SZÜLŐSÉG

Éjszakai vendégek a szülői ágyban

2012. december 6., csütörtök 21:25

Éjszaka van, egyszer csak halkan kinyílik a hálószoba ajtaja, és egy aprócska ember kúszik be a szülői ágyba. Hiába próbáljuk visszavinni a saját szobájába, a forgatókönyv ugyanúgy megismétlődik, így úgy érezzük, nincs más választásunk, engedni kell, ha nem akarunk egész éjjel fel-alá járkálni a gyerkőccel a kezünkben. Ez az eset számtalan szülő visszatérő problémája, rosszabb esetben óriási hisztizéssel és sírással fűszerezve. De vajon mit lehet tenni, hogy életünk értelme nyugodtan átaludja az éjszakát a saját ágyában, és ne kelljen esténként, éjszakánként, hajnalonként hatalmas csatákat vívnunk vele?

Az éjszakai problémák többféleképpen is előállhatnak. Sok családban a gyerek eleinte a szülők szobájában és/vagy ágyában alszik, aki ezt szokta meg, értelemszerűen a szülei közelében érzi magát a legnagyobb biztonságban, főleg éjjel, a sötétben. Természetesen nem az a gond, ha egyszer-egyszer felbukkan nálunk a gyerek, mondjuk mert rosszat álmodott, ám egyébként a saját ágyában alszik. Ha viszont az átvándorlás mindennapos, az semmiképpen nem kedvező.

Kicsit könnyebb eset, ha a pici kezdetektől külön aludt, azonban ilyenkor is előfordulhat, hogy egyik napról a másikra a gyerek nem akar egyedül lenni, és állandóan átkéredzkedik. Ekkor általában valami konkrét ok húzódik meg a háttérben: például látott valamit a TV-ben, rémtörténeteket hallott az oviban, fogzási időszak van, kistestvér született, vagy válnak a szülők. A lényeg, hogy rájöjjünk, vajon milyen egészségügyi gond, vagy trauma hatására változtak meg az alvási szokásai, így könnyebb lesz kezelni is.

Amikor a gyerek fél valamitől, azért jelenik meg, mert apu és anyu megvédi őt - például a riasztó szörnyektől és szellemektől-, így nyugodtan álomra hajthatja a fejét. De ez csak az egyik eset – talán a könnyebb-, hiszen nem mindig a félelem vezeti őket. Ugyanis több ok húzódhat meg mögötte, kezdve az óvodabeli eseményekkel, a szülői szeretet elvesztésétől való félelmen át, az álmosság hiányáig.

Bármi is legyen az oka, előbb-utóbb mindenképp határozottan kell fellépnünk, mivel ha éveken keresztül mindennap köztünk alszik a kicsi, nemcsak az önállósodását hátráltatjuk, de még a párkapcsolatunk is rámehet, hiszen nem nagyon lehet normális női-férfi viszonyokat fenntartani olyan hálószobában, amelynek állandó kiskorú bérlője is van, néha akár több is.

Mit rontanak el a szülők?

Sokszor a szülőknek is kedvező, az együttalvás, hiszen van, akit szeretgethetnek. Az első, hogy eldöntsék, hogy egyáltalán akarják-e azt, hogy a kicsi külön ágyban aludjon. Ez főleg az egyedülálló anyákra érvényes, akik szeretik, ha együtt lehetnek éjszaka a gyermekükkel, azonban amennyiben ez szokássá válik, sokkal nehezebb lesz változtatni rajta - mondja a szakember.

A másik, amit sokszor elrontanak a szülők az az, hogy ha fél valamitől a gyerek, akkor magukhoz veszik és elkezdik őt babusgatni, vigasztalni. Azonban sokkal megnyugtatóbb lenne számára az, ha nem kapnánk fel rögtön kétségbeesetten, hiszen azzal csak erősítenénk a félelmét, mivel így azt hiheti, tényleg meg kell valamitől védeni őt. Maradjunk higgadtak, nyugtassuk meg, de ne vigyük túlzásba a dédelgetést.

Azt azonban tudni kell, hogy nincsenek örökérvényű szabályok, így meglehet, hogy ami az egyik gyereknél bevált, az a másiknál nem fog, így hosszú ideig elhúzódhat, hogy rájöjjünk, a mi esetünkben melyik is a legjobb megoldás. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy az átszoktatás, pláne, ha már hosszú ideje járkál át hozzánk a gyerek, nem fog menni az egyik napról a másikra, így hagyjunk időt a kicsinek arra, hogy megszokja az új helyzetet, és rájöjjön, nem is olyan rossz egy másik szobában aludni.

Az ágy maradjon ágy

Manapság igen kreatív gyerekbútorokat kapni. A kiságy például sokszor nem egy szimpla ágy, hanem egy szuper autó, vagy repülő. Ennek persze nincs olyan gyerek, aki ne örülne, igen ám, de előfordulhat, hogy ezt játéknak tekinti a kicsi, és nem pedig pihenőnek, főleg akkor, ha napközben abban játszik. Persze legyenek mókás bútorok a szobájában, azonban az ágy maradjon meg inkább ágynak, olyan helynek, ahová csak akkor tesszük a gyereket, amikor aludnia kell, játszani és büntetésből viszont soha! Ha valakit rendszeresen az ágyába tesznek be büntetésképpen, egyáltalán nem meglepő, ha nem táplál majd túl pozitív érzéseket az alvóhelyével kapcsolatban.

Tartsuk azt is szem előtt, hogy sokan nem szeretnek teljes sötétségben egyedül szundítani. Ekkor jó szolgálatot tehet egy vidám éjszakai fény a szobában, valamint nyitva is hagyhatjuk az ajtót, hogy közelebb tudhasson minket magához a gyerek.

Legyen következetes!

Rengeteg szülő esik abba a hibába, hogy hol megengedi a kicsinek, hogy velük aludjon, hol pedig nem. Nem csoda, ha a gyerek fel van háborodva, ha egyik nap lehet neki, a másik nap meg nem. Ezért, ha úgy érezzük, eljött a különszoktatás ideje, legyünk következetesek, és ne engedjük a mi ágyunkba kúszni őt! Ha eddig velünk volt éjszakánként, ne lepődjünk meg, ha nehezebben megy a saját ágyba szoktatás, mivel nehéz megbarátkoznia az új helyzettel. Bizonyára sírni fog, és ekkor kerülünk az első dilemmába: vajon siessünk a megnyugtatására, vagy hagyjuk őt magára?

Régebben voltak olyan vélemények, hogy hagyni kell a gyereket sírni, azonban ma már inkább azt javasoljuk, hogy a szülő menjen oda, és nyugtassa meg a kicsit, viszont kizárólag a saját ágyában! Fontos, hogy ne vegyük ki, ne kezdjünk el játszani és főleg, ne vigyük át magunkhoz. Várjuk meg, míg lehiggad, utána hagyjuk magára - javasolja Baky Ildikó, gyermekpszichológus.

A következetességhez hozzátartozik az is, hogy rendszert vigyünk a mindennapokba. Tehát fontos, hogy ugyanabban az időpontban fürdessük meg és fektessük le, mivel ekkor ehhez a kicsi előbb-utóbb alkalmazkodni fog, és elálmosodik az adott időpontban. Továbbá tartsuk azt is szem előtt, hogy az esti rituálékra – a fürdés, esti mese- szánjunk elég időt, hiszen ez még inkább felkészíti a gyereket az alvásra.

Jutalmazás?

Csábító lehet, hogy a gyereket valamilyen jutalommal próbáljuk meg rávenni arra, hogy ne mászkáljon át hozzánk. Például megígérjük neki, hogy ha éjjel nem bukkan fel, reggel kap valamit. Csakhogy, ahogy arról már ebben a cikkben is szó volt, ez veszélyes fegyver, ha ugyanis a gyerek jutalmat kap olyan dologért, ami amúgy elvárható lenne, rögvest úgy fogja érezni, hogy az adott dolgot csak a jutalomért csinálja, és teljesen hiányozni fog a belső motivációja. Szóval, ahogy már korábban írtuk, dícsérjen, de ne jutalmazzon, főleg, ha alvásról van szó.

Fehér zaj

Sok gyerek nem csak a sötétségtől retteg, hanem a néma csöndtől is. Számukra érdemes a szobájukba tenni valamilyen monoton hangforrást, például egy hangosabban ketyegő órát, vagy halk, megnyugtató zenét, mivel az anyaméhben sem volt teljes csend: a baba mindig hallotta az anya szívverését, illetve a belek mozgását. Bármennyire is érdekes, a kicsik sokkal jobban és mélyebben tudnak így aludni, mintha némaság lenne körülöttük. Többek között ezért is akarnak szorosan hozzánk bújni esténként, hogy hallhassák a szívverésünket és a lélegzésünket.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.12.06 23:01:55Közbiztonság Szilárd

    Szerintem végtelenített szalagra felvett recsegős fingást játsszunk a gyereknek CD-ről.
    Hiszen ilyet is hallott az anyja hasában.
    Meg hát hadd szokja.

    Az ilyen idióták miért kapnak publikálási lehetőséget?

    Ahogy látom, a cikk szerzőjét biztosan nem helyesírási kézikönyvvel jutalmazták...
    Akkor biztos tudná a hülyéje, hogy a dicsér pl. rövid i.
    Meg hogy mikor kell vesszőt használni - pl. a név és a szakma között NEM.

  • 2012.12.06 23:22:26rajhona

    Most akkor végtelenített szalag, vagy CD?
    Pedig ez csak az első mondat volt...

  • 2012.12.07 00:21:41nat9

    "Ha viszont az átvándorlás mindennapos, az semmiképpen nem kedvező."
    Faszság. Kinek nem kedvező? Annak a szülőnek, akinek nem kell a gyerek? Ja, annak lehet, de akkor nem kell gyereket csinálni.

    "mivel ha éveken keresztül mindennap köztünk alszik a kicsi, nemcsak az önállósodását hátráltatjuk,"
    Pont az ellenkezője!! Mutass nekem olyan gyereket, akit nem erőltetnek sem külön, sem együtt aludni és önállótlan!

    "de még a párkapcsolatunk is rámehet, hiszen nem nagyon lehet normális női-férfi viszonyokat fenntartani olyan hálószobában, amelynek állandó kiskorú bérlője is van, néha akár több is."
    Hülyeség. Neked csak a hálószobában megy??? Na erre bizony rá fog menni a párkapcsolatod!

    "Mit rontanak el a szülők?"
    Semmit, azok a szülők, akik nem erőltetik az együtt/külön alvást, hanem megpróbálják figyelembe venni a gyerek igényeit.

    "A másik, amit sokszor elrontanak a szülők az az, hogy ha fél valamitől a gyerek, akkor magukhoz veszik és elkezdik őt babusgatni, vigasztalni."
    Komolyan dögöljön meg az, aki le merte ezt írni.

    "Számukra érdemes a szobájukba tenni valamilyen monoton hangforrást, például egy hangosabban ketyegő órát,"
    Vagy hagyjuk a gyereket, hogy velünk aludjon...

    Kiváncsi vagyok, hány, nem elvált szülő alszik egyedül (külön a férj/feleségtől), miközben ezt várja el a pár éves gyerekétől??

  • 2012.12.07 00:22:38nat9

    @rajhona
    Végtelenített szalagra felvett, CD-ről lejátszott.

  • 2012.12.07 02:48:00R2D2 & C3PO

    Én azt nem értem, hogy ez miért is baj?

    Másrészt az anyám egészen kamaszkoráig aludt a szüleivel, és a nagyanyjával. Ez utóbbival egy ágyban. És azt mondta, hogy mióta eszét tudja, saját szobát akart volna. Szóval a méregfogat úgy a legegyszerűbb kihúzni, ha az elején együtt alszunk a gyerekkel, aztán, mikor már igényli a saját kuckót, akkor - nagykegyesen ;-D - megadni.

    Plusz ahogy Ranschburg mondta: utoljára a legkisebb fia aludt 8 évesen a szülői ágyban (és nem is minden este), és azóta is hiányolta. (Kb. 70 évesen, egy előadásban. Csak nem találom a linket...) Egyébként azt is javasolta, hogy a szülők tegyenek le a földre egy matracot a szülői hálóban, az éjszakai vendégeknek. Nekem ez a javaslat jobban tetszik, mint a fenti. Emberibb.

  • 2012.12.07 07:31:53Momina

    A cikk szerzőjével egyetértek az első betűtől az utolsóig. Ha a gyerek már nem anyatejes, nem eszik éjszakánként, akkor a gyerekszobában a helye, nincs átjárkálás.

  • 2012.12.07 08:02:28Bartush

    Mi azóta külön altatjuk a gyereket, mióta a kórházból hazahoztuk, nekünk ez jött be. Egyértelműen a kölyöknek is, mert nem szeret az ágyunkban lenni. Ritkán ébred fel éjszaka, de volt hogy ilyenkor nem akart semmiképpen visszamenni a szobájába, biztosan rosszat álmodott, vagy megijedt valamitől. Gondoltuk, na jó, most nálunk alszik. Hát nem! Addig sírt, amíg visszacipeltük az ágyába. Ott viszont eldőlt és reggelig aludt. Talán addigra már elég fáradt volt, és nem félt.
    Én anno minden éjszaka átmentem anyámék ágyába, mindig lehúztam róluk a takarót, és valamelyiket mindig kitúrtam. Biztosan nagyon élvezték. Kistesóm sem lett - bár ezt nem is bántam.

    nat9: hát tudod ha gyerekeid vannak, és nincs senki aki segítsen (ergo nem tudod lepasszolni a kicsit senkinek még 1 órára sem), akkor a háló az egyetlen hely, ahol talán még éjjel szexről szó lehet, mert máshol más időszakban simád rád nyit valamelyik gyerkőc.

  • 2012.12.07 09:14:12pc guru-e vagyok

    Mi együtt alszunk a gyerekkel, és csodás a szexuális életünk. Nappali, konyha, közös fürdős szex, bárhol, bármikor, mert ugye a gyerek mellett nem kéne. Szóval, aki lusta és nem igényli, nem kívánja a párját, az könnyen ráfoghatja a gyerekre.

  • 2012.12.07 09:14:57vitalis06

    nálunk is első pillanattól külön szoba, külön ágy. Mindhárman 2-4 hetesen már átaludták az éjzsakát, soha nem jutott eszükbe bejönni a hálónkba, soha nem volt sírás. Reggel is szépen eljátszottak egyedül amíg felkelünk. Nekünk és nekik is ez a normális.
    Igen én is éreztem késztetést, hogy pl szopi után ne letegyem, hanem bevigyem az ágyba, de tudtam, hogy neki lenne rosszabb, mert ha 2 nap múlva nem viszem magammal, akkor szenvedni fog. így inkább én vettem magamon erőt, és ők kiegyensúlyozott, önálló gyerekek lettek

  • 2012.12.07 09:30:57Petrodon

    "Fontos, hogy ne vegyük ki, ne kezdjünk el játszani és főleg, ne vigyük át magunkhoz. Várjuk meg, míg lehiggad, utána hagyjuk magára - javasolja Baky Ildikó, gyermekpszichológus."

    Na ennek sincs gyerek b+...
    Éjszaka felsír a gyerek, mert mondjuk rosszat álmodott, vagy fáj valamije, a fene se tudja mert beszélni még nem tud. (15 hónapos)
    Átmegyek a szobájába, beszélek hozzá halkan, simogatom, megnyugszik.
    Ezután esélytelen kijönni tőle mert rögtön üvölteni kezd, vagyis úgyis át kell vinnem magunkhoz... (Vagy megvárom míg elalszik jó mélyen, az meg is van egy 20 perc alatt...)
    Kíváncsi lennék, hogy a "szakember" ezt hogy csinálja, vagy csak tanulta az iskolában és lovakon próbálta?
    Ehh, fasság' az egész cikk úgy ahogy van...

  • 2012.12.07 09:37:39Kovácsné

    Mind a két gyerekünket egy éves kora körül "választottuk el", onnantól aludtak külön szobában. Érdekes módon mind a kettőnél volt egy olyan időszak valamikor 2 és 3 éves koruk közt, amikor rossz álmaik voltak. Átjöttek hozzánk, befeküdtek az ágyunkba, mindenki békésen aludt tovább, semmilyen ügyet nem csináltunk belőle (jelentkezzen, aki hajnali fél háromkor vad szexuális életet él...). A dolog pár hónap alatt magától elmúlt. Mostanában évente mondjuk egy-két alkalommal ébred valamelyik gyerek arra, hogy álmában tűz volt meg ilyesmi (személyes kedvencem kisebbik lányom szellemi terméke, a kezei helyén vicsorgó macskafejeket viselő madárijesztő, aki bemászik az ablakon...). Mivel tudják, hogy bármikor jöhetnek hozzánk, biztonságban érzik magukat, és többnyire nem jönnek (:
    Szerintem aki pedagógiázni kezd a rémálmából felriadó, szülői védelemért a másik szobába átrohanó gyerekkel, az nem egészen ember (:

  • 2012.12.07 10:30:45mindennickfoglalteztnemhiszemel

    Szerintem nem azzal van gond, ha néha átjön, mert rosszat álmodott, fáj vmije vagy beteg, stb. Hanem amikor a napi hiszti része, hogy átjön, mert csak. Expáromnak két gyereke volt, egy szobában aludtak a nővérével, a kisebbik minden áldott éjjel megjelent. Szerintem ez nem normális. Az apjuk (exem) persze ráhagyta, mert könnyebb volt beletörődni, mint leszoktatni róla, nekem meg nem volt választásom meg beleszólásom se nagyon. Így aztán szex nuku (mivel a kölök random időpontokban jelent meg), továbbá kényelmes alvás szintén, mert a gyerek egész éjjel körhintaként pörgött közöttünk keresztbe-kasul, vesénket párszor lerúgva, stb. Mondanom sem kell, élmény volt másnap kialvatlanul, karikás szemekkel melózni menni. Megfogadtam, ha lesz saját gyerekem, ezt így nem. Mindenkinek megvan a maga kis ágya, ott kell aludni, kivétel csak alapos indokkal. (mellesleg én is külön szobában aludtam kisgyerekként, nem másztam át anyámhoz minden éjjel és nem lettem tőle lelki sérült)

  • 2012.12.07 10:31:39Lova

    De sok a troll ma itt. :( Pedig a cikkben leírtak nagyon igazak a látszólag könnyebb úttól a párkapcsolati problémákig átéltem mindet az első gyerekkel. A másodikkal már sokkal okosabbak voltunk, a gyerekszobában kezeltük az éjszakai felkeléseket és nem is volt gond vele.
    Sok szülő azt gondolja, nem szabad nemet mondani a gyereknek, pedig mindennek megvan a helye és ideje - az összebújásnak is - és ehhez jobb gyerekkorban hozzászoktatni őket. Szeretettel, de kitartóan.

  • 2012.12.07 10:40:00nat9

    Bartush: van gyerekem és nem tudom lepasszolni 1 órára sem, hacsak nem a férjemnek (messze élünk minden családtagtól) és megoldjuk a házaséletet, hidd el. Ha te nem tudod megoldani máshol, mint a háló, MÁSKOR, mint éjjel, akkor nem a gyerekkel van a gond, persze nyugodtan fogd rá. Mit csináltok az altatás és éjjel között? Mert nekünk pl ott van pár óra, amit ki szoktunk használni! A szexuális életünknek teljesen mindegy, hogy a gyerek minden éjjel 3 és 5 között megjelenik-e a szobánkban vagy sem.

  • 2012.12.07 10:42:19jarics

    A gyereket elaltatjuk a mi ágyunkban, majd átmegyünk a gyerekszobába kefélni. :-)

  • 2012.12.07 10:47:12nat9

    Lova: a cikkben leírtak baromságok. Ha neked párkapcsolati gondod volt azért, mert a gyerek nem akarta átaludni az egész éjjelt, akkor benned/bennetek van a hiba. Ha meg akarod oldani, akkor kár a gyerekre kenni.

    Egyébként a troll az, aki uszít, de nem a poszt témájával kapcsolatban. Aki itt azt mondja, hogy hülyeség, hogy a gyereket a saját ágyába kell erőltetni, az nem troll.

    Egyébként te mit szólnál, ha azt mondanám, hogy holnaptól ne aludj a férjeddel sose!! Még ha félsz éjjel akkor se (könnyű azt mondani, hogy te nem félsz, tudod kontrolálni, de a gyereked nem).

  • 2012.12.07 10:49:59Kovácsné

    Lova: nem azt mondjuk mi trollok, hogy a gyereknek nem szabad nemet mondani, hanem hogy vannak azok a különleges helyzetek, mikor a gyereknek nem a tudományos elvekre van szüksége, hanem egyszerű, állati melegségre. Ez nem kényelmeskedés, csak empátia. Egyébként meg - pontosan úgy, ahogy a cikk is mondja - gyereke válogatja.
    Jegyzem, szerintem ha az ember a legelső naptól úgy szoktatja a gyereket, hogy az esti evés után lefekteti, és viszlát (nincs fél órányi "aranyos édes babucika na mindjárt megyek csak még adok egy puszikát, jaj de rossz lesz neked egyedül, máris hiányzol anyucikának") akkor a gyereknek nem nagyon lesz gondja az elalvással, meg a helyben maradással. Viszont ennek sok köze nincs az éjszakai felriadáshoz.

  • 2012.12.07 10:53:32Medgar

    Szerintem a szülőknek is külön kéne aludni.

  • 2012.12.07 10:54:13mindennickfoglalteztnemhiszemel

    Csak halkan jegyzem meg, hogy pl párkapcsolati probléma forrása lehet az is, ha az egyik fél szerint okés, hogy ott alszik a poronty, míg a másik szerint nem...és ugyebár egy párkapcsolatban a párunk igényét is illene figyelembe venni, nem csak a gyerekét...

  • 2012.12.07 10:59:40Rézfánfütyülő fűzangyal

    Petrodon:"Átmegyek a szobájába, beszélek hozzá halkan, simogatom, megnyugszik.
    Ezután esélytelen kijönni tőle mert rögtön üvölteni kezd, vagyis úgyis át kell vinnem magunkhoz... (Vagy megvárom míg elalszik jó mélyen, az meg is van egy 20 perc alatt...)"
    Hja, a gyerek strapás egy dolog!
    Az én lányom a kórházból való hazahozatalától saját szobájában, ágyában aludt. Ha valami baja volt, átmentünk hozzá, többnyire én (férfi). Az anyja szoptatott, én ezt vállaltam. És ha fél éjszakát kellett az ágya mellett bóbiskolni, nos akkor annyit.
    De sose járt a hitvesi ágyban, mert az egy másik helyszín!

  • 2012.12.07 11:09:53badogosmester

    "Mi együtt alszunk a gyerekkel, és csodás a szexuális életünk. Nappali, konyha, közös fürdős szex, bárhol, bármikor, mert ugye a gyerek mellett nem kéne. Szóval, aki lusta és nem igényli, nem kívánja a párját, az könnyen ráfoghatja a gyerekre."

    Ennyi.

  • 2012.12.07 11:13:30badogosmester

    Akik csak az ágyban tudnak szexelni, azoknak már mindegy. Szánalom, hogy valaki leírhat egy ilyen cikket és azt még publikálják is!
    Mi nagyon szeretünk a gyerekekkel aludni, jó érzés, amikor ott szuszognak mellettünk. És a szexuális életünk is nagyon rendben van.

  • 2012.12.07 11:18:43mindennickfoglalteztnemhiszemel

    A "bárhol, bármikor" közben mégis hol van a gyerek? Mert tapasztalatom szerint:
    Szex = A) gyerek nincs jelen (pl oviban, nagyszülőknél, bárhol) B) alszik. (saját ágyában)

  • 2012.12.07 11:23:22mindennickfoglalteztnemhiszemel

    badogosmester: nem az a kérdés, hogy "csak az ágyban tudnak szexelni", de mi van ha ott (is) szeretnének? Gyerekkel az már tilos, mert azzal együtt KELL aludni?
    Egyébként sokaknál van olyan is, hogy pl anyós-após is ott van (mert pl családi házban laknak, többen együtt), és nem opció lépten-nyomon egymásra ugrani fényes nappal, azokkal mi van? Máskülönben nem csak a szex a gond, hanem ha pl a gyerek miatt normálisan aludni sem tudsz (lsd fent), nekem senki ne mondja hogy az normális...

  • 2012.12.07 12:10:56Mikrobi

    Miért nem jelenik meg a kommentem???

  • 2012.12.07 12:13:04vasszűz

    "Régebben voltak olyan vélemények, hogy hagyni kell a gyereket sírni, azonban ma már inkább azt javasoljuk, hogy a szülő menjen oda, és nyugtassa meg a kicsit, viszont kizárólag a saját ágyában! Fontos, hogy ne vegyük ki, ne kezdjünk el játszani és főleg, ne vigyük át magunkhoz. Várjuk meg, míg lehiggad, utána hagyjuk magára - javasolja Baky Ildikó, gyermekpszichológus."

    Ezt magyarázza meg már valaki tudományosan, hogy miért is kell magamat a gyerektől megtagadni? Mit nyerünk vele?

    Ja, és örülök, hogy a házasság megromlásának megvan a forrása: az a kis rohadék, aki a szüleivel akar lenni.
    Imádom az ilyen lelkiismeret-furdalást keltő okosságokat, kár, hogy mind a tudományos kutatásnak, mind a józan észnek ellentmondanak.
    Persze, azt nem lehet leírni, hogy aludjon mindenki úgy, ahogy neki jólesik/megfelel, mert az túl rövid lenne?

  • 2012.12.07 14:32:46Bartush

    Én anno ahogy írtam is mindig anyáméknál aludtam, mégsem jó a kapcsolatom velük, főleg apámmal nem jó. Azt hiszem itt is elmondható, hogy minden gyerek más, minden családnak máshogy jó. Valami nálatok beválik, másnál meg nem.

  • 2012.12.07 18:38:42gember

    Nem gondolom, hogy ebben a kérdésben létezik egyetlen igazság, szerintem akit zavar a gyerek az éjszakai pihenésben, az külön altatja, akinek nincsenek ezzel kapcsolatosan ellenérzései, azok nyugodtan szuszognak egymás hegyén-hátán, és mindenki boldog.

    Nálunk ha akarnám, se altathatnám a gyereket külön szobában, ugyanis az egész lakás 26 nm, az egész egy nagy gyerekszoba :-) A Kisdedet mindig a saját ágyában altatom el, ám időnként, ha rosszat álmodik, fogzik, felriad, vagy bármi történik, akkor bizony van úgy, hogy betesszük az ágyunkba és velünk alszik, de leginkább az a jellemző, hogy átalussza az éjszakát a saját ágyában.
    Ja, a szexuális életünk is rendben van :)

  • 2012.12.08 18:14:08Dmilla

    nat9 megmondta a tutit:)

    Én is annyi ilyenbe belefutok, hogy "óóó, a párom szuszogása nélkül elaludni sem tudok. A gyerek? Ő természetesen külön szobában, ott a helye."

    Mi ritka kivételek vagyunk, én a gyerekszobában alszom, a 2,5 éves fiammal. Külön ágyban, de egy szobában, a kezdetektől. Egyszerűen nem akartam egy kisgyereket a lakás túlsó felében egyedül tudni. És férjem is jobban tud így pihenni. Szexelni meg ugyebár lehet a hálóban.
    Nemrég kapott a fiam új ágyat a rácsos helyett, így néha előfordul, hogy éjszaka átjön mellém. Sajnos én nem tudok úgy aludni egy 90 széles ágyban, hogy nem egyedül vagyok, ezért meg szoktam kérni, hogy menjen vissza, vagy esetleg, ha elaludt, visszaviszem. De szerintem így kevésbé érvágás neki a dolog, hogy csak 3 lépést kell visszamennie, és utána is hallja, hogy a közelében vagyok, mint úgy, hogy ha a lakás túlsó felébe kéne "visszapaterolni" őt.

  • 2012.12.08 18:19:55Dmilla

    Általában, ha valamilyen oknál fogva néha nem alszom vele a szobában (pl. náthás vagyok, és orrot fújok egész éjjel), nem szokott gondot okozni neki. Hamarosan valószínűleg külön kell vonulnom, mert tavaszra jön a kistesó, és várhatóan eleinte zajosak lesznek az éjszakák, de megbeszéltük, hogy ha a fiam félne majd egyedül, akkor férjem beköltözik majd mellé. Ha meg már a kicsi is jól alszik majd, akkor összeköltöztetjük a gyerekeket, mi meg visszatérünk a hálóba. Ezek persze csak tervek, majd kiderül, mi mennyire lesz működőképes.

  • 2012.12.10 13:40:50Egyedi nicknév

    Látom, szép kis ketrecharc ment eddig :D
    Akkor hát én is beállok a sárdobálás célpontjai közé, mert én jelenleg nem tervezem, hogy a hitvesi ágyban aludjon a gyerek csak úgy alapon.
    Nyilván baromira önző dolog, hogy én nem szeretnék napi 24 órában csak anya lenni, hanem szeretnék feleség is lenni, legalább abban a pár órában, amíg a férj hazaesik a melóból, vacsora, fürdés stb.
    Nem érzem úgy ettől szaranya leszek, mert mindenkinek meglesz a helye és mert szeretnék összebújva lenni a párommal és akkor is hozzábújni, ha épp éjjel háromkor ébredek fel. És erre szerintem neki is éppolyan igényes és szüksége lesz, mint nekem. Ettől persze még nagyon szerethetem a gyerekemet, de nem érzem úgy és pláne nem is szeretném alárendelni magam ennek. Egész nap a gyerekkel leszek, szeretnék a férjemmel is lenni.
    Ja és még annyit, hogy a szexuális kreativitásunk nem áll meg ott hogy ágyban és párnák között, de ne kelljen már mindenféle forgatókönyvet kitalálni és ne legyen már tabu a hitvesi ágy.
    Egyébként meg nem kevés anya maga szoktatja a gyereket a közös ágyba, hogy legyen elfogadható ok, amiért nem kell apuval szexelni....

  • 2012.12.10 18:34:40voroske

    Nalunk is ez napi problema mostanaban es igazabol nem tudjuk mit tegyunk. A kisfiunk az elso naptol kezdve kulon szobaban aludt a racsos kisagyaban es soha nem aludt koztunk mikor pici volt. Mikor sirt felkeltem es atmentem megszoptattam aztan visszamentem aludni ot visszatettem a racsos agyba es aludt mint a bunda. Aztan 2 eves kora korul a racsosagybol kisagyba kerult es meg mindig szepen jol aludt a sajat szobajaban a sajat agyacskajaban egy ideig. Aztan valahogy 3- 3 es fel eves kora utan elkezdett felni a sotettol es ha ejjel felriad atjon a mi szobankba es kozenk maszik. Sokszor ugyis csak felkeles elott fel oraval tortenik ez es ezert nem problema. Maskor az ejszaka kozben riad fel es jon at. Ha ejfelkor atjon es valamelyikunk felebred akkor visszakiserjuk a szobajaba betakargatjuk puszit adunk es visszalszik. Viszont legtobbszor olyan halkan oson , hogy fel se ebredunk ra es fogalmunk nincs mikor jott, csak reggel veszuk eszre, hogy mar megint potyautas van az agyunkban. Sajnos a neha-neha elofordulbol szep lassan mindennapos esemeny lett. Nemsokara szuletik a kistestver es szerintem alapvetoen ez mar a feltekenyseg jele. Ha kerdezzuk miert jon at az a valasz, hogy fel/ nam akar egyedul lenni. Egyenlore fogadkozik, hogyha majd a kisbaba ott lesz vele egyszobaban akkor nem fog majd atjonni, mert nem lesz egyedul. Hat nagyon remelem hogy tenyleg ugy lesz.

  • 2012.12.11 12:54:23R2D2 & C3PO

    Egyedi nicknév
    "én nem szeretnék napi 24 órában csak anya lenni, hanem szeretnék feleség is lenni, legalább abban a pár órában, amíg a férj hazaesik a melóból, vacsora, fürdés stb. "

    Ha megengeded: fetrengek a röhögéstől. Nagyon jó! :-DDD

    Nem akarat kérdése...

  • 2012.12.11 15:27:58Egyedi nicknév

    Nos, miután kiröhögted magad (természetesen egészségedre), engedd meg azért nekem, hogy tartsam magam bizonyos dolgokhoz, ahelyett hogy csak úgy rálegyintsek, köszönöm. ;-)

  • 2014.10.07 08:21:59dokineni

    Nekem is az volt az első gondolatom, hogy helyesírási szótár a szerzőnek, illetve először inkább olvasson a gyereknevelésről, mint hogy baromságokat írjon.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta