SZÜLŐSÉG

Jancsi és Juliska: Esti mese pszichothrillerrel

2009. február 5., csütörtök 14:00

„…itt a vége, fuss el véle! Jó volt?” Gyerek lemerevedve néz maga elé, majd kissé később, amikor visszazuhant a kávészínű gyerekszoba mackós és egeres világába, erőteljesen bólogat. Miközben kiosonok a gyerekszobából, megpróbálok úgy csinálni, mintha nem vettem volna észre, hogy zavar van az erőben, legalább is az imént olvasott, klasszikus remekműben. Egy mély hang, bizonyára a kisördög azt motyogja a fülembe, hogy holnap Freddy Krueger-rel ismerkedjünk esti mese gyanánt, vagy minimum a Fűrész 1-gyel szórakoztassuk a sarjadó szervezetet. Hanna tavaly már megpendítette a rémisztő mese-húrt , most egy Grimm mesét próbálok felnőtt fejjel értelmezni.



Ha utána olvasunk, azonnal kiderül, hogy szegény Grimm testvérek nem akartak rosszat senkinek, legfőképpen a gyerekeknek nem. Meséiket sajátjukként ismerjük, igazából gyűjtemények, amit sajátos hangvételben közöltek több kiadáson keresztül. A gyerekek számára közel 200 éve kiadott könyv valójában sokkal lágyabb, mint az eredeti, ami szakértők szerint a kor német pszichéjének képét mutatja, így ezt sokkal inkább egy nép tette a jövő nemzedéke felé.

Nézzük például a Jancsi és a Juliskát, ahol a család olyan szegény, hogy gyakorlatilag majd' éhen halnak. Ez az első sokk a gyereknek, már amennyiben fel bírja fogni, hogy milyen az, hogy nincs ennivaló. Egyáltalán semmi. De hát van ilyen sajnos, a mese azonban nem várt fordulatokkal folytatódik, miszerint a gonosz mostoha rágja a szerető édesapa fülét, hogy rázzák le a kölyköket. Apa pedig, hogy legyen végre csend rááll a dologra, kvázi saját elhatározásából, előre megfontolt szándékkal csalja a gyerekeket az erdőbe, keveri meg a fejüket és veszíti direkt el őket. Az pedig, hogy a mostoha is jelen volt az elkövetésnél, erkölcsileg vajmi keveset számít. A srácok azonban ragaszkodóak és okosak is, lelkesen visszatérnek a „meleg” szülői fészekbe, ahol étel továbbra sincs, de legalább apjuk úgy tűnik, hogy megbánta a gyerekek elleni tettét.

A mostoha viszont csak nyomja a szöveget éjjel-nappal, fűti a pasast, s elhiteti vele megint, értitek, egymás után kétszer, hogy minden baj megoldódna, ha a két kis pernahajder eltűnne a föld színéről. De hát a nők már csak ilyenek. Apa pedig megunja megint az állandó nyígést, fogja a gyerekeket, több órán keresztül bolyong velük erdőn, mezőn, aztán sanyi, úgy ott hagyja a két gyereket, mint a huzat. Hogy az öreget mennyire nyomasztja az a tény, hogy a szeretett gyerekeit az erdő közepén hagyta egy szelet kenyérrel, ázva, fázva, vagyis gyakorlatilag halálra ítélve? Arról nem szól a történet, hogy jó volt-e neki eztán az új asszonnyal, gyötörte-e lelkiismeretfurdalás, kiment-e az erdőbe sutyiban, hogy a gyerekeket megkeresse, pedig az olvasó talán némiképpen felmentené őt.

Ennek hiányában azonban értetlenül figyeljük, ahogy a két gyerek mindent megtesz azért, hogy a fenti idilli családba visszatérhessen. Igaz, hová mennének, mit is tehetnének egyedül, még ha mi azt is gondoljuk, hogy az első üres rókalyukban jobb sorsuk lenne, bogyókat gyűjtögetve, mint apával. Hivatalosan kiskorúak gondatlan veszélyeztetése forgott fent, vérmesebbje még a szándékos emberölési kísérletet is megkockáztatná, így a GYEVI úgy lekapná az öreget és „bé” nejét a tíz körméről, hogy csak néznének, mint a luki nyúl.

Hőseink megpróbáltatásai azonban még nem értek véget, sőt! Hamarosan rájövünk, hogy a fenti család biztonságának megítélése csak nézőpont kérdése, s a következő zaklatott napoknál gyakorlatilag minden jobb. A gyerekek elérkeznek a vasorrú bábához, s miután megrágcsálták a mézeskalács házat rendesen, volt egy jó éjszakájuk, amikor azt hitték, hogy minden oké. Reggel aztán, mire Juliska térül-fordul egyet, Jancsi egy ketrecbe van zárva, mégpedig azért, hogy őt jóízűen megegyék. Nos, kérem, ezután mi hiába magyarázzuk el a gyereknek, hogy nincsenek mumusok, boszorkányok, senki sem akarja bántani őket, falra hányt borsó csak az egész, hiszen saját szánkkal formáltuk a kannibál szavakat.

A két gyerek ingerküszöbe a mese végére már teljesen le van gyalulva, így, amikor Juliskának lehetősége adódik arra, hogy a tűzbe lökje a boszorkányt (jámbor mivolta ellenére), gondolkodás nélkül meg is teszi. Ez után pedig mit csinálnak, na, mit? Eszegetnek egy keveset, de szigorúan csak annyit, hogy az úton ne haljanak éhen, aztán jól megtömik a zsebüket kincsekkel és addig bolyonganak, amíg végre haza nem találnak. Az öreg persze boldog, mert megint megbánta, amit tett (visszaeső bűnözőknél ez már csak így szokás), s a legnagyobb szerencse, hogy időközben feldobta a bakancsát a mostoha is. Még jó, különben lenyúlná a kincseket, aztán megint úti laput kötne, apával kézen fogva a gyerekek talpára.

Itt a vége, fuss el véle, találkozunk a gyerekpszichológusnál!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.02.06 12:04:55Krisz78

    2009.02.05 15:11:49 Nilüfer

    King nem ír olyan jól, amióta nem iszik:-D

  • 2009.02.06 12:05:55Krisz78

    2009.02.05 15:13:07 cantaloupe



    Nem véletlen hogy ezek lettek a legjobb king-filmek:-)

  • 2009.02.06 12:06:21Heatherette

    King egy zseni volt, míg le nem szokott a piáról meg a cuccról...

  • 2009.02.06 12:09:59Krisz78

    2009.02.05 15:54:46 bubbala

    A Tortúrát Kathy Bates viszi el a hátán, egyébként meg finomítottak rajta igen sokat (pl. mit tesz vele amikor kiderül h szökni próbál, bár én edzett king rajongó vagyok ott kicsit bezöldültem és letettem pár napra a könyvet).

  • 2009.02.06 12:17:17Heatherette

    a Tortúrát csak olvastam, de nem láttam, de úgy nagyon tetszett. sok King-regényt olvastam, meg Robin Cook-ot is (most is épp a legújabbat). szerintem Kingtől a Halálos árnyék, a Tóparti kísértetek és a Salem's Lot volt, amire maximális pontszámot adnék. A ragyogást épp most olvasom, de olyan lassan haladok vele, pedig ez rám nem jellemző, és nem értem, miért váltja ezt az unalmat ki belőlem :) Kinggel az a bajom, hogy legtöbbször nem tudja normálisan befejezni a történeteket. azokat a könyveit szeretem, ahol sikerül. van egy remek könyve, nem annyira ismert, a "Tom Gordon, segíts", ez arról szól, hogy a kislány eltéved a vadonban, és üldözi egy szörny, legalábbis ő érzi ezt, csak a történet legvégén találkozunk vele. ennek annyira gagyi a befejezése, hogy kinyírta az egészet. talán azért is nem lett valami ismert. a Tóparti kísérteteket is imádtam, de a végét ott sem tudta olyan jól megoldani, mint magát a cselekményvezetést. sokszor nem tud mit kezdeni a saját kreálmányaival, mert megy-megy, de mi legyen a csattanó, ezek a természetfeletti gonoszok hogy is találkozzanak a hús-vér főszereplőkkel? a végén rettentő olcsó fordulattal ölik meg őket. ez gáz.

  • 2009.02.06 13:27:05tanger

    Nem tudom, írta-e már valaki, de én egyszer valami olyasmit olvastam, hogy Grimméket eredetileg jogászként érdekelték a mesék, és kifejezetten olyan meséket gyűjtöttek, amelyekből kiderül, hogy egy adott szituációt a nép hogyan ítél meg (vagy el, azaz a gonosz milyen bűntetést kap, és hogy viszonyul mindez a megalkotott, hatályos törvényekhez. Talán ezért ilyen válogatottan horrorisztikus mind.

  • 2009.02.06 14:04:12Krisz78

    2009.02.06 12:17:17 Heatherette



    Ízlések és pofonok, nekem pont a Salem's Lot nem jött be, talán az az egyetlen King könyv amit nem is olvastam újra:-)



    "Kinggel az a bajom, hogy legtöbbször nem tudja normálisan befejezni a történeteket."

    Arra gondolsz amit a Tóparti kísértetek kapcsán írtál? De hát sokszor nem is természetfölötti lényekkel kell megküzdeniük:-) Mondj még példákat ha van időd, miket tartasz gagyi befejezésnek:-) Ámbár sztem a Tóparti kísértetek befejezése sem gagyi, nem egy tipikus fehérköpenyes-riogatós kísértet:-)



    Tudtommal a Tom Gordon is viszonylag friss szerzemény, és mint ilyen soha nem lesz annyira ismert mint mondjuk a Ragyogás (bár azt is inkább a film kapcsán ismerik sokan).

  • 2009.02.06 14:05:17Krisz78

    1999-es

  • 2009.02.06 14:30:13Heatherette

    a Tóparti kísértetek befejezése szerintem gagyi, ahogy a Halálos árnyéké is. nem tudom megmagyarázni, miért. csak olyan hiányérzetem lett a végére, hogy ezt ütősebben kellett volna kivitelezni. pl az tetszett, ahogy a Mobilt megoldotta. nincs igazán befejezése, és ehhez a sztorihoz ez passzol. fura, mert sosem szerettem a vámpíros történeteket, mondjuk, filmen, de King kivétel. ezért vagyok oda a Salem's Lot-ért, az egy remekmű. elkezdtem a Bilincsbent is, de úgy jártam vele, mint A ragyogással, félúton megakadtam, és azóta se. pedig csípem a szadis dolgokat :)

    uh, annyit olvastam már tőle, hogy nehezen idézem vissza, miket is, vagy mi is volt a befejezés :)

    ennyire új a Tom Gordon? erre nem is emlékeztem.

    neked melyik a kedvenced tőle, és miért? mi az, amit még erősen ajánlasz nekem?

  • 2009.02.06 14:45:51Chang Yai

    Cantaloupe, a nagymamám anyukája egy éjjel alatt őszült meg a háború alatt, amikor átvonultak az oroszok (harmincvalahány éves volt)

  • 2009.02.06 14:58:25Heatherette

    Chang Yai,

    a papám mindig azt mondta, hogy amikor a német katonák laktak náluk ideiglenesen, akkor reggelre elmosogattak és beágyaztak, és nagyon kedvesek voltak a családdal. az oroszok meg sáros csizmában feküdtek be az ágyba, úgy éltek, mint a disznók, illetve a lányok bujkáltak a pajtában előlük. amikor a dédim rabságba esett Szibériában, akkor mindig a németekkel lógott, mert ők jó kedélyűek voltak, kártyáztak, beszélgettek. a magyarok meg folyton egymást verték :)

  • 2009.02.06 15:26:39Guruljka

    Azért remélem, hogy egyszer lecseng ez a trend is, hogy a Grimmek meg a klasszikusok borzasztóak.

    Ma valahogy elfelejtődik, hogy a régi mesékben még vannak egyértelműen jók és rosszak és egyértelmű értékek mentén szerveződik a mesbeleiek élete. valamint mindig a jó győzött, a gonosz pedig mindig megbűnhődött. A mai idealizált mesékben minden ilyesmi el van maszatolva, mert mindenki jó, de azért kicsit rossz is, és a jókat ha hibáznak nem igazán éri utól a nagy bűnhődés. Szerintem mindegyik mesetípusnak van előnye és létjogosultsága.

    Gyerekként sosem szerettem Andersent, ki nem állhattam, mert utáltam a szomorú dolgokat. De mégis egy csomó meséjére emlékszem. Gyakran eszembe jut pl. A kis gyufaárúslány vagy a Rendíthetetlen ólomkatona és bizony segít a felnőtt életemben bizonyos dolgokon túltenni magam.

  • 2009.02.06 16:05:05cozumel

    Guruljka



    megint egyetertunk valamiben lam-lam :-)

    (smuz vege)



    Annyira unom mar ezt a trendet, hogy a mesek egy reszere rahuzzuk, hogy unalmas/pesszimista/megallagyerektoleanovesben

    a masik reszere meg, hogy fujjfufjjcukrosmazos/hazugdiznis/tulrozsaszin.





    Aztan marad 3 darab igenyes. Jajjj...







    Andersen meg realistan latta a vilagot, na.

    En mondjuk mar gyerekfejjel is imadtam.

    Nekem pont az volt a bajom a mesekkel korabban, hgoy tul irrealisnak talaltam a mindig minden jo, mer' a vege jo.

    Mi vaaaaaan? Most akkor a legkisebb kiralyfi sose szivja meg? Egyetlen kiralylany se hal meg a sarkany fogsagaban, mielott odaer a vitez?

    Nanema'!

  • 2009.02.06 16:21:41Krisz78

    2009.02.06 14:30:13 Heatherette

    Úgy tűnik én pont azokat szeretem, amiket te nem annyira:-) Gyak mindent olvastam tőle az utolsó évek terméseit kivéve, de nincs kedvencem, csak kedvenceim: Halálsoron, Holtsáv, Végítélet, Talizmán (bár ez fantasy), Rémkoppantók, Nem jön szememre álom és a novellái (úgy érzem jót tett neki ha keretek közé volt szorítva:-)



    Szóval inkább ahol nem egy földöntúli lény az ellenség, bár én kicsit minden King regényt úgy interpretálok, hogy minden gonosz lény csak az emberi gonoszság megtestesítője és/vagy a főszereplő saját bűne/félelme (sztem a Cujo pl. erre tök jó példa) - de ne menjünk bele mert dolgoznom kéne még kicsit:-)

  • 2009.02.06 16:44:28B-

    Guruljka: ez nem divat, hanem tény, hogy ezeket a sztorikat eredetileg nem a gyerekeknek szánták. Ugyanúgy, ahogy a horrorfilmeknek sem a gyerekek a célközönsége. Persze, hogy érdekli őket, de eredetileg nem nekik mesélték ezeket. Van egy csomó népmese, amiben durva szex meg félrebaszás van (már bocs), érdekes, ezeket nem tukmáljuk rá a gyerekekre "klasszikus" felkiáltással, de az erőszak mehet.



    Másrészt a valóságban az emberek nem jók vagy rosszak, hanem a tetteik jók vagy rosszak. Teljesen felesleges a gyerekeknek azt tanítani, hogy a rosszak mindig direkt rosszat csinálnak, a jók meg mindig jók stb. A valóságban az emberek tévednek meg elbuknak, de ha megvan bennük a szándék a javulásra, és megbánják, amit tettek, akkor nem büntetést érdemelnek, hanem segítséget. (Ha jól emlékszem, valami Jézus nevű faton is ilyesmikről beszélt).



    Ami meg a jó kis nyomasztó meséket illeti, mint a karácsonyfás vagy a kis gyufaáruslányos, vagy a féllábú ólomkatonás - na, ezeken én már gyerekként is jól kiakadtam :-) És pont azt vártam, hogy az ólomkatonát kinevető kislány mikor bánja meg, amit tesz, vagy mikor védi már meg valaki azt a szerencsétlen ólomkatonát. Nem hiszem, hogy bármi hasznosat közvetítene a gyerekeknek egy ilyen mese (aki testi fogyatékos, az örüljön, hogy legalább megnevetteti a többieket, és fogadja el, hogy mindenki undorodva elfordul tőle pl?)



    Igen, változtak az erkölcsök az elmúlt száz-kétszáz-háromszáz évben. Már nem feltétlenül arra törekszünk, hogy a "rosszakat" megbüntessük, megalázzuk. Nem fogadjuk el, hogy egyes kiválasztottak teljhatalommal bírjanak mások felett. Ezek a mesék arra kondícionálták a gyerekeket, hogy tök normális, ha a király karóba húzza az eredménytelenül próbálkozókat, de az is, ha a próbálkozó ezt csalással védi ki. Ma már demokráciában élünk, ezért nem passzol egy csomó mese.



    Nem mondom, hogy most minden mesét szociológiai-politológiai-filozófiai elemzésnek kell alávetni, én is el fogom mesélni tutira a Hófehérkét a gyereknek. Csak arról van szó, hogy ezek olyan tanmesék, amiknek a tanításai mára már nem állják meg a helyüket. Egy teljesen más társadalom teljesen máshogy nevelt gyerekeinek szóltak. Hagyományból megtartjuk őket, de nem feltétlenül "divatból" látja az ember furcsának őket.

  • 2009.02.06 16:49:35B-

    Mondjuk nem véletlen, hogy nekem pont a Jégkirálynő volt az egyik kedvenc mesém, ami pont arról szól, hogy még a magából kifordult Kait is vissza tudta hozni Gerda a szeretetével :-)



    Szabó Magda is írt arról, mennyire megdöbbent, amikor felnőttként újraolvasta azokat a könyveket, amelyeket gyerekkorában az épülésére adtak oda neki, és hangsúlyozta, ne a gyerekkori emlékeink alapján nyomjuk a gyerek kezébe a "klasszikus gyermekirodalmat", hanem azért előtte olvassuk is át. Mert néha az ember haja égnek áll, és erkölcsileg nem tud azonosulni a dologgal.

  • 2009.02.06 16:51:49baudolinA

    Megvédeném Andersent. :)

    Szerintem nagyon jó, én legalábbis nagyon szerettem, de az is igaz, hogy nem négyéves koromban olvasták fel, hanem egyedül olvastam el 8-9 éves koromban. És rengeteget faggattam mindenkit. :)

  • 2009.02.06 20:21:22cantaloupe

    B-,

    szerintem ez igy bolhabol elefant...ezek a regi mesek nem kondicionaljak semmire a gyerekeket, ugyanis mire egy Grimmet megertenek, addigra azt is felfogjak, hogy nincsenek sarkanyok, az emberek nem elnek kastelyokban, es ha vannak is kiralyok, nem "mesebeliek".



    Ezeknek meg legalabb van irodalmi erteke, szemben sok mai, felhigitott kiadassal, mesevel.

  • 2009.02.06 20:37:12evet

    A már többször emlegetett Bettelheim könyv például azt írja a Hamupipőke és a Hófehérke kapcsán, hogy azért hasznosak ezek a mesék a gyerekeknek, mert büntetlenül kiélhetik a hallgatása közben azokat az érzelmeket, amik élesben le vannak tiltva. Gyűlölhetik az anyjukat és a testvéreiket, annélkül, hogy meg kelljen ijedniük a saját negatív érzéseiktől. Ennél jóval több "terápiás" értékük is van, de ez az egyik.



    Nem klasszikus, de ma például a Csipikével védtem ki egy hisztit. Gyerek utálom a világot hangulatban jött haza az ovi+nagyszülő látogatásból, már kezdett volna örjöngeni, amikor megkérdeztem tőle, hogy úgy érzie-e magát, mint Csipike. Erre nagy szemek, meséljem el. Csipike elhatározza, hogy példátlanul gonosz lesz, gyere megnyugszik, minden jó, ha a vége jó :)

  • 2009.02.06 20:41:56monsterwoman1

    Szerintem B- jól fogta a lényeget. Érdekes, hogy többen rögtön hozták a Kinges párhuzamot. Valahogy így van ez. Nem azzal van probléma, hogy bűnhődik a gonosz. Persze, hogy ne legyen minden cukormázas. De konkrétan a Grimm fivérek olyan iszonytató képi világot elevenítenek meg, ami egy kicsi gyereket durván sokkolhat. Írtam már többször az egyik ilyen élményemről, amikor a mese közepénél abba kellett hagynom a felolvasást, mert a főhős benyitott egy ajtón, ahol vérrel teli kádakban emberi testrészek és csontok úszkáltak. (egy gonosz boszorka kinyírta és feldarabolta az összes odatévedő herceget, hősünket is, de őt elásta. Később a fivérei kihantolták és a darabjait forrasztófűvel összeragasztották)Mindezt nem ilyen részletességgel taglalják...

    Bocs, ha kusza voltam. Annyit akartam csak mondani, én nem szívesen olvasok ilyesmit az 5 éves gyerekemnek, mert szerintem túl sok, ettől függetlenül nem mismásolok ha halálról, balesetről, kemény dolgokról van szó az életünkben.

  • 2009.02.06 23:04:42elzsabo

    Sziasztok!

    A Twin Peaks nagy kedvencem, 2 hónap alatt megnéztük az egészet, és utána nem mertem soha kimenni az előszobába, hátha valamelyik sarokból előmászik Bob:-D

    A tükörről meg az jut eszembe amikor szegény Leland belenézett és Bob nézett vissza...

    Bettelheim könyve nagyon érdekes, bár kicsit túlzásba viszi Freud-ot, néha kifejezetten röhögőgörcsöt kaptam az erőltetett részeknél, már nem emlékszem melyik mesénél.

  • 2009.02.06 23:10:06elzsabo

    Ja, és felnőttfilmek-könyvek, olvasott már valaki Lovecraftot? Vagy látott adaptációt?

    Na az a nagyon durva...

  • 2009.02.06 23:23:06elzsabo

    Ja már látom hogy volt szó Lovecraftról, és a szaladószombis filmekről is volt??:-DD

  • 2009.02.07 01:42:58Kiddy

    A Metallica One c. klipjéhez annyit fűznék hozzá, hogy a fekete-fehér részek a "Johnny got his gun" című, 1971-es filmből valók. Egy haverom nyomozta ki, és mondta, hogy a kliprészletek csak piskóták az egészhez képest. Én nem láttam, de nem is akarom.

    Most, ahogy elolvastam az összes hozzászólást, nem merek kimenni fürdeni, pedig már igencsak késő van... =D

    King-fanatikus vagyok, a Christine-t 11 évesen olvastam el, egy évvel később a Cujot, aztán sorban a többit. Az Az és a Desperation fogott meg talán a legjobban mind közül. A Desperation végén bármikor elbőgöm magam, egyszerűen annyira szívbemarkolóan szomorú. A filmek, amelyeket olvastam is, szinte mind-mind csalódások voltak. Valahogy tényleg nagyon rámennek a képi dolgokra, és elveszik a lényeg (pl. a Cujonak van valami hihetetlen társadalom- és lélekrajza - megfejelték a filmet azzal, hogy Tad életben marad, hát...).

    Lovecraft, Twin Peaks ismeretlen nekem. Harmadikos voltam, amikor a magyaregyen ment az X-akták, hát, cidri volt mindig, de aki nem tudta az iskolában másnap, hogy miről volt szó, az beégett. =)

    Kört láttam, de nem hagyott bennem mély nyomokat. Mondjuk világosban néztem, lehet, hogy azért. Egyszer megcsörgettem egy ismerőst, halálra váltan hívott vissza, hogy épp akkor nézte meg életében először a Kört, és megkért, hogy soha többet ne csináljak ilyet. =)))

    Nagyon horrorisztikus élmény volt még a Hófehérke a moziban, nagycsoportban. Az a rész, amikor a mostoha megissza a löttyöt. De olvasgattam fórumokat, sokan nem szerették a Pinocchiót sem (a szamárrá változós részt).

    Visszanézve a régi Disney-rajzfilmeket, olyan csúnyán grimaszoltak a figurák és olyan hátborzongatóak voltak a zenék is, hogy csak na. Vonatkozik ez még az ősi Tapsi Hapsi-filmekre meg a Tom és Jerry-kre is.

    Másik borzongató élmény az 1939-es Gulliver utazásai volt. Amikor lekötözték a törpék. Most megkerestem a youtube-on, hát fosok rendesen.

    Bocsi a szóáradatért.

  • 2009.02.07 01:43:21Kiddy

    A Metallica One c. klipjéhez annyit fűznék hozzá, hogy a fekete-fehér részek a "Johnny got his gun" című, 1971-es filmből valók. Egy haverom nyomozta ki, és mondta, hogy a kliprészletek csak piskóták az egészhez képest. Én nem láttam, de nem is akarom.

    Most, ahogy elolvastam az összes hozzászólást, nem merek kimenni fürdeni, pedig már igencsak késő van... =D

    King-fanatikus vagyok, a Christine-t 11 évesen olvastam el, egy évvel később a Cujot, aztán sorban a többit. Az Az és a Desperation fogott meg talán a legjobban mind közül. A Desperation végén bármikor elbőgöm magam, egyszerűen annyira szívbemarkolóan szomorú. A filmek, amelyeket olvastam is, szinte mind-mind csalódások voltak. Valahogy tényleg nagyon rámennek a képi dolgokra, és elveszik a lényeg (pl. a Cujonak van valami hihetetlen társadalom- és lélekrajza - megfejelték a filmet azzal, hogy Tad életben marad, hát...).

    Lovecraft, Twin Peaks ismeretlen nekem. Harmadikos voltam, amikor a magyaregyen ment az X-akták, hát, cidri volt mindig, de aki nem tudta az iskolában másnap, hogy miről volt szó, az beégett. =)

    Kört láttam, de nem hagyott bennem mély nyomokat. Mondjuk világosban néztem, lehet, hogy azért. Egyszer megcsörgettem egy ismerőst, halálra váltan hívott vissza, hogy épp akkor nézte meg életében először a Kört, és megkért, hogy soha többet ne csináljak ilyet. =)))

    Nagyon horrorisztikus élmény volt még a Hófehérke a moziban, nagycsoportban. Az a rész, amikor a mostoha megissza a löttyöt. De olvasgattam fórumokat, sokan nem szerették a Pinocchiót sem (a szamárrá változós részt).

    Visszanézve a régi Disney-rajzfilmeket, olyan csúnyán grimaszoltak a figurák és olyan hátborzongatóak voltak a zenék is, hogy csak na. Vonatkozik ez még az ősi Tapsi Hapsi-filmekre meg a Tom és Jerry-kre is.

    Másik borzongató élmény az 1939-es Gulliver utazásai volt. Amikor lekötözték a törpék. Most megkerestem a youtube-on, hát fosok rendesen.

    Bocsi a szóáradatért.

  • 2009.02.07 01:46:52Kiddy

    A Metallica One c. klipjéhez annyit fűznék hozzá, hogy a fekete-fehér részek a "Johnny got his gun" című, 1971-es filmből valók. Egy haverom nyomozta ki, és mondta, hogy a kliprészletek csak piskóták az egészhez képest. Én nem láttam, de nem is akarom.

    Most, ahogy elolvastam az összes hozzászólást, nem merek kimenni fürdeni, pedig már igencsak késő van... =D

    King-fanatikus vagyok, a Christine-t 11 évesen olvastam el, egy évvel később a Cujot, aztán sorban a többit. Az Az és a Desperation fogott meg talán a legjobban mind közül. A Desperation végén bármikor elbőgöm magam, egyszerűen annyira szívbemarkolóan szomorú. A filmek, amelyeket olvastam is, szinte mind-mind csalódások voltak. Valahogy tényleg nagyon rámennek a képi dolgokra, és elveszik a lényeg (pl. a Cujonak van valami hihetetlen társadalom- és lélekrajza - megfejelték a filmet azzal, hogy Tad életben marad, hát...).

    Lovecraft, Twin Peaks ismeretlen nekem. Harmadikos voltam, amikor a magyaregyen ment az X-akták, hát, cidri volt mindig, de aki nem tudta az iskolában másnap, hogy miről volt szó, az beégett. =)

    Kört láttam, de nem hagyott bennem mély nyomokat. Mondjuk világosban néztem, lehet, hogy azért. Egyszer megcsörgettem egy ismerőst, halálra váltan hívott vissza, hogy épp akkor nézte meg életében először a Kört, és megkért, hogy soha többet ne csináljak ilyet. =)))

    Nagyon horrorisztikus élmény volt még a Hófehérke a moziban, nagycsoportban. Az a rész, amikor a mostoha megissza a löttyöt. De olvasgattam fórumokat, sokan nem szerették a Pinocchiót sem (a szamárrá változós részt).

    Visszanézve a régi Disney-rajzfilmeket, olyan csúnyán grimaszoltak a figurák és olyan hátborzongatóak voltak a zenék is, hogy csak na. Vonatkozik ez még az ősi Tapsi Hapsi-filmekre meg a Tom és Jerry-kre is.

    Másik borzongató élmény az 1939-es Gulliver utazásai volt. Amikor lekötözték a törpék. Most megkerestem a youtube-on, hát fosok rendesen.

    Bocsi a szóáradatért.

  • 2009.02.07 07:04:05hinta-palinta

    Patrick Süskindtől A galamb.Eddig sem szerettem őket, de elolvasás után évekkel sem bírom, ha egy galamb rámnéz...



    moly.hu/konyvek/patrick-suskind-a-galamb

  • 2009.02.07 10:22:38anyatájger

    Guruljka, teljesen egyetértek veled.

    Ezeknek a meséknek fontos szerepük van a gyermekben zajló konfliktusok feloldásában.

    Nyilván, felnőttként olvasva, már más dolgokat juttat eszünkbe egy sárkány, egy emberevő óriás vagy egy gonosz boszorkány (én pölö nehezen tudok elvonatkoztatni a szó eredetéről, amit nyilván nem fogok majd a 4 éves kölkömnek elmagyarázni, hacsak nem lesz vmi nyelvtani zseni, aki magától rájön - hehehe) másra asszociálunk belőlük, de a gyermekben ezek a "szörnyűségek" nem úgy "jönnek le", mint nekünk.

    Remélem érthető voltam, mert rohadt álmos vagyok...

    De, hogy egy rossz élményt is leírjak: azt hiszem a Két testvér a címe (Grimm), amikor a gyerekek eltévednek az erdőben és az egyikük iszik egy őz lábnyomából, aztán azzá is válik. Ami a legdurvább volt számomra, az az, hogy a végén sem változik vissza kisgyermekké :(

  • 2009.02.07 10:45:18anyatájger

    Bocs, nem ez volt a mese címe.

  • 2009.02.07 15:30:21babybeluga

    bohar: én is hiszek bettelheimnekm bár helyenként tényleg erőltetett a pszichoanalizálás :-)

    Boldizsár Ildikót is csípem.



    2009.02.05 14:11:08 Subbantósdi

    Méghogy a magyar népmesék kevésbé horrorisztikusak? Akkor még nem sokhoz volt szerencséd.

  • 2009.02.07 17:32:20bohar

    babybeluga (jó a neved) én konkrétan az első fejezetet elfogadom, a második, ahol konkrét meséket elemez oldalakon át az nekem is sok volt



    a népmesék mind horrorisztikusak szerintem, de lehet hogy csak felnőttként tűnik így? Ezt nem tudom. A modern meséket is érdemes viszont jól megszűrve adagolni, ha nem is a horrorisztikus hatás, inkább esetleg az értelmetlen butaságok miatt.

  • 2009.02.07 21:39:36trollkotze

    Krisz78

    Tudnál nekem King-regényeket ajánlani? Vámpíros-szörnyes vonalat nem szeretem, inkább a Tortúra, Dolores, Carrie jött be.

  • 2009.02.07 21:54:38Heatherette

    fortisszimafingusz



    Bilincsben

  • 2009.02.07 22:23:07trollkotze

    Thanx, még nem olvastam.

  • 2009.02.07 23:09:03Guruljka

    B- levezetni én is le tudom, hogy milyen csúnya és káros az erőszak, csak attól, hogy a klasszikus és valóban _felnőtt_fejjel_ néhol horrorisztikus mesék helyett is teljesen erőszakmentes meséket mesélünk, még nem jön el a világbéke. Sőt.

    A mesének van egy fontos pszichológiai funkciója. A gyerek átélhet és feldolgozhat bizonyos félelmeket a mese által. Ha soha nem mondunk olyan mesét, amiben valaki meghal, a gyerekünk élesben fog először találkozni a halállal. Az mennyivel jobb?

    De ugyanígy van az állatoktól való félelemmel vagy akár a testvérféltékenységgel is stb.

    Bár tény, hogy a mesék nem a gyerekenek készültek, mégis _mindigis_ mondták a gyerekeknek is, és az ő jelenlétükben is egymásnak a felnőttek. Nem zavarták el a lurkókat, hogy húzz innen fiam, ez nem neked való!

    Hogy miért? Hát hogy tanuljanak belőle. Pl. azt kellett belőle megtanulni, hogyha valaki rosszalkodik, akkor jól rácseszik, tehát nem éri meg rosszalkodni. Asszem ez a mai erkölcsi rend szerint is így lenne helyes, dacára annak, hogy soha nem egészen így működött a világ. Vagy nem? Vagy te tényleg azt godnolod, hogy a demokratikus erkölcsben a bűnt nem kell bűnhődésnek követnie? Mert jogállamban pont nem így megy! Max a bűn fogalma és köre változik az évek során, de bűn és bűnhődés több évezredes alapelv. Bibliai.

    Aztán a klasszikus mesékből tanultuk meg, hogy jó tett helyébe jót várjunk. És én jót teszek és jót várok:) Már felnőtt vagyok és tudom, hogy ez nem egy alapvető igazság, de tudod szerintem még mindig megéri jót tenni, mert akkor többnyire jót is kapunk. Ezt tapasztalom. Ha meg nem vagyunk jók, velünk se igazán jó senki. és még sorolhatnám a klasszikus mese alaptételeit. Mind megállja a helyét a mai világban is.

    Aztán a klasszikus mesék hajdanában csak szóban hangoztak el, nem adtak a vérengzéshez képi világot, ergo Pistikének kellett elképzelnie, hogy milyen is az, amikor kettéhasította a sárkány fejét a legkisebbb királyfi. Márpedig alap pszichológia, hogy a gyerek úgy képzeli el, ahogy fel is bírja dolgozni. (Szóval a horrorfilmes párhuzam szerintem mehet a lecsóba. Más a kettő méghozzá nagyon.)

    És ha már itt tartunk, a legkisebbb királyfi/legkisebb szegénylegény önmagában is, "a bárki lehet sikeres, ha küzd érte" példázat megtestesítője.

    Igen, a magyar népmesék jó része tömény szex, csalás és egyéb állam- és életellenes bűnügyek gyűjteménye:) Ha csak így nézném,persze, hogy le velük. De kiskezicsókolom ez talán már egyértelműen a ló túloldala. Csak nem dobjuk már a kukába a kultúránk szerves részét, mert állítólag nem passzol a mai kor erkölcsi rendszerébe?! (Itt jegyzem meg, hogy biztos ez? Mert én pont nem hiszem, hogy annyira alapjaiban változott volna meg a világ a nagy büdös valóságban. Max. ma nem a királyt, hanem az államot lopják meg és nem a bíró, hanem a képviselő a szemét tolvaj népnyúzó...Igenis megvan a kor "arisztokráciája", a pénzes emberek, akik a kor szegénylegényét áttételesen bármikor karóba húzatják és mai kor kisembere is "furfanggal" kerüli meg a hatalom elvárásait. És ez akkor is törvényellenes volt és ma is az)

    Másrészt, ha a demokratikus változásokhoz kell minden kulturális dolgot igazítani, akkor többet ne énekeljenekk az iskolákban népdalokat sem, mert néhol elég pikirtek, ráadásul alázzák a női nemet. Én azt hiszem nem kidobni kéne mindezt, elavult felkiálltással, hanem a helyére kéne rakni és ott kezelni. és nem hiszem, hogy múzeumba valóak lennének a népmesék vagy a népdalok.



    Végül tényleg ne csináljunk már úgy, mintha a mai gyerekek holmi szellemi fogyatékosok lennének, akik nem fogják fel, hogy a mese csak mese. Ahogyan megértik, hogy nincs sárkány és tündér, ugyanúgy felfogják, hogy nincs karóbahúzás sem. Mis is felfogtuk. A mai renitensek sem azért azok, mert nem értették meg a mesét.

    Ha baj van valamivel, az nem a klasszikus mese, hanem a pocsék átírások és a nem a gyerek korának megfelelő mese kiválasztása.

    Valóban nem a 3 évesnek való a Kisgőmböc, de hogy soha ne meséljük mert durva, az szerintem nevetséges.

    Kellenek a 20-21. századi erőszakmentes mesék IS, nem mondom, hogy csak a kalsszik kell. Szeretém és olvasom őket én is. Ahogy arégiek közt is, ezek közt is van jó is rossz is.

    De szerintem a klasszikusok negligálása kb annyira értelmes és kultúrált dolog, mint a könyvégetés.

    Mindig az jut eszembe, hogy a következő vajh az lesz-e, hogy ne olvassanak Shakespearet a gyerekek mert tele van erőszakkal. Mert ha egyszer valaki erőszakmentes irodalmat akar, akkor gondolom következetesen akarja ezt. Vagy csak X éves korig? Mert akkor az is felmerül, hogy X éves kor után miért lehet mégis?

    Az erőszak létezik. Ha becsukom a szemem és úgy csinálok mintha nem lennének háborúk, halál, erőszak, attól még lesznek. Nem titkolhatjuk el, max egy rövid ideig. Tudom sokan azt gondolják addig kell megvédeni a gyerekeket tőle, amíg csak lehet. Nekem meg az első játszóterezésnél nyilvánvalóvá vált, hogy a hasamban tudtam tőle utoljára 100%-ig megvédeni.

  • 2009.02.08 09:48:14zoliné

    Megnéztem a Metallica klipet.Mi volt benne borzasztó? Mert nekem semmi. Viszont a Kör kutas jelenetét én sem tudtam végignézni,elpörgettem, de még így is napokig előttem volt.Attól a mai napig megborzongok...és a 2. részt még nem is láttam.

    A gyerek témához: a lányom 4 éves lesz nyáron, általában minimaxot néz, vagy mese dvd-t.Pl: a Bratz lányos sorozatot nagyon szereti,eddig 4 jelent meg. Néha vannak benne ijesztő dolgok, de a lányok humorral oldják meg a dolgokat.A "Varázsszárnyak" inkább talán már nagyobb lányoknak való, nagyon jó a zenéje, jó a története, szeretem én is nézni.(pedig már jócskán kinőttem a gyerekkorból.)

  • 2009.02.08 10:00:33sztroberi

    ha mindent felnőtt fejjel analizálunk, a gyerek konkrétan nem nézhet és nem hallgathat semmit. Már említette valaki a népdalokat: pl a Búj-búj zöldág tömény pornó ugyebár, a Két szegény legény maga a rettenet stb.

    De ugyanígy, könyörgöm, a Kisvakond egy kulcsos-elemes kocsival megy a városi forgalomba, ti tényleg erre akarjátok nevelni a gyereketeket? Hogy a kis lábbalhajtósával nyomuljon a Rákóczi úton!? Ugye, h hogy röhejes?



    Amiben tömény erőszak van, olyan, amit a gyerek nem tud feldolgozni, az épp nem a népmesék, meg a Grimm, meg a régi mesék, hanem az új "mesék", a Dragonball, a Sailor Moon meg társaik.

  • 2009.02.08 10:35:30hallohallo

    szerintem itt kimaradt egy nagyon fontos dolog, mégpedig a mese vége, a feloldás.

    hogy a jó győz, a rossz megbűnhődik. és akkor helyreáll a világrend. a legtöbb népmese, varázsmese így működik.

    (pont emiatt nem szerettem az andersen meséket és az oscar wilde meséket, azok nagyrészt szimplán csak szomorúak, és mérhetetlen bánat és nyomasztó érzés maradt csak bennem.)

  • 2009.02.08 10:50:55baudolinA

    hallohallo,

    csak ez attól is függ, hogy hány évesen olvasod ezeket. Illetve szerintem egy gyereknek (megfelelő korban persze) ezzel is meg kell ismerkednie.

  • 2009.02.08 11:00:26anyatájger

    Guruljka, iszom a szavaid! Annyit fűznék még hozzá, hogy nekem személy szerint már kezd egy kicsit elegem lenni néhány manapság népszerű irányzatból, miszerint minden, ami régi, az szar. Ezeknek a történeteknek "múltjuk" van, nem egy-két generáció nőtt fel rajtuk, igazi klasszikusok!

  • 2009.02.08 11:16:19anyatájger

    Jaja, baudolinA, azt hiszem valahol te írtad, hogy egy könyvvel nem megfelelő időben találkoztál. Hát ez velem is előfordult párszor, mivel nagy könyvmoly vagyok már egész kicsi korom óta. Így történt meg velem, hogy pl. Andersennel nem a megfelelő időben találkoztam, de má' mindegy.

    Még egy dolog: a hideg kiráz a klasszikusok átdolgozásától. Éppen a lényege tűnik el a történetnek.

  • 2009.02.08 11:19:24Guruljka

    hallo, pont ezért nem csíptem anno Andersent én sem:) De felnőttként valahogy mégis hasznosaknak bizonyultak.

    Mióta gyerekem van, azóta meg olyan hiperérzékeny lettem, hogy Andersen sem kell, a Táncoló talpakon is elbőgtem magam tegnap, és ma is elkenődök, ha arra a cuki kis pingvinre gondolok az állatkertben, vagy arra, hogy az emberek elhalásszák előlük a halakat... Mégis össszeségében nagyon jó, és az 5 évesem is nagyon élvezte és értette és levonta konzekvenciát.

    Egyébként szerintem vannak jó, sőt nagyon jó modern mesék is. Olyanok is, amik nem követik a klasszikus vonalat. Ilyen pl. a Süsü is. Süsü szembe megy egy csomó, a mi kultúránkban hagyományos mesei alapelvvel (eleve jó sárkány). De ettől még jó:) Mondhatnám Lázár Ervin meséit is. Most elsőre A kék és a sárga jut eszembe, asszem A hétfejű tündér című kötetből. De hogy egy igazán mait mondjak, én imádom Varró Dani Túl a Maszat-hegyenjét is. Még ugyan csak magamnak olvasom, mert azt hiszem igazából csak 1-2 év múlva fogja értékelni a Nagy.

    Meg ott vannak a Janikovszky könyvek is... És még csak a magyar irodalmat néztem. De írt pl. nagyon jó állatmeséket Kipling is.

    Szerintem vannak jó mesefilmek is, a vizuális műfaj sem az ördögtől való, ha az ember ésszel választ és megfelelő mennyiségben adagol.

    Nekem pl. nagyon tetszik az a trend, hogy egyre több egészestés animált mese szól a környezetvédelemről. Ilyen pl a Walle és a Táncoló talpak is. Taknyos időben a délutáni alvás után szerintem jó program az egész családnak ez is.

    A jó mese mindenkinek élmény. Gyereknek, felnőttnek egyaránt. Szerintem egy amolyan tényleg csak gyerekeknek szóló mesekönyvet, ami nagyon didaktikusan magyaráz, nem is tudok olyan hitelesen és jól elmondani. Mert én is unom.

    A lényeg nekem egyébként az, hogy a 3 és 5 éves srácaim imádják a könyveket. Nincsen nap mesélés és könyv nézegetés nélkül. Én hiszek abban, hogy aki piciként megszereti a könyveket az felnőttként is fog olvasni.

  • 2009.02.08 11:35:58baudolinA

    anyatájger,

    igen, az Orvos voltam Auschwitzban volt az, harmadikos koromban. Előtte magyarázták elégszer, hogy nem nekem való, várjak még néhány évet, de a makacs fejem erősebb volt. Előtte találkoztam már néhány orvosi könyvvel, és azt hittem, hogy ez is hasonló. Kiderült, hogy nem egészen... Nem bántam meg, de rengeteget faggattam utána a szüleimet. Andersen is akkoriban érkezett. De hozzátenném, hogy nem minden gyerek egyforma, úgyhogy óvatosan. :)

    Ja, a klasszikusokat pedig NE dolgozzák át, könyörgöm.

  • 2009.02.08 11:58:10anyatájger

    Nekem az egyik legrosszabb húzásom az volt, hogy mamáméknál elolvastam Merlének a Mesterségem a halál című könyvét, olyan ötödikes lehettem. Apám nem nagyon örült neki, amikor megtudta, de legalább elmagyarázott pár dolgot. Mondjuk nem sokra mentem vele...

  • 2009.02.08 12:01:23anyatájger

    Tanulság: rengeteg könyvet tartsunk otthon, ami korosztálynak megfelelő, mert ha "elfogy", akkor következik anyáék könyvtára :)

  • 2009.02.08 12:16:20baudolinA

    anyatájger,

    nálunk nem volt hiba a korosztálynak megfelelő könyvekben, csak akkor éppen untam már kissé Jókait. :)

    (Ez most nagyképűnek hangzott?)

  • 2009.02.08 13:08:05Krisz78

    2009.02.07 21:39:36 fortisszimafingusz



    Olyan regénye, amiben kifejezetten egy túlvilági/másvilági/földönkívüli stb. szörny a gonosz elég kevés van (Rémkoppantók, Borzalmak városa, AZ, Álomcsapda stb.)



    Ezen kívül nagyjából az összes regényében vmi megfoghatatlan "gonoszság" a rosszfiú, hogy ilyen hülyén fogalmazzak:-)



    Ragyogás

    Végítélet

    A holtsáv

    Nem jön szememre álom (ez utóbbi kettő nekem nagy kedvencem:-)

    Tűzgyújtó (ezt is nagyon szeretem, de tiszta depressziós lettem tőle)

    Cujo (ez nekem soha nem egy "szimpla", veszett kutyáról szóló rémregényt jelentett, hanem a bűnről és a bűnhődésről, az emberi konfliktusokról szól szerintem:-)

    A remény rabjai

    Sorvadj el! (ezt Bachman álnéven írta)

    Halálos árnyék

    Állattemető

    Titkos ablak, titkos kert

    Hasznos holmik

    Bilincsben

    A halálsoron (ez is nagy kedvencem)



    És nagyon ajánlom a novelláit, kisregényeit (megjelent pár válogatás, pl. a Csontkollekció vagy az Éjszakai műszak).



    Egyébként itt van az összes:-)

    hu.wikipedia.org/wiki/Stephen_King

  • 2009.02.09 02:41:44trollkotze

    Köszönöm :)

    (A Halálos árnyékot és a Hasznos holmikat nemrég olvastam.)

    Azért kérdeztem csak rá, mert olvastam a Rémálmok és lidércek. c. novellaválogatás első kötetét, és az ebben található írások vagy nagyon tetszettek, vagy nagyon nem (egy családtagom is ugyanezen a véleményen volt) - az utóbbi kategóriába tartoztak a vámpíros sztorik is (sokkal jobban szeretem, ha meglódul a fantáziája és nem egy ilyen gyakori rémmese-elemhez nyúl).

    A Sorvadj el és a Cujo kevéssé tetszett filmen, de valószínű, hogy ezeket csak a megfilmesítés herélte ki - viszont az Álomcsapda regényben is gyenge lehet. Nem mondhatnám, hogy túlságosan alámerültem a King-életműben, de az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy a színvonal hullámzó - vagy csak az én ízlésem más.



    "Ezen kívül nagyjából az összes regényében vmi megfoghatatlan "gonoszság" a rosszfiú, hogy ilyen hülyén fogalmazzak:-)"



    Igen, az ilyen történetek vonzanak. Fel is írtam őket a "beszerzendők" c. listára :)

  • 2009.02.09 02:41:59trollkotze

    bla

  • 2009.02.09 03:12:55trollkotze

    Már megint éhes volt a blogmotor...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta