SZÜLŐSÉG

Kell, vagy inkább szabad játszani?

2009. március 4., szerda 09:30

A játék alapvetően vidám és boldog cselekvés, mégis komoly pszichológiai háttérrel bír. Míg azt gondoljuk, hogy a gyerek csak önmaga szórakoztatására süti a homokpitét (később majd kiderül, hogy ez igaz tulajdonképpen), vagy fújja a szappanbuborékot, addig számos elmélet, kutatás vizsgálja, magyarázza ezt az egyszerűnek látszó folyamatot. Az vitathatatlan, hogy az első játszótárs az anya, azt azonban sokszor nehéz eldönteni, hogy mikor hívjuk játéknak a gyerek foglalatosságát. Vajon valóban játszik, amikor csendben szöszmöszöl a sarokban egy kanállal? Meglepő, de a válasz az, hogy igen, a gyerek bármely tevékenysége az lehet. Lapozgattam tehát egy kicsit, hogy ki, mit gondol a játékról.



Minden gyerek játszik, nem játszani ugyanis lehetetlen (ez betegségre utalhat), ezt az önfeledt tevékenységet pedig már az ókorban is vizsgálták a nagy gondolkodók. Platon csupán a felnőtt élet előkészítésének tartotta, Arisztotelész írt először a játék örömszerző és gyógyító funkciójáról. Cicero ennél tovább ment, szerinte már nem csak a gyerekek, hanem a felnőtteket is kikapcsolja a napi funkciókból. Az évek során aztán egyre bővült a játékkal foglalkozó tanulmányok, elméletek és irányvonalak száma, sokszor egymásnak ellentétes vezérmotívumokkal, az azonban vitathatatlan, hogy igazságot tartalmazott mindegyik. S bár a 20. század előtt a játékot pusztán öncélú cselekvésnek tartották, valójában egyáltalán nem az, a célja ugyanis a felfedezés, kísérletezés és a képességek megszerzése.

Schaller a játékot a munka ellentétének tekintette, a kimerülő erőforrásokat teremti újjá, azaz nem tesz mást, mint pihentet. A játék egyébiránt mindenféleképpen szabadon választott cselekvés, a munka pedig gyakorlati kötelesség, ráadásul nem rutin jellegű. Stanley Hall érdekes elmélettel állt elő, miszerint a játék nem más, mint az egyedfejlődés megismétlése, a játékformák ugyanis viszonylag állandó sorrendben követik egymást a különböző életkorokban. A gyerekek játéka ugyanis utánzása a faj addigi jellemző tevékenységi sorának.

Lange azt mondta, hogy a játék a kielégítetlen igényeket kárpótolja, egyéb funkciója azonban nincs. Más viszont nem csak kiegészítő cselekvést látott benne, hanem egyenesen a nélkülözhetetlen készséggyakorlást, Karl Groos szerint ugyanis mindenfajta cselekvést begyakorolhatunk, s majd ez tesz képessé minket a munkavégzésre. E szerint tehát játék nélkül nem létezik a hatékony felnőtt társadalom. James Sully szerint a játék öröme sok mindenért kárpótol, s megadja a gátlások leküzdésének lehetőségét és az élvezetes módját emeli inkább ki inkább. Anna Freud szerint a játék nem más, mint a vágyak kivetítése. Sőt, állítása szerint a kellemetlen élmények ismétlésen alapuló megszokása feloldja a szorongásokat is. Nem csoda, hogy napjainkban nem az elméleti, hanem a gyakorlati háttér, azaz a pszichoterápia felé irányul a vizsgálatok fókusza.

Piaget három lányának fejlődését figyelte meg és ezt a megfigyelését jegyzőkönyvezte. Ennek alapján úgy vélte, hogy a világot kognitív (megismerő) képességeinket gyakorolva, a saját igényünk szerint alakítjuk. Ennek ellentéte az utánzás, amikor pont fordítva, mi alkalmazkodunk a külvilághoz. Nem kisebb dologra következtet a kettő viszonyából, tárgyából, mint az értelmi képességekre. Itt találkozhatunk tehát először azzal a merész gondolattal, hogy az ember újító képessége mennyire határozza meg őt magát.

Az egyik legérdekesebb irányzat Lev Szemjonovics Vigotszkij nevéhez fűződik, szociokulturális szempontból értelmezi a játékot. Szerinte, amikor a gyerek társas játékot játszik, fejlett cselekvést végez. A társadalom közvetítésével nem csak együttműködést tanul, hanem fejlődik is a képessége, ugyanis a játékban mindig picivel több van, mint amennyi a gyerek képessége. Éppen ezért nem mindegy, hogy mit közvetít a gyerek felé az adott társadalmi réteg, valamint mire ad lehetőséget.

Buytendijk nem a társadalommal hozza összefüggésbe, szerinte a játék nem más, mint életösztön, s nem csak a szabadságra törekszik az egyén, hanem a környezettel való egybeolvadásra és a feszültség feloldására.

Láthatjuk tehát, hogy milyen messze jutottunk a játék egyszerű meghatározásától, ami azt mondja, hogy a játéknak nincs haszna, pusztán magáért a cselekvésért folyik. Nem más, mint illúzió, ahol minden lehetséges, ahol önmagunkat alkotjuk újra, térben és időben végtelen. Hagyjuk tehát játszani a gyereket, de ne akarjuk azt, hogy játsszon! Az önmagáért végzett cselekvés ugyanis nem csak felkészítő, hanem feldolgozó folyamat is, aminek hiánya súlyosabb következményekkel járhat, mint egy ingerszegény szobába zárt gyerek. Játsszon a gyerek tehát a játékért, s ha ehhez nem kell neki más, mint egy üres műanyag flakon, akkor se ijedjünk meg.

Forrás:
- Nógrády László: A gyermek és a játék. Magyar Gyermektanulmányi Társaság, Budapest, 1913.
- Páli Judit: A játék mint alapozó funkció. IN: Játékpszichológia. Eötvös, Budapest, 1995.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.03.04 10:08:48BébiBumm

    Porontyot olvasni is játék!

  • 2009.03.04 10:18:28Subbantósdi

    Szerintem minden elméletben van igazság.

    Én azt vallom, a játék már elég korán megjelenik a kisgyerek mindennapos cselekedetei között, hiszen ahogy tud fogni, onnantól kezdve már a tárgyakkal igenis elbíbelődik, nézi az alakjukat, tapintja őket, szájba veszi, nézi, hogy milyen, mikor fényesek vagy éppen árnyék vetődik rájuk és milyen dolog, ha egyszerre több tárgyat is lehet fogni, kézből áttenni a másik kézbe, összeütni, vagy csak együtt vizsgálni őket.

    Az, hogy egy gyerek mikor kezd el játszani és mivel, azért nagyon sokat számít általában a pszicho-motoros fejlődés vizsgálatakor is.

    Mert ha pl. van megkésettség, akkor finom mozgásokban is előfordul, tehát akár a játékban is, amit a kezeivel végez először a kisbaba.

    De aztán játszik a testrészeivel és és másokhoz érve azok arcával, kezével, hajával, stb. tehát valójában folyamatosan játékra van szüksége, mert az agya egy szivacs, minden új impulzusra maximálisan befogadó.

    Természetesen vannak éberebb napszakok és napok és vannak olyanok, mikor nem annyira élénk egy baba, de a játék által, és én ezt így kicsit hiányoltam a cikkben szereplő elméletekből, ismeri meg a világot és a helyét is a világban, a tárgyak feladatát az Ő életében és hogy meddig is mehet el egy tárggyal kapcsolatban.

    Ezen kívül ahogy mozgatja a tárgyakat, azzal az agyában is stimulál bizonyos központokat, és valahol a mozgásfejlődésében is ez nagyon fontos dolog.

    A színek, szagok, formák is nagyon fontosak egy gyerek számára, mivel a világban sok kontraszt van és ezt a kicsi játékokon keresztül láthatják már kicsiben.

    Egyszóval nagyon fontos a játék, ezért is kicsit elkeserítő, mikor azt hallom, hogy már az iskolát megelőzően az óvodában megvonják sokszor a kellő játékmennyiséget, és már tanulásra ösztönöznek.

    A közös játék is fontos, de ha látja az ember, hogy a gyereke most éppen elvonul és maga szeretne játszani, azt is hagyni kell...nálunk szokott ilyen lenni, együtt vagyunk, valamit közösen foglalatoskodunk, aztán a lányom elvonul, és én általában hagyom, időnként odatelepülök mellé és meglátom, hogy akar-e velem együtt játszani.

  • 2009.03.04 10:26:21sajtos pogi

    A játékra fordítható idő meg jelentősen lecsökken a rengeteg külön órával, azzal hogy a szülők előadásokra, moziba hordják a gyerekeket heti rendszerességgel. A gyerek készen kapja az elfoglaltságokat, aztán ha betegség v. valami miatt otthon maradnak, akkor csodálkoznak a szülők, hogy a gyerek unatkozik.

  • 2009.03.04 10:32:23Chelly2

    sajtos pogi

    Az én fiam december 1 óta 2 hetet volt oviban. Hidd el, unatkozik. Pedig nagyon sokféle játéka van és igyekszünk sokat foglalkozni vele.

    Amikor meg lehet megyek vele motorozni, hogy levegőn is legyen... de hiányzik neki a gyereksereg.

  • 2009.03.04 10:33:16irregular

    Sajnos a mai gyerekeket nem gyerekként kezelik, hanem mini felnőttként.

  • 2009.03.04 10:35:20babó

    hogy kicsit félrevigyem a dolgot: nem is az az érdekes (na jó, mégiscsak lebilincselő), hogy a gyerekek játszanak: az oroszlánkölykök is játszanak, hogy gyakoroljanak a felnőtt életre.

    DE az emberen kívül nincs olyan faj, ahol a felnőttek is ennyire imádnának játszani életkortól függetlenül. az a jó, hogy még a legkockafejűbb ember is hordoz magában valamit a zseniális, kreatív gyerekből, aki volt. mert pl megnéz egy focimeccset, vagy kártyázik... stb.



    hajrá, Homo Ludens! :))

  • 2009.03.04 10:47:54lívi

    Az én fiam 5 hónapos,most kezd hosszabb ideig játszani,magyarázni a tárgyaknak.Látni rajta,hogy élvezi.Én is szeretek játszani felnőtt létemre.Már várom,hogy tudjunk együtt homokozni,építeni.

  • 2009.03.04 10:48:38tasale

    Nekünk rendszeresen van ovin kívüli programunk. Hazudnék ha azt mondanám, hogy a gyerek néha unatkozik, amikor ezek elmaradnak, (nem számottevő) de sztem odafigyelés kérdése az egész. Ha betegség vagy valami egyéb ok miatt elmarad az aznapi különprogramunk, keresünk más elfoglaltságot. Ennyire egyszerű.

  • 2009.03.04 10:50:29Meni

    Szerintem az onallo jatek kepessege 80% adottsag es 20% neveles. Akinek van ehhez kepessege, az megtanul onalloan jatszani mar egeszen kicsikent, ha a szulo nem rontja el azzal, hogy raerolteti a sajat tarsasagat.



    Ha egy gyerek hetente kulonorara jar, vagy moziba, vagy szinhazba, attol meg, ha van ra igenye es kepessege, remekul el fog jatszani egyedul, sot, meg fogja becsulni az idot, amit egyedul, a sajat elkepzelesei szerint tolthet.



    Es forditva is. Nalunk minden pentek delutantol szombat estig nincs zene, mesenezes, rajzolas, autoba ules, sport. Van helyett olvasgatas, meseles, onallo vagy kozos jatek, seta, jatszoter. A gyerekeim ebbe nonek bele, szamukra ez termeszetes. Tudnak egyedul jatszani, mert megvan bennuk a kepesseg.



    De az ismeroseim gyerekei pont igy elnek, nonek fel, es vannak koztuk olyanok, akik keptelen lefoglalni magukat 10 percnel tovabb. Szenvednek kutyaul a hetvegen, mert szamukra hosszu es unalmas. Ok inkabb a kulonorat, a mozit valasztjak a jatek helyett. Nem tudom, hogy mennyiben befolyasolja ez karosan a fejlodesuket, a kepzeletuket stb. de hogy a szuleiknek nagyon kimerito, az biztos...

  • 2009.03.04 10:50:33Meni

    Szerintem az onallo jatek kepessege 80% adottsag es 20% neveles. Akinek van ehhez kepessege, az megtanul onalloan jatszani mar egeszen kicsikent, ha a szulo nem rontja el azzal, hogy raerolteti a sajat tarsasagat.



    Ha egy gyerek hetente kulonorara jar, vagy moziba, vagy szinhazba, attol meg, ha van ra igenye es kepessege, remekul el fog jatszani egyedul, sot, meg fogja becsulni az idot, amit egyedul, a sajat elkepzelesei szerint tolthet.



    Es forditva is. Nalunk minden pentek delutantol szombat estig nincs zene, mesenezes, rajzolas, autoba ules, sport. Van helyett olvasgatas, meseles, onallo vagy kozos jatek, seta, jatszoter. A gyerekeim ebbe nonek bele, szamukra ez termeszetes. Tudnak egyedul jatszani, mert megvan bennuk a kepesseg.



    De az ismeroseim gyerekei pont igy elnek, nonek fel, es vannak koztuk olyanok, akik keptelen lefoglalni magukat 10 percnel tovabb. Szenvednek kutyaul a hetvegen, mert szamukra hosszu es unalmas. Ok inkabb a kulonorat, a mozit valasztjak a jatek helyett. Nem tudom, hogy mennyiben befolyasolja ez karosan a fejlodesuket, a kepzeletuket stb. de hogy a szuleiknek nagyon kimerito, az biztos...

  • 2009.03.04 10:55:44Meni

    Babo, nem vagyok egy szakerto, de szerintem az allatok, legalabbis az emlosok is imadnak felnottkent jatszani. Akarhany filmet lattam termeszetes kozegben elo allatokrol, mind imadtak jatszani, pusztan a jatek oromeert. A pingvinek, fokak, medvek, oroszlanok, farkasok, kutyak, cicak. Csak a rossz korulmenyek kozott fogva tartott allatok sullyednek bele a spleenbe, szegenyek. Nem?

  • 2009.03.04 11:04:59sajtos pogi

    "Ok inkabb a kulonorat, a mozit valasztjak a jatek helyett. Nem tudom, hogy mennyiben befolyasolja ez karosan a fejlodesuket, a kepzeletuket stb. de hogy a szuleiknek nagyon kimerito, az biztos..."



    Szerintem meg a kényelmesebb megoldást választják. A gyereket kocsiba be, különórára 30-40 percre beadni, a szülő meg közben a folyosón olvasgathat, telefonálgathat, netezhet, trécselhet a többi szülővel. Ez sok pénzzel és nagyon kevés erőfeszítéssel járható út. Ugyenez vonatkozik a színázra, mozira, játszóházra, stb. Nem mondom néha-néha ok, de heti rendszerességgel?!

  • 2009.03.04 11:13:30mammina

    nekem ket nagyobbacska porontyom van igy mi remekul tudunk tarsasozni mar. amit nagyon nehezen tanulnak meg: vesziteni. ezert fontos jatszani egyutt a gyerekkel, mert igy tanul. regebben imadtunk egyutt kezmuveskedni. most valahogy ez nem megy nekik. a suli eleg nehez iden - foleg nem anyanyelven tanulva - igy sokszor faradtak este es nem igazan akarnak "jatszani" vagy csak kettesben. ilyenkor kicsit elszontyorodom, hogy miert nem akarnak mar velem jatszani, de ugyanakkor 9 evesen mar nem mindig a mami tarsasaga kell, es ezt furi megszokni. illetve a jatek mostanaban mar jelenti azt is, hogy ul a szamitogep elott es keresi a wikipedian az iskolahoz tartozo temakat, amikrol tanulnak. en ettol gutautest akarok kapni, hogy ott ul - nem lehet tobbet rajta fel oranal ez szabaly - es keresgel, de amikor latom hogy kinyomtatva fuzetbe beragasztgatja, es jo jegyeket kap erte, akkor dobbenek ra, hogy neki mar ez is a szorakozas. hetvegen szoktunk roller, ugralokotel, futo, gorgori "versenyt" rendezni. nagyot neznek a jatszoteren a padon ulo anyukak, ahogy a mami rollerezik. de az ismeros gyerekek nagyon birjak, hogy a lanyomeknak a szulei ilyenek. :-)

    kicsit hosszu lettem most latom. :-)

  • 2009.03.04 11:41:01mspoppy

    Mi már egészen kis korunkban kaptunk Legót, és az lett a kedvenc játékunk: évek alatt egész szép "készletünk" lett belőle. Akkoriban ez még ritkaságnak számított, mert a szülők, nagyszülők, stb. között "minél nagyobb babát/autót venni" dívott.

    Már kisiskolások voltunk, amikor "bejött" a Legó és az osztálytársaink is kaptak egy-egy dobozzal.

    Emlékszem: nem értettük a tesómmal, hogy mi a jó abban, hogy kirakják a leírás alapján a házat/várat/tűzoltóállomást/stb. ÉS KIRAKJÁK A POLCRA, dísznek!? Aztán később rájöttünk, hogy a szülők biztatták erre a gyereket, hogy ~ akkor játszol szépen kislányom/kisfiam, ha szépen kirakod, ahogy kell.



    Szerintem fontos, hogy különbséget tegyünk az "alkotás" és a "játszás" között, hogy vannak olyan játékok, amiben az a jó, ha ki tudjuk rakni (torony, puzzle, stb.) és vannak, amiket nem kell "szabályosan" játszani.

    A kisfiunk pl. szépen kirakja a montesszorit, de a mesekockákból még csak annyit ért, hogy a kockákat a dobozba kell tenni, így simán beteszi közéjük az azonos méretű Fisher Price kockákat is. Nekem meg eszemben sincs elpakolni a FP kockákat, hogy "az nem oda való".

  • 2009.03.04 11:46:15evet

    Az első játékunk az volt a lányommal, hogy addig mocorgott a hasamon, míg nagy indiánüvöltéssel sikerült legurulnia, ezt úgy 2-3 hónaposan találta ki.



    Most 5 éves, és sajnos egyíáltalán nem érdeklik a szabályjátékok, pedig én olyan szívesen társasoznék már. Leginkább szerepjátékozik, ott meg csak végszavaznom kell, viszont nagyon izgalmas figyelni, hogy mi hogy csapodott le benne az előző napok-hetek eseményeiből.

  • 2009.03.04 12:19:34Meni

    Sajtos pogi, szerintem ezt nem lehet igy kategorikusan kijelenteni. Pl. ha valakinek tobb gyereke van, es/vagy nincs autoja, akkor maris nem olyan egyszeru kulonorara, jatszohazba vinni oket.



    Nekem meg kicsik a gyerekeim, de pl. a fiammal jovore kezdjuk az ovistornat. Elore agyalok azon, hogy mit hogyan szervezek majd meg, hogy a kisebbik ne unja addig szet magat, es legyen idom mindenre.

    Amirol te irsz, telefonalgatas a folyoson, dumcsi a tobbi szulovel, az kapasbol csak egy gyereknel oldhato meg. A jatszohazban a normalis szulo egyutt jatszik a gyerekkel, de minimum figyel ra. Ha van kisebb is, akkor ora is figyelni kell, egybol szakad ketfele az ember. Mozirol nem tudok nyilatkozni.



    Babszinhazrol igen. Horror. A nagynak magyarazni kell, hogy mit lat, a kicsi izeg/mozog, mire o megnyugodna, a nagy szol, hogy pisilni kell, ket gyerekkel kivergodni, majd vissza es a tobbi.



    Nem akarom szetOFFolni a posztot, nem errol volt benne szo, de azert a heti 1/1 kulonora, vagy hazon kivuli program, inkabb igy mondom, az azert oke. Nekem. Nekunk. Annal tobb mar kimerito lenne, nem csak anyagilag. Inkabb maradunk otthon vagy a jatszoteren.

  • 2009.03.04 12:33:53evet

    A lánykámmal sokat jártunk "különórára", mindkettőnknek jól jött a változatosság. De őt nagyon sokáig egy percre sem lehetett figyelem nélkül hagyni, nagyon irigyeltem a többi szülőt a játszón, hogy ülhetett egy kicsit, nekem folyamatosan mellette kellett lennem, és beszélgetni vele.

    Nagyon szerettük a tücsökzenét, és jól is jött, idegörlő hévutakat vészeltünk át a repertoár végigéneklésével. Később festegetős mókára jártunk és táncházba. Amikor ovis lett, kihagytunk egy évet, nem volt semmi különóra hétköznap, olyan fáradt volt a sok új élménytől a csimota, hogy sokszor 6-kor elaludt a fotelban. Most heti kétszer viszem néptáncra, nagyon szereti, itthon is "gyakorolja" a lépéseket. És már pedzegeti, hogy jó lenne úszni is. Nem tudom, 3 délutáni elfoglaltság soknak tűnik egy 5,5 évesnek. Szerintetek?

  • 2009.03.04 13:04:39manka78

    Evet! Ez teljesen gyerektől függ. Ha szeret járni,akkor miért ne?

    Nekem mindkét gyerekem szeret egyedül is játszani. A nagy 7 éves múlt, ő már bezárkózik a szobájába és alkot, vagy szerepjátékozik. Hétközben fél 4 körül hozzuk haza, és szeret elvonulni. Utána mikor előbújik, akkor átnézem még a táskáját. mit csinált a napköziben, ha hiányos a dolog, akkor megcsinálja és utána megint azt csinál, ami jól esik neki. Van, hogy elfekszik a kanapén és csak nézelődik/gondolkodik, mereng/, tv-t néz, beszélgetünk. A kicsi is rövidebb ideig elmatat egyedül, könyvet lapozgat, játékait szeretgeti, bébitaxit szerel.

    A különóra meg sokszor jól is jön, mind a gyereknek, mind a szülőnek, főleg, ha napközi-idő alatt van, mert a szülő úgysem tudna hamarabb a gyerekért menni, a gyerek meg hasznosan tölti el azt az időt és biztosan szívesen jár. Ha nem szívesen járna, akkor úgyis szólna.

  • 2009.03.04 13:13:26Vakmacska

    Sajtos pogi



    én nem játszok hangszeren (legalábbis nem élvezhető szinten), kettesben már kevésbé izgi a bújócska mint mondjuk ötösben, és gumibogyós-ugrálós-csúszdás dühöngő sincs a lakásban. Tehát 2 éves kor után mentünk zenebölcsibe (kb. 6-7 kisgyerek, erősen interaktív ének-tánc-ismerkedés hangszerekkel egy tünemény nő vezetésével), néha zártkerti tombolda amikor a játszó nem múködik (szakadó eső, nyálas ragacsidő), és bábszínház, Kölyökhajó, kézműveskedő/koncertező fesztiválok. Olyanok, amiket én is szeretek, játszunk mi otthon sokszor és sokfélét, de sztem ezek is hozzájárulnak a korai múveltséghez, én nem tudom pótolni a teljes Kolompost, mégiscsak más, ha 4 ember bábozza el a Kacor királyt, és nem csak én a bábokat váltogatva, nem is szólva arról, hogy nekem is lehetnek napjaim, amikor lábrázást kapok a gondolattól is, hogy pónis szerepjátékot játsszak (amit bevallom jobb napjaimon sem kedvelek) viszont nincs kifogásom egy jó kis közös táncházazás ellen.

  • 2009.03.04 13:26:24evet

    Csak azért vagyok bizonytalan, mert lányom is hullámzó ebben a kérdésben. Karácsonykor például 3 napi rokonjárás után kérte, hogy most ne menjünk egy darabig sehova, szeretne itthon játszani. Nemrég volt egy nevelés nélküli munkapéntek az oviban, akkor is kérdezgettem, mihez lenne kedve, menjünk-e moziba, múzeumba, ő meg inkább az otthonmaradásra szavazott, és elregélte, hogy mi mindent akar csinálni. Ezzel szemben a múltheti torokgyulladásból lábadozás már láztalan 2 napján nem lehetett vele mit csinálni, szétszedte a lakást, mehetnékje volt. Nem könnyű rajta kiigazodni.

  • 2009.03.04 13:28:0378as évjárat

    evet

    Megkérdezhetem hová jár a kislányod néptáncra?

  • 2009.03.04 13:41:14mpbm

    Na, nekem két lányom van, egyik 2 másik 4.5, az ő játékaikat nehéz összeegyeztetni. Néha sikerül nekik magunknak is, mondjuk nlha együtt kirakóznak, vagy bánoznak, vagy doktornéniset játszanak, vagy kávét főznek. És ezzel asszem ki is merült. Egyébként lehet, hogy közhely, de én még mindig a gyerekek memóriáján vagyok fennakadva, a 4 és fél évessel szoktunk memory-játékot játszani, simán megver, pedig nem vagyok hülye. Mondjuk játszunk 36 kártyával, de mait egyzser már felfordított, azt tutire tudni fogja, hogy ott van. Másik kedvence a ki nevet végén? ott midnig leüt, könyörtelenül. Az elején próbáltam kimélni, inkább másik bábuval léptem, ha tehettem, csak ne üssem le, de amikor észrevettem, hogy ő nem csinál lelkiismereti kérdést a dologból, hanem lezárja egy: "de anya, én nem tehetek róla, ez a szabály, sietned kell legközelebb"-mondattal és hozzá egy huncut puszival, akkor rájöttem, hogy nem kell engedni, legalább megtanulja. A múltkor ment mint az őrült egy bábuval, dobott egy 1-est. Mondom neki, nem akarsz kilépnie gy másik bábuval? Mire ő: ÁÁÁ, megyek inkább ezzel, az a nyerés!

  • 2009.03.04 13:42:37evet

    Törekvés Táncegyüttes a Könyves Kálmán krt-on. 10 percre van az ovitól, és ismerem a vezetőket, mert abban a suliban is ők tartják a néptáncot, ahol tanítok. Mindenféle korcsoport van, a kicsiknek (3-6 év) heti 2X 45 perc, igen baráti, 3700 Ft/hó áron. Mindenféle ünnepekhez kötődő mulatságok is szoktak lenni, szüreti bál, mikulás, karácsony, farsang. Jó hangulatú hely, nagyon szeretjük.



    Ez a honlapjuk, nézd meg, ha érdekel: www.torekvestancegyuttes.hu/

  • 2009.03.04 13:58:4278as évjárat

    evet

    Ez tuti! Róluk még nem hallottam, de ahogy megnéztem a honlapjukat, fix, hogy jó helyen van a csaj!:D

    Lévén, hogy vidéki vagyok, hozzájuk nem mehetünk!:(

    De van a hozzánk közeli városban legalább 5 neves néptáncegyüttes, közülük választunk majd. Csak macerás lesz kicsit, de mindenképpen megoldjuk.

    Ja, így a végén, köszi a címet!:D

  • 2009.03.04 14:40:57Kipikopii

    Erdekes cikk.



    Hamar itt tartunk: a ti gyerekeitek mennyire jatszanak onalloan? Az en nagyobbikam peldaul sohasem jatszott nagyon onalloan, a mai napig (4 eves) azt varja el, hogy mi jatsszunk vele, az oviban is mindig a tarsaival van, nem erdeklik nagyon az onallo, matatos jatekok. Persze neha lekoti egy-egy tevekenyseg, de mivel gyors, ezert hamar is vegez veluk (kirakos, vagas, matricazas, gyongyfuzes). Aztan jon a nyafogas, hogy anya csinald ezt-azt, majd a 'nezhetek filmet?'...



    Ha van valakinek ilyen gyerkoce, tudna nekem otletet adni, hogy mivel lehet lekotni (mikozben masikban ott a kisteso, aki szinten folyamatos figyelmet igenyel).

  • 2009.03.04 14:54:55evet

    Nekem csak az jön be, ha fél aggyal is, de beszállok. Teljesen tipikus, hogy ülök a gép előtt sztetoszkóppal a nyakamban, és néha megkérderdezem, hogy a nyuszi nem skarlátos-e. Még a rajzolás valamennyire leköti, akkor meg rendelek, ez nagyon szép, de én még pillangókat is szeretnék a képre. Nem teljes nyugi, de legalább nem kell fölállnom.

  • 2009.03.04 15:13:25esze

    Kipikopii, nem lehet, hogy pont a kistesó miatt igényel Téged? Mennyire kicsi?

    Nálam a nagyot sokszor akkor is néznem kell, ha egyedül kirakózik. "Anya, csak nézzed és drukkoljál". Most lassan kezdek fellélegezni, mert néha a kicsinek kell menni vele csőtörést szerelni, vagy koncertturnéhoz bepakolni a képzeletbeli autóba. Aki ezekért roppant hálás és ilyenkor mégcsak össze sem vesznek. Ha magától akar beszállni a kiscsaj, abból jellemzően marakodás lesz, amíg nem találnak valami épelméjű elrendezést.

  • 2009.03.04 15:21:45LeVilli

    Úgy látom ,akkor nem csak nálunk probléma az, hogy nem nagyon akar eljátszani egyedül.

    Lassan 3 éves lesz a fiam, de "lóg a nyakunkon", hogy játsszunk vele. És többnyire vonatozni kell vele, vagy autózni. Szerencsére ezek inkább fantáziajátékok, és a történet mindig más, de a lényeg uaz: én is legyek ott.

    Ritkán találja fel úgy magát, hogy egyedül is elvan. Nehz így itthon bármit is csinálni, mert nem hagyja.



    De ezek ilyen típusú gyerekek. Mint ahogy a cikk is írta, ez nagyon sok %-ban a gyerekből jön.

    Pici korában sokszor szinte órákig babrált egy-egy kütyüvel, aztán egyszer csak ennek vége szakadt.



    És szerintem ez már így is marad.

  • 2009.03.04 15:51:05Kipikopii

    a kisteso elott meg inkabb igy volt, mert akkor tenyleg nem volt kifogas, hogy mivel vagyok elfoglalva (mivel a haztartasi munkakat is egyutt csinaltuk, segitett fozni, bepakolt a mosogepbe...). S akkor is, ha 5 percre tenyleg mast kellett csinalnom, akkor lefekudt a foldre fetrengeni...



    Kisteso ota nemileg onallobb, de nalunk is az van, mint esze-nel, hogy nezzem, ahogy kirakosokozik, fogjam a kezet, ha ugral, csodaljak meg minden egyes felfuzott gyongyot...



    Az egyetlen dolog, amihez nem igenyel minket, az a filmnezes, de azt meg en nem akarom.

  • 2009.03.04 15:52:58Kipikopii

    ja, meg persze gond az, hogy a kistesoja rag mindent, meg rombol, ezert nem lehet vonatpalyat epiteni, legobol epiteni, foldon kirakosozni, de olvasni sem nyugodtan...

  • 2009.03.04 16:06:19mpbm

    Régebben nálunk is mindent tönkretett a kistestvré, most két éves, és már azért nem, bár baromi sok vita van belőle, ha pont ugynaazzal akarnak játszani. Megtanítottuk többé-kevésbé a nagyobbiknak, hogy akkor kezdjen el játszani valami mással, a kicsinek akkor az fog kelleni, és akkor ő játszhat az eredetivel. Gurmóság ilyen cselekre tanítani egy gyereket?

  • 2009.03.04 16:09:2078as évjárat

    Kipikopii

    Mi a férjemmel már összedugtuk a fejünket, és feltettük a nagy kérdést: ugyan hol rontottuk el a gyereket, hogy nem tud egyedül játszani, bezzeg a másé igen?

    Namármost arra a következtetésre jutottunk, hogy biza sehol. A bűnünk,vagy hibánk ezzel kapcsolatban csak annyi, hogy foglalkoztunk vele. Megszokta, és ez annyira jó neki, hogy mai napig igényli a társaságunkat. Ma már előfordul néha:), hogy eljátszik egyedül, de ott kell lennünk.

    Aztán arra jutottunk, nekünk is meg kell szokni. Minél türelmetlenebbül utasítottuk el, annál nagyobb patáliát csapott. Kistesó születésénél nem volt semmi probléma vele, se féltékenység, se hiszti, hogy most akkor csak ő, csak vele foglalkozzunk. Ha odaültünk mellé játszani, vittük a kistesót, persze amikor nem aludt.

    Házimunkánál ő is szeret segíteni, mosógépbe pakolás, mosogatás, tésztagyúrás, sütés, portörlés, bármi, csak vmi olyat csinálhasson amit én, és ahol én is ott vagyok. Persze vannak szélsőségek, a WC takarításért vhogy nem rajong.:)

    A kistesóval is nagyon elvan, akkor nem feltétlen szükséges a jelenlétem, max. a közöttük keletkezett gubancok kibogozásához.:)



    Ha már a kistesónál tartunk, ő épp a másik véglet. Szeret egyedül játszani, ő annyira nem igényli a szülők társaságát. Van, mikor elküld.

  • 2009.03.04 16:09:38Kipikopii

    mpbm: nem tudom, hogy gurmosag-e, mi is ezt csinaljuk, mit lehetne csinalni? Ha lerombolja a kicsi, akkor meg az a baj... Mi inkabb a nagy asztalhoz szoktuk kuldeni a nagytesot, hogy oda epitsen a legoval, meg ott kirakosozzon (kar, hogy a sok szep oriaskirakost csak akkor tudjuk hasznalni, mikor hetvegen alszik a kisteso es eppen otthon vagyunk).

  • 2009.03.04 21:40:15Kipikopii

    78as evjarat: koszonom, megnyugtattal. nalatok mekkorak a gyerekek? Szinte teljesen ugyanaz a helyzet nalunk, mint amit Te leirtal (csak nalunk a kicsi meg nem kuld el, mert csak 1 eves. Ja, meg tesztat sem gyurunk, en nem vagyok olyan ugyes, csak keverunk egyszeru sutit :-)

  • 2009.03.05 08:31:2078as évjárat

    Kipikopii

    Kisfiam 6 és fél éves, a lány 29 hónapos.

    A tieidhez képest végülis már nagyok, de hát mi is így kezdtük, szerintem nálatok is már csak jobb lesz.

    elkeseredésünk oka az volt (amiért nem játszik egyedül a fiú), mert a baráti társaság összes gyermeke tök jól eljátszott egyedül, a miénk meg nem és ezt sajna az orrunk alá is dörgölték, mondván milyen szar már nekünk.:(

    Aztán lapoztunk, és rájöttünk, hogy tök jó már nekünk.:)

    A sütésről csak annyit: ügyes én sem vagyok, a kutyulósokat jobban szeretem, az mindig gyorsabb, mint a gyúrós (szerintem).

    Csak az oviban szoktak gyúrós tésztákat sütni a gyerekek és itthon is igényelte, rákényszerültem.:D

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta