SZÜLŐSÉG

Mindenkinek egy görbefát!

2008. június 7., szombat 08:25

- Aaaandris! - hosszú kiáltás hallatszik két gumicsizmás lábacskától a sövény mögül. Új szomszédok. Dehogy újak, igazít helyre Anyám, majd egy éve itt élnek. Tényleg, de hát akkor is azok, védem őket, mintha valami is múlna azon, hogy mit gondolok felőlük. Andris áll a kerítés egyik oldalán, a kislány a túloldalon. Valamiben mind a ketten reménykednek, egyelőre nem egyebek egymás számára, mint lehetőség, arra, hogy valami majd lesz ebből a kölcsönös vágyódásból: egy közeli pajtás, aki karnyújtásnyira van csak. Olyan, aki miatt nem kell felcuccolni a játszóra, vagy a nagyokkal egyeztetni, hogy megszervezzenek valami haveros játékot. Nézem őket kívülről és szomorú leszek, kiskomáim, nem rajtatok múlik, legalább is egyelőre.



Kisvártatva összeszámolom, hogy a szomszédságban hány gyerek is van. A fiúk hátulról hárman, aztán a csizmás kislány és tesói, az utcában még két lány, plusz egy nagyobb fiú. Nem is értem magunkat, hogy miért nem jár össze ez a csomó gyerek, mennyivel vidámabb lenne ez a poros utca itt a város szélén.

- Ma már senki nem ismeri úgy a szomszédját, mint régen - védekezek megint. - Úgy kell nektek! – zárja le a beszélgetést anyám és kimegy locsolni. Én meg ott maradok egyedül a pucolni való borsóval és tovább tépelődök a kommunikációs kudarcunkon.

Hamar arra a következtetésre jutok, hogy kár saját magamra vennem az egész problémát, nyilván nem csak mi vagyunk a hibásak, hiszen én a lámpaoszloppal is elbeszélgetek, ha hosszabb ideig mellé állítanak. – Persze, mert te meg túl sok vagy, nem kell mindenhol ajtóstól rontani a házba - véli a Remek Ember, s én meg végképp nem tudom, hogy akkor most milyen legyek. Barátkozzak, vagy hagyjak mindenkit békén?

Persze megértem anyámat, vidéken nőtt föl, az utca összes gyereke együtt játszott, járták a környéket, remekül elvoltak. Nem unatkoztak sosem. Egyedül meg aztán pláne nem voltak soha. Nem féltették a felnőttek, ha este esetleg tejért ment.
(-Mitől féltettek volna?
- Nem tudom, akkor nem volt annyi hülye?
- Nem emlékszem, de lehet, hogy nem.
- Hm. Őket is mi termeljük már ki..)

Nagyot fordult a világ. Amíg anyámék játékai kimerültek néhány szedett-vedett babában, meg fajátékban, addig a legtöbb mai gyerekszobában csapást kell vágni a játékok között, hogy közlekedhessünk. Ha anyám valakit a szülőhelyéről be akar határolni, hogy kiről is beszél, már mondja is, hogy hol lakott. Megyünk az utcán és mesél. Itt ettük mindig a vajas kenyeret. Itt laktak a Mohácsiék, náluk volt mindig a színházas játék. A Kővizi néninél takarítottunk felváltva.

Anyámnak volt, ha nem is gyerekszobája, de gyerekkora biztosan.
- Nem volt akkor ideje senkinek velünk foglalkozni, mindenkinek megvolt a maga dolga. De ez akkor természetes volt, nagyon jól elvoltunk mi egymással. Vittek minket szerinted minden hétvégén valahová? Moziba? Gyerekparkba? Meg Isten tudja milyen programra? Megszólta nagyanyádat a szomszéd, ha nem ült le csak velem foglalkozni? Dehogy…

Nézem a hatalmas kertet, ahol a gyerekeim játszanak, játszogatnak. A szomszéd gyerekek karnyújtásnyira vannak tőlünk, más világ, más élet. Köszönünk illedelmesen, aztán mindenki megy tovább a dolgára. Halljuk, hogyan élnek, a sövény mögül szűrődő hangok talán többet is elárulnak, mint kellene, de ismeretlen ismerősök maradunk. Mindeközben naponta msn-ezünk több ezer kilométer távolságból A gyerekek talán majd egyszer átbillennek ezen a holtponton, mi egyáltalán nem biztos. Mi ez a jelenség? Rohanó világ? Idegen világ? Vagy talán csak egyszerűen más minden?

Vidéken mennyivel jobb lenne, gondolom, pedig tudom, hogy ott sem lenne sokkal jobb.(- Írj a görbefáról is,! - Jó - ígérem meg.) Nekünk is van fánk, egy eperfa, Panna, ha csak teheti, felmászik rajta magasra. Egyedül. Anyámék kanyargós fája még ma is áll, s ha ránézek a csillogóra csiszolódott óriás ágaira, látom őt, ahogy ugrál egy tucat gyerekkel együtt boldogan.

Pucolom a borsót és megborzongok. Nem boldogtalanok a gyerekeim, marhaság azt gondolni. Csak eszembe jutott az előbb keresett szó: hideg világ. Amiben a lehetőségeket, élményeket hajszoljuk, a gyereknevelésünket, párkapcsolatunkat szakértői precizitással elemezzük, javítgatjuk, aztán meg elrohanunk, a legtöbbször egymás mellett is. Vagyis inkább a dolgaink rohannak el mellettünk, ki tudja.

Milyen röhejesek lehetünk kívülről, s közben kimegyek én is a kertbe. Nagy a zaj, mert mindenhol füvet nyírnak, amit a gyerekek mindenhol túl akarnak üvölteni. Ha valaki felülről nézi, hogyan él ma az ember, millió kis lényt lát, aki kis helyen, egymásnak háttal sütögeti a pogácsáját, s nehéz eldönteni, hogy ez a valaki fent nevet, vagy inkább sír rajtunk.

- Szia, kell a zsinórom? – a gumicsizmás lábakhoz kéz is tartozik, Andris elveszi a pici cérnácskát. - Nincs veszve semmi, talán az eperfa is megteszi majd…

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.06.07 08:44:33mazsola84

    Win, mi tart vissza, hogy változtass ezen? Gyerekeket áthívni, tieidet átengedni, hadd garázdálkodjanak együtt. És lehet, hogy a szülők is jófejek, ki kellene próbálni!



    Az én gyerekkoromban is ment a bandázás, kerítésen átmászás a másik gyerekhez, pedig az én gyerekkorom még nem volt régen és ráadásul Budapesten nőttem föl nem vidéken.

  • 2008.06.07 09:31:10megahéja

    win ne már, mi az hogy más világ, más élet? A kölykök még nem más világ, max a szüleik, azoknak meg nem kell jóban lenni. És tényleg nem kell feladnod a magánszférádat ahhoz hogy a két almot egy kertbe tereld. Fogd azt a borsót aztán adj egy-egy marékkal nekik és uccu :-D



    mellesleg én gyerekkoromban két helyen is laktam - mind a két helyen az utcán éltünk a környék összes gyerekével. Mi nem azt tudtuk hogy ki hol lakik, hanem hogy hol milyen nevű kutya van :-D Jó volt.

  • 2008.06.07 10:00:30míramira

    Mi féléve költöztünk másik városba.

    Senkit nem ismertünk.

    Komunikáció.Beszélgetünk a boltba a figyizóba,turiba stb...

    Sütit vittem a szomszédnak,annak is aki közutálatnak örvend.

    Alakul a dolog.Játszóházba járunk,kimentem a helyi börzére.Tegnap meg a szomszéd kislánnyal játszott Miramira nálunk.



    Megy ez.

  • 2008.06.07 10:01:04míramira

    ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!

    Leírtam és nincs sehol.

  • 2008.06.07 10:38:19summarygloss

    Én ezt nem értem. Most költözünk vidékre, de már ismerjük a szomszédokat. Már meg van velük beszélve egy vacsora. Mennyiből állt? Készer kellett velük szóba elegyedni, ők mondták, de szép a ház, mi mondtuk, egyszer gyertek át, talán grillezhetnénk is egyet, ők mondták, oké. Az emberek szeretnek barátkozni, tényleg nem értem ezt a posztot.



    Off: Miramira, köszi a kommentet a kiccsajomhoz az indafotón! Aranyos vagy!

  • 2008.06.07 11:23:39psyché

    en pontosan ismerem ezt a helyzetet. szörnyü nehez rajta valtozatni - legalabbis itt Nemetorszagban. pedig kemenyen dolgozom a kerdesen, de mindig visszautasitasban reszesülök. Fiaim bölcsistarsait elhivtam a szülinapibulijara. senki sem hivott vissza minket. athivtam a kisfiut + kislanyt anyukastol hozzank, akikkel a fiam legszivesebben jatszik a bölcsiban. fel ev egyezetetes utan 1X atjöttek. azota sem talalkoztunk: ök nem hivnak minket, en meg meguntam a jopofizast. mindig mondjak, hogy ha majd jobb lesz az idö, menjünk közösen jatszoterezni, de ha mondjuk a bölcsödei tanulmanyi napon megkerdezem tölük, hogy mit csinalnak, nos, mindig van programjuk, egyszer sem jutott az eszükbe, hogy csinaljunk közösen vmit. standard valasz: majd legközelebb, most ide-oda megyünk. en idaig azt hittem, hogy ez csak a nemet hidegseg es otthon minden mashogy van. a szomszedaink, akiknek gyerekeik vannak oroszok, en a kisfiut + kislanyt mar 2X vendegül lattam. az anyukajuk pedig nem köszön az utcankban, csak akkor ha en hangosan raköszönök. mit mondjak, elegge elkeseritö. neha azt gondolom, biztosan en vagyok a hibas, mert a nemet nyelvet törö spanyol ismeröseinket mindig befogadjak. nem tudom, miert. ja, es otthon en is elbeszelgetek akar egy lampaoszloppal is...

  • 2008.06.07 11:42:15Subbantósdi

    Mi szerencsések vagyunk, újépítésű házak, belső udvarral és kis játszótérrel, ide gyűlik le pár gyerek, csecsemőtől 7-8 éves korig, de főleg a 1-4 éves korúak, fiúk, lányok, egyaránt, megy a homokozás, kismotorozás, biciklizés, van hintánk (babahinta és gyerekhinta), csúszda, mászóka, stb.

    Úgyhogy nem is nagyon jár innen senki, aki már megszokta, hogy lejár ide, más játszótérre.

    A szülők jóban vannak, nagy dumapartikat csapunk, téma nem csak a gyerekeink, hanem minden, a két ház ügye, ami együtt alkotja a lakóközösséget és egyéb dolgok, a világ dolgai. :o)

    Azért nem minden gyerek jár le, mi sem értjük, mert a ház tele van gyerekekkel, sok fiatal pár költözött be, már kisgyerekkel, vagy várandósan vagy úgy, hogy nemsokára az lett, vagy második, harmadik gyerekét már ide szülte azóta.

    De hát ki tudja, közel a Városliget, lehet, Nekik inkább a nagyobb közösségi játszótér jött be, vagy télen-nyáron fizetős játszóház?



    Azt hiszem, a gyerekek még biztos hogy nem tesznek egymás között különbséget és szívesen barátkoznának, kell is a szocializáció, mielőtt bölcsibe vagy óvodába adja az ember a gyerekét, aztán ahogy nőnek, sajnos átveszik a szüleik rossz hozzáállását és sajnos nézik az anyagi dolgokat, ha látszanak, meg ki tudja, gondolkodásbeli különbségeket.

    De azért még bölcsis, kora óvodás korban ez nem számít.

    Mi meg, akik így páran lejárunk, nagyjából hasonló korosztály, de amúgy elég különbözőek, mégis megtaláljuk a hangot egymással és segítjük is egymást.

    Szerintem mikroközösségeknek lehet lehetősége, ezekre jók ezek a lakóparkok, újépítésű ingatlanok körüli kis belső udvarok.

    De azért a lakótelepeken is lehet még ilyet találni és azért sok kertesház is létezik, ahol tényleg át tudnának egymáshoz járni a környéki gyerekek, lehet oda is már jó kis játszótereket csinálni, kerten belül, meg azért vannak játszóterek azon kívül is...

    Szerintem hozzáállás kérdése, aki nem olyan szerencsés, hogy bölcsibe vagy óvodába tudja adni a gyerekét, annak mindenképp kellenek ilyen lehetőségek, a játszóház inkább télvíz idejére jelent szerintem megoldást, mert akkor mondjuk minuszokban és hóban, latyakban nem lehet játszóterezni, vagy kerti mulatságokat szervezni. :o)

  • 2008.06.07 11:43:43Subbantósdi

    Nekem amúgy amikor kisebb voltam, a házunkban voltak gyerekek, sajnos nem sokan, mert egy főleg idősekből álló ház volt már akkor is, a belvárosban, Bp-en, de azért velük elvoltam a belső udvaron.

    Igaz, nekem ott volt a bölcsi és az óvoda.

  • 2008.06.07 12:08:43Subbantósdi

    Szerintem pont a gyerekek összeengedése tud egy kezdeményezés lenni, hogy kapcsolatokat alakítsunk ki mi, felnőttek, szülők.

    Hiszen itthon vagyunk általában, gyeden, gyesen, és hát eléggé el vagyunk amúgy a világtól kissé szigetelődve.

    Nagyon jó ilyenkor beszélgetni és a gyerekek, ahogy egymásra találnak és elkezdenek egymással vagy csak egymás mellett (kisebbek) játszani, azzal valahogy mi is tudunk szülők egymással okkal leállni beszélgetni és ismerkedni és valahogy zökkenőmentesebben megy ez a dolog.

    Hogy miért nincs igény kapcsolatok kialakítására? Ezt nem értem, én nem ilyen természet vagyok, szeretek ismerkedni és beszélgetni.

    És nem is értem, miért van ez az elszigetelődéses dolog.

    Az anyagi viszonyok nem szoktak érdekelni, de tudom, hogy sokan sznobok és nézik ezt, meg a gondolkodást, talán még következtetéseket is vonnak le és politikai beállítódásokat is kitalálnak és ezért kerülnek egyeseket.

    Én ilyen szempontból sosem nézem az embereket, nem is igen tudom sokról még évek után sem, hogy pl. milyen beállítódású politikailag, ha már ezt a példát mondtam.

    És ha már kialakúl pár hónap, éves ismertség, akkor valahogy már ha meg is tudnám, valahogy, nem osztana vagy szorozna, mert addigra kellő módon másképp is látnám az embert és ez már nem tudna befolyásolni.

  • 2008.06.07 12:12:36kriszi

    Görbefa nincs, csak egy megmászhatatlan hársfa - de vannak a környéken, az utcában játszótársak, mindenki ismeri egymást a környéken. Akiktől a házat vettük, csak két utcával költöztek odébb, a lányok között fél év korkülönbség van, a fiúk között két hét :) Csak azt kellene már felvállalnia valakinek, hogy rendbeteszi a játszóterünket, akkor minden kóser lenne...

    A kölkeim maguk már most lámpaoszloppal beszélgetős fajták :) Igaz, bizonyos szabályok között szoktam is őket bátorítani, ha szeretnél a nagylánnyal libikókázni, menj, kérdezd meg tőle, akar-e. Nem tudom, milyen kisautója van a kisfiúnak, menj, kérdezd meg (de ne vedd el tőle :) ). Szóval értem én a problémát, de nem tapasztalom. Mondjuk csak úgy a házak közé nem engedném ki őket, főleg nem felügyelet nélkül, veszélyes. De ha ráérek kint pesztrálni őket, akkor miért ne.

  • 2008.06.07 12:39:26anyany

    falun nőttem fel, anyu kiengedett az utcára labdáztunk, tollasoztunk meg ilyenek. aztán városba költöztem, a fősuli miatt voltak barátaim, de hétvégenként ők is hazamentek. azóta nem vagyok valami nagy bartákozós.

    ráadásul a párommal 300km-t költöztünk, hogy legyen munkánk. eleinte egy 10emeletesbenlaktunk albérletben. a szintünkön volt még 5 lakás, 2ben látásból ismertem a lakókat 1 év ottlakás után, de ha nem köszöntem rájuk illedelmességből, elmentek mellettem.

    aztán költöztünk, utáltuk a környéket, igazi betondzsungel. most 5emeletesben lakunk, a többi lakó főleg idős, de már minddel beszélgettem egyszer-kétszer és tudom melyik lakásban laknak. a pocakom miatt van olyan is, hogy ők szólítanak meg és érdeklődnek.

    szerintem ezen a környéken a játszóteres időszak sem lesz nagyon veszélyes. van itt több is, legközelebb éppen egy pici bébijátszótér. az anyukák is normálisnak tűnnek messziről. valahogy majdcsak beleszokunk a protokollba...

  • 2008.06.07 12:42:09SKata

    Gratulálok,mélyen megérintett a cikk!

  • 2008.06.07 12:57:21bbmami

    Sziasztok!

    Nekünk is szerencsénk van. Az utcában sok a lányommal egyidős 2-3 éves gyerek. 2 pont szomszéd. És bár csak az egyik anyukával járunk össze, közös vásárlás, segítség a kertben egymásnak, a többiek is olykor olykor meglátogatnak maguktól. A szembenlévő kislány annyira szeret nálunk játszani, hogy anyukája, ha nem akarna is jön hozzánk "bekéredzkedni":) és lassan megjelenik az apuka is.

    A gyerekek, ha szeretnek együtt lenni, nagyon meg tudják változtatni a felnőttek szorongásait.. A szülinapon tavaly csak gyerekekre meg max 1 szülőre számítottam.. erre az 5 gyerek helyett lett nálunk 7 + mindegyiknek eljöttek a szülei (mindkettő). Persze rittyentettünk + fagyit, inni, szóval a gyerekzsúr átalakult egy kültéri kis bulivá számunkra is, :)

    Jó volt.. persze ők csak ismerősök, nem igazán barátok, de kellenek, mert ezzel lesz teljes. Mindenképpen megéri a próbálkozás...

  • 2008.06.07 13:30:10Rio2003

    En alapvetoen meglehetosen introvertalt lennek, gyerekkoromban termeszetesen fociztunk ocsemmel + haverokkal, es fara masztunk... stb. (nobol lennek amugy!) de igazi baratnom nem igazan volt, az unokanoveremet istenitettem, es a konyveket. Anyam mindig ki volt akadva hogy miert olvasok allandoan menjek jatszani... aztan egyetemen hasonszoruekkel valtozott bennem valami, beindult a nyuzsges ami azota se szunik. Es ratettem egy jo nagy lapattal, hogy a legbaratibb torzsbeli (ir) lett a ferjem. Az irek olyan szinten baratkozok, hogy elmenekulni se lehet eloluk. Allandoan csoportosulnak... epul a hazunk egy olyan zsakutcaban ahol 11 haz van, az elmult ev folyaman mindenkit megismertunk, voltunk szulinapi bulin meg csak ugy jatszani... meg ha latjak hogy mar megint az epulo haz korul kovalygunk akkor minimum 3 szomszed elokerul "hogy mikor koltozunk mar?". es mar egy feltucat hazba beinvitaltak, hogy nezzuk meg nyugodtan hogy ok hogy rendeztek be, hatha latunk jo otletet. Halal komoly. Ja es mult decemberben az utca karacsonyi (csak felnott) vacsijara is meghivtak, amire sajnos nem tudtunk elmenni.

    En azt latom, hogy ott ahol foleg lakasokban laknak az emberek, es gyakran cserelodik a szomszedsag ott az emberek ragaszkodnak az icicpici intim szferajukhoz es nem baratkoznak. Videken, kertes hazaknal ahol letelepdnek es van hely kielni az embernek sajat magat ott jobban megnyilnak. Konkretan mert nem elnek egymas nyakaban.

  • 2008.06.07 13:37:42ani2

    Win!

    Most a szivembol szoltal! Megpityeregtem olvasas kozben. Nem vagyok tul oreg, de szerencsere elmondhatom, hogy a 80-as evekben, falun, nagyimeknal volt reszem meg a leirtakhoz hasonlo kalandos gyermekkorban. Es nem adnam semmilyen jatekert cserebe.

  • 2008.06.07 13:46:14cseresznye

    Nekem fele-fele, volt bandázás is a család vidéki bázisán, és volt magányos sóvárgás. Én is rengeteget olvastam, az ifjúsági regények gyerekközösséges történetei mindig vad álmodozásra késztettek.

    Aztán később lett olyan barátnőm, aki gyerekkorától kezdve tartozott egy népes társasághoz, láttam mennyivel magabiztosabb, kevésbé dobálják a napi konfliktusok mert van hátországa, és mennyivel jobban szocializált. Még ma is irigylem, bár aztán én is felzárkóztam.

  • 2008.06.07 13:52:44cseresznye

    Amúgy én is védem az intimszférámat. A titok talán abban van, hogy olyan körülmények kellenek, ahol a gyerekeket nyugodtan elengedhetjük együtt, és nekünk nem kell folyton melletük lenni. Amiről a cikk is mesél. Hogy ne kelljen félteni őket a másik embertől, manapság már a másik gyerektől is akár.



    Mert a szülők nem biztos, hogy annyi időt akarnak tölteni Pistike anyukájával, meg Lujzika apukájával, akkor már inkább egyedül merengeni jobb.

  • 2008.06.07 14:26:15Win

    Félreértések elkerülése végett, persze levadásztam már az összes gyereket a környéken együtt játszásra. A lányomnak amúgy kiterjedtebb a baráti hálózata lassan, mint a miénk, csak ez a szomszédolás megy nekünk nehezen. Panna például simán átmegy játszani bárkihez, az viszont kissé ciki, amikor ötödszörre is ő megy, mert a többi gyereket nem engedik át. Más táraságból jönnek a gyerekek, itt alszanak néha, nyáron beosztottuk még ovi alatt, hogy a 8-as baráti csapat a szünetben minden nap máshol volt, így az ovihiány sem verte a szülőket földhöz, s a srácok is élvezték. Szóval alapvetően azt hiszem, hogy nem velünk van a baj. Ma már nem tudod kiengedni a gyereket csak úgy az utcára játszani, mondjuk ez kertesházas övezet, ami speciális. A rengeteg jó dolog mellett ez például szar. Meg az is, hogy mivel mindneki a saját kertjében lapít, nincsenek nagyon játszóterek sem. És az sem segít a dolgon, hogy az, hogy egy utcában laknak a gyerekek, közel sem biztos, hogy egy intézménybe járnak. Nálunk az utcabeliekből senki nem jár egy helyre.

    Én azt látom, hogy annyi dolguk van körülöttünk is az embereknek, hogy azt a kis időt nem a szomszédnál akarják tölteni, amikor otthon vannak, hanem a vackukban. És igenis antiszociálisak, akik megijednek attól, hogy örülök a gyerekeiknek és hívom őket folyamatosan. Annyi minden belejátszik ebbe, még a politika is, bezony. Míg régen ált. egy irányba ment a köpködés, most fel van térképezve, hogy ez itt fideszes, ez meg szoci, szóval hülyék az emberek. Ráadásul kutyánk is van, aki akkora, mint egy jegesmedve, de fél mindenkitől és bárgyú.

    Mittudomén amúgy, hogy mi az oka, lehet, hogy túl nagy a szám, vagy büdösek vagyunk. Amúgy máshol sem látom a tömörülést, szóval nem vagyunk kihagyva semmiből:)

  • 2008.06.07 15:30:26miramira

    anyany!

    Biztos megszokod és hamar beilleszkedsz.

    Nekem is fura volt az új városban.

  • 2008.06.07 15:33:53cozumel

    Win



    en teljesen megertelek. Az ember probalkozik, de a sokadik elutasitas utan feladja.



    Mi tavaly szeptemberben koltoztunk ide, azota volt egy brutalis tel, amikor szinte nem is lattam embereket az utcankban, kiveve pentek reggel, a szemetszallitas napjan :-)



    Most itt a joido, mindenki nyomul a kertben, es orommel latom, hogy rengeteg gyerek van a kornyeken.

    A napokban bekopogott egy hazaspar az utca vegebol, es hozott egy meghivot jun. 14-re, az utcabuliba.

    Allitolag minden evben megrendezik, gyerekeknek is vannak programok, sotededes utan tuzijatek (az mas kerdes, hogy soha nem sotetedik be, de mondjuk szurkuletkor :D).



    Mar nagyon varom a partit, hat meg a gyerekeim!

  • 2008.06.07 15:36:44miramira

    summarygloss!

    Tényleg szép kislányod van!!



    psyché!

    Kár hogy nem laksz közelebb.

  • 2008.06.07 15:39:51miramira

    Mi már többször kezdeményeztük a párommal hogy

    az utcába jöjjünk össze jóidőben beszélgetni üditő/sör kis eszmecsere grill,karaoke stb....

    De áhhhhhh nem lehet.

    Hahóóóó mindenki!Nem költözünk egy utcába valahol???

  • 2008.06.07 16:24:43weeyoulee

    Érdekes ez...kiskoromban mi még fel-feljárkáltunk a szomszéd gyerekekhez játszani, aztán kicsit idősebben én meg lejárkáltam a szomszédba babázni-gyerekezni, ma meg...a mostani gyerekek a házban (mi tagadás, mondjuk nincs sok, mind felnőttünk, bár volt egy időszak, mikor volt pár hasolnó korú gyerek, mégsem jártak össze), hát ők nem barátkoznak. Mondjuk azóta gyakrabban cserélődik a szomszédság egy része, több a bérelt lakás, talán azért.

    Vidéken bizonyára könnyebben megy az ilyen, nagymamámnál Keszthelyen (noha társasházban lakott, amihez volt egy oylan udvarszerű valami) rendszeresen együtt játszott-biciklizett a környék összes gyereke, és mi is velük, ha ott voltunk. Mi sem féltünk, minket sem féltettek, a szülők-nagyszülők tudták, hol vagyunk (pedig akkor még nemn is volt elterjedt a mobiltelefon, sőt, vezetékes telefon sem volt még ott nagyon), csak sötétedésre haza kellett mennünk. És a gyerekek is gyakran kérdezték nagymamámat, hogy mikor jövünk látogatóba.

    Kertvárosi környezetben meg hát fura ez..valóban az emberek inkább a saját kertjükben ütik el az időt, bekerítik magukat sövénnyel vagy fakerítéssel, hogy ne lehessen belátni sem (jó, ez részben jogos, ne nézze az egész utca, hogy fürdőruhában flangálnak nyáron) s csak néha vannak kinn az utcán a ház előtt...mondjuk biciklizni, motorozni kicsit. Játszótér van csaknem minden kertben, a környéken viszont nincsen, hol találkozna hát a környékbeli gyereksereg...tényleg csak kinn az ucán lehet összefutni. Az elmúlt 1-2 évben babysitteltem Budapest egyik külső, kertvárosi részén és valóban így volt, ott volt a szembe-szomszéd, két kisgyerekkel, nekik is volt kerti játszóterük és a kislányéknak is akire vigyáztam...mi ennek ellenére rendszerint az utcákat jártuk a gyerkőccel, sétáltunk...és volt, hogy öszefutottunk a környékbeli gyerekekkel..aminek én mondjuk mindig nagyon örültem, mert a kisleány, első gyerek révén igencsak igényelte a gyerektársaságot. Volt, hogy "kihívtunk" egy gyereket (az igény mindig megvolt a kislány részéről, csak hát azért...én nem a szülője voltam a gyereknek, nem csöngethettem be XYékhoz, hogy nem akarnak-e kicsit kijönni játszani), vagy ők invitáltak be magukhoz, vagy csak a kerítésen keresztül beszélgettünk velük.

    Remélem, ha majd saját családom lesz, tudok megfelelő társaságot biztosítani a gyerekeimnek. Mert mindenkinek jó az, ha néha-néha valaki átvállalja a gyereket...a gyerek jó társaságban van, nem unatkozik és a szülők is kicsit "pihenhetnek" vagy intézhetik a dolgaikat. Az ilyen összejárós vendégeskedéseknek meg megvan a külön hangualtuk. Szeretem az ilyeneket! :-)

  • 2008.06.07 16:41:57psyché

    miramira: :-D

  • 2008.06.07 17:05:00csibie

    Win,

    nagyon elgondolkodtatott a postod, sajnos igaz is. Mikor mi ideköltöztünk nem ismertünk senkit és bár tudtuk, hogy van itt még néhány kisgyerekes, köszöntünk is, láttuk egymást, mégis több, mint 1 év telt el, mire valami elindult. Igaz akkor sem tudom hogy.. Valahogy nehéz harmincévesen barátkozni, nehéz felmérni ki mire vevő. De azért jó, hogy átléptük ezt a fesznegős-köszönős határt, mert most vannak egykorú barátai a gyerekemnek. A másik gyerekesek viszont továbbra sem közelednek, mi meg nem nyomulunk.

  • 2008.06.07 18:45:55ruju

    2008.06.07 11:23:39 psyché

    Mi hetedik éve élünk a németeknél, mostanra talán-talán sikerült "befogadtatni" magunkat. Igaz, hogy a legtöbb barátunk/ismerősünk "vegyes" házasságban él, vagy átélte azt, amit itt nekünk kellett...

  • 2008.06.07 21:17:04megahéja

    aki külföldön él annak biztos még sokkal nehezebb. Én is mindenhonnan azt hallom (franciák, németek, amerikaiak, svájciak főleg), hogy nagyon-nagyon nehezen barátkoznak és náluk nem jöhet szóba ez az "összejárás". Ami elég durva tekintve hogy mi is a Nyugat fele tartunk.



    Mi most készülünk Pestről kiköltözni, még kell egy pár hónap, de már a tárgyalási szakaszban leinformáltam a szomszédokat, egyszerűen becsengettem és kifaggattam őket hogy szeretnek-e ott lakni meg mennyi a rezsi :-)) Ez is zsákutca szerencsére, és körös körül legelő meg mező, úgyhogy mikor hétvégén mentünk ki, mindig tele volt az egész utca kölykökkel, akik ott rohangáltak, bújócskáztak meg fociztak, a szülők meg műanyag székeken meg asztaloknál az utca közepén pletykálkodtak. A kedvencem az volt, amikor három gyerek kb. 20 méterről kiabált egymásnak, ebből kettő akarta a harmadikat meggyőzni, az egyik arról hogy maradjon ahol van, a másik meg hogy menjen oda hozzá. Mikor látták hogy a kiccsávó (aki a másik kettőnél legalább három évvel fiatalabb volt) elbizonytalanodik, az egyik rászólt hogy az én szomszédom vagy, azt csináld amit én mondok! :-)) Aranyos volt.



    Amúgy van még eladó kéró ha valaki elcsábult :-DD

  • 2008.06.07 21:18:56Laluna

    Nekünk annyiban szerencsénk van hogy a sógornőmék másfél utcányira laknak, így hozzájuk járunk szomszédolni. A gyerekek pont egykorúak (kb.), ott két kisfiú van (2 éves a nagy, a pici meg 2 hónapos), nekem meg lányom, és a pici lesz fiú. Amúgy a szomszédunkban lakik egy a lányomnál fél évvel idősebb kissrác, de nekik két rotweilerük van, úgyhogy jó magas kerítést húztunk fel feléjük és szóba se jöhet hogy az én gyerekem oda betegye a lábát. Szerintem nem komplett aki egy két és fél éves gyereket egydül rohangálni hagy két rotweiler társaságában a kertben. Igy ezt a vonalat én nem forszírozom bár amúgy nagyon barátságos emberek. A szembeszomszédnál van egy kb. két évvel idősebb kisfiú, ami most még túl nagy korkülönbség, de később lehet hogy haverok lesznek. Ők is ugyanolyan újak itt mint mi és kb. ők az egyetlenek itt akikkel beszélgetni szoktunk (eltekintve az öregeket akikkel egy-egy szót váltunk séta közben), de mondjuk összejárni még nincs időnk (ház és kert befejezése a projekt még mindenkinek).

  • 2008.06.07 21:31:18vikimanka

    Nálunk egyész jól működik a dolog. Az utcánkban van egy kisfiú és egy kislány is akikkel szívesen játszik a lányom. Mi is zsákutcában lakunk, nyugodtan kiengedhetjük őket játszani/már nagyobbacskák is, de néhány éve sem volt gond/. Tudom ha csengetnek, akkor a lányomat keresik, esetleg még a postás lehet. A szülőkkel mi is jóban vagyunk, a kislány szüleivel meg szoktunk közös programot is csinálni. Tavaly nyáron együtt nyaraltunk velük. Most, hogy itt a jó idő, esténként összejövünk, ha ráérünk és beszélgetünk egy kicsit. Engem könnyen megtalálnak, mert késő délután kint levegőztetem az udvaron a picit.

  • 2008.06.07 22:19:03psyché

    ruju: ti merre fele laktok? mi 6 eve vagyunk itt, de ide a környekre fel eve költöztünk, szoval nem csoda, hogy alig ismerünk vkit. a regi helyen jobb volt a helyzet, de azert befogadni ott sem fogadtak be minket, max. megtürtek. egyebkent azt hiszem, ha nagyobbak lesznek a gyerekeim, nem lesz ennyire rossz a helyzet, mert abbol indulok ki, hogy egy bizonyos kor utan nem a szülök döntik el, kikkel baratkozzon a gyerekük, hanem a gyerek maguk. a fiaimat nagyon szereti a többi gyerek a bölcsiben/oviban. elegge baratsagos sracok. de hallotunk mar ilyet, pont a mult heten, egy kisfiutol, hogy ti külföldiek vagytok? aztan furan nezett rank, de utana szuper jot jatszott a fiaimmal.:-)

  • 2008.06.07 22:31:59bohar

    csatlakozom az elottem szolokhoz nalunk is nagyon jo :) a szomszedok is es az egesz kornyek, sok hasonlo gondolkodasu, ertekrendu kisgyerekes csalad, sokan osszejarunk, egymashoz, vagy egyutt parkba, jatszoterre, kirandulni stb. ugy lesz nemsokara a fiam ovis, hogy a jovendobeli csoportjabol, de az egesz ovibol is nagyon sok gyerek mar regota jatszopajtasa kozelebbi-tavolabbi ismerose,

    a nem kisgyerekes emberekre, hanem sima felnott, vagy idos szomszedokrol is csupa jot mondhatnek,

  • 2008.06.08 00:57:51lujzapok23

    lehet, hogy most meg leszek kovezve, de ugyanazert nem baratkozom a szomszedokkal, amiert kulfoldon elve nem kersem a tobbi magyar tarsasagat. mert ezek koteleznenek arra, h akkor is jopofizzak, amikor nem akarok, plane olyannal, aki nem szimpi. nincs menekulesi utvonal, a tulbuzgo szomszed barmikor atcsngethet, aztan gyozd lerazni. marpedig az egesznapos kotelezo mumosoly utan, az ember az otthonaban szeretne kicsit magaban lenni, es nem alkalmazkodni. szerintem.

  • 2008.06.08 01:16:11cantaloupe

    En kulfoldon elek, es elegedett vagyok a szomszedaimmal, mert eppen az a viszony van meg veluk, hogy egy tojast barmikor adnak, el is beszelgetunk, de a maganeletembe nem folynak bele tulsagosan.

    Ha elmegyek, szemrebbenes nelkul adok kulcsot, 2 szomszedomban is bizom, tudom, nem turjak fel a fehernemus fiokom es lapozgatjak a fenykepalbumaim, hanem meglocsoljak a viragaimat es mar mennek is. :)



    ---



    Win, jo volt a poszt, valoban, en is ugy erzem, hogy a mai generacio gyerekei mar javareszt nem ismerik a jo kis "bandazast".

    De hozza kell tegyem, a kozbiztonsag, a mostani elet sem olyan, hogy szemrebbenes nelkul le lehet engedni egesz nap a gyerekeket nyaron, es csak kajaert jonnek fel, mint pl. nalunk volt.

    Az autok tepnek, mint a meszes, az emberek kevesbe figyelnek egymas gyerekeire...

  • 2008.06.08 01:33:48psyché

    lujzapok: erdekes hozzaallas. szerintem tipikusan magyar. a spanyolok, oroszok, feketek, kinaiak, stb keresik külföldön egymas tarsasagat. örülnek, hogy olyannal beszelgethetnek, akiknek hasonlo problemaik vannak, akikkel közös a nyelvük. söt, tovabbmegyek: segitenek is egymasnak. meghozza szivesen, nem esik nehezükre. en ezt a hozzaallast csak a magyaroknal lattam idaig es soha nem ertettem meg. OK, azzal en sem jopofizok, aki nem szimpi (akar magyar, akar szomszed), de a nyakara sem jarok a szomszed utcaban lako magyar ismeröseimnek. Amikor pedig a szomszed lepcsöhazban lakott egy magyar parocska, akkor is elöször felhivtam öket es megkerdeztem, van-e idejük talalkozni, eljönni setalni. Hogy miert fel a magyar ennyire a sajat fajtajatol??? nem ertem. ja, az ilyen hozzaallasu magyarokat, mint te, en is kerülöm.

  • 2008.06.08 02:07:42cantaloupe

    Psyche: tobb eves kulfoldi tapasztalattal a hatam mogott en picit jobban megertem, amirol lujzalpok beszel.



    Kulfoldon rengeteg olyan magyar IS van, akik csak lehuzni akarnak, irigykednek, ha neked tobb van, akik vagy tul magyarkodoak vagy csak szidjak Magyarorszagot...



    En 8 ev Ausztria alatt 3-4 jo baratnore tettem szert, es ezek kozul -bar mind kozep-europai- egy magyar sem volt...



    Tudod, nem eleg, hogy egy orszagbol jovunk, neha nem stimmel a hullamhossz.



    Amugy en is szivesen baratkozom, csak ovatosan.

  • 2008.06.08 02:14:36psyché

    en ugy latom, hogy a magyarok oriasi gyanakvassal fogadjak egymast külföldön. szerintem ez mar eleve nem tul jo alap egy baratsag kialakitasara. amugy tiszta baratsagok nem nagyon vannak: szerintem egy bizonyos foku irigykedes normalis, felteve ha nem parosul rosszindulattal. teszem azt en hosszu ideig irigykedtem azokra az ismeröseimre, akiknek mar volt gyerekük....

  • 2008.06.08 02:22:16psyché

    ja, es en sem most költöztem külföldre...megis megismerkedtem nehany jofej magyar csajszival (es nehany hülyevel is persze). de az a mondat, hogy "kulfoldon elve nem kersem a tobbi magyar tarsasagat. mert ezek koteleznenek arra, h akkor is jopofizzak, amikor nem akarok" elegge elöiteletes, azt sugallja, hogy a külföldön elö magyarok folyton ki akarjak hasznalni egymast, hogy rosszindulatuak, hogy nincs köztük normalis/ertelmes stb. azt gondolom, aki ilyet ir, az magabol indul ki. en nem zarom ki ELEVE a többi magyar tarsasagat. ugyanugy allok hozzajuk, mint barki mashoz: megnezem milyenek. ha nem megy, akkor hagyom az egeszet, ha szimpi, akkor minden megy a maga utjan.

  • 2008.06.08 02:30:18psyché

    azt hiszem egy kicsit felreolvastam, mert élve volt az szo, nem pedig eleve, amit lujzapok irt, de a mondat igy sem lesz sokkal baratsagosabb.

  • 2008.06.08 07:58:22bohar

    en is eltem negyszer kulfoldon, a legutolsonal szenvedtem a honvagytol, mindenki ezzel jott, hogy keressem ott magyarok tarsasagat, ezt mondjuk nem ertettem, attol miert lenne jobb, voltak kint skot, es magyar ismeroseim is, de nem az szamit, hogy hova valosi, hanem, hogy hasonlo hullamhossz

    de ettol fuggetlen ezt a negativ hozzaallast, eleve elzarkozas nekem se szimpi (igaz tenyleg hogy sok koztuk a nagy magyarkodo, akik mindig Mo.t latja jobbnak, es olyan is aki epp hogy nem, mindig rosszabbnak) es az sem, hogy minden mas orszagbeli osszetart, segiti egymast, stb. de ez a magyarokra sajnos nemigen mondhato el

    de ez sem altalanosithato, szerencsere

    valoban erdemes ezen a negativ hozzaallason elgondolkozni: nem szolok a szomszedhoz, mert akkor olyankor is beszelnem kell vele, ha nem akarom...haaaat



    es vegul visszaterve Mo.ra: nem a regi vilag van ez igaz, de azert van meg normalis emberi kozeg, nema hogy lemondunk errol

  • 2008.06.08 10:46:56ruju

    psyché: mi BW-ben lakunk. Azok a németek, akikkel "jópofizni" szoktam, nem idevalósiak, és ők is arra panaszkodnak, hogy ez a környék extrém szar :-( Amúgy szerencsénk van, 1,5 éve költöztünk (telepölésen belül) új házba, van pár gyerek (5) a közvetlen szomszédságban, most éppen vérre menő (na jó, csak csokira) beton-hoki csatát vívnak odakint, apukákkal együtt :-D De ők a kivételek, mi meg a szerencsések, hogy beleköltöztünk.



    Amúgy meg, aki úgy fogja fel, hogy azért nem keresi a szomszédai/egyebek társaságát, mert akkor is jópofizni kell, amikor nem akar, az nem érdemel barátokat. Sztem uis azokkal is kell olyankor jópofizni, amikor nincs hozzá kedvem. Sőt, tovább megyek, még a gyerekemmel is. Sőt. Vele csak igazán. Akkor miről is beszéljünk?!

  • 2008.06.08 10:49:34ruju

    Ja, itt - kisváros - gyorsan megtaláltuk egymást a többi magyar családdal, és szinte mindenhol egykorú gyerekek vannak, úh. a gyerekek szempontjából mindenképpen prosperáló a kis közösség. És mivel senkinek semmiféle más segítsége nincsen, hamar kialakult egy jól működő "számíthatunk egymásra" kapcsolat. És igen, sokukkal otthon biztos, hoogy nem barátkoznék, illetve nem találnánk egymásra, eltérő ízlés/elvek/felfogás/stb miatt, de itt nagyon jól kiegészítjük egymást.

  • 2008.06.08 11:49:28psyché

    mi is szinte az összes magyart ismerjük itt a varosban (Niedersachsen) is es a tagabb környekröl is sokat. nem tartunk szoros kapcsolatot mindegyikükkel termeszetesen, de vannak akikkel birjuk egymast es akikre lehet szamitani. ezekkkel sem talalkozunk naponta es nem jarunk egymas nyakara. a szomszedaimmal valo jopofizas engem is faraszt idönkent, de ket olyan lakasbol költöztünk ide, ahol borzasztoan rossz szomszedunk volt (lecsuszott nemet alkoholista ordittatta a zenet ejjel 2töl, rendörseg, stb.), igy igenis megeröltetem magam es örülök, hogy itt normalis emberek laknak. sajnos, a gyerekeimet az utcara meg nem tudom kiengedni, mert meg tul kicsik hozza. szerintem is jopofizni kell nagyjabol mindig, neha meg a legközelebbi csaladtagjaimmal is. ez mar csak ilyen, enelkül nem lesz senkinek "görbefaja".

  • 2008.06.08 13:34:25monsterwoman1

    Win, ismét megírtad, amit én örök időzavar miatt nem tudok, de szeretnék!

    Akkor felvázolom a személytelen nagyváros vs mindenkiismermindenkit kisfalu helyzetet.

    5 éve, amikor terhes lettem, nagyon gyorsan akartunk lakásmegoldást találni, mert nehogy már anyáméknál egy szobában kelljen tengődni a kicsivel. Sok viszontagság után (először átvertek bennünket egy házeladással és lenyúltak elég sok pénzünket), a szomszédos településen sikerült egy tetszetős félkész ingatlanra bukkannunk. Miénk lett. Falu széle, főút mellett, szemben erdő (öreg tölgyfákkal). Ideálisnak tűnt.

    A költözés napján a szomszéd tajtrészegen átjött, hogy az ő háza elé (nem luxusvilla) ne merjünk állni, mert ő bizony ott füvesített meg minden. Persze, persze, dehogy állunk.

    2 hónapos volt a gyerekem ekkortájt és február elejét írtuk. Szóval nem éppen az az idő, amikor babakocsival órákig csatangolsz és ismerkedsz. Így eltelt néhány hét izoláltan, mire kitavaszodott. Addigra már félig becsavarodtam.

    Mire odajutottunk, hogy ismerkednénk, azt vettem észre, abszolút nem kiváncsi ránk senki. Faluhelyen máig dívik a mindenkinek köszönünk szokás (ez egyébként nekem tetszik). Szóval jártomban keltemben bőszen "jónapotoztam" bólogatva. 10-ből 5-ször a pofámba bámuláson kívül ohne reakció. Feltűnt nekem (néhány fiatallal beszélgetve), hogy itt az a szokás, "csókolomot" kell köszönni az 50-en felülieknek, ellenkező esetben nagyképű kihaénnem nagysádnak tartanak.30 éves fejjel nekem ez nagyon nehezen ment, de valahogy magamra erőltettem. Láss csodát, 10-ből már 7-en köszöntek. Viszont egy idő után megjegyeztem az arcokat, akik nem fogadták az üdvözlésemet, és azoknál már nem is strapáltam magam.

    3 év telt el úgy, hogy sztem egyáltalán nem asszimilálódtunk, mert senkitől nem éreztem, hogy szívesen veszi a közeledésünket. Amikor a fiam oviba került, ott beszélgettem anyukákkal, de összejárásra, bratyizásra nem került sor. Egyetlen anyuka van az utcából (3 gyerekkel), aki át szokott jönni.Vele teljesen más a mentalitásunk, de akkor is örülök, mert legalább kíváncsi ránk.

    Amit psyché ír a zeneüvölttető szomszédról, az nálunk is előfordult. (nem a fentebb említett no parking-ossal, hanem a másikkal). Megesett, hogy 9 hónapos terhesen (2. gyereket várva) éjjel hálóingben átclaptattam (férjemet nem mertem átengedni, gondoltam én diplomatikusabb vagyok), és megkértem halkítsa le a zenét. Nyomdafestéket nem tűrő szavakkal zavart haza. Úgyhogy nálunk is előfordult, hogy a férjem hívta a 107-et.

    A legjobban mégis azt bírom,annak ellenére, hogy a fáradságot nem veszik a falusiak, hogy megismerjenek, egyfolytában kádereznek. Egyszer elromlott a mosógép és áthívtunk egy szerelőt az utcából. Soha életben nem beszélgettünk, de mindent tudott rólunk (hogy hol laknak a szüleink, kik a testvéreink, hogy apósom 5 éve meghalt rákban, stb). Kamilláztunk a férjemmel, hogy ez így megy. A bácsi egyébként a rendesebbik fajtából való, azóta is kedvesen üdvözöl, ha találkozunk.

    De a többség elutasítóan viselkedik és én már letettem róla, hogy strapáljam magam. Az energiáimat inkább a meglévő barátságok ápolására fordítom, meg a tágabb rokonságra. De nem boldogít, hogy így élünk és a 2. ötéves tervünkben szerepel, hogy visszaköltözünk anyuék falujába.

    Ja, és engem az sem zavar, ha valaki másfajta politika nézeteket vall. Pl azt hiszem, hogy veled sem állunk egy oldalon, win, mégis nagyon kedvelem az írásaidat.Bocs a litániáért, és, hogy összeszedetlen voltam, ennyire futotta.

  • 2008.06.08 22:40:52lujzapok23

    lehet, h egy kicsit felrerthehto voltam. nem zarom, ki, hogy egy magyar jofej legyen, de nem gondolom azt, hogy attol mert magyar, automatikusan jofej. (egy magyar baratnom van is) viszont azt tapasztalom, hogy ha egy magyar masik magyart lat, beindul a csordakepzo szellem, ami nekem nem kenyerem. ezt a kenyszert nem szeretem, hogy baratkozni KELL, mert o is magyar. ez olyan, mintha, minden szoke kekszemunek a szoke kekszemuvel kellene baratkoznia. a hasonlo problemak megbeszeleserol meg annyit: rengeteg mas kulfoldeivel joban vagyok, akik ugyan ezeket elik at, csak a kulonbseg, hogy oket en valasztottam. a jopofizni persze, hogy kell. csak mig a sajat gyerekedert, parodert, valos baratodert megeri, hogy egy-egy helyzet gordulekenyebb legyen, egy szomszedert nekem nem biztos.

  • 2008.06.08 23:09:19psyché

    lujzapok: a szomszeddal valo jo viszony nekem nagyon fontos. irtam is mar, hogy milyen kedves szomszedaim voltak ezelött.... nekem meger ket perc jopofizast a joszomszedi viszony. a szomszedaim kedvesek, nem tolakodoak, en sem vagyok az. de ha a kertben talalkozunk, akkor szolunk egymashoz egy-ket szot. ennyi. a magyarok többsegevel hasonlo a viszonyom. van azonban 1-2 kedves ismerösöm is közöttük, sot egy baratnöm is.

  • 2008.06.09 11:38:27Sheruzad

    Psyché, én megértem amit lujzapók ir.. nem hittem volna de tényleg igy van, külföldön a magyarok nem nagyon keresik egymás társaságát.. talán mert félnek attól hogy "lehúzzák őket" akármivel.

    nincs haverkodás, max akkor ha az egyik akar valami konkrétat, és akkor közös bratyizás ürügyén megpróbálja elérni a célját.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta