SZÜLŐSÉG

Két nap kálváriája

2008. július 11., péntek 12:00

A múlt héten elvittem a szemészhez a kisfiam, és valami olyasmit látott a magánorvosunk, amiről azt gondolta, további kivizsgálást igényel, ezért elküldött minket egy fővárosi gyermekkórházba. Ha úgy vesszük, még protekciónk is volt, hiszen az orvosunk felhívta a gyermekkórház egyik szakemberét, és tájékoztatta a problémánkról, valamint arról, hogy a következő héten megyünk. Név szerint kereshettük a doktornőt, hogy megnézze a fiunkat.

Hétfőn reggel 8-10 között kellett jelentkeznünk a kórházban a szemészeti szakrendelésre. Szegény kis manót reggel 7-kor keltettük, ami igen csak megviselő lehetett számára, ugyanis mostanában 9-10 körül szokott magától kelni. Volt némi bosszankodás a hétfő reggeli dugóban, melyet súlyosbított egy karambol is, de nagy nehezen egy óra alatt megtettük a fél órás utat, és háromnegyed kilenckor sikerült a sorunkat kivárva beregisztrálni magunkat a rendszerbe.
 
A szemészeten szóltunk, hogy itt vagyunk, be is vették a TAJ kártyánkat, és várhattunk a sorunkra. Igazából nem lehetett tudni, hogy a sok gyerek közül, akik a folyosón voltak, ki hova vár, de én úgy éreztem, ahhoz képest elég korán be lettünk hívva. Kellett pupillatágítót csöppenteni a fiunk szemébe kétszer is, így ezek további várakozást jelentettek. Sajnos egy másfél évessel nem a legegyszerűbb feladat ez, gondolom, sokan tudják, akik hasonló cipőben jártak valaha is. A gyerek el akar szaladni, én várnék a rendelő előtt, hogy ha szólítanak, ott legyünk, nem beszélve róla, hogy fogas nincsen sehol, a kabátjainkat és a hátizsákot, amiben egy napi gyerekcucc figyel, magunknál kell tartani. A könyv nem érdekli, talán, mert hat a pupillatágító, és nem jól lát, zenélő vacakokat el sem mertem hozni magammal, nehogy másokat zavarjunk. De azért kivártuk a sorunkat szépen.
 

A vizsgálat maga elég gyorsan lement, bár a kisfiamnak nagyon megterhelő volt, ugyanis természetesen nem néz a doktor néni szemébe csak azért, mert ő azt szeretné, így végül háromemberes módszerrel tudták csak megvizsgálni. Én a lábát fogtam, egy asszisztens rátehénkedett a testére, és lefogta a kezeit, míg a doktor nő a szemét feszegette és világított bele, hogy meglássa azt, amit meg kell.

Sajnos (sajnos?) meg is látta, és kiderült, hogy tovább kell mennünk a főorvoshoz, ugyanis ő az adott probléma szakértője. Menjünk át, majd ők áttelefonálnak, hogy érkezünk. Öltözködés, séta a másik épületbe. Eddig még minden egészen jól ment. A főorvoshoz sokan várnak, egy kis szűk lukban, három székkel. 6 hónapos terhesen eléggé nehezemre esik tartani az egyre nyűgösebb gyerekem (végül is már másfél órája nem csinálhat szegénykém semmit, csak vár és vár), végül feláll egy anyuka, és leülhetek egy székre. Persze, ez sem főnyeremény. Nem, nem vagyok hálátlan, sőt! Nagyon jól esett. Csak sajnos az én másfélévesem úgy gondolja, hogy anyuci ölében nem annyira jó, ha ülnek. Kúszik kifelé, nyafog, nyűgösködik. Pár percre le tudom kötni holmi mondókával és halk énekkel, de sajnos nem hat túl sokáig. Végre behívnak. Nem tudom, hogy az áttelefonálás miatt-e, vagy a kisfiam kora volt az oka, de a várakozók közül minket hívtak be elsőnek.
 

A főorvosnő megerősítette a sajnálatos diagnózist, és megállapította, hogy majd műteni kell a fiam szemét. Nagyon megijedtem persze, de ekkor jött a fekete leves. Ehhez a problémához számos igen ijesztő szindróma társulhat, amit ki kell vizsgálni. Egy újabb szakrendelés, ezúttal a belgyógyászat a célpont.

Megint kapunk egy nevet, és megint mondják, hogy átszólnak. Menjünk le, és beszéljük meg a doktornővel, mikor tud minket fogadni. Mert persze nem biztos, hogy még aznap meg is vizsgál. Mondjuk csodálkoztam volna is, így is túlságosan flottul ment minden. De csak eddig. Innentől kezdve kezdett minden egyre nehezebb lenni.
 

Amellett, hogy halálra izgultam magam kisfiam lehetséges borzalmasabbnál borzalmasabb betegségein, még további 40 percet kellett várni arra, hogy megtudjam, csak másnap tudja megvizsgálni a doktornő. Azért 2 percet szánt rám, megnézte a szemész által írottakat, és megállapodtunk, hogy másnap 9-re jöjjek, a gyerek ne reggelizzen, mert valószínű vérvizsgálatra is szükség lesz.

Kedd reggel. Gyermek keltése 7-kor. Éhgyomorral indulás. Kicsit korábban értünk oda, nem volt dugó. Belátom, ez az én hülyeségem volt. Csak annyira nem szerettem volna elkésni, hogy reméltem, ha hamarabb ott vagyunk, hamarabb végzünk. Nagyon nagy tévedés volt. Már mikor odaértünk kisfiam mutogatta a táskát, és édesen mondogatta, hogy „ham, ham”. Majd megszakadt a szívem, hogy nem adhatok neki reggelit. Ez volt 8 óra 15-kor. 9-kor a doktornő még sehol. Közben levittük a kis manót a játszótérre is, bár kicsit hűvös volt az idő, de a széken ücsörgést nagyon nem bírta már. 9-kor viszont mindenképp feljöttünk, semmiképp nem akartunk lemaradni a vizsgálatról. 9:15 semmi. 9:30, a doktornő megjelenik, fülére tapasztva egy telefonnal, járkál ide-oda az osztályon, majd eltűnik a lifttel. Óriási csalódás. Nekem már nagyon ki kellene mennem kétbetűsre, mégis csak 6 hónapos terhesen kicsit kevésbé tudom szabályozni, de nem merek, látom, hogy többen várunk az orvosra, gyülekezünk, mint a hiénák, hogy ki tud hamarabb lecsapni. Amúgy én nagyon nem vagyok ez az erőszakos fajta, de majdnem két óra nyűglődés után egy halál éhes másfélévessel már ott tartok, hogy igen is szólni fogok, hogy én szeretnék lenni az első.
 

Szóltam is! Vállon is veregettem volna magam, ha bármi hatása lett volna. De sajnos nem. A doktornő, miután előkerült, kedves mosollyal behívta a nyugodt 8 évest, aki szépen rajzolgatott egy padon. Itt elfogott a sírógörcs. Persze, a terhességi hormonokra fogom. Az aggódásra, hogy vajon mi lesz a fiammal. És a fáradtságra, amiért már két órája nyúzzuk egymást a gyerekemmel. Borzalmas érzés volt, pedig tudtam, a 8 éves is már várt vagy egy órát, és nyilván nem én döntöm el, kinek kell hamarabb bemennie. De a fiam éhezik!!! Értsétek már meg!

Nagy nehezen sorra kerülünk. A fiam végigüvölti az egész vizsgálatot. Én próbálom túlüvöltve elmondani a másfél éves kórtörténetünket, ami érintheti a problémát. A doktornő közben a gyerekem vizsgálja, két kérdést feltesz, de semmit nem magyaráz. Aztán elmondja, az egyik borzalmat valószínű (valószínű??) kizárhatjuk, a másikhoz vérvétel kell. Na persze, ezt már tudtuk tegnap is. Doktornő közben elviharzik, két nővérke nagyon kedvesen elintézi a vérvételt. Aztán csak ott álldogálok, hogy akkor most merre tovább? Mire szerencsére megérkezik ismét a doktornő, berobog, mondja, mehetek, ja, de előbb még csináltassak egy mellkasröntgent.
 

Mondom, rendben, mégis hol. Ja, másik épület. Kérdem, ok, de honnan tudják, hogy megyek, nem kellene valami beutaló, mint eddig mindig? Csak menjek, majd tudják. És az általa megírandó jelentésért viszont ugorjunk már vissza, mert most nem tudja megírni, de majd, mire visszajövünk. Ja, és most már adhatok enni a gyerekemnek (háromnegyed 11 van). Be is nyomott a fiam 2 banánt, miközben átcihelődtünk a röntgenhez. Ott az ablaknál bejelentkezünk, mondjuk, belgyógyászatról küldtek, XY gyerek, mellkas röntgen. Nem jött még meg a papír. Gondolom magamban, milyen papír? Nincs az a futár, aki nálunk hamarabb ideért volna. De mellesleg minden elektronikus, talán nem valami adatot vár inkább a gépen? De, persze, hogy azt vár, de az sincs még ott. Így hát várunk. De meddig?

Nekem nagyon gyanús lett, hogy hamarabb átértem egyik épületből a másikba gyalog, gyereket öltöztetve, etetve, mint egy darab adat a számítógépes hálózaton. 10 perc múlva ismét megkérdezzük a hölgyet, hogy esetleg már bent vagyunk-e a listában. Még mindig nem. Itt valami nem stimmel. Megkérdezzük, nem hívná-e fel a belgyógyászatot, hogy elküldték-e egyáltalán a kívánt információt. Hát izé, neki sok a dolga. Ki küldött? Z. doktornő. Rendben, MAJD, ha épp lesz ideje, felhívja….. MAAAAJD???? Most mi van? Nem három másodperc egy ilyet megkérdezni? A néni nem csinál mást, mint papírokat nyomtat a gépből, és aláíratja a páciensekkel, majd kiadja a leletet. Ezek nem hipersebességű tevékenységek. Egy nyomtatás alatt simán el lehet intézni egy telefont. Mégis csak emberek volnánk, vagy mi. Hiszen itt várunk, lehet, hogy tök feleslegesen, mert elfelejtettek minket. Majd.
 

Na, ezt már nem bírtuk idegekkel. De mi aztán béketűrő népség vagyunk, így aztán fiam nagyapja (aki szerencsére végig elkísért minket, és segített a pesztonkálásban) visszament a másik épületbe megkérdezni, hogy mi van. Ja, röntgen, azt épp elfelejtették. Egy gombnyomás, és már ott voltunk a listában. Itt felmondta az agyam a szolgálatot. Ennyire nem törődöm, segíteni nem akaró és borzalmas rendszerrel még nem találkoztam. Tudom, naiv vagyok, és burokban nőttem fel. Egyszer nekem is meg kellett ezt tapasztalnom. Csak kár, hogy pont a másfél éves kisfiam bőrén keresztül. Mert én még csak el-el várogatok itt-ott egy-egy órát a munkaidőmből mások hülyesége miatt, na de szegény gyerek!

A röntgent el is intéztük fél óra alatt, persze a leletre ebből 20 percet várni kellett. Aztán vissza a belgyógyászatra, megkapjuk a jelentést, és már mehetünk is haza. Mindössze 4 órába tellett a két osztály megjárása. Ha úgy veszem, nem is olyan rossz. De ha úgy, hát nagyon.
 

Nem mellesleg nagyon úgy éreztem, hogy nem foglalkozott velünk kellő körültekintéssel a doktornő. Ki-be rohangált a vizsgálat alatt, elfelejtett néhány dolgot. Már előző nap tudta, hogy vért kell venni, és mégsem vette a fáradtságot, hogy egy plusz percet rászánva a problémánkra már reggel levetettette volna a nővérekkel a vért, így nem kellett volna több órát éheztetni a fiam. De mondjuk azt sem bántam volna, ha nem felejtik el átküldeni az információt a röntgenre, hogy megyünk, vagy mondjuk, hogy hajlandó felemelni a telefont a hölgy a pultnál utána érdeklődni a problémámnak. És, ami a legjobban zavar. Alig tudtam meg valamit az orvostól. Semmit nem magyarázott el, mit miért kérdezett, miből mire lehet következtetni, mennyire kell izgulni, mik a további lépések. Az eredmény miatt majd telefonáljak a hét végén. Ennyi. Talán én vagyok elkényeztetve néhány jobb orvosommal? A nőgyógyászom és a szemészem alaposan elmagyaráz mindent, néha még illusztrációt is firkantanak, hogy jobban értsem. Most meg épp annyit tudtam meg, hogy talán nincs az egyik szindróma, a másik meg majd kiderül. És félek. Nagyon.

Talán majd egyszer, ha emberekként kezelnek minket, betegeket, ha több ideje lesz az orvosnak foglalkozni egy páciensével, ha emberségesebb lesz a rendszer, talán kevésbé fogok sírni egy ilyen nap végén. És még várhatok, hogy mi az eredmény. Nem beszélve a szemműtétről, amit mindenképp meg kell csináltatnunk. Remélem, találok hozzá egy kellően lelkiismeretes orvost.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.07.11 21:42:39Norah

    nem rossz rendszer, idősporolás valóban, de azért vannak veszélyei.mivan ha a gyerekednek vírusos agyhártyagyulladása van (Isten ne adja)? mire orvoskézre kerül belehal? bár ez itthon orvosok közt is megtörténik, ugye

  • 2008.07.11 21:45:55anyamadár

    Norah hát mikor telefonon hívtuk a dokit - folyamatos köhögés ügyben - pont az agyhártyagyulladás jeleit kérdezte végig, kiütések, tarkómerevség stb..., utána tért rá a köhögés milyenségére, meghallgatta telefonon keresztül. Ha csekély jele lett volna az agyhártyagyulladásnak nyilván rögtön küldi a kocsit.

    Nekem is fura volt először egyébként, de nagyon alapos volt a kikérdezés és pl. vissza kellett volna hívnunk 30 perc múlva ha nem enyhül a köhögés.

  • 2008.07.11 21:47:21anyamadár

    (vagy tíz perc múlva)

    De az általad említett betegségnél otthon is csak az ügyeletet hívja először a szülő, ott sem kerül azonnal orvoskézre a gyerek.

  • 2008.07.11 21:58:56Norah

    jaja,pont ezért írtam, h egyébként orvosok között is nyugodtan el lehet patkolni,ilyen is van, a dokik is rengeteg hibát követnek el, roppant felelőtlen egyik másik, el is venném a diplomáját! de szerencsére sok olyat láttam, amikor a dokik (nem pénzért) sok sok életet mentettek, és őszintén örültek, hogy visszaadták a szeretett családtagot.sőt!képzeld, hallottam ismerőstől olyat, hogy az Ő nőgyógyija szülés után képet kér a nála született babákról, lóvé helyett! és hogy egyszer még hozzák be hozzá a kis porontyot, ha majd idejük engedi, csak egy pillantás erejéig!na ezt megsüvegeltem.

  • 2008.07.11 22:04:40huhhh

    Anyamadár, Norah, örülök nektek, mert veletek még soha nem beszélgettünk, jó volt egy kicsit megismerkedni.

    De most jó éjszakát mindenkinek, mert lassan jönnek a véresszájúak. :)) Reggel végig szoktam futni a bunyós posztokat, és mindig megállapítom, úristen, mi ment itt éjjel, míg én békésen aludtam. :))

  • 2008.07.11 22:06:03anyamadár

    Huhh szép álmokat! :)



  • 2008.07.11 22:09:59Norah

    jó éjszakát!remélem még összefutunk, amikor időm engedi, én is jövök! én inkább nem ovasom el, mi "folyt" itt az éjjel, ha legközelebb jövök, úgyis leveszem rövid idő alatt, elvileg..

    amúgy tetszik a humorotok - bunyós poszt stb... jó kedvre derültem köszi

  • 2008.07.11 22:13:15Norah

    huhhh!!még vmi! nem olvastam végig minden hszt, nem tudtam milyen doktor vagy, sorry.amúgy ha lesz ráérő időd, priviben kérdeznék vmi szakmádba vágót. csak ha van kedved: abrakadabra1@citromail.hu előre is köszi

  • 2008.07.11 22:17:19anyamadár

    Norah szerintem kérj meg valami admint itt, hogy a @-ot a kommentedben írja át (kukac)-ra, mert így lehet, hogy jó sok kéretlen spam-ot fogsz kapni...:S

  • 2008.07.11 22:23:12anyamadár

    Na megyek én is lassan. Szép álmokat nektek! :)

  • 2008.07.11 22:37:34monsterwoman1

    Megjött a véresszájú SZÖRNYETEG!

    2 hónapos volt a fiam, amikor a pelusban több alkalommal vérfoszlányokat találtunk.Első gyerek, óriási para, kórház.

    Az ügyeletes felvette az osztályra, azon kívül nem történt semmi. 2 napig minden vizit alkalmával megkérdezték, van-e változás, 3-szor vettek tőle vért, egyéb nem történt. 3. napon bekeményítettem, követeltem, mondjanak már valamit. Válasz: nem tudják mi lehet, de másnap megnézi a sebész a végbelét. Aznap éjszaka a gyerek krupposan köhögni kezdett, taknya-nyála egybefolyt. Összeszedett valami frankó kórházi bacit. A reggeli vizitnél szóltam, már nem csak a széklet miatt aggódom. Doki meghallgatja,tiszta a tüdeje, nincs baj anyuka. Ja, baj az nincs, csak a baba már szopni sem tud a náthától meg a köhögéstől.

    Megjött a sebész, 10 percen keresztül kínozta a mutatóujjával a gyereket, hogy a végén már én bőgtem, mert nem bírtam nézni, ahogy a kisfiam tekergőzve, elkékült fejjel ordít a fájdalomtól. Közölte, hogy a vér valószínűleg nem a végbélből jön, elment,

    Aznap délutánig vártam, mondjanak valamit. Persze tanácstalanul tárták szét a kezüket, mondván, nem találják, honnan jöhet a vér. Akkor szépen összecuccoltam, "saját felelősségre" hazajöttünk. Internetem nem volt akkortájt, de minden létező szakirodalmat összetúrtam, amiből sikerült kihámoznom, hogy minden jel szerint az én tejfogyasztásom okozza a vérszékelést. Fel is függesztettem a joghurt evést, és elmúltak a babám panaszai.

    Tapasztalat:szereztem magamnak és a kisbabámnak pár nagyon nehéz napot, amit elkerülhettem volna, ha előbb tájékozódom könyvekből. A gyereket meg hetekig gyógyította a háziorvos a kórházban összeszedett nyavalyából.

  • 2008.07.11 22:50:08monsterwoman1

    Értem én, persze, a másik oldalon sem könnyű, hiszen strapás, stresszes munka, sok hülyét kell elviselni, de személy szerint nekem sajnos nem volt még olyan kórházi élményem, amire jó érzésekkel emlékeznék vissza.És nem csak azért, mert a kórház eleve nem szanatórium. Nem vagyok nagy igényű ilyen téren, meg kedves is szoktam lenni.Mégsem tudok elégedetten gondolni a magyar eü.-ben szerzett tapasztalataimra.

    Ettől függetlenül, ha ilyen intézményt kell felkeresnem, próbálom mindig magamra erőltetni a tabula rasa gondolatát, de eddig sűrűn csalódtam.

  • 2008.07.11 23:00:57cantaloupe

    Monsertwoman, ez jo! :)



    Tudod, mindenki veresszaju, aki a magyar egeszsegugyben dolgozokat akarcsak halkan meg meri kritizalni...ide jutottunk.



    Bar azt megjegyzem, hogy a posztiro tenyleg szerencses, nekem egy csuklotores kivizsgalasa tartott 4 oraig.

    Ugyanis hiaba okosak a szamitogepek, ha az azt kezelok nem...ahelyett, hogy rogton a rontgenen kezdtem volna, kulon sorba kellett allnom a dokinal, aki kiadta az ukazt a rontgenre, a rontgenen persze, majd vissza ugyanahhoz a dokihoz, aki 3 ora varas utan vegre behivott es kozolte, hogy szepen forr a csont.

    S hogy miert vartam 3 orat? Mert a noverke allitolag szolitott korabban, de neha nem mukodik a hangosbemondojuk, es a szekrol feltapaszkodni, 5 lepest megtenni es kiszolni a rendelobe az luxus. Igy nem hallottam a nevem.



    De mindegy, en 30 eves, eleteros csaj vagyok, vittem konyvet, ittam korhazi kapucsinot...



    Viszont mikor a rakos, es gerincfuzot viselo nagyimmal nagy nehezen elmentunk a dokinohoz, zuhogo esoben es gyalog (mar nem tudott buszra szallni), es kiderult, hogy az konferenciara ment es meg egy telefont sem eresztett meg, hogy ne kelljen bemennunk, akkor asztalt boritottam. Pedig kapott a nagyimtol alkalmankent 10 ezer Ft-ot...



    Akikkel en elegedett voltam Mo.-n, azok maganorvosok voltak. Ja, es a korzeti gyerekorvos. Tole soha nem feltem. :)



    Ajanlom magam:



    Egy masik szornyeteg

  • 2008.07.11 23:02:57cantaloupe

    Monsterwoman, egyre jobban csiplek! Megalakithatnank a Szorny Rt.-t. :D

  • 2008.07.11 23:05:50renege

    Jelen esetben én lennék Olvir. Örülök, hogy vérge sorra került az írásom, és nagyon érdekesnek találom a hozzászólásokat.



    Leginkább azok a vélemények leptek meg, amik arra reagálnak, hogy miért sopánkodom én itt, amikor milyen jól jártam, mennyi dokihoz bekerültem 2 nap alatt, és ugyan már, minden ember tévedhet.



    Igazából csodálkozom, hogy bárki is azt vette ki az irományomból, hogy én úgy teljes egészében ki vagyok akadva a rendszerre, vagy az orvosokra. Én ugyanis próbáltam kellő önkritikával megírni a gondolataimat, amit bevallom őszintén, az esemény napján írtam meg, fáradtan, és kellően kiborulva azon, hogy most vajon a fiam halálos beteg-e vagy sem.



    Nem tudom, feltűnt-e itt egyeseknek, de több helyen írtam, hogy milyen jó, hogy bizonyos helyekre (mint pl. a szemész főorvos) hamar bekerültünk. Sőt, gyanítottam, hogy ebben némi protekció is lehetett (esetleg az áttelefonálás), és milyen jól jártam.



    Az írásom leginkább amolyan "én így jártam, volt benne jó is és felháborító is" jellegű leírás, leginkább az én lelkem megnyugtatandó, kiírtam magamból a bánatom. És gondoltam, elmesélem nektek, hogyan jártam. Hogy vannak jó dolgok is az egészségügyben, emberséges és segítőkész dokik, és sajnos vannak kevésbé figyelmesek, jobban elhavazottabbak.



    Sehol nem írtam, hogy a belgyógyász, aki kapkodva, oda nem figyelve és minden tájékoztatás nélkül vizsgált az biztosan amúgy a lábát lógatja, és csak a kedvünkért csinál úgy, mint akinek sok a dolga. Elhiszem, hogy sok a dolga, azt is, hogy soron kívül nem jó foglalkozni betegekkel. De mikor minket vizsgált, mi már időpontra mentünk. Akkor pont ráérhetett volna annyi időre, míg megvizsgál. Nem többre. Csak éppen tájékoztathatott volna a részletekről.

    Amúgy volt itt olyan megjegyzés, hogy vajon kérdeztem-e. Igen, kérdeztem, csak nem kaptam rá választ, esetleg épp elrohant valahová az orvos.



    Amit én igazán kritizáltam, az az embertelen hozzáállás, ami nem függ pénztől és időtől. Nyilván kevesebb pénzért, kevés időben idegesebb az ember. Lehet, hogy kiégnek az egészségügyben, mert a benne levőknek is kiábrándító. Meg lehet érteni mindent, ha akarom. De azt is meg lehet érteni, ha engem meg kiakaszt, hogy képtelen felemelni egy telefont egy aszisztens, hogy megkérdezze, vajon elküldték-e az adataimat. Mert még csak nem is az háborít fel, hogy valaki hibázott, és elfelejtette. Mennyi mindent felejtettem már én is el! De ha kérem, hogy próbáljanak intézkedni, és csak azt mondják, majd, az azért felháborító.

  • 2008.07.11 23:15:18renege

    Viszont köszönöm mindenkinek az együttérző szavakat.



    Sajnos úgy néz ki, megnyugtató módon nem lehet kizárni egyik szindrómát sem egyelőre a fiamnál.



    Kérdezte valaki, hogy mi a konkrét baj. A fiam mindkét szemlencséje el van csúszva. Így nagyon rosszul lát. Ez több lényegében halálos szindrómával szokott együtt járni. Azért kvázi, mert az egyik szindróma, a Marfan szindróma az lényegében azt jelenti, hogy a kötőszövetek lazák, és bármikor beállhat hirtelen halál mondjuk egy főverőér falának elpattanása révén (lehet, hogy nem pontosan írom le, nem vagyok orvos). A másik a homocysztinuria, ami valamilyen anyagcsere zavar, és sok esetben elbutulás a következménye. Ez vagy javítható B6 vitaminnal, vagy nem. És szigorú diéta javasolt a helyzet romlásának elkerülése érdekében.

    Az első szindróma különböző tünetek együttes előfordulásával diagnosztizálható, viszont a fiam még túl kicsi ahhoz, hogy tuti kizárják.

    A másikhoz kellene a vérvizsgálta. Amiről közben kiderült, hogy nem csinálták meg. Ez lett volna a kálváriám folytatása. Ugyanis az adott kórházban nem végeznek ilyen vizsgálatot. Érdekes, hogy a doki néni ezt nem tudta. Azóta felhívtunk még négy budapesti helyet, de sehol nem végeznek erre szűrést. Itt elakadtunk. Annyit mondott a doki néni, hogy valószínű ez sincs, mert a vérképe amúgy rendben van.

    Sajnos ez sem volt megnyugtató válasz, de azóta nem találtunk helyet, ahol szűrnék.

    Esetleg ha valaki tudna, akár pénzért is, örülnék az elérhetőségnek.

    Ja, és minden infó, amit a betegségekről tudok, az bizony internet alapú, az orvos később sem volt hajlandó ebbe belemenni :(

    Sőt, voltunk még egy orvosnál. Szerinte meg egyenesen kár keresgélni a szindrómákat, mert úgyis csak várhatnánk, hogy belehal-e a fiam, vagy sem. Pedig az én kutakodásaim alapján azért ez nem teljesen így van.





    Amúgy a fiam szemét mindenképp meg kell műteni, de nem tudom még, hogy mikor, mert műlencsét kellene kapnia, amit azonban majd nem lehet cserélni az elcsúszás helyreigazítása miatt. Viszont még túl fiatal ahhoz, hogy a végleges, felnőttkori lencsét kapja meg.

  • 2008.07.11 23:18:02yukikoka

    Én a legnagyobb gondnak a tájékoztatás hiányát látom, ezzel én is találkoztam már néhányszor. Nincs rá sok idő, bár néha egy-egy megnyugtató szó is elég volna. Ennek a másik oldala viszont tényleg röhej, az OEP valóban megszabja, egy betegre hány percet lehet fordítani, majd leestem a székről, mikor meghallottam. Na meg ott a volumenkorlát, arról nem az eü dolgozók tehetnek, viszont rendre nekik anyáznak.

    Én gyermekágyas osztályon túl jó tapasztalatokat még nem szereztem a szüléseim után, de a kisebbik lányommal tavaly novemberben sajnos volt szerencsém egy hétvégét eltölteni a Bethesdában az égési osztályon, utána pedig visszajártunk oda kötözésre (szerencsére semmi komoly, már rendbe jött), és le a kalappal az ott dolgozók előtt. Szakmailag és emberileg is (és nem fogadtak el egy nyavalyás garast sem, a csokit is csak nehezen, ilyen is van). Igaz, pár szónál többet nem lehetett váltani velük kötözés után, meg iszonyú sokat is kellett várni (14 hónapos volt a lányom, vele is éhgyomorra kellett menni az első pár hétben, 2-3 naponta, inni sem volt szabad az altatás miatt, szóval kora délután ihatott(!) először, és eszembe sem jutott őket ezért bántani, nem tehettek róla. Ha mi kerültünk sorra előbb, mások szívtak, ha őket hívták be előbb, mi. Sok égett, forrázott pici gyerek, meg néhány nagyobbacska. De erről nem az eü dolgozók tehetnek.

    Attól tartok, engem nem vesztek be a SZörny RT-be:)

  • 2008.07.11 23:26:56yukikoka

    Renege,

    Borzasztóan sajnálom a kisfiad, illetve azt, hogy ilyen hülye bizonytalan helyzetbe kerültetek. nagyon bízom benne, hogy egyik szindróma sem áll fenn, de ezt egy vérképből nyilván nem lehet megállapítani, főleg ha létezik erre külön szűrővizsgálat. Na igen, de hol? Nem írom, hogy érdeklődd meg a többi gyerekkórházban, mert bizonyára megtetted már (írtad, hogy 4 helyet is felhívtatok). Az OEP-nél lehetne esetleg próbálkozni, hátha van információjuk erről (már ha tb támogatott a vizsgálat), illetve nem tudom, a belgyógyászati klinikákat megkerestétek-e már. Ha hazajön a párom holnap délelőtt ügyeletből, megkérdezem, van-e ötlete, bár ő nem gyerekorvos és nem is belgyógyász. Hátha...

  • 2008.07.11 23:29:49renege

    yukikoka, köszi szépen. minden információ jól jön. Az OEP még nem jutott eszembe, bár attól tartok, nem támogatott, ha "sehol" sem csinálnak ilyen vizsgálatot.

  • 2008.07.11 23:34:35yukikoka

    Belklinikák? Ott is érdeklődtél?

  • 2008.07.11 23:38:39anyamadár

    Ha végigolvastátok amiket eddig írtam Cantaloupe és Monsterwoman, láthattátok, hogy merem kritizálni a magyar egészségügyet, csak nem vagdalkozom boldog-boldogtalanra.



    Nem azokra gondoltam, mikor a véresszájút írtam, akiknek rossz tapasztalatai vannak nem azokra akik nem szeretnék otthon kórházba vagy orvos elé vinni a gyereküket, hanem azokra akik szerint minden orvos rosszindulatú és minden nővérke goromba... az általánosítókra, meg a gyűlölködőkre, akik kipécéznek egy-egy nicket és belekötnek minden szavbába, de szerintem ezt ti is tudjátok.



    Ez egy régóta rothadó alma, ami nem is lenne olyan borzasztó ha megfelelő munkakörülményeket biztosítanának a dolgozók és megfelelő körülményeket a betegek részére...



    Nekem is vannak bőséggel rossz tapasztalataim otthonról.

  • 2008.07.11 23:41:17renege

    A különböző gyerekklinikákon érdeklődtem, és utána ott, ahova továbbirányítottak. Heim Pál, SOTE gyerekklinika, és a SOTE központi laboratóriumánál állt meg a lánc, ott már nem tudtak más helyet ajánlani, ahol érdemes lenne próbálkozni.

  • 2008.07.11 23:43:45trinity 65

    Olvir, szorítok Nektek....

    Én a helyedben ilyen felfokozott lelkiállapotban asztalokat döntögettem volna, ha nem kapok normális válaszokat a kérdéseimre!!!

    A lehető legjobbakat kívánom Nektek!!!!

  • 2008.07.11 23:45:37trinity 65

    Nem létezik, hogy ismernek egy szindrómát, és senki nem tud válszolni, hová kell fordulni:O:O

    Ez még kiakasztóbb, mint a 4 órás délelőtt....

  • 2008.07.11 23:49:08yukikoka

    Renege, utánanéztem a homocystinurianak, illetve a labor leleteknek gyerekgyógyászat könyvben: említ vizeletvizsgálatot is, illetve egyebeket, pl. vérből (és májból, de ez húzós) történő enzimmeghatározást (methionin). Még prenatális diagnózis lehetőségét is felveti a könyv, bár ez esetetekben nem aktuális már...

    Amúgy a szemlencse ficam bekövetkeztét az esetek többségében 3 éves korra teszik, később is szokták tehát felfedezni ezt a kórképet, amelynek több típusa is van (és amelyben a fiad nagy valószínűséggel nem szenved, de jó volna utánajárni.)

  • 2008.07.11 23:50:58yukikoka

    Hát ha a SOTE kp-i laborja sem, akkor megáll a tudomány. Nem tudom, az asztaldöntögetés segít-e. Nem is értem, nagyon ritka kórkép ugyan, de biztosan felmerült már másnál is.

  • 2008.07.11 23:57:31renege

    yukikoka, nagyon kedves vagy, hogy utánanéztél nekem.

    Én is úgy tudtam, hogy vizeletvizsgálat is elég (a szemész főorvos azt emlegette), vagy lehet vérképből (a belgyógyász azért vetetett vért), de fura, hogy sehol sem végzik el a vizsgálatot. Meg az is, hogy erről a belgyógyász nem tud? Bár lehet.



    Az az igazság, hogy nekem nincs semmilyen orvos ismerősöm, és őszintén szólva elakadtunk, hogy hova kellene fordulni, ha már a központi labor sem tud ajánlani egyetlen helyet sem, ahol érdeklődhetnénk.



    Egyébként a szemész azzal próbált pont nyugtatni, amit te írtál, hogy később szokták észrevenni az ilyen jellegű problémát, és csodálkozik is, hogy az én másfél éves fiamnál előkerült egyáltalán. És ezért gyanítja (sajnos ez nem túl megnyugtató nekem), hogy nem kapcsolódik hozzá szindróma, csak különálló rendellenesség. Nagyon remélem.



    Bár még így is elég sok szívás lesz, hogy műtésk, ne műtsék. Mit csináljunk.



    Amúgy, ha ez megnyugtat valakit, azért most mi is beálltunk a sokat emlegetett várakozási sorba, és szept. 24-re van időpontunk a szemklinikán. Bár én szívem szerint vinném hamarabb is :)).



    Köszi a sok szurkolást. Jól esik.







  • 2008.07.11 23:57:57anyamadár

    Renege, remélem hamarosan kaptok majd egy megnyugtató diagnózist! Jobbulást a kicsinek!

  • 2008.07.12 00:05:43yukikoka

    Renege, én is arra céloztam a 3 éves korral, hogy nálatok ez valószínűleg ettől független probléma, de nem írtam így le, mert én ezt nem tudhatom, és hiú reményeket sem akarok kelteni, annak ellenére, hogy annyira ritka ez a szindróma, hogy nagy valószínűséggel nem kell emiatt aggódni.

    Nagyon sajnálom, hogy csak szeptember 24-re kaptatok időpontot a szemklinikán.

    Hihetetlen ez az egész történet. próbálok körbeérdeklődni egy-két orvos ismerősömnél, bár szemész nincs köztük. (vagy öreg, és nem hiszem, hogy képben van:)

  • 2008.07.12 00:37:09trinity 65

    Az asztaldöntögetést én is inkább csak első dühömben fogalmaztam- bár késztetésem lett volna néhányszor-de kultúrember vagyok és sosem tettem/ tennék ilyet. Tudom, nem jut tőle előbbre az ember. Csak a tehetetlenség egy anyából komoly indulatokat tud kiváltani....

  • 2008.07.12 02:12:39eino.

    :(((

    Szegény kicsike. Remélem, azért nem lesz komolyabb baj.



    Amikor a lányom még kicsi volt (2 éves múlt), allergia vizsgálatra akartam vinni bizonyos tünetek miatt. Háromszor jelentkeztünk be, időpontot kaptunk (mindig hetekkel későbbre), de rengeteget kellett várni (3 óra múlva feladtuk), végül harmadszorra kitartóak voltunk, bejutottunk. Amikor közölték, hogy 3 éven alul nincs értelme átfogó allergiavizsgálatnak, nem is végeznek ilyet, csak rendkívül ritka esetekben, kizárva a külvilágot arra gondoltam, hogy igen, talán most meg kellene verni valakit. A doktornőt? Nem, nem ő írt be minket a naptárba. Az asszisztens lesz az. Lekaratézzam? Nem jó, itt a gyerek. Na meg nem is illik. Szépen eljöttünk, és ennyi.



    4 hónaposan vizsgálták a veséjét, az UH-ra 1 órát vártunk, aztán pisiltetni kellett volna. Természetesen órákon keresztül nem pisilt, nekem meg egy keskeny üvegcsét adtak, hogy tartsam oda. A végén már befelé vinnyogtam; ha próbált már valaki egy négy hónapos lánykát majdnem két órán keresztül a hátán tartani egy kis pisi elcsípésének reményében, az talán megérti.

    Az egyik nővérke, amikor átvette végül a nagy nehezen megszerzett mintát , megkérdezte, hogy miért nem kértem a kollégájától fenékre ragasztható steril zacskót, van nekik.

    Jó tudni...

    Itthon aztán zokogtam, amikor a kicsit végre megetettem és el is aludt.



    Azért amikor ezek eszembe jutnak (van még sok-sok hasonló), csípem, amikor valaki a gyes alatti időt itthoni malmozásnak gondolja.

  • 2008.07.12 09:16:10Macs

    renege,



    ne hívogasd a klinikákat egyesével, inkább szállj rá az OEP-re, illetve kérdezd meg az Egészségbiztosítási Felügyeletet és az Eü minisztériumot. Kezelésekkel, vizsgálatokkal és gyógyszerekkel kapcsolatban szoktak válaszolni, csak ne hagyd magad lerázni! Még egy ötlet: www.drinfo.eszcsm.hu - tájékoztató oldal, náluk is lehet kérdezni írásban (mail) vagy telefonon, de lehet, hogy számukra ez túl spéci kérdés. Sok sikert, és jobbulást a skacnak.

  • 2008.07.12 09:32:30yukikoka

    Renege,

    látom az oep nemcsak nekem jutott eszembe, szerintem is hívd fel őket. A minisztérium is jó ötlet. A férjem a belklinikát mondta még, ott csak találkoztak már ilyen esettel, és valami alapján fel kellett állítani a diagnózist. Említette még, hogy vannak olyan cégek, amelyek a laborvizsgálatokat privatizálták, csak nem tudjuk ezen cágek nevét. Talán az interneten rá lehetne keresni, és fel lehetne hívni ezeket is.

    De az is lehet, hogy jobban jársz, ha felhívod a Nők Lapját, szerintem harapnának a témára - van benne édes kisfiú, aggódó anyuka, tájékozatlan orvosok. Neked meg lenne annyi pozitív hozadéka, hogy kinyomoznák, hova forduljatok. (de ezt a javaslatot ne vedd komolyan, csak eszembe jutott, miket olvasok itt-ott, és az említett lap még segíteni is szokott)

  • 2008.07.12 13:25:47AncsiPancsi

    Egyszer 14 éves koromban eldöntöttem a családdal,hogy ápolónőnek tanulok.

    Megfogadtam segítek a betegnek és a családjának a gyógyulásban ott ahol tudok.

    Szépen ment.Még az érettségi előtt is úgy gondoltam,a kiskórházi gyakorlat után,hogy én másképpen csinálok majd mindent nem hagyom ,hogy rossz véleménnyel legyenek a munkámról és rólam.

    18 évesen szerettem volna tovább tanulni és hát mivel végzett ápoló volnék talán továbbképezem magam a témában.

    Kemény vizsgaidőszakok után jött a gyakorlat na meg ,hogy ne vesszen el a tudás baleseti sebészet részmunkában.

    Nagy kórház futószalag ,szomorú valóság.

    Hajnal négykor keltem ,hogy hatra beérjek.Egy műszakban legalább 100 új ember akik 1000 kéréssel fordultak hozzám amiből sajnos szánom ,de jó pár kiment a fejemből hiába tettem rá ígéretet ,hogy megcsinálom.

    A negyven betegnek mind más gondja baja és én azon kaptam magam egyszercsak ,hogy az orvos üvölt miért nincs kész semmi és a beteget mért nem toltam ki a műtőből?

    A hozzátartozók mérgesek, mert ugye nővérke megígérte órákkal ezelőtt, hogy megteszi.

    Itt az ebéd ki kéne osztani a betegek éhesek fáj mindenük,folyik az infúzió Józsi bácsit és Joli nénit meg kell etetni.

    Úr isten és még csak 12 óra hol van a műszak vége?

    Eltelik a délelőtt próbálom magam utolérni a műtéteknek is vége mindenki visszakerült a helyére az ebéden is túl vagyunk.

    Délután két óra sajog a lábam kicsit leülők.

    Majd lefordulok a székről.Kitartás nem sok van hátra.

    Egyszer csak hallok egy pattogó hangot.

    Mi az, hogy anyukámnak nincs kicserélve a pelenkája?

    Én elnézést kérek mindjárt megyek.

    Beérve a korterembe a középkorú úr dugja a zsebembe az ötezrest.

    Talán ha kicsit jobban ránéznének.

    A hideg végig fut rajtam.

    Ne haragudjon, mondom,de én ezt nem fogadom el!

    És egy mozdulattal visszaadom neki a pénzt.

    Látom a sértődést a szemében de nem érdekel.

    Kicserélem a betétet és megigazítom a néni ágyát pár jó szó kíséretében és otthagyom a döbbent fiával.

    Hol van az a gondolat már, hogy szeretni és tisztelni fognak és nem próbálnak lekenyerezni holmi ötezresekkel.

    Azért lediplomáztam,nehéz volt mint mindenkinek.

    Csak az a sajgó érzés a szívem táján megmaradt.

    Ezért megérte tanulni?

    Nem nem vagyok annyira elhivatott mint 14 évesen.

    Most várok.Nem tudom hogy folytassam..

    Én szeretem a hivatásom,de nem tudom mikor mondhatom büszkén azt ,igen én ÁPOLÓ VAGYOK...



  • 2008.07.12 15:15:38yukikoka

    Ancsipancsi!



    Nagyon becsüllek azért, hogy ilyen kitartóan végig vitted az elhatározásod, és nagyon sajnállak azért, hogy kénytelen voltál ilyen korán szembesülni a nagy magyar valósággal. Remélem, nem kapod majd meg néhány hozzászólótól, hogy minek mentél ápolónőnek, meg hogy más is túlórázik meg csak a fizetéséből él stb (mert ez így qva méltánytalan). Gondolom fiatal vagy még, és ha nincs családod, átképezheted magad esetleg (nem tudom, mi érdekel, mire van lehetőséged munka mellett - mert dolgoznod ugye muszáj). ha családod van, ez még neccesebb. Sok ápoló megy külföldre dolgozni, de megértem, ha nem akarsz kimenni, mi is sokat filózunk rajta mostanság, hogy menjünk-e vagy maradjunk. A férjem munkahelyén (országos intézmény, nehéz meló, sok nagyműtött, magatehetetlen beteg, kétségbeesett hozzátartozó) nincs is igazán fiatal ápolónő, sokan nyugdíj közelében vannak, vagy idősebbek. Többen közülük otthoni ápolást vállalnak jobb pénzért és megbecsülésért. Mindenképp válts valamerre, ha már most vannak kétségeid a jövőt illetően, mert könnyen lehet, hogy hamarosan te sem leszel ilyen kedves, udvarias a betegekkel és hozzátartozókkal, és ha lesznek gyerekeid, bizony kénytelen leszel elfogadni a borítékot akkor is, ha ég tőle az arcod neked is meg a másik szerencsétlennek, aki adja (mert elhivatottságért nem adnak kenyeret a boltban, és ha magadnak nem is, a gyerekednek szeretnéd megadni azt, amit más meg tud adni a sajátjának a legális, hivatalos fizetéséből) Kívánom a legjobbakat!

  • 2008.07.12 17:08:16Kicsi Mini

    Kicsi lányom kora baba volt és még beteg is.Az I.gyerekklinikán feküdt egy hónapig!Én nagyon meg voltam elégedve az ott tapasztaltakkal,kettő nővérke kivételével ,akik még azt is leszarták amit a doki mondott nekik.konkrétan :ki kellett volna venni a branült a lányzó fejéből,amit 2 nap elteltével sem történt meg ,így én magam vettem ki.Haja azóta sincs egy cseppnyi helyen,de ezen kívül hála Istennek csak jókat mondhatok róluk.Azóta is járunk vissza ,mindig kedvesen fogadnak és bármire is volt szükségünk mindig örömmel segítettek nekünk!Innen is puszilom őket:Edina ,Kati,Brigi,Ági,Rita,Máttyus doki!Tudom,hogy egyikük olvassa a porontyot!

  • 2008.07.12 17:23:19baud

    Szeretnék egy olyan posztot is olvasni, ahol az orvos/nővér/szülésznő írja le, hogy milyen is neki. És tessék már végre becsületesen megfizetni őket, a franc hogy megette...

  • 2008.07.12 20:46:40Norah

    Renege!

    drukkolok a gyógyulásért és a negatív diagnózisért! vérvizsgálat ügyben még egy tipp: mivel genetikai betegség, javaslom keress olyan helyet, ahol genetikai szűrövizsgálatokat végeznek vérből. 5letem sajnos nincs, h ilyet hol találsz, de remélem megoldódik a problémád

  • 2008.07.12 21:25:58eino.

    Többen írtátok, hogy az orvosoknak, ápolóknak sem könnyű.



    Szerintem ezzel a legtöbben tisztában vagyunk. És azzal is, hogy sokan közülük nagyon segítőkészek. De: egyszerűen vannak helyek, ahol összejönnek a nemtörődöm dolgozók. Ilyenkor azért legtöbbször közrejátszik az is, hogy fejétől bűzlik...

    Onnan tudom, mert kórházat váltottunk . Míg az itteni kórházban az osztályvezető doki 3 vizsgálatot 3 napra osztott el, amúgy hazajöhettünk volna (a röntgenen ráadásul nem is tudtak rólunk, így másfél órát vártunk lent, miközben csak egyvalaki volt előttünk.). Emellett nem is tájékoztatott rendesen a betegségről, mi több, a legfontosabb részét nem is vizsgáltatta ki. Talán mert macerásabb, vagy drágább volt, mint a többi, esetleg nem is gondolt rá - ki tudja. Miután utánanéztem a neten, az a kevés infó, ami itt található is elég volt ahhoz, hogy tudjam: ez így nulla.

    Érdekes: miután átmentünk az innen 1 órányira lévő kórházba, mindig 2-3 órán belül kivizsgálták a gyereket, UH-stól, vérvételestől, RG-stől stb. .Kérés nélkül is részletes tájékoztatást kaptam az osztályvezető főorvos asszonytól az első alkalommal a betegség mibenlétéről és a szükséges és rendkívül fontos teendőkről. A többi alkalommal elmondta, hogy halad a dolog. A nővérek és az osztályon dolgozó orvosok kedvesek, segítőkészek voltak, a gyerekkel normálisan, kedvesen bántak. A munkájukat szervezetten végezték, nagy odafigyeléssel és mindenki számára elfogadható időbeosztással.



    Na, csak leírom, ez a Mohácsi gyerekosztály.

  • 2008.07.12 21:27:17eino.

    mohácsi - kis betű, mert melléknév, bocs

  • 2008.07.12 22:32:59yukikoka

    "Szeretnék egy olyan posztot is olvasni, ahol az orvos/nővér/szülésznő írja le, hogy milyen is neki. És tessék már végre becsületesen megfizetni őket, a franc hogy megette..." - ott a pont.

    A férjem tegnap ügyelt (a héten nem először), ma délelőtt hazajött, velünk töltötte a napot, aztán most este visszament leváltani a kollégáját (aki megy máshova operálni, ahol fizetést egyáltalán nem kap), holnap pedig eleve ő ügyel megint, szóval jó esély van rá, hogy hétfőn estefele látjuk legközelebb. És igen, most már dühít, hogy azok, akik körülöttünk folyamatosan szidják az egészségügyi dolgozókat, otthon töltik a hétvégét a családjukkal, nyáron nyaralni mennek (mi második éve nem, se pénz, se szabi, pontosabban utóbbi van, csak épp kivenni nem nagyon lehet). És sokan mondják - ebben igazuk van - hogy mennyit perkálnak havonta az eü javára, ebből látszik is amúgy, hogy nem orvosi, pláne nem nővéri vagy műtősnői stb. fizetésből élnek. Örülök, hogy van, akinek megfizetik a munkáját (bár néha savanyú az a rohadt szőlő, no, pl. most), de demagógia részükről mondani, hogy az orvos egye meg, amit főzött, minek ment orvosnak, válasszon más melót stb. Ha mindenki így gondolkozna, nem volnának orvosok, pedagógusok, nővérkék stb. 18 évesen az ember nincs tisztában egy csomó mindennel, látja magát merciben, mint az ismerős főprofot, és azt hiszi, kolbászból a kerítés, meg azt, hogy amit csinál, azt majd megbecsülik. Aztán jön a pofára esés, kivéve, ha privilégiumokkal rendelkező orvosdinasztia sarja - márpedig a többség nem ilyen. Van persze, aki nem elhivatott, tényleg szűrni kéne a pszichikai alkalmasságot, de azért szerintem a nagy többség ellátja rendesen a munkáját. Hogy nem mindig mosolyognak, az érthető. Ahogy az is, hogy a paraszolvencia mindenkinek kellemetlen, igazságtalan, sokan egyáltalán nem tudják "kigazdálkodni" (érdekes, általában ők azok, akik mégis próbálnak adni). Nem kötelező adni, én sem mindig adtam korábban, illetve nem mindenki fogadta el. És én is jártam már úgy, hogy csak azért adtam, hogy foglalkozzanak a hozzátartozómmal, és nagyon dühös voltam, hogy ezt miért kell, de nem általánosítok az esetből:(

    Épp ezért gondolom én is, hogy a paraszolvenciának meg kéne szűnnie, de ehhez az egész rendszert alapjaiban kéne megváltoztatni, kezdve mondjuk a fizetésekkel (sokat kérek, ha szeretném olyan életszínvonalon felnevelni a gyerekeimet, amilyenen az óvodástársaikat nevelik a szüleik? Akiknek ráadásul többnyire ráér az apukájuk oviba vinni vagy hozni őket, mert nem 7-re jár dolgozni, meg nem jár be hétvégente, ha nem ügyel, akkor is::( Bocs, ez is egy szempont, és persze az udvariasság nem pénz kérdés, de ha egy hivatalban dolgozó ember lehet ideges, túlterhelt, türelmetlen, miért más a mérce az egészségügyisek esetében? Ja, hogy emberéletek meg nagyobb felelősség? Hát igen, ezért kéne megfizetni. (és ne jöjjön senki a nőgyógyászokkal, külön kategória, de azok között is van, aki nem keres sokat, és még normális is:)

    Bocs az offért.



    Eino,

    én is megfigyeltem, hogy néhány helyen mintha válogatnák a pokróc , modortalan embereket, így egyes eü intézményekben is. Hiába, fejétől bűzlik a hal:)

  • 2008.07.12 22:57:01monsterwoman1

    Yukikoka!

    Amit leírtál panaszként, arról szinte szó szerint így beszélgettünk a férjemmel tegnap.

    Ti. alkalmazottak vagyunk mindketten. Nem KÖZalkalmazottak, csupán szellemi dolgozók egy multinál. A mások által oly áhított legmagasabb adósávba tartozunk. A fele fizetésünket elviszi az adó és tb járulék, amiből szinte semmit nem kapunk vissza. Kicsi autónk van, a házunk sem luxusvilla. Nyaralni a cégünktől kapott üdülési csekkből megyünk, egyébként esélyünk sem lenne rá.

    Ezzel szemben, az ismeretségi körünkben van jónéhány vállalkozó, aki papíron nulla profitot termel, mellette több tízmilliós autó áll a garázsban, évente kétszer nyaral a Távol-Keleten, stb. NEM irigylem tőle, de az én adómból ő igényli pl a gázártámogatást és egyéb szociális juttatásokat. Ez felháborít, mert azt a pénzt szívesebben látnám , mondjuk a férjed bérlapján. Igazad van, hogy az orvosokat VALÓBAN meg kellene fizetni, becsülni, és a befolyt pénzeket normális módon elosztani, valamint olyan adórendszert kialakítani, ahol nem csak a középréteg, mint igavonó barom, próbálja eltartani a szociálisan rászorulókat és az ügyeskedőket.

  • 2008.07.12 23:17:46yukikoka

    Monsterwoman,

    Sajnálom, hogy ti is ilyen rosszul jártok a jó kis magyar adórendszerrel, meg azzal, hogy sokan feketén dolgoznak... Egyetértek minden soroddal. Sajnos a paraszolvencia is fekete pénz, kár volna tagadni, pedig mi is abból veszünk cipőt a gyerekeknek (a férjem nem az a típus, aki tartja markát, inkább szerény, csöndes, de ha kap, többnyire - nem mindig - elfogadja. Mondjuk a kollégáihoz hasonlóan ő is gyakran bemegy a kollégáihoz, kötöz, stb) Ezért nem halunk éhen. Csak arról fogalmam sincs, miből él egy olyan orvos - sok van belőlük -, aki nem kap parát, mert pl. radiológus, anesztes, laboros stb. na meg persze a pedagógusok stb.

    A vállalkozói réteg egy része nekem is böki a csőröm, de nem merek megszólalni,. mert a társadalom nagy részének a csőrét meg pl. a paraszolvencia böki, tulajdonképpen jogoan. és ez a szar, hogy mindkét oldalt látom, és mindkét oldalt értem, de az egyiken állok . Azon agyalok mostanában, milyen tevékenységet végezhetnénk mi is vállalkozóként. Mondjuk a férjem operálhatna a konyhaasztalon. vagy majd a leendő egyetemi oktatói vagy kutatói béremet így mosom át:) Esetleg elmegyek gogo táncosnak, hátha valakinek a 3 gyerekes 30 feletti mamik jönnek be:)

  • 2008.07.12 23:18:12hinta-palinta

    Sziasztok. A probléma egy részét abban látom, hogy nagyon sok eű. intézményben nagyon sok szakdolgozó nem látja át, hogy mit miért csinál, nem ismeri a folyamatot, ezért nem is várható el, hogy megfelelően irányítson, tájékoztasson, a modor pedig szorosan összefügg

    a képességekkel is...És vannak a némber van, profi nővérek, akiknek nincs joguk, kompetenciájuk semmi másra csak az orvos utasításait végrehajtani, hiába tanultak, esetleg főiskolán, komoly tudást megszerezve. Az évek során ez is kiégést okoz, dolgozni kell, de nem ismerik el a tudásodat...Ez is kihat a modorra.Persze ez nem mentség, csak egy vélemény.

  • 2008.07.12 23:28:16yukikoka

    Hinta-palinta,

    Teljesen igazad van. Az egészségügyben sajnos szinte feudális hierarchikus viszonyok uralkodnak, orvos és beteg, orvos és szakdolgozók, orvos és orvos között is. Én is dolgoztam korábban egészségügyben, és bizony gyakran tapasztaltam, hogy egy-két dologhoz a főnövér, vagy a nem túl képzett, ám 30 éves tapasztalattal rendelkező nővér jobban ért, mint a dokik... Ez is baromi frusztráló lehet. és ugyanez a beteg felé csapódik le, ahogy az ember egy rossz nap végén esetleg - képletesen vagy ténylegesen - belerúg a kutyájába, vagy a gyerekeivel ordítozik a főnöke helyett.

  • 2008.07.13 08:36:40mazsola84

    Az én sztorim nem gyerekes, de tipikus példája, hogy hogy lehet megszopatni valakit.

    Nőgyógyászat, sztk. Még vizitdíjas rendszer volt, a központban bejelentkeztem, fizettem, adataimat fölvették.

    Én voltam az első, mégis mindenki előbb jutott be. mint én, már több, mint 2 órája vártam. Béketűrő típus vagyok, de megkérdeztem az asszisztenst, hogy mégis mi van. Nem is vagyok bent a gépben, mintha be se jelentkeztem volna. Na lemegyek a központba, ott azt mondják márpedig bent vagyok. Vissza a nőgyógyászatra, aszondja az asszisztens akkor se vagyok benn a rendszerbe, de majd ő utánanéz. Kiderült, hogy a jóképességű adatfelvevő-központos az adatlapom kitöltésénél beikszelte, hogy neme: férfi, ezért az adataim automatikusan törlődtek, illetve nem jutottak el a nőgyógyászatra. Az asszisztens marha rendes volt,de ha nem kérdezek rá a dolgokra, ülhettem volna ott másnapig is.

  • 2008.07.13 10:41:18undokmano

    mazsola, nem tudom eldönteni, sírjak vagy nevessek :D inkább utóbbi, de ne haragudj. :D

  • 2008.07.13 10:45:48anyatájger

    A könnycsatornaátmosásos sztorim egy részét már leírtam máshol. Lényeg, hogy kisfiamat hosszas huzavona után 5 hónaposan szondázták meg. Tájékoztatás, empátia nulla. Várakozás protekcióval 1 óra, maga a művelet pár perc.

    Második alkalommal várakozás másfél óra: nem volt orvos az osztályon, mert műtöttek, viszont egy héten csak két nap (össz. 5 órát) végeznek ilyen beavatkozást, így "türelmesen" vártunk.

    Főorvos megérkezik rohanva ( tyűha, mért nem ez volt a múltkot is!!!), nővérek körberajongják és egy csajt, aki kb. 10 perce érkezett kisműtétre, behívják. Főorvos kiszól, hogy a kisbaba jöjjön legelőször (ezek volnánk mi)!

    Engem rögtön levett a lábamról a doki, de amikor bementünk a vizsgálóba és elkezdett játszani! a kicsivel, hát én padlót fogtam. Vissza se akart hozzám jönni a gyerek! Közben szépen elmagyarázott mindent nekem részletesen ezzel a nyavajával kapcs-ban! Hazajöttem és közöltem a férjemmel, hogy lecserélem :)

  • 2008.07.13 11:42:14Meni

    Most nincs időm végigolvasni, csak vigasztalásnak szánom a sztorit (merthogy nem csak "magyar valóság"): ma reggel műszeres hallásvizsgálat a nyolc hónapos lányomnál. Előzmény: négy (!) hónappal ezelőtt a védőnő észrevette, hogy a jobb fülére nem tökéletes a hallása. Irány a fülész, folyadék a fülben és akut gyulladás, időpont - merthogy nem sürgős, végülis csak a hallásáról van szó - négy hónappal később.



    Ma végre eljött a nap, irány a kórház. Külön fizetünk a területre való behajtásért és külön effektiv a parkolásért. Megkeressük az osztályt, onnan tovább az adminisztrációra. Ott a nővér beikszeli a vizsgálatokat, irány a pénztárhoz, ahol - előre - ellenőrzik, hogy a biztositónk állja-e a majd a számlát (ehhez az irásos engedélyt külön kellett kérni, még jó hogy hónapok voltak rá). Ott kiderült, hogy a két vizsgálat közül az egyikre van csak engedélyünk.



    Le a földszintre, a biztositó irodájába. Öt perc várakozás után megvan az újabb engedély. Vissza a pénztárhoz. Ott újabb papir, vissza az osztályra. Ott újabb papir, végül minden papirunkat rendben találták, tessék leülni várni.



    Innentől jön a happy end: öt perc várakozás után fogadott az orvos, a vizsgálat gyors és fájdalommentes volt. Eredmény: van egy tartomány, amit nem hall, menjünk vissza a fülészhez. Folytatás következik.



    Elment a munkaidőből fél nap, a gyerek ugyan elég jól viselte, mi az apjával kevésbé. DE - és ez nagyon nagy DE, tudom - mindenki nagyon kedves és segitőkész volt, mindenki mosolygott a gyerekre, és amikor velünk foglalkozott, akkor velünk foglalkozott. És ehhez semmi köze a biztositási rendszernek, a nővérek/orvosok fizetéséhez, az államkincstárhoz. Ennek egyedül a - magyar - emberek emberségéhez van köze...

  • 2008.07.15 10:25:39Csöre

    Egy ötlet a posztíró számára: keressétek dr. Sényi Katalint, aki gyerekszemész a SOTE klinikán. Nekünk ismerősünk a "civil életből", de nem tudom, objektiven szemlélve sem, lehet-e találni nála jobbat. Tanácsadóként is mindig őt keresik (pl. Vendég a háznál c. műsorban, Kismama újságban), meg talán az is számít, hogy neki magának is van öt (már felnőtt) gyereke, és nagyon ért a gyerekek nyelvén. Szakmailag is nagyon ott van, talán ezért egy kicsit nagy a zsúfoltság nála, mert hozzá küldenek mindenkit, akiről nem tudják, mi a baj. Nem utolsó sorban pedig úgy tartja, hogy nem csak a testet kell gyógyítani. Még a télen egyszer épp akkor beszéltem vele, amikor már két napja "lelkizett" egy házaspárral, akiknek a kisfiáról kiderült, hogy nagyon nagy baj van a szemével (kancsalsággal küldték be a klinikára, és nála kiderült, hogy daganat van a szemgolyójában, ezért el kell azt távolítani. Még én is sírtam, amikor elmesélte, lehet képzelni, mit éreztek a szülők.) És tényleg napokon át magyarázta nekik, hogy mi a baj, és miért szükséges a műtét.



    Az eü-ről nekem is megvan a véleményem, mégis azt mondom (bár lehet, hogy csak szerencsés vagyok), hogy inkább 90% a lelkiismeretes orvos, és 10% a sunyi, trehány stb. Csak az a baj, hogy az a 10% ebben a munkakörben sokkal többnek érződik, mert sokkal inkább rájuk vagyunk utalva, mint mondjuk a postásokra, buszvezetőkre, cipőbolti eladókra.



    A "bezzeg tőlünk nyugatabbra" típusú reagálásokra meg azt mondanám, hogy ha nincs valami csúcsbiztosításod, pl. az UK-ban simán feldobhatod a bocskort. EGy barátosném pl. kint él (ill. élt, most jöttek haza), és amikor egyik télen influenzás lett, és bejelentkezett a házidokihoz, két hét (!) múlvára kapott időpontot. Természetesen annyi idő alatt magától is meggyógyult, mivel mázlista lévén nem kapott el semmi szövődményt.



    És végül természetesen mielőbbi jobbulást a posztíró gyermekének!

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta