SZÜLŐSÉG

Kérj bocsánatot!

2012. október 2., kedd 09:35

A bocsánatkérés fontos dolog, szülőként ezt valamennyien szeretnénk megtanítani a gyereknek. A pszichológus a héten arról ír, hogy ha nem vagyunk elővigyázatosak, a gyerek azt tanulja meg, hogy a bocsánatkérés független az érzelmi állapottól, eszköz a felelősségvállalás elkerülésére. Pedig a gyermeket bocsánatkérésre sarkaló szülőnek éppen ellenkező a célja, meg akarja értetni a csemetével, hogy nem léphet tovább, mintha mi sem történt volna, oda kell állnia a másik elé, szemébe nézni, és elismerni a vétkességet.

stockfresh 1460204 a-feud-between-children sizeM

Minden szülő szeretné megtanítani csemetéjének, hogyan oldhatja meg konfliktusait. Sokak szerint ennek egyik módja, ha megtanítják bocsánatot kérni. Míg mások azért ragaszkodnak a bocsánatkéréshez, mert ezzel szeretnék jelezni, helytelenítik, amit a gyermek tett, és egyfajta büntetésnek szánják: azt akarják megértetni a csemetével, hogy kapitulálnia kell, ha rossz fát tett a tűzre.

Ádám általános iskolai tanító, egy "rossz környék" hírében álló helyen. Ide nem a könnyen nevelhető csemeték járnak, de a tantestület minden tőle telhetőt megtesz. Mikor Ádám hallotta, hogy az egyik hétéves diák és tanítónője között konfliktus támadt, mert a gyermek mérgében valami csúnyát vágott a tanítónő fejéhez, Ádám úgy igyekezett jó útra téríteni, hogy elmondta neki, ilyeneket nem szabad mondani, de ha mégis megtörtént, legalább kérjen bocsánatot, mondja azt: „elnézést kérek, véletlenül kicsúszott a számon”. A gyermeknek rendkívül megtetszett a lehetőség, onnantól kezdve legfőbb játékává vált, hogy válogatott trágárságokat szórt gyermekre és tanítóra egyaránt, majd sietve hozzátette, „elnézést kérek, véletlenül kicsúszott a számon”.

Ha kevésbé látványosan is, de gyakran történik hasonló azokkal a gyerekekkel, akiknek a szülő igaz, akaratán kívül, de azt tanítja meg, a bocsánatkérés független az érzelmi állapottól, nem a belső megbánás, vagy a jóvátétel szándékának őszinte kifejeződése, hanem eszköz a helyzetből való kilépésre, a felelősségvállalás elkerülésére. Pedig a gyermeket bocsánatkérésre sarkaló szülőknek éppen ellenkező a céljuk, meg akarják értetni a csemetével, hogy nem léphet tovább, mintha mi sem történt volna, oda kell állnia a másik elé, szemébe nézni, és elismerni a vétkességet.

Azonban figyelmen kívül hagyják az odavezető utat, rögtön a végeredményre ugranának. Az út pedig azzal kezdődne, hogy a poronty megérti, mi történt a másik fél szemszögéből, hogy mit élt át a másik. Vegyünk egy példát. Andris tehetetlen mérgében Lackó arcába dobta a labdát, mert szeretett volna bekapcsolódni a többiek bújócskázásába, de Lackó ezt elutasította. Természetesen Andrisnak ilyen helyzetben fontos lenne megérteni, hogy Lackó testi és lelki értelemben is fájdalmat élt át. De ahhoz, hogy a helyzetet Andris fel tudja dolgozni, segítenünk kell neki megérteni a saját lelkiállapotát, azt, hogy vajon miért tette, amit tett.

stockfresh 1622144 quarreling-kids sizeM

Ha ebben a helyzetben a szülő csak a másik érzését segít értelmezni, elmagyarázva a csemetének, hogy nem szabad beledobni mások arcába a labdát, mert az fáj, ezzel nem fogja eljuttatni a csemetét oda, hogy őszintén bocsánatot tudjon kérni. Hiszen Andrisban is dúl az elutasítás fájdalma, amire senkitől sem kapott együttérzést, sőt, még anyja, apja is a másik gyerek érzéseivel foglalkozik. Ilyen helyzetben a szülő azzal segít, ha amellett, hogy egyértelműen, határozottan megmondja neki, hogy nem szabad hozzávágni másokhoz a labdát, megkérdezi, hogy miért tette. Ha erre a gyermek azt feleli, azért, mert Lackó nem vette be a bújócskázásba, fontos látnia, hogy együtt éreznek vele is, amellett, hogy továbbra is tartják magukat ahhoz, hogy amit tett, azt nem helyes.

És mindig fontos, hogy ne csak azt közvetítsék a szülők, mit nem szabad, hanem kínáljanak fel lehetőségeket, ahogy az adott helyzet megoldható. A lényeg, hogy a gyermek megtanulja, a konfliktusban mindkét fél érzései, szükségletei jogosak, ám bizonyos megoldási eszközös megengedettek, míg mások nem azok. Ha mindezt érti, ez után következik az a lépés, hogy megértse, ha már hibát követett el az ember, hogyan korrigálhatja azt: például bocsánatkéréssel. Ám ennek csak akkor van értelme, ha legalább nagyjából érti, mi történt ő és a másik között.

Egyes szülők megijednek, hogy az ő csemetéjüknek talán nincs is empátiája, mikor azt látják, cseppet sem sajnálja, hogy testvére fájdalmasan zokog, mert lerombolta a homokvárát. Ilyenkor a bocsánatkérést sürgető szülő azt reméli, előbb-utóbb leesik a tantusz, hogy ő okozta ezt a fájdalmat, és felébred benne az együttérzés. Ám a nevelés csak akkor lehet hatékony, ha az ember figyelembe veszi a gyermek lelkiállapotát. Ha már elég érett a csemete, hogy értse, ő okozta a galibát, könnyen lehet, hogy az első megjelenő érzés nem az empátia, hanem például a büntetéstől való félelem vagy a szégyen.

Fontos, hogy a szülőnek legyen türelme megvárni, míg lecsillapodnak a kedélyek, és befogadóvá válik a gyermek a másik állapotának megértésére. Ha a dúló-fúló gyermek kényszerből elmotyogja, vagy éppen mérgesen odavágja, hogy bocsánat, annak egészen más a tartalma, valami olyasmit üzen, hogy a bocsánatkérés egy kis kellemetlenség, amivel elkerülhetők a nagyobbak, mint például a büntetés vagy a tartós harag.

A bocsánatkérés megtanításának sokkal jobb módja a példamutatás, mint az arra való felszólítás. Ha a gyermek látja, hogy otthon a családban sokszor úgy oldódnak a feszültségek, hogy aki belátja, hogy túllőtt a célon, az el is ismeri ezt, a gyerek is megtapasztalja a bocsánatkérés jótékony hatását. Az ő szemében nem önostorozásról fog ez szólni, hanem a másik iránti bizalom megjelenéséről, olyan gesztusról, ami közelebb hozza a feleket anélkül, hogy bármelyikük arcvesztést élne meg.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.10.02 11:32:46sírjatok

    szerintem ez orbán hibája

  • 2012.10.02 12:34:36pilar ternera

    sírjatok

    kihagytad, hogy ez IS... :)

  • 2012.10.02 13:07:37Niurka

    Reméljük Lackó is bocsánatot kért Andristól, amiért nem vette be őt a bújócskázásba.

  • 2012.10.02 13:53:40Crescence

    ez a szöveg borzasztó, még azt is elhiszem, hogy orbán hibája :)

  • 2012.10.02 14:18:11Ann1294

    Ez a cikk fajt... most menjek pszichologushoz? :)

  • 2012.10.02 14:34:35mildred

    Mi az az arcvesztés?

  • 2012.10.02 14:46:32pilar ternera

    az arcvesztésen kívül mi benne olyan szörnyű? de tényleg...

  • 2012.10.02 14:52:09Szanaszét Szolizott Szilikonos Szőke

    Jól meg kell verni a kisköcsögöt, oszt akkor neki is majd fáj. :)

    (Jó, nem tudok releváns hozzászólást adni, az enyéim elég hamar belátják, hogy mikor miért kell bocsánatot kérni, igaz, volt, aki erre két óra szobában gondolkodás után jött rá, és arra is, hogyha hamar bocsánatot kér, az is gyanús.)

  • 2012.10.02 15:15:12Dmilla

    Na végre valaki rávilágít, mennyire gáz ez a "kérj bocsánatot" szöveg! Ez körülbelül olyan, mint hogy "szeresd őt", "öleljétek meg egymást", "adj neki puszit", "köszönd meg szépen", stb.
    Parancsszóra mennyire lehet vajon szívből cselekedni? Ha meg nem szívből jön, nem ette meg rég a fene az egészet? Hogyan legyünk illedelmesek és képmutatók, bravó.
    Jó a cikk témája! Azt hinnénk, egyértelmű, banális elvek ezek, de a gyakorlatban látottak tényleg sokszor megcáfolják ezt...

  • 2012.10.02 17:02:50dieter1

    Bárki bármit mond, ez határozottan jó cikk.
    Maradt pár rossz emlékem igazságtalannak érzett bocsánatkér(et)ésekrôl. A negatív csúcs persze az, mikor elmondatják a "soha többé nem teszek ilyet" csodatevônek hitt varázsformulát :-(
    Mivel ma is rengetegen esnek ebbe a hibába (a kikényszerített, át nem érzett bocsánatkérés sokkal többet árt, mint használ), nem árt kicsit körüljárni a témát. Nem kell ilyesmivel megalázni a gyereket, ha sikerül lehiggadva megbeszélni a problémát, az többet ér. Ha megérti, mit okozott, mit érez a másik fél, jó eséllyel meggyôzhetô arról is, hogy próbálja valamivel jóvátenni - kicsiknél akár szavak nélkül (pl. menj oda és simogasd meg!). Ha aztán az ilyenek szerencsés módon rögzülnek, az nagyon hasznos lesz a gyereknek egész életében, akár a házassága alatti konfliktusok megoldásánál :-)
    Más kategória, de fontos dolog a reflexbôl történô azonnali bocsánatkérés véletlen baleseteknél. A két kicsi naponta akár többször is okoz egymásnak fájdalmat például játékos huzakodás közben, de ha a szenvedô fél felkiált vagy elsírja magát, akkor a másik nem áll ott tanácstalanul, hanem rögtön bocsánatot kér (ez semmiféle lelki konfliktust nem okoz, hiszen nem volt szándékos) és pillanatokon belül szent a béke. Mondanom sem kell, hogy ez sem hátrányos felnôttkorban, a zsúfolt villamoson :-)

  • 2012.10.02 18:33:27sírjatok

    dieter1
    +1

  • 2012.10.03 10:02:01Wolpertinger

    A múlt héten álltam sorban a közértben, mögöttem egy apuka a kb 5 éves kisfiával. A kisfiú nagyon élt, össze-vissza vibrált, nem bírt nyugton maradni. Párszor meglökött meg a lábamra taposott, de ez még nem érte el az ingerküszöbömet.
    Aztán rájött, hogy mennyire jó móka a pénztárakat elválasztó fémkorláton lógni, illetve hintázni. Két kézzel fogta a korlátot, és lóbálta magát. A lóbáláshoz kellett a lendület, szóval lábbal próbálta hajtani magát. És páros lábbal oldalról sikerült térden rúgnia, de tök erősen, eléggé fájt. Följajdultam, ránéztem. Visszabámult. Ránéztem az apjára. Az is visszabámult. Megkérdeztem apukát, hogy most valaki nem akar bocsánatot kérni? Mire apuka: de hát véletlen volt. Mire én: Azt pont leszarom. Belém rúgott - és most eltekintek a korábbi lökdöséstől és taposástól -, ez nekem fájt, látszott a kiskölykön, hogy érzi, hogy nem annyira frankó a dolog, mert megszeppenve bámult rám, nem ez az a helyzet, amikor meg lehetne tanítani bocsánatot kérni? Apukánál nem annyira így jött le a szitu, csak annyit bírt hajtogatni, hogy de hát véletlen volt.
    Annyira utálom az ilyet.

  • 2012.10.03 10:05:33Wolpertinger

    Amúgy szerintem pont azt próbálja mondania cikk, hogy ne arra legyen idomítva a gyerek, hogy bizonyos helyzetekben reflexből, meggyőződés nélkül toljon egy "bocsánat"-ot, hanem azt próbálja mondani, hogy meg kell értetni a gyerekkel, hogy bizonyos szavai, tettei miért rosszak másnak, miért ne mondjon/tegyen ilyen, és ha már mondta/tette, akkor tudja, érezze hogy rossz volt, és ezért kérjen bocsánatot. Tehát pont arról próbál szólni, hogy érje el a szülő, h a gyereknél szívből jöjjön a bocsánatkérés, a megbánás.

  • 2012.10.03 12:02:41dieter1

    Üdv, Wolpertinger!
    "ne arra legyen idomítva a gyerek, hogy bizonyos helyzetekben reflexből, meggyőződés nélkül toljon egy "bocsánat"-ot"
    Igen, pont ezt próbáltam leírni, hogy alapvetôen kétféle szituáció van. Az egyikben rá kell elôbb jönnie, hogy hibát követett el - a fenti idézet erre az elsôre vonatkozik. A másikban úgyis tudja, hiszen nem akarta, "hát véletlen volt" - akkor bizony mondja csak reflexbôl, mindenki sokkal jobban fogja érezni magát utána. Csakhát persze ezt is elôbb meg kell tanítani. Szeintem a közértes történetedben pont errôl volt szó, és a megszeppent kiskrapek biztosan örült volna, ha tudta volna, mit kell tennie. (Ahogy írtam: "a másik nem áll ott tanácstalanul...")

    Kár, hogy a zindexen ilyen gyorsan lekerült ez a cikk a fôoldalról, páran még elolvashatták volna :-(

  • 2012.10.06 02:22:56Kohn Troll (Altdel)

    Ja, ja, nagyon jó a cikk.

    Legközelebb felpofozom a lányomat, ha kellő átélés nélkül kér bocsánatot.

    Na jó, ez csak poén volt, tényleg jó a cikk.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta