SZÜLŐSÉG

Nálatok milyen otthon a légkör?

2013. november 27., szerda 11:48

„Mi rendes család vagyunk, senki nem üt senkit, az étkészlet összes darabja is megvan még, az ajtót sem vágjuk be úgy, hogy kiessen a keretéből.” És ezzel ki is van pipálva a kérdés, jó-e otthon a légkör, gondolják sokan. Ha pedig kiderül, a gyermek szorong, esetleg rákérdez a tanító néni, van-e valami családi probléma, mert olyan szomorkás ez a gyerek, értetlenül teszik szét a kezüket.

shutterstock 5550391
Fotó: Shutterstock

Akinek nincs összehasonlítási alapja, hogy másmilyen is lehetne, nem veszi észre, ha rideg, kellemetlen a légkör a családjában. Ő is hasonlót tapasztalt otthon, vagy ha voltak gyermekkorában szebb pillanatok, a feledés homályába vesznek. Nézzük, min lehet lemérni, egészséges, élhető-e az otthoni klíma!

Lezáródnak a konfliktusok, vagy csak abbamaradnak?

Minden párkapcsolatban, szülő-gyerek kapcsolatban vannak viták és konfliktusok, ez rendben is van. Persze nem mindegy a hangnem és a gyakoriság. Könnyebben észreveszi az ember, ha durvává válik a stílus, ha olyan szaladt ki a száján, amin maga is meglepődik. Az is feltűnik, ha előzetes elhatározása ellenére elcsattan egy pofon. Ám sokan nem gondolnak arra problémaként, ha egy vitának nincs megnyugtató lezárása, feloldása. Úgy is túl lehet lépni a konfliktuson, hogy duzzogva lefekszünk este, másnap pedig úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, és úgy is, ha a kedélyek lecsillapodása után újra egymás felé fordulunk, megállapítjuk, hogy túlmentünk egy határon, és eljutunk a tisztázásig, annak megfogalmazásáig, mi is történt velünk, hol csúszott el a kommunikáció.

Attól, hogy esetleg végül sem jutunk egyetértésre, kifejezhetjük, hogy értjük a másik érzéseit, vagy ha még nem is értjük, azért szeretnénk megérteni, és a vita ellenére fontosak vagyunk egymásnak. Bocsánatkéréssel is lezárulhat egy vita, ha úgy hisszük, hibáztunk. A lezáratlansággal az a baj, hogy ott marad a feszültség, és legközelebb előregyártva bennünk lesz, ha ismét vitára kerülne a sor.

shutterstock 79006318
Fotó: Shutterstock

Talán azt hisszük, nem kell kimondani, a veszekedés ellenére is fontosak vagyunk egymásnak, de ahogy telnek az évek, és már hosszú-hosszú idő óta nem mondtuk ki, egy komolyabb krízisnél megkérdőjeleződhet az ember fejében: „Vajon még tényleg létezik köztünk a szövetség, vagy már rég csak én feltételezem?” Ha másért nem, legalább a gyerekek kedvéért zárja le a szülő valóságosan a konfliktust, mert benne biztosan ott marad a szorongás, ha a vitát hallotta, de a feloldás elmaradt.

Mi a helyzet az érintéssel?

Vannak ölelősebb, puszilgatósabb családok, és kevésbé érintősek, és mindkettő lehet egészséges. De rég baj van, ha szinte tabu az érintés. Ha nem is fordulhatna elő, hogy valaki a másik vállára teszi a kezét, mert ettől mindketten zavarba jönnének. Ijesztő módon még az anya-gyerek kapcsolat is tud idáig fajulni, amiben pedig kicsi korban a legtermészetesebb az állandó, bensőséges testi kontaktus. Sőt, a házastársi kapcsolat is válhat ilyenné, érdekes módon még akkor is, ha van némi szexuális élete a párnak. A meghatározott keretek közötti, például ágyban, lefekvés előtti szex rendben van, mint valamiféle egyszerű, testi szükséglet kielégítés, de a gyengédség spontán kifejezése nem megszokott, szinte tilos.

Dicséret vagy kritika?

Sokan úgy vélekednek, akkor kell szólni, ha valami probléma, kifogás merül fel a másikkal szemben. Ha csupa porcica a könyvespolc, akkor van okunk megjegyzést tenni, ha rend és tisztaság van, arról minek beszéljünk, mikor az természetes. Ennek enyhébb formája, ha valaki érzi a dicséret szükségességét, de azt kiemelkedő eseményekhez köti. Tehát ha különlegesen szép rend van, és csillog a csaptelep, akkor az már szóra érdemes.

Csakhogy a mindennapokban ritka a kiemelkedő esemény, általában csak úgy mindenki teszi a dolgát, ahhoz azonban, hogy ezt jókedvvel tegye, szükséges, hogy tudja, megbecsülik őt. Legyen ez a családért végzett tevékenység, vagy külső, szakmai, iskolai siker, legyen szó gyerekről vagy a partnerről.

stockfresh 58972 modern-family-enjoying-themselves-on-bed sizeM
Fotó: Stockfresh

A csemete és a pár számára is fontos hajtóerő, ha rendszeresen tudtára adják, értékelik, amit a mindennapokban tesz, és nem csak akkor, mikor épp valamilyen nagy tettet vitt véghez. A szófogadatlanságban is szerepet játszik, hogy csak azzal ér el hatást a gyerek, ha ellenkezik. Ha megteszi, amit kérnek tőle, néma csend és közöny a válasz.

Sokan ágálnak ellene, miért kéne hálásnak lenni azért, mert a többiek megteszik, ami amúgy is a dolguk? Nem kifejezetten háláról van szó, hanem annak visszajelzéséről, hogy észrevettük, hogy ez is, az is jól sikerült, rendben, sikeresen lezajlott, és örülünk neki. Ha valaki erre visszakérdezne „de miért kellene annak örülnöm...”, gondolkozzon el, miért olyan ellenszenves, kellemetlen kötelesség számára örülni valaminek. A családi kohézió egyik eleme, hogy örülünk egymásnak, csak simán annak, ahogy megéljük napjainkat.

Érdemes megjegyezni, hogy a kritika nemcsak akkor nyomasztó, ha valaki más ellen irányul, hanem akkor is, ha az egyik családtag folyamatosan saját magát ócsárolja. Túl azon, hogy ez egyfajta játszmakezdeményezés, hiszen benne van a felszólítás: „cáfoljatok meg!”, a légkört is elrontja, lehúzza a többieket is, hiszen nehéz érzelmileg talpon maradni a negatív hullámok sodrásában.

Az otthoni légkört egészében érdemes szemügyre venni, mert a gyermekre nemcsak az hat, amit egyenesen neki címzünk, ugyanannyira hatással van rá a szülők közötti kapcsolat is. A család egyfajta mátrix, ahol mindenki mindenkivel kapcsolatban van, még akkor is, ha látszólag megszakadt, kihűlt a kapcsolat – akkor éppenséggel úgy. Figyeljünk rá, hogy mi köt össze minket a többiekkel: az együtt örülés, a bensőséges kapcsolódás, vagy éppen a kritika, ellenségesség!

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.11.27 13:15:23Slano

    Nem rossz poszt ez, néhány részén el is gondolkodtam, de azért azt hiszem, hogy ha valaki nem tudja, hogy milyen a jó légkör, azzal már olyan komoly probléma van, amit nemhogy egy cikkből, hanem évekig tartó pszichológushoz járásból sem fog megtanulni. És biztos vagyok benne, hogy nem kevés ilyen ember van, aki tényleg borzasztóan sok dologgal nincs tisztában érzelmi téren (gondolom a nevelésükben lett valami nagyon elrontva) és amennyire én látom, ők nem is nagyon tudnak felfejlődni egy legalább elfogadható érzelmi szintre.

  • 2013.11.27 23:54:51Niurka

    Végre egy jó cikk. Úgy látszik van a Díványnál is értelmes ember. A sok Ázsia Centeres "menőruhás", "csak az Aldis mustár a jó", meg "hogyan építsünk tojásosdobozból mosógépet házilag, olcsón" gagyi és végtelenül ostoba és szégyellnivaló cikkek után kész felüdülés. Kár, hogy mostanra az értelmes olvasók az előbb idézett baromságok miatt elszoktak innen.

  • 2013.11.27 23:59:18Niurka

    vágtázó halottkém:
    Csak említsd meg Tuna Juditot, a spanyolországi bébiszitterből Díványos megmondóasszonnyá vált (ide nem tudtam mit írni, mert semmilyen titulust nem találtam megfelelőnek) akárkit és rögtön törölnek, bannolnak. Még ennek a blognak[link] a lófejű tulaja tiltott ki örökre, amikor egyszer megjegyeztem a blogján, hogy az általa közölt képeket már egy másik blog kb. 2 hónappal ezelőtt lehozta. Néha, nem, sokszor szégyellem, hogy nő vagyok.

  • 2013.11.28 02:42:00Kohn Troll (Altdel)

    TJ-nek szerencsére egyre ritkábban látom cikkeit. Vagy csak nekem nem hozza vle az index? :) Tényleg borzasztóan gagyi dolgokat írt...

    Ez a poszt viszont egész tűrhető, a vitalezárások elmaradása attól tartok, hogy a mi családunkat is érinti.

  • 2013.11.28 08:27:18dieter1

    Nálunk sosem fenyegetett a vitalezárások elmaradása. Addig egyszerűen nem hagyott aludni :-(
    De az évtizedek alatt megszoktam, és már nem is bánom. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy az idôk folyaman szine az összes vitára alkalmat adó kérdésben sikerült kompromisszumra jutnunk, és az esetleges friss problémákat kapásból megoldjuk. Tudjuk, hogy mindkettônknek (!) kell elôször egy icipicit engednünk, hogy ne merevedjenek meg a frontok.Utána a kompromisszum korántsem mindig középen van, de így viszont egyikünknek sem kell TELJESEN feladnia a saját álláspontját :-)

  • 2013.11.28 12:10:33Niurka

    Kohn Troll (Altdel):
    Mert mostanában igyekeznek nem írni neveket, csak "Dívány" néven születnek a cikkek, mint építsünk bugyigumiból katedrálist.

  • 2013.11.28 15:59:23Emmanuel Goldstein

    ez naon méjj volt, egész beleszédültem

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta