SZÜLŐSÉG

Az irigység lesz gyermekeink mintája?

2008. április 24., csütörtök 15:15

A gyermekek közösségben akarnak élni, ennek ellenére egyre több a magányos, depressziós gyermek - mondta Ranschburg Jenő professzor az "Ifjúság egészsége" című konferencia megnyitóján csütörtökön Budapesten. Az Országgyűlés ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága által szervezett szakmai konferencián Ranschburg Jenő hangsúlyozta: szükséges a családon belüli kommunikáció a gyermekek esetében is, mert ha egy gyerek elmagányosodik, az súlyos lelki problémákat okozhat.


Rámutatott, hogy a gyerekek a depresszió, az agresszió és a bűntudat hármasában nevelkednek fel és ha felborul ezek egyensúlya, akkor valamelyik előtérbe kerül. Szerinte azt kell megtanítani a gyerekeknek, hogy lehet örülni mások sikerének is, valamint meg kell tanulniuk adni és kapni is. Ranschburg Jenő szerint erre azért van szükség, mert a mai felnőttek irigyek és ez a stressz legfőbb forrása, számol be az MTI.

Update - Drága Kommentelők!

Tündének el kellett rohanni az oviba Pötyiért, mert attól tart, ha a hírt javítgatja, akkor Pötyi annak a bizonyos három dolognak a hálójában fog vergődni. Ezért most az én véleményemmel lesztek gazdagabbak, még ha ez, akárcsak a hír, nem is érdekes.

Elsőként: az ominózus mondatot a hőn szeretett MTI-nk valóban így szórta a nagyvilágba. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy az elhanyagolt gyermekek ennek a három - mit is írjak, hiszen ezek nem érzelmek - szóval ezeknek a csapdájában vergődik, és ha valamelyik megerősödik, akkor az előtör: azaz depressziósak, agresszívek, bűntudatosak lesznek.

Másodsorban: bár valóban mind tudjuk, hogy a Porontyot csak szuperanyukák és persze apukák, úgy is mint izé, olvassák, mégse tartom evidensnek, asztalról lesöprendőnek a kérdést. Úgy tűnik ugyanis, hogy kis hazánkban még nem minden háztartásban honosodott meg a gyermek emberszámba vétele. Van, ahol bántalmazzák (az elhanyagolás maga is a bántalmazás egy formája), van, ahol csak egyszerűen nem sikerül rá időt szakítani, hogy meghallgassák, ahol mindig a tanárnak, a szülőnek, a hatalomnak van igaza. Van, hogy észre se vesszük, hogy a gyereknek valami folyton rosszul esik (például a hosszas telefonálgatás). Mert esetleg hiba csúszik a jónak tartott kommunikációba. Futjuk a köröket, és a kérésből parancs, a figyelemből kikérdezés, az aranyos kisgyerekből pedig elviselhetetlen kamasz lesz.

Talán nem evidens mindenkinek, hogy mikor, mely ponton válik magányossá a gyermek - talán épp akkor, amikor anyu az összes rokonnal összebalhézott, és mindenkitől félti. Amikor hirtelen három tagra szűkül a világ, és nem igen tud a gyerek több lábon állni - szociális értelemben. Lehet, hogy van ebben a magányos gyerek témában valami még a jól szituáltnak tűnő családokban is. Lehet, hogy érdekességképp még a szakemberek véleményét is meghallgathatjuk, hátha rádöbbenünk, milyen apróságon kell változtatni ahhoz, hogy kicsit jobban teljenek a közös mindennapok. Mert sok fej többet tud.

Ezért is jó, ha ti is elmondjátok, hogy szerintetek mitől magányos a gyerek, hogy ti éreztetek-e hasonlót gyerekkorotokban, hogy a gyereketekkel volt-e hasonló problémátok. Reméljük, sok-sok érdekes tapasztalat gyűlik megint össze, hogy élvezettel olvassuk holnap reggel a posztot, hogy megérte kitenni. Mi kíváncsiak vagyunk rá.

Hanna

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.04.24 15:25:52"izé"

    Kit érdekel, hogy mit gondol a témáról Ranschburg Jenő? Engem az érdekel, hogy mit gondol a témáról Tünde!

    Ennek a posztnak olyan a hangulata - már blogszerkesztési szempontból - hogy itt a kurvajó mély téma, kedves kommentelők, tessék megírni. :-))))))))))))))))))))

  • 2008.04.24 15:41:53kicsitulipán

    Én a brit tudósok álláspontjára lennék kíváncsi, hiszen annak mindenki szokott örülni. ;)

  • 2008.04.24 15:44:23"izé"

    Visszavonom az előző hsz-emet.



    Ranschburg Jenőt, az Országgyűlés ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága előtt a hallgatóság szellemi színvonalához kellett igazítsa a dumát, így születhettek meg ezek az primitív közhelyek kellenek, nyilván a képviselő szarvasmarhák nagyokat bólogattak és most meg vannak győződve arról, hogy rengeteget tettek a jövő nemzedékének egészséges lelki fejlődéséért, de hogy ezt a büdös nagy rizsát miért kellett ide beírni, azt kevéssé értem, azt feltételezni sem merem, hogy bárki egy tucat országgyűlési képviselő szellemi színvonalát nézze ki bárki egyetlen Poronyt-olvasóból!!!!



    Én leírom a Ranschburg-tételeket még egyszer!!! Megérdemlik! Hatalmasak!!! Forradalmiak!!!!!!!!



    Szükséges a családon belüli kommunikáció.



    Ááááááááááá...!!!!



    Azt kell meg tanítani a gyerekeknek hogy lehet örülni mások sikerének is



    Óóóóóóóóóóóóóóóóóó...!!!!!!!!!



    meg kell tanulniuk adni és kapni is.



    Hhhhhíííííííííííííííííí...!!!!!!!!!!!!!!!!!





    **********!!!!!!!!!!!!RANSCHBURG JENŐT MINISZTERELNÖKNEK!!!!!!!!**********

  • 2008.04.24 15:45:42tulip

    nem tudom mi az oka, de óvónőtől is hallottam, hogy egyre több a magányos gyerek az oviba, akik otthonról hozott játékaikat szorongatját egész nap. ha valaki odamegy hozzájuk, azt ütik verik, mert félnek, hogy elveszi tőlük a játékot. irigyek

    nem játszanak együtt a többiekkel. Ez állítólag főleg a jobb módú szülők gyerekeire igaz.



    gimnáziumi ex-osztályfőnököm is meséli, hogy azon van most ledöbbenve az egész tanári kar, hogy 3-4 éve egy olyan önző generáció robbant be a suliba, akikkel egyszerűen nem tudnak mit kezdeni.

    semmilyen közösségi eseményre nem kíváncsiak, nem képesek együtt megszervezni se egy karácsonyi műsort se egy szalagavatót, se egy tabló-készítést. nincsenek baráti körök, mint nálunk, hogy 8-10 ember összetart, együtt bulizik, büfézik, együtt lázad...



    tanulnak ezek, mint a güzük, azzal nincs gond, de abban sem segítenek egymásnak. sőt! harcolnak egymás ellen.



    sokak szerint ők a már kereskedelmi tv-n felnőtt, "mert én megérdemlem", "valósítsd meg önmagad", "körülötted forog a világ, nehogy má alkalmazkodj valakihez" generáció...



    bár szerintem nem olyan egyszerű ez a dolog, hogy szimplán a kereskedelmi TV-k nyakába lehessen varrni.















  • 2008.04.24 15:46:59begyszli

    De ha én, mint felnőtt alapból irigy vagyok, akkor hogy a fenébe tanítsam meg nem annak lenni a gyerekemet??? (Amúgy meg nem is vagyok irigy, de ami az enyém, az az enyém és különben is dögöljön meg a szomszéd tehene is!)

  • 2008.04.24 15:47:19Brumibaby

    Engem viszont érdekel, hogy mit gondol Ranschburg Jenő, mert az lehetetlen, hogy ezt gondolja. Mármint hogy a gyerekek életét a depresszió, az agresszió és a bűntudat határozza meg, és ezek vannak "egyensúlyban".



    Kösz az ilyen egyensúlyt. Megyek is neki a Körösnek.



    ((Mert ettől a hírtől egyensúlyba került bennem a depreszió, a bűntudat meg az (auto)agresszió.))

  • 2008.04.24 15:51:41zolnaid

    Szerintem, egy konferenciamegnyitón nem szoktak forradalmi új gondolatokat mondani, inkább egyfajta összegzést. Na és fent azt olvashatjuk, hogy egyszerüsíti tovább az eredeti összegzést az MTI.

    Lehet RJ rá se ismerne a mondanivalójára.

  • 2008.04.24 15:53:21cozumel

    Brumibaby



    Igy lehet jol felremagyarazni valamit.



    Mert hogy ezt a depresszio/agresszio/buntudat kombot a Ranschburg nem igy mondta, hanem VALAMILYEN osszefugges egy alkotoelemekent, abban biztos vagyok.



    Persze, igy tobb komment varhato, hogy nahat mekkora hulye ez a R.



    Ize



    Engem nem annyira erdekel, hogy mit gondol rola Tunde, illetve nem jobban, mint barmely kommentezo velemenye.



    Viszont ez igy postnak keves....



    Es feltetelezem Ranschburgrol, hogy nem gondolja magarol, hogy forradalmian uj gondolatokat kozolt.

    Egyszeruen egy negativ jelensegre probalta felhivni a figyelmet, amire olyan regi jo gyogymodokat lehet alkalmazni, mint pl. kommunikacio a gyerekkel.

  • 2008.04.24 15:53:56cozumel

    Zolnaid



    Ma' megint ugyanazt gondoljuk...

  • 2008.04.24 15:54:57tulip

    egyébként fogalmam sincs, kinek a nyakába lehetne varrni a magányos önző gyerekeket, fiatalokat. sajnos nem kevés van belőlük az én generációmban sem.

    egy ilyen együttműködni, kommunikálni képtelen, törtető kortársam miatt hagytam ott pl. az előző munkahelymet.



    egy előző posztban nagy vihart kavart mai 50-es generációra azonban sokkal kevésbé jellemző ez a viselkedés. mármint önzés, irigység.

  • 2008.04.24 15:59:05Brumibaby

    cozumel, ez az MTI közleménye, amit több oldal is ebben a formában vett át (rákerestem a guglival, mert nem akartam hinni a szememnek.



    Ranschburg Tanár Úr!



    Könyörgöm, jöjjön, és mondja meg, mit mondott!!!



    Amúgy meg én nem értem, mit keres ez a hír a Porontyon, ahol kizárólag jótermészetű, szociábilis felnőttek fordulnak elő, akiknek véletlen sincsenek irigy, agresszív, depressziós és bűntudatos gyerekeik. (Igaz, hogy mindegyik ismer ilyet - ld. anyósposztok)

    :)))))))

  • 2008.04.24 16:01:07cozumel

    Burmibaby



    Olyan oldalt talaltal, ami az egesz szoveget lekozolte?



    Mert nekem ez tovabbra is csak egy mondat, ami elott/mogott sejtesem szerint volt meg egy olyan is, hogy szovegkornyezet :-)))

  • 2008.04.24 16:02:24zolnaid

    Lehet - bár nem vagyok RJ - ezek a negatív lelki hatások vagy érzések a gyerekben, amik hármasában felnő. Amellett van sok sok pozitív, amit az mti közlemény kihagyott.

    Úgy lenne a szövegnek értelme ugyanis.

  • 2008.04.24 16:10:21cozumel

    Zolnaid



    En is igy gondolom...hogy szuksegszeruen vannak bennunk is, es a gyerekeinkben is negativ erzesek IS-pl. minden csecsemo alapvetoen onzo, hiszen ez az eletbemaradasanak alapfeltetele...



    Termeszetesen vannak pozitiv erzeseink, de a tema most nem azok kore epult fel.



    Na, ketten csak megfejtjuk, hogy mit akart kifejezni a kolto....:D:D:D

  • 2008.04.24 16:14:22zolnaid

    Csak jó lenne az eredeti szöveg, de mivel ez egy reggeli esemény, egyelőre kevés esély van rá.

  • 2008.04.24 16:17:03kicsitulipán

    kicsit OFF: Az én kedvencem: 4 és fél éves (egyke, gazdag szülők gyermeke) kislány mondata, amit a saját fülemmel hallottam: "én nem fogok járni a Marcival, mert a szülei szegények!"



    Most erre mit mondjak?! Ő jól illusztrálja azt a bizonyos réteget, ahová én sosem fogok tartozni. A kislány már iskolás - persze külföldön magánsuliban - és olyan szinten koravén, hogy sírnni tudnék, amikor meglátom. Túlkontrollált az egész gyerek, aki szinte nem is gyerek. Belőle milyen felnőtt lesz? :(

  • 2008.04.24 16:21:45Brumibaby

    cozumel, mondom, csak ezt találtam, az MTI-től szó szerint átvéve, az EchoTV meg még vmi oldalon

  • 2008.04.24 16:28:16"izé"

    cozumel



    Engem érdekel(t volna), hogy mit gondol erről Tünde. Ha nem érdekelne, nem olvasnám a blogot, amit jelentős részben ő ír.



    Annál meg aztán biztosan jobban érdekel, mint - ahogy írod - BÁRMELY kommentelő véleménye. NÉHÁNY kommentelő véleménye érdekel, de az összesé nem.



    No mindegy, ez télleg nem ide tartozik, csak a rend kedvéért írtam. Jó vitát, ha a Ranschburg doki idejön és elmagyarázza ezt a sok faszságot, amit a szájába adtak itten, akkor üdvözöljétek a nevemben is, én léptem, 'szlát.

  • 2008.04.24 16:38:11cozumel

    Ize



    En ezt nem negativ ertelemben mondtam.

    Ha erdekel egy tema, akkor ugyanugy erdekel a post irojanak a velemenye, mint a kommenteloke.



    Lehet, hogy felreertheto voltam, egyaltalan nem allt szandekomban Tundet fikazni!

  • 2008.04.24 16:40:43summarygloss

    Hát ja. Lassan reprodukálja magát a köcsög újgazdag réteg.



    Van ebben valami, mert nekem csodálatos élményeim vannak közösségbe tartozásról a gimiből. De egyszerűen nem értek szót a nálam fiatalabbakkal, az újonnan kikerülő pályakezdőkkel... mintha ismeretlen lenne a számukra a közösség, a tisztelet, a becsület és egyéb ilyen avítt fogalmak... úgy érzem magam, mintha 60 éves lennék.

  • 2008.04.24 16:59:50ruju

    "Hát ja. Lassan reprodukálja magát a köcsög újgazdag réteg."

    Te meg ennek szellemében neveled a gyereked. Semmivel sem szimpatikusabb álláspont, sőt, még csak nem is különbözik attól, amit a fenti kiragadott idézet sérelmez, csak más az iránya. Jó volna ezen már túllépni.

  • 2008.04.24 17:01:19cozumel

    SG



    ertelek...

    En ugye a "joleti" szocializmusban nottem fel, 70es evek.

    Anno senkinek sem volt sok, de legalabb ugyanannyi volt mindenkinek:-)



    Egy mosogep, egy kerekpar, egy tv erkezese a csaladok eleteben olyan esemeny volt, aminek a kozvetlen kornyezet orult.



    Emlekszem, mikor az alattunk lako Laciba' hozott a Szovjetuniobol egy szines tv-t. Akkoriban az nagyobb szenzacio volt, mint most egy plazma...

    Irto randa szinek voltak rajta, de kb. 5-6 szomszed csalad nyomult a nappalijukban, a felnottek hoztak 1-2 sort is, es mind unnepeltuk, hogy az utcankba megerkezett az elso szines tv ...:-)



    Ehh, ven szar vagyok, tudom, de ezek szep emlekek.

  • 2008.04.24 17:05:53cozumel

    Hanna



    Ezt mar nem is akartam en irni.

    Bizony, leteznek olyan emberek, akik szamara Ranschburg nem forradalmi megallapitasai meg ujdonsag szamba mehetnek...

  • 2008.04.24 17:40:41ruju

    Tévedés ne essék, én is értem, sőt megértem, amit AZUTÁN a mondat után ír SG. De AZ a felütés - főleg egy ilyen posztra reagként - nekem baromira nem helyénvaló.

  • 2008.04.24 18:10:35Atina

    Nem feltétlenül kell ehhez kereskedelmi TV. Az én apám akkoribana, mikor gimis voltam, se látott, se hallot a Füles rejtvény újságtól.

    Hazamentem, ő kérdi, mi volt a suliba? Kezdtem mondani ő nézi a Fülest, "Német női név 5 betű!".

    Amikor a mondatomat szándékosan félbeszakítottam, arra sem reagált. Gyakorlatilag 13 éves koromtól 20 évesig észre sem vette, hogy én is ott lakok az Ő Házában!



    Most próbálja bepótolni, pedig már nem lakok ott.

  • 2008.04.24 18:11:39Sue

    Okoska, nagyon érdekes jelenség, amit leírtál és az a kislány a történetedben nagyon emlékeztet gyerekkori önmagamra. Nálunk a családban nincs TV, mert a férjemet úgy nevelték fel, hogy nem foglalkoztak vele, csak a TV-t nézték, ezért mondta, hogy ő nem akarja ugyanezt a saját gyerekeinek. Én az új generációhoz tartozom, akik gyerekkorukban sok TV néztek, sokat neteztek...ha így visszagondolok, jobb lett volna azt az időt a szüleimmel tölteni. Persze a szüleim nagyon jó emberek, csak jobban kellett volna a közösségi programok felé orientálniuk, de ők inkább jó szülők akartak lenni és megengedték, hogy azt kezdjek a kevés szabadidőmmel, amit én szerettem volna a különórák után. Csak azt tudom mondani, amit én tapasztalok magam körül és ahogy én nevelem majd a gyerekeimet: ne a TV nevelje őket helyetted, mert később nagyon fognak hiányozni a közös emlékek neked is és a gyerekeknek is.

  • 2008.04.24 19:09:42Maja Papaya

    Na, regényt írtam az éternek...



    A lényeg: tévéfüggés ellen könnyű tenni, elvetemültek kirakják a készüléket a lakásból, kevésbé vérmesek csak a tévéműsorokat száműzik, a kézülék alkalmas lehet még dvd-nézésre. Nálunk ez tökéletesen beválik.



    De attól még van egy csomó dolog, ami miatt úgy érzem, hogy nem figyelek eleget a fiamra, mert most éppen ezt kell megcsinálnom/letörölnöm/feltörölnöm/elpakolnom, ide kell menni, oda kell menni, öltözködés, készülődés, idegbaj.

    Plusz még a kistesó, aki jönne-menne, persze főleg velem, ha megpróbálok egy kicsit a naggyal játszani, akkor ott terem, pikkpakk feltúrja a gondosan beparkolt autókat, szétrombolja a nagy műgonddal építgetett garázst, idegbaj, nincs mit szépíteni, ők még nem tudnak együtt játszani, de alakul, fő az optimizmus!



    Szóval szorongok kicsit a nagy miatt, mert a tesó érkezésével hirtelen tényleg kevesebb időm van rá, és mert folyamatosan abban él, hogy a kicsi elveszi, szétrombolja, összenyálazza, eltépi - és érzem én jól, hogy nincs kisegítve azzal, hogy hiszen ő még kicsi, nem elrontani akarja. Mert elrontja.



    Egymagában is irigy volt, lásd játszóteres poszt, nevegyeelajátékomat, és a helyzetén a tesó egyelőre mit sem javított.

    Abban bízom, hogy amint elkezd kommunikálni a kiscsaj, rohamosan javul majd a kettejük viszonya - azzal nem áltatom magam, hogy nekünk könnyebb lesz, előre hallom a sikítozásokat - elveetttteee, aaadvisszaaa -, de legalább lesz lehetőségük megbeszélni a dolgokat, és talán még lesznek egymás barátai is időnként :)))

  • 2008.04.24 19:25:08anyany

    engem is érdekel mit gndol Tünde az RJ-féle megszólalásról.

    szerintem nemcsak a szülőkkel van a baj, hanem a rendszerrel is.

    a szüleim elő tudták teremteni, ami a három gyereknek kellett. miért van az, hogy az anyukám otthon mert maradni 3 évig a velünk, én meg már azt tervezem, mit fogok kezdeni, ha lejár a gyedem, pedig még meg sem született a baba.

    miért van az, hogy amikor a szüleim összeházasodtak, a nagyszüleim össze tudták kuporgatni egy kis háznak az árát, az én szüleim, nehogy házat nem vesznek, de még segíteni sem tudnak nekem...

    elkanyarodtam a témától. szóval ha a szülő legalább 3 évig otthon tud maradni a gyerekkel, nem kell rohannia dolgozni még félállásban sem, ha már óvodás, el tudja vinni és odaér, mire kell, ha otthon nem a tévé neveli a gyereket, hanem igenis foglalkoznak vele, ha a szülőnek nem kell napi 12-16 órát robotolnia, hanem ledolgozza a napi 8 órát és még a házi feladatokat is tudja ellenőrizni, tud a gyerekével foglalkozni, tud példát mutatni, jó példát, akkor biztosan nem lesz magányos az a gyerek.

  • 2008.04.24 19:31:37anyany

    és még eszembe jutott valami. pár napja arról beszélgettünk a kedvesemmel, hogy hogyan jutottunk el az első napon az iskolába.

    engem a családom kísért el. autóval mentünk, először a nagyobbik hugomat vittük el óvodába, a kisebbik még csak 3 hónapos volt, de ott volt mellettünk. bekísértek, beszéltek a tanító nénivel is, aztán hazamentek, majd persze jöttek értem délután.

    a páromat ezzel szemben(anyja dolgozott, apja elhagyta őket) a nála 9 évvel idősebb kamasz bátyja elkísérte az iskola kapujáig, búcsúzóul pedig annyit mondott, hogy 1./B osztályt keressen, mert az lesz az ő osztálya.



    én is félek attól, milyen szülő leszek, ha majd a gyerekem megszületik, de nekem ott volt mindig a pozitív példa. a párom nem mondja, de látszik rajta, hogy sokkal jobban tart attól, milyen lesz szülőnek lenni.

  • 2008.04.24 19:35:10"izé"

    hanna



    Gondolom, kezdettől fogva nem éreztél irántam rokonszenvet, ami engem nem zavar, de azt tudod, hogy én írásaid alapján Irántad igen. Aztán meg-megtaláltál itt és szépen, nagy nehezen, mindent megtettél azért, hogy e rokonszenvemet elveszítsd. Sajnálattal értesítelek: még mindig nem sikerült.



    Mért írom ezt?



    Tünde betesz ide egy megaprimitív szöveget, nem a sajátját, hanem egy gyík hírt, amit a kommentelők a helyén kezelnek: leírják, hogy megaprimitív. Kész. Ennyit érdemelt. Aztán kezdett kialakulni az a diskurzus, ami gondolom egy ilyen közhelyes, tartalomnélküli szöveg beillesztőjének célja lehetett.



    Senki egy rossz szót nem írt Tündére, sőt Én voltam az, érted, ÉN voltam az, aki kifejezetten lojális szeretett volna lenni hozzá.



    Aztán írsz egy update-et, amivel nincs semmi gond. Csak egy félmondat. De az bizony gond. Piti kis gond.



    "...bár valóban mind tudjuk, hogy a Porontyot csak szuperanyukák és persze apukák, úgy is mint izé, olvassák,..."



    Azután, hogy itt semmi személyeskedés nem volt, idejössz és gunyoros megjegyzéseket teszel az olvasóidra, engem külön néven nevezve, ami utóbbira gondolom az lesz a magyarázat, hogy férfiként én ugattam itt egyedül, de korábbi, irányomban megnyilvánuló nőcis hisztikéd alapján nincs kétségem, hogy külön örömet okozott!



    Ezt Te komolyan gondolod, cicám? Ez elegáns szerinted? Komolyan gondolod, hogy egy posztban Te engem, minket, fikázhatsz, az olvasóidat itt fikázhatod? Ráadásul akkor, amikor semmi okod nincs rá?



    Engem nem érdekel, ha valaki pocskondiáz, gondolom ez már kiderült, de ügyelek arra, hogy én se pocskondiázzak mást és időnként ocsmány stílusom ide vagy oda, erre nem is nagyon tudsz példát mondani. De ha valaki megtalál, akkor az ne várja azt, hogy szó nélkül hagyom.



    Én most nem fogok itt vitatkozni Veled, a múltkori elég volt. És tanulságos. ITT ezt nem fogom folytatni, csak azért írtam be ide ezt is, mert nem csak én szólítattam meg, hanem az "olvasók" is. A folytatás viszont már csak rólam szólna. Így hát ha nem bírsz valamit magadban tartani, ami velem kapcsolatos, ha nem értesz, ha iritállak vagy ha szerelmes vagy belém, gyere el velem vacsorázni és mondd el személyesen. Mondtam, én még szeretlek, ez nem lenne akadálya.



    üdvözlettel:



    "izé"

  • 2008.04.24 20:51:05cantaloupe

    Ize, multkor Tunde irt egy tanulsagos hsz-t ahhoz a cikkehez, amiben arrol van szo, hogy macinaciban vagy tullszoknyaban jarjon a gyerek az oviba.

    Erre meg visszaterek.

    De most idezem Tundet:

    "Ha reagálok a kommentekre, az a baj. Ha nem reagálok, akkor az, mert az olyan személytelen. Ha megköszönöm, hogy megdicsértek valamiért, akkor cuppogós vagyok, ha megpróbálom megvédeni magam, mert igazságtalanul vádolnak, akkor sértődős.

    Ha bulvárcikk jelenik meg, akkor egyre rosszabb a színvonal. Ha tudományos cikk, akkor pedig az a hülyeség. Ha híreket teszek ki, akkor a tudósok a hülyék. Ha élménybeszámolót, akkor arra jönnek a kommentek, hogy az illető felvág a nyaralásával és miért nincs több szolgáltató cikk. Ha tesztet írunk, akkor biztos lefizettek, hogy jót írjunk, és különben is miért nem személyes élményeket mesélünk inkább. Ha egy laza heti kérdést teszünk fel, akkor hű, mekkora problémáink vannak. Ha egy cikk után egymásnak ugranak az olvasók, akkor is mi vagyunk a hibásak, mert minek írunk provokatív cikkeket. Ha a téma komoly, akkor alig szólnak hozzá, mert az meg unalmas: nem lehet egy jót fröcsögni utána. Ha épp nem találtunk a cikkhez jobb fotót az elérhető adatbázisban, akkor abba kötnek bele.



    Nagyon igyekszünk, hogy sokféle anyukának, apukának, egyéb olvasónak megfeleljünk, hogy mindenki találjon érdekes témákat a Porontyon. Szerencsére sokkal többen olvasnak minket, mint ahányan kommentelnek. A növekvő látogatottság pedig talán azt jelenti, hogy nem csináljuk olyan rosszul."



    Engem ez elgondolkoztatott. Egyreszt tenyleg kulonfele emberek jarnak ide, masreszt, tenyleg a zaftosabb, nem PC, nem tudomanyos cikkekhez erkezik a legtobb hsz es vita-lasd a te beirasodat is.

    Eleg sokan logunk itt, s azert csak lehet itt valami...megiscsak szuletik napi 1-2-3 cikk mar 2 eve, es ennyi ido utan mar nehez am mindig ujat felmutatni, annak ellenere, hogy a babazas ebbol a szempontbol halas tema.



    Nekem sem tetszik minden cikk egyforman, de azert becsulom, hogy faradhatatlan pennaval felvertezve jonnek az ujabb irasok.

  • 2008.04.24 20:58:45cantaloupe

    S most a cikkhez:



    En ugy vettem eszre, hogy a magyarok ugy altalaban nagyon felvagos nep. Pl. egy sima, lakotelepi lakasban elo fiatal felveszi a hitelt, aztan nyomja Saxoo farmerban meg a legujabb mobillal. Minden eszkozt megragad, hogy tobbnek mutassa magat.



    Igaz, ez itt, az USA-ban is problema. Csomoan hitelkartyara ernek, es ujabb hitelkartyakkal finanszirozzak az adossagokat, mert azt latjak a meno sorozatban, hogy az ember beugrik heti 3x elegansan vacsizni, a legujabb divat szerint oltozve es otthon sem akarmilyen butorai vannak...



    Ugy vettem eszre, hogy az ujabb generacio a penzbeli dolgokkal nem all valami jol. Nem addig nyujtozkodik, amig a takarojuk er. Nem tudnak kivarni, lemondani, rogton kell, a legujabb, meg tobb!



    Pl. ha en egy atlagfizetessel mennek GYES-re, nem az lenne a legfontosabb, hogy brendonos szobaban, Bugaboo babakocsiban nevelkedjen az a gyermek, mert a Russel Crowe es a Gwyneth Paltrow gyerekei is abban kocsikaztak.



    Szoval, nem is irigyseg folyik, inkabb onbecsapas es parasztvakitas.

  • 2008.04.24 21:16:22Cobold

    Én egész gyerekkoromban magányos voltam. Gimi környékén kezdtem tanulni azt, amit mások kicsiként magukévá tesznek. Érdekes, a tesóimmal jól elvoltunk, csak a suliban nem, barátaim nem voltak.

  • 2008.04.24 21:49:57monsterwoman

    izé!

    Nem egészen értem, mi a bajod!Milyen primitív közhelyekről beszélsz? Attól, hogy valaki közérthetően és MAGYARUL felvázol egy valós és igencsak aggasztó társadalmi problémát, még miért lenne színvonaltalan?

    Igenis többet és jobban kellene a gyerekekre figyelni, mert látszik hogy baj van.Rengeteg a viselkedészavaros, lelkibeteg gyerek, akikből segítség híján ugyanolyan felnőtt válik, és mint tudjuk, ez önmagát gerjeszti.

    Én pontosan azért szeretem R.J., mert nem észt akar osztani, hanem megpróbálja megkeresni azokat a csatornákat, ahol hatékonyan segíthet.

  • 2008.04.24 22:23:41cantaloupe

    Cobold, kifejtened ezt? Mi volt az ok? ha nem tul intim...

  • 2008.04.24 22:27:49Rio2003

    irigyseg: azert valljuk be hogy a mai Magyarorszagon igen nehez megelni rendesen, es nem irigynek lenni akinek esetleg sikerul. Es szerintem a legtobb ember nem arra irigy aki tehetseggel, rengeteg munkaval es kitartassal megteremti az egzisztenciajat, hanem arra akinek ugymond normalis esetben "nem jarna" - mert csal, mert lop, mert jo kapcsolatai vannak, vagy mert pusztan csak a csaladja helyette osszehozott neki mindent.

    A maganyos gyerekekhez: en eletem elso 18 eveben sehogy se talaltam a helyemet abban a kisvarosban ahol felnottem. Egyszeruen nem ment, biztos depresszios is lettem tole vagy lehet hogy csak tinedzser voltam nem tudom. Talan mert konyvmoly voltam, talan mert tanultam, nem tudom. Aztan az egyetemen a sok hasonszoru orult kozott megtalaltam a helyem es utana munkahelyemen is, majd a paromat is.

    DE amit levontam belole, hogy nagyon kell figyelni hogy vannak-e a gyereknek baratai es nem szabad hagyni hogy bezarkozzon. Itt a csaladnak is nagy szerepe van, mert ha a szulok is nyitottak, es tartjak a kapcsolatot sok barattal, csaladtaggal es mindenbe bevonjak a gyereket pl. kirandulas, uszas vagy szinhaz renszeresen, akkor a gyereknek konkretan nem lesz ideje azon merengeni hogy hude rossz neki...

    es ehhez nem vagyonok kellenek hanem sok-sok energia a szulok reszerol.

  • 2008.04.24 22:30:57levendul

    izé, mi van má megint?

    nem te szoktál panaszkodni, hogy nem eléggé papa a blog?:), hát most hanna külön kiemelte, hogy pont veled? akkor mi van?



    máskor is előfordulnak kicsit személyesebb kiszólások az írásokban, de úgy emlékszem eddig még senki sem vette igazán zokon, pedig hát ugye kellő kreativitással és paranoiával bármit támadásként értékelhetünk, meséljek? :)



    és komolyan, neked sosincs olyan érzésed, hogy itt mindenki milyen fasza gyerek, a nagy igazság birtokosa: nem nézet tévét a gyerekkel, nem ad neki szemét kaját, mindent igyekszik hiperbiztonságosan kialakítani otthon, sohadesoha nem hagyja egy percre sem egyedül, nem szól rá, ha a csemete elmélyülten játszik a porban fetrengve :), esetleg megmondja a tutifrankót neked :)







    ez a magányosgyerek dolog sztem egyébként érdekes téma,

    én a közepesemet érzem néha magányosnak, de nem tudom pontosan megfogalmazni miért, tudom, középsőgyerekszindróma, de sztem mégsem :)



    egyébként meg kamaszodó nagylányomat dackorszakos háromévesre cserélném :)

  • 2008.04.24 22:31:32Rio2003

    mert termeszetesen arra emlekszem hogy nem volt Levi's farmerom gyerekkoromban, de nem mint hatalmas urre - ha visszagondolok, akkor a testvereimre gondolok, hogy mennyit okorkodtunk egyutt, meg a sok strandolasra, es focizasra, biciklizesre, csavargasra (nobol vagyok egyebkent). Az hogy nincs igazi jo baratnom/baratom az fel se tunt az ocseim mellett... :)

  • 2008.04.24 22:41:28levendul

    Rio, sztem ez a nem lesz ideje azon merengeni dolog nem biztos, hogy bejön

    mi viszonylag sokat kirándulunk, jövünk-megyünk hétközben is, úgy látom a csaj az osztályban is elég népszerű, van két testvére, faluban lakunk, ahol az iskolán kívül is van alkalma gyerektársaságban lenni

    mégis magányosnak érzem néha

  • 2008.04.24 22:49:43Mandy85

    Sziasztok!



    Csak most csöppentem ide.. Remélem maradhatok..

  • 2008.04.24 22:56:49Mandy85

    Ha esetleg arra vagytok kíváncsiak, hogyan neveljetek pénzéhes, onző és kegyetlen gyereket.. kérdezzétek a szüleimet.. nekik sikerült.. Én tudom hány forint egy-egy barátság :(

  • 2008.04.25 06:04:31cozumel

    Mandy



    Ezt meseld el reszletesen....en kivancsi vagyok...

  • 2008.04.25 06:08:18Rozina

    Az a jelenség, hogy a megszületett kölökkel nem törődünk, esetleg fakadhat a karrierista előéletünkből is. Ahol ugye csak az számít, hogy ÉN sikeres legyek. Lehet szépíteni, hogy ezzel milyen emberbaráti tettek tömegét hajtom végre, de azért mégis vegytiszta önzés.

    No meg az a szülő, aki 16-18 évet iskolába járt (aztán meg posztgradok), azt sosem kapta házifeladatnak, hogy figyeljen a másikra 20 percet. A gyerekezéshez ennél többet kell.

    A média (gagyi sorozatok, reklámok) azt az illúziót keltik, hogy a boldogság a mosóporban rejlik. És bár bevallják, hogy a reklám nem mond igazat, de a hatása mégis ott van.

    Én is ismerek elhanyagolt gyereket, akit az anyja ugyan már 3-kor elhoz az oviból, mert ő "jó anya", de aztán belöki a TV elé. Hiába van a kiscsákón még az alsógatya is kivasalva, mégsem tud beszélni, mert vele sem beszélgetnek - 5 éves.



    Rio2003



    "irigyseg: azert valljuk be hogy a mai Magyarorszagon igen nehez megelni rendesen, es nem irigynek lenni akinek esetleg sikerul. Es szerintem a legtobb ember nem arra irigy aki tehetseggel, rengeteg munkaval es kitartassal megteremti az egzisztenciajat, hanem arra akinek ugymond normalis esetben "nem jarna" - mert csal, mert lop, mert jo kapcsolatai vannak, vagy mert pusztan csak a csaladja helyette osszehozott neki mindent. "



    Igen, engem is ez zavar. Mert demoralizál, mert nem tudok mit tanítani a gyerekemnek.. Olyannyira, hogy keresek magamnak egy másik játszóteret.

  • 2008.04.25 18:46:38Rio2003

    Rozina, masik jatszoter masik orszagot jelent?

  • 2008.04.25 19:13:50Rozina

    Igen, ez a terv :)

  • 2008.05.11 17:41:06Apafarkas

    Rio: Mi az, hogy "nem jár"?

    Semmi sem "jár". Az van, amit megszerzel. Úgy ahogy tudod, és azzal, amid van.

  • 2008.05.11 18:00:25baud

    Rozina, ezzel a 16-18 év tanulással kapcsolatban ugye nem gondolod komolyan, hogy az emberek ez alatt az idő alatt soha nem figyelnek másra? Ez már azért is furcsa, mert a 16 év elég könnyen összejön. Oké, ovit ne számoljunk, habár hogyha "oktatásról" van szó, az utolsó két év már elég rendesen az. Szóval 12 év az érettségiig, plusz az emberek nagy többsége elvégez egy főiskolát/egyetemet, ami olyan 3-6 év. Szóval a társadalom nagy többségének megvan a kb. 15 éve, a posztgradok csak ezek után jönnek. A te gondolatmeneted szerint tehát a társadalom nagyrésze önző, és még sosem figyelt a másikra. Ez jó kicsit túlzás... :)



    Abba pedig most ne menjünk bele, hogy a gyerekvállalást is fel lehet tüntetni vegytiszta önzésnek. Csak ennek a vitának az értelmét speciel nem látom. Szerintem mindenki akkor és azért szül gyereket, akkor és amikor akar (már amennyire ezt irányítani lehet). Csak nem kell mást sem leszólni, ha esetleg nem ugyanúgy gondolja... Ettől még senki sem önzőbb a másiknál. Szerintem.

  • 2008.05.11 18:10:10Sue

    Rozina, abszolút embere válogatja, hogy ki önző meg ki nem, de az emberek többsége eltölt legalább 12 évet az oktatásban és mégis mindenki máshogy viszonyul ehhez. Aki a suli alatt nem figyel oda, az a munka mellett hogy fog? Sok a karrierista ember, de azt sem lehet mondani, hogy most mondj le mindenről egy életen át a gyerekért. Legyen a gyerek az első, de teremtsd meg a lehetőséget, hogy utána lehessen munkád. Ezt karrierista szemlélet nélkül is lehet.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta