PCOS: gyanús, ha nem tudsz lefogyni

Zanza!

A PCOS a fogamzóképes korban levő nők 5-10%-ánál, más adatok szerint 10-20%-ánál diagnosztizálható. A fogamzási zavarok egyik gyakori oka, amely azonban megfelelő életmód (sport, egészséges étrend) és gyógyszeres kezelés mellett jól kezelhető, ha meg nem is gyógyítható teljesen. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének hírleveléből számos tanácsot olvastunk az étrendre vonatkozóan.

Nő bajusszal

Amikor még főiskolásként a PCOS-ről tanultam, még nem volt ennyire a köztudatban ennek a betegségnek a létezése. Persze, lehet, hogy csak nekem volt új téma, de már akkor is sok olyan nőt láttam az utcán vagy éppen a pénztárgép mögött, akikre ráfért volna egy kis fazonigazítás. A bajszukat tekintve. Sajnáltam őket, mert a molett alkat mellett még az eléggé férfias külső is tovább ronthatta az esélyeiket.

Bár ők inkább a középkorú, feltehetően családos nők közé tartozhattak. Aztán egy napon – már gyakorló dietetikusként – csörgött a telefon, és táplálkozási konzultáció keretében egy fiatal nő kérte a segítségemet. Anikó (a nevét megváltoztattam) a harmincas évei elején járt, és már a családalapításon gondolkodott a férjével, amikor megkapták a diagnózist: PCOS.

Nem minden PCOS-beteg kövér

Ekkor beugrott, hogy igen, erről már volt szó belgyógyászaton, de a tipikus tünetek nem igazán illetek Anikóra. Küzdött ugyan némi súlyfelesleggel, de legfeljebb 4-5 kilóval, és az arca sem volt szőrös. Mázlija volt, hogy olyan orvost talált, aki hamar felállította a diagnózist, és a megfelelő gyógyszeres kezelést ajánlotta neki. Már csak az étrendjét kellett helyre tennünk.

Anikó étkezését a táplálkozási naplóján és személyes beszélgetésünkön keresztül ismertem meg bővebben. Ebből kiderült, hogy a szükségesnél kevesebbet evett, és alapjában véve jól állította össze a menüjét, amely a rendszeres sport mellett a fogyás felé kellett volna, hogy terelje, mégis tele volt kudarcokkal. A második találkozásunkkor vázoltam neki, hogy nem kell félni a szénhidráttól, csak nem mindegy, milyen fajtát választja. Majd megbeszéltünk még pár apróságot, amellyel a helyes irányba tereltük az étrendjét, ő pedig továbbra is eljárt a munkahelyén lévő konditerembe.

Termékeny tanácsok

Aztán évekig nem is találkoztunk, mígnem egyszer összefutottunk az utcán. Meglepetésemre és nagy örömömre már kismamaként láthattam újra. Később aztán fotót is küldött egy egészséges, csodaszép kisfiúról, akihez úgy gondoltam, talán nekem is közöm van kicsit. Sikerült lefogynia, és így – az orvosi kezelés és a rendszeres sport mellett – meg is fogant.

Azóta a policisztás ovárium szindróma egyre ismertebb, az orvosok is már igen hamar erre gondolnak, ha egy nő meddőnek bizonyul, és így hamarabb kezdődhet meg a betegség hármas kezelése: étrend, testmozgás, gyógyszer.

A stressz is közrejátszik kialakulásában

A petefészek szindróma kialakulását számos dolog befolyásolja, ezek a következők:

  1. A helytelen táplálkozás: az étkezések kihagyása, ennek ellenére egyszerre nagyobb mennyiségű étel fogyasztása (jellemző az elfoglalt, dolgozó nőkre), túlzott energia-bevitel, rostszegény táplálkozás (a zöldségek, gyümölcsök mellőzése, fehér lisztből készült pékáruk előnyben részesítése), zsírdús, telített zsírsavakban, egyszerű szénhidrátokban gazdag ételek gyakori fogyasztása,
  2. a mozgásszegény életmód,
  3. a fentiekkel szoros összefüggésben a túlsúly, elsősorban a hasi elhízás,
  4. és a fokozott stressz.

    Teammunka

    A PCOS kezelésének hatékony megvalósulásához elengedhetetlen a különböző szakterületek (endokrinológia, diabetológia, nőgyógyászat, háziorvostan, pszichológia, dietetika, gyógytornászat) szoros együttműködése. Bár a betegség véglegesen nem gyógyítható, azonban az inzulinérzékenység, a metabolikus szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében bevált hármas alapkezeléssel jól karbantartható, a tünetek visszaszoríthatók, a szövődmények megelőzhetők.

    A hármas kezelés fő elemei az irányított táplálkozás, rendszeres testedzés és az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése. A gyógyszeres kezelés szükségességét az orvos feladata megállapítani, azonban, mivel a diéta az egészséges táplálkozás alapelvein nyugszik, mindenkinek javasolt, laboreredményektől és testtömegtől függetlenül. A táplálkozási előírás sokak számára egyenlő a lemondással, tiltásokkal, egy nehezen tartható, a kedvenc ételeket mellőző, azokat ízetlenekre cserélő diétával. Azonban ne feledd, a diagnosztizált inzulinrezisztencia esetén ajánlott diéta a minden egészséges ember számára, megelőző jelleggel javasolt helyes táplálkozás 12 pontján alapul.

    Tippek PCOS esetére és a megelőzésre:

    1. Étkezz rendszeresen (2-3 óránként), naponta 5 alkalommal!

    Az egy napra javasolt szénhidrátmennyiség több étkezésre való szétosztásával az egy-egy étkezésre elfogyasztott mennyiség csökken. Ezzel megelőzhető az inzulinrezisztenciában jellemző, hirtelen fellépő édesség iránti vágy is. Javasolt tehát, hogy minden étkezésed tartalmazzon szénhidrát tartalmú nyersanyagot! A napi 5 alkalomra szétosztott étkezéssel növelheted a szellemi koncentrációt, megelőzheted a fejfájást és különböző emésztőrendszeri megbetegedések kialakulását.

    2. Figyelj oda az egyszerre elfogyasztott szénhidrát mennyiségére!

    A reggelit semmiképp ne hagyd ki! A nap folyamán ebédre fogyaszd a legtöbb szénhidrátot, ezt kövesse a vacsora, majd a reggeli, és végül a kisétkezések szénhidráttartalma. Amennyiben a szénhidrát-anyagcsere zavara mutatható ki, javasolt az egyes étkezések szénhidráttartalmának meghatározása.

    Tudtad-e, hogy

    - a PCOS-ben gyakran alkalmazott metformin hatóanyagú gyógyszerek csökkentik a folsav felszívódását, ezért javasolt a folsavban gazdag növények gyakori étrendbe iktatása? Például: búzacsíra, csirkemáj, szárazbab, cékla, spenót, kelkáposzta, spárga, kelbimbó

    - a mandula jótékony hatással lehet az inzulinrezisztenciára?

    - tápanyagszámításhoz felhasznált nyersanyagok súlyát mindig nyers és tisztított állapotban javasolt mérni, és figyelembe kell venni a főzési veszteséget, illetve az ételmaradék mennyiségét?

    3. Részesítsd előnyben az alacsony glükémiás indexű (GI) táplálékokat!

    4. Csökkentsd a cukor fogyasztását!

    Csak az étkezések befejező fogásaként, hetenként legfeljebb egyszer-kétszer egyél édességeket, süteményeket, soha ne étkezések között! Válaszd a tej- vagy gyümölcsalapú édességeket!

    5. Csökkentsd a napi összes zsiradékfogyasztásodat!

    Fontos, hogy étrended az egészséges táplálkozásban javasolt 30 energia% zsírmennyiséget ne haladja meg! Válaszd a kis zsírtartalmú alapanyagokat, sütéskor, főzéskor az energiaszegény technikákat részesítsd előnyben: hagyományos rántás helyett kefires, tejes habarást, száraz rántást olaj nélkül, stb. Párolj minimális mennyiségű olajat felhasználva, bő zsírban vagy olajban sütés helyett használj alufóliát, sütőzacskót!

    6. Növeld az étkezéseid rosttartalmát (27-40 gramm/nap)!

    Az étkezések során bevitt nagyobb mennyiségű rost (zöldség, salátafélék, teljes kiőrlésű gabonafélék) képes a cukrok felszívódását jelentősen lassítani, így mérsékli a vércukorszint- emelkedést. Ennek érdekében részesítsd előnyben a teljes kiőrlésű lisztből készült termékeket, minél több étkezéshez fogyassz valamilyen zöldséget (amikor csak lehet, nyers formában), az ételek lazításához (rakott, töltött, csőben sült ételekben) pedig rizs és zsemle helyett használj például barnarizst, zabpelyhet, búza- vagy zabkorpát!

    7. Csökkentsd a napi elfogyasztott só mennyiségét!

    Az OÉTI által végzett legújabb reprezentatív lakossági táplálkozási felmérés (OTÁP 2009) adataiból tudjuk, hogy a sóbevitel nőknél az ajánlott érték (napi 5 gramm, ami egy teáskanálnak felel meg) több mint kétszerese.

    8. Figyelj oda a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékbevitelre!

    Ahhoz, hogy a megnövelt rostbevitel ne okozzon székrekedést, fontos napi legalább 2 liter folyadékot elfogyasztani. Tartsd szem előtt, hogy 1 dl tej 5 gramm, míg egy átlagos 100%-os gyümölcslé 10 gramm szénhidrátot tartalmaz, ezért szomjoltásra a víz a legalkalmasabb.

    9. Mozogj rendszeresen! 

    A hét minden napján, de minimum heti öt alkalommal 30-60 perces, közepes intenzitású testmozgás javasolt. Az sem baj, ha több, akár csak tízperces szakaszra osztod ezt el.

    Forrás: MDOSZ táplálkozási akadémia hírlevél, IV. évfolyam 2. szám, 2011. február

    Szerzőnk dietetikus.

Blogmustra