Onnantól fogva arról szólt a nyaralás, hogy egyrészt a kocsit őriztük, mivel féltünk, hogy visszajönnek érte a slusszkulccsal, másrészt próbáltuk leszervezni az útlevelek pótlását, valamint eljuttatni egy Budapestről érkező turistabusszal a pótkulcsot.”

Az utazási iroda felelős az értékesített utazásért, ha a körülményekkel nem vagy megelégedve, azonnal jelezned kell az iroda képviselőjének, jegyzőkönyveztetni, és lehetőleg fényképekkel, videóval dokumentálni a nem megfelelő teljesítést. Rosszabb körülményeket nem vagy köteles elfogadni, kérheted az azonnali hazaszállítást, ha viszont jobb körülmények közé helyeznek, nem kérhetnek tőled felárat. Panaszaiddal a fogyasztóvédelemhez, a kamara békéltető testületéhez vagy bírósághoz fordulhatsz.

Örüljünk, hogy nem zuhantunk le

Ha már amúgy is leinformálsz mindent, csak egy lépés, hogy magad szervezd meg az utadat. Általános szabály, hogy minél kiszolgáltatottabb az utazó, annál nagyobb a veszélye, hogy a szolgáltató vissza is él ezzel.

Juliék úgy utaztak Zanzibárra, hogy egy szervezett utazás charter járatának üres helyeit vették meg olcsón. „A kilimanjárói reptéren, ahonnan ugyanazzal a géppel mentünk volna tovább a szigetre, kiderült, hogy a repülő elromlott, és örüljünk, hogy egyáltalán eljutottunk valameddig, és nem zuhantunk le. Mivel véletlenül ismertük az egyik stewardesst, mi többet tudtunk, mint mások, így azt is, hogy éppen valami helyi szerelőt próbálnak keríteni, és nem fogunk továbbmenni egy jó ideig. Volt velünk egy elég talpraesett barátunk, ő azonnal nekiállt keríteni magunknak egy repülőgépet, talált is, csak kellett még pár ember, hogy átvigyenek minket Arushába, ahonnan ment egy másik gép.

Nagy nehezen ez is sikerült, 150 dollárt fizettünk, de azt gondoltuk, megéri. Egy busszal vittek keresztül minket Tanzánián, majd letettek minket egy "reptéren", ahol filctollal volt kiírva, hogy mi száll fel és le. Akkor derült ki, hogy az a gép is elromlott. Kimentem a reptér elé, ahol éppen angolokat pakoltak a mi buszunkba. Ott nagy veszekedés után végül visszavittek minket Kilimanjáróra, ahol már csak ránk várt egy másik gép. Ott behajtottak minket, mint a marhákat, üvöltöttek, hogy szaladjunk, közben láttuk a korábbi utastársainkat meggyötörve várni a Malév gépet, de mi már rohantunk a miénkhez.”

A túravezető mindent levágott elénk a földre

Ha rövid kirándulásra fizetsz be, tudnod kell, hogy a túravezetőktől függ az is, hogy mikor mehetsz vécére. A segítőkésznek tűnő helyiektől érkező információkat pedig nem árt ellenőrizni további kérdezősködéssel, mert könnyen átvághatnak. Lilláék Hanoiból indultak egy lehúzós hajókirándulásra a Halong öbölbe. „Egy parittya túravezetőt fogtunk ki, aki egész nap bunkó volt velünk, a kaját levágta az asztalra, és röhögött, a tengeri kajakhoz a mentőmellényt is elénk dobta a földre, és röhögött, így telt a nap. Este aztán hirtelen kedves lett, és odajött, hogy hallotta, hogy mi másnap nem akarunk visszamenni Hanioba, hanem Ninh Binhbe mennénk tovább. Ő azt majd elintézi, csak adjunk oda neki x dongot buszjegyre (elég nagy összeget mondott), ő meg majd megveszi nekünk a jegyeket. Mondtuk, hogy köszi, majd mi megvesszük. De az úgy nem jó - mondta, mert csak 13.00-kor megy busz Ninh Binhbe. Megköszöntük az infót, másnap időben ki is értünk az állomásra teljes felszereléssel, örültünk, hogy leráztuk a parasztot, nagy nehezen találtunk egy nőt azon a kihalt helyen, aki nem szívesen, de végül megértette a kérdést, és elmondta, hogy Ninh Binhbe minden nap egy járat megy, és az 11-kor, úgyhogy holnap jöjjünk vissza. Tébláboltunk az állomáson, próbáltuk kitalálni, mit csináljunk, amikor éppen beparkolt egy busz, és odakurjantott a sofőr, hogy szálljunk fel. Estére eljutottunk Ninh Binhbe.”

Flegma és röhögő rendőrök

Péter így emlékszik vissza egy szörnyű napra, amit a thaiföldi Koh Samui sziget Nathon ipari jellegű kikötőjében töltöttek: „Bár az útikönyvnek abban igaza volt, hogy bangkoki repülőtéren ne üljünk taxis hiéna autójába - a belváros helyett egy lepukkant külvárosi  szexhotelbe vitt, és a kialkudott ár kétszeresét követelte – abban tévedett, hogy bármikor lehet találni gyorshajót a szomszédos szigetekre. A valóság ezzel szemben az volt, hogy a hajóállomás pénztárában egy bennszülött hölgy eladott nekünk két jegyet, majd rámutatott egy dzsunkára, hogy nemsokára jön, aki azon átvisz minket Koh Phangan-ra. Persze a menetrendszerű rozzant motoros is már rég elment, és még mindig nem jött senki. A flegma és röhögő turistarendőrség estefelé előkerítette a jegypénztárost, aki előbb megkérdezte, hogy miért nem szálltunk fel a menetrendszerű hajóra az általa kiállított jeggyel, majd végül visszaadta a  pénzünket. Ekkorra már tizenhat órája ültünk a kikötőben, mindezt az előző napon megtett egész éjszakás vonatozás után.”

Hatalmas csótány a szemetesben

Ha pedig tényleg mindenre felkészültél, még mindig jöhet a monszun, a hurrikán, a negyvennapos esőzés, a földrengés, a cunami vagy a sáskajárás. Ehhez az ott élők akár már hozzá is szokhattak, viszont ha túlzott elvárásokkal állsz a szálláshelyedhez, azért érhetnek meglepetések. Judit hongkongi szállodai szobája nem volt nagyobb egy főzőfülkénél, de még egy kéretlen lakótárssal is osztoznia kellett. „Fekszem a szobában első este, forgolódom, végre hajnali három óra körül lehunyom a szemem, mikor meghallom: DUMM! DUMM! DUMM! RECCS! RECCS! Nekiállok rettegni. Az ágyam alatt mini katasztrófafilm: a szemetesbe kidobott szendvicsemet tépi-rágja egy terepjáró méretű csótány. Három éjszakán át rettegtem tőle, a negyediken levadásztam, onnantól viszont attól féltem, a haverjai bosszút állnak majd. Egy hét után nem bírtam tovább, és másik hotelbe mentem.”

Ipari vasajtó és hidegvíz

Andi isztambuli hostelszobája például mindent alulmúlt. „A szoba egy ipari vasajtóval záródott a folyosó és a terasz felé is, szigetelés nulla. November eleje volt, és kifogtuk azt a hetet, amikor olyan rekord durva esőzések voltak, hogy három nap alatt leesett az éves csapadékmennyiség. A fűtést azon az éjszakán kapcsolták csak be, amikor mi már mentünk a reptérre. Meleg víz vagy volt vagy nem, gyakorlatilag a szobában semmi nem tudott megszáradni (például a térdig ázott nadrágjaink sem), volt olyan, hogy kint az utcán melegebb volt, mint a szobában. Igazából nem tudom, hogy mire számítottunk, mert azt azért sejtettük, hogy egy diákszálló nem a Four Seasons.”

A kulcsot le kellett adni, a recepciót viszont kora este bezárták

Kolosék a thaiföldi Chawang Beachen jártak pórul. „Az amúgy teljesen korrekt hotelben szokás szerint le kellett adni a kulcsot a recepción, ha elmentünk valahova. Viszont mire este 9 körül hazaértünk, már rég bezárták a recepciót, lakattal! Az ügyeletes telefonszámot senki nem vette fel, így aztán a hitelkártyás betörés technikáját alkalmaztuk. Reggel a recepciósok igencsak csodálkoztak, hogy jutottunk be, mikor a kulcsot ők gondosan elzárták előlünk. Mondtuk, hogy inkább ne szólaljanak meg, ne feszegessük, miért kellett a saját szállodai szobánkba betörnünk.”

Akár szervezetten utazol, akár önállóan, az információ minden esetben hatalom. Ha egy kicsivel több pénzt is szánsz az utazásra, esetleg kisebb-nagyobb baráti társasággal utaznál, testreszabott ajánlatot is kérhetsz bizonyos irodáktól, ebben az esetben biztos lehetsz benne, hogy nem futószalagon vakációzol majd. Minél pontosabban tudod, hogy mi várhat rád, annál jobban fel tudsz rá készülni, elsősorban lélekben. Ha nem tájékozódtál elég körültekintően, akkor készülj a legrosszabbra, így csak kellemes meglepetés érhet. Szerencsés alkatúak meg tudják maguknak magyarázni, hogy a nyaralásban pont az a jó, hogy sosem tudhatod, mi vár rád.