SZÜLŐSÉG

Az anyák kiteregetik a családi szennyest

2008. február 13., szerda 13:17

Mit is keres blogban a blog? Tulajdonképpen egyszerű: olvashattunk már baba tollából harcos mindennapokat, anya szemszögéből pici babát, hát most elétek tárjuk a szennyest és anya szemszögéből a világot nézhetitek, néha (általában) túl a gyerekszobán. Én meg (titkon a Remek Ember is) exhibicionista vagyok, így minden stimmel. De hát kit érdekel más kakis kis élete?



Sok mindenkit. Mert olyan egy blog, mint egy függöny nélküli, világos ablak a sötétben, amit ha elmegyünk mellette, nem lehet kihagyni. Még jól le is lassítunk, hogy ne hagyjunk ki semmit. Persze ezt senkinek nem vallanánk be, sőt, hangoztatjuk, hogy mi azért is elfordítjuk a fejünket, de hát miért is van függöny a legtöbb ablakon? Mert a tulaj is bebámulós. Nos, minden blog egy kukkolóablak, s jómagam is átlesek rajtuk. Van néhány webhely, ahová rendszeresen járok. Sokáig nem tudtam megmagyarázni, hogy miért is, mert hát tényleg ki a tökömet érdekel, hogy Kis Tivadarné bevezeti a sütőtököt Lili babának, és hogy hétvégenként hová ruccan el, felőlünk ugyan a retkesbe is mehet. Aztán megfogalmaztam magamnak, hogy nem csinálok mást, csak lélekgyógyítok és kompenzálok, amikor blogolok.


Kétféle oldalra tudok rákattanni. Az egyik fajta blog az, amikor olvasva mardos a féltékenység, hogy micsoda frappáns kis szöveget tud odarittyenteni az író, ej, be jó tolla van. Elgondolkodom ilyenkor, hogy hány tehetség veszik el egy isten háta mögötti website-on, s mondjuk árul mackógatyát a boltban, de hát ez egy másik történet. A másik típus a tökéletes család és gyerekek blogja. Nem azok a sztorik persze, ahol már messziről bűzlik, hogy az egész csak öntömjén és ferdítés, mert a mami titokban otthon picsog a fürdőben alapjáraton. Azokat az oldalakat látogatom rendszeresen, ahol én is megnyugszom és látom, hogy van élet egy-egy atomkatasztrófa nap után, mert ha más békében tűri a viszontagságokat, akkor én miért ne tenném. Így olvasok néha írás helyett tök idegen emberek karácsonyi vendégeskedéséről, hétvégi kirándulásairól, s ahelyett, hogy haladnék a munkáimmal, kívülről tudom tőlem több száz kilométerre lakó emberek ünnepi menüjét, batátainak és rokonainak a nevét, s nyitom ki az oldalukat napról napra, velük örülve és búsulva. Halkan megjegyzem, hogy néha bizony olyan, mintha a dolgok velünk történnének, ülünk a kis nyikorgó székünkön, a világ meg jön velünk szembe. Így megy ez.

Egyszóval a sok outsider nap után vezeklek és kiteregetem a szennyest, persze csak módjával. S hogy legyen valami aktuális is, hiszen mégis csak blog lesz ez, leírom, mi a helyzet nálunk. Természetesen ebola dúlja sorainkat, már idén másodszorra. Úgy érzem, valami összefüggés csak lesz az év első napja és az egész esztendő között, mert szokásosan az ünnepek lázmérővel és zsebkendővel teltek. Ugyan rutinosan kellene kezelnem a dolgokat, mégis aggaszt a dolog, annak ellenére, hogy a teljes létszámot nagyon élvezi mind két gyerek. A nagy persze jobban, szereti a távolságot az iskola és önmaga között. Miután teljes létszámmal megy a műszak itthon, a dolgaimmal is csúszok folyton. Egyszerre próbálok kevés időt tölteni a géppel, meg figyelni a gyerekekre is, konkrétan játszani is akarok, de fél seggel ülök meg mindent. Ettől a pipa kúszik a fejemben felfelé, semmi nincs befejezve, az alaphangulat olyan üvöltözős egy idő után, amitől beindul az önmarcangolás is. Estére mindannyian lefáradunk, én a gyerekektől, ők tőlem, a Remek Ember meg totális káoszra érkezik haza, s tulajdonképpen gőze sincs, hogy mi történhetett itthon. A válasz egyszerű, semmi. Csak éltünk, legalább is próbáltunk, ki-ki a maga vérmérséklete szerint.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.02.13 13:44:32Illatos nyár

    Win,



    ez nagyon jó lett, mintha a mi családunkról szólna a sztori :-)



    Én is, párom is benézünk minden ablakon, ahol ég bennt a villany, akár kisgatyában szaladgálnak a lakók, akár nem.

  • 2008.02.13 14:23:49wish73

    érdekes, hollandiában nincs függöny és nem is bámulnak be. annak idején a vendéglátóm folyton rám szólt, h ne má'. sztem onnan tudják, h ki a külföldi. ők így szokták meg.

    amúgy blogokon kívül iwiwen is érdekes képet lehet kapni idillről és álidillről.

    a konkrét poszthoz pedig: alig várom a hétvégéket, esetleg egy lájtosabb betegséget, h hú,akkor most majd jól együtt leszünk meg játszunk. aztán előbb-utóbb nálunk is emelkedik a hangerő.

  • 2008.02.13 14:35:00Por Cica

    Multkor rajtakaptam a szomszedasszonyt ahogy lebujjhegyen agaskodva probal belesni a lakasunkkba a sajat kertjebol. Nem szoltam neki, hogy eszrevettem, de azota hasznalom a redonyt.

  • 2008.02.13 14:49:58nu

    Nálunk már nem szennyesnek hívják, hanem taknyosnak...de ez lényegtelen, attól még kiteregetem :)

    A múltkor megkértem a "remek embert", hogy teregesse ki a már kimosott szennyest és jól megkaptam, hogy nem igaz, hogy nekem segítség kell egy gyerek mellett, mikor mások bezzeg...vmit rosszul csinálok. Basszus és én még el is gondolkodtam, hogy tényleg! Tényleg?Elnézem a körülöttem lévő két és három gyerekes anyukákat, hogy ők hogyan csinálják: hát takarítónővel.Olvasom a gyerekes újságokat, ahol segítség kérésére és elfogadására ösztönöznek, vmint "ha alszik a gyerek, akkor pihenjünk mi is" -buzdítanak. Akkor hát? Mit mondjak? Rohadt szarul esett!

    Ezután már nem is merek kérni, inkább "fél seggel ülök meg mindent..." és a "pipa kúszuik a fejemben felfelé". Na ekkor ér haza a "remek ember" és kérdőre von, hogy már megint mitől van ilyen kedvem?!A válasz: "semmitől".

  • 2008.02.13 14:56:13animani

    Hát ja, a kukucska néha nálam is játszik, pl. amikor dec.-ben már 4 körül sötétedett és akkor jutottunk ki sétálni, be lehetett látni itt a lakóparkban egyik-másik meghitt világítású, érdekes festésű lakásba egy picit. És monnyuk ötletet lopni. Nem szándékosan bámultam, de minden tele volt (általában szép) ünnepi világítással és ráértemben megversenyeztettem az ablakdíszeket. És hát azért sem fordítottam el a fejemet, mert másfél éve majd' minden nap itt sétálunk és szinte minden fát stb... ismerek. És akkor még babakocsiztam, még a gyerkőcre sem kellett annyira figyelni, mint most, amikor mellettem kepeszt :-) v. motorozik és számomra olykor ugyancsak unalmas is tud lenni a séta, na... ha épp egy anyukával sem futok össze. Amúgy nem vagyok leselkedős. Jól kimagyaráztam, mi?

  • 2008.02.13 15:01:08animani

    Az unalmasat nem úgy értettem. Hanem hogy egész nap fullon együtt vagyok a lányunkkal és néha olyan jó másokkal szót váltani. Mert hogy is lehetne unalmas az én picidrágám? De sétakor nem dumál, babakocsiban meg le se kakil. A játszótéren még csak-csak. Csak otthon vagyok az isten. :-) És kint ugye járkálok vele fel-alá, az agyamat is túráztatom, mégis unalmas tud lenni. Viszem ide-oda is, de legtöbbször azért a ház körül sétálunk.

  • 2008.02.13 15:28:51cantaloupe

    Szerintem mas blogot olvasni es mas valakinek a lakasaba bekukucskalni.



    Aki blogot vezet, az egyuttal vallalja, hogy ratalalhatnak, linkelhetnek belole, sot, kepeket is menthetnek le a blogbol. Nem is szolva azokrol az anyukakrol, akik az elso mondatban kozlik, hogy nevem Dudasne Sipos Anna, itt lakunk Egerben...szerintem nemelyek az iwiw-en es a blogban is tul sok infot adnak ki. Vagy csak en vagyok paranoid?



    Na szoval, a lakassal meg neha ugy jon ossze, hogy foldszinti, kertes, utcara nyilo, de ez szerintem nem felhivas a keringore, hogy nezzunk be az ablakon. Ezek az emberek nem akarjak mutogatni magukat es mas csaladi eletehez nekem semmi kozom.

  • 2008.02.13 16:32:18Por Cica

    En is iwiw paranoid vagyok. De csak egy picit, meg nem toroltem magam.



    viszont nemely blog annyira gaz, foleg azok, amelyek igazi naplok, iroi fantazia nelkul.



    a porontyot szeretem :-)

  • 2008.02.13 16:34:18xtine

    Ezen még sose gondolkodtam el. De én néha bizony elbámészkodom mások háza, kertje, ablaka előtt. De nem érzem kukkolásnak, hanem van egy hangulata, ami alapján elképzelek egy estét, ilyesmi..., mint, amikor egy kastélyparkban megelevenedik előttem egy 150 évvel ezelőtti délután, lovakkal, gavallérokkal, fátylas kisasszonyokkal ...

  • 2008.02.13 16:56:14gusztika

    Win, ez nagyon jó lett!



    Én földszinti lakásban nőttem fel, nálunk zsigerből ment, hogy ha felkapcsoltuk a villanyt, behúztuk a sötétítőt is, mert különben beláttak az utcáról. :)



    DE nem tagadom, most, amikor kint sétálunk a gyerökkel, és valahol díszkivilágítás van, akkor én bekukkantok, hogy na, ők mit hoztak ki a 2 szobás panelból. Ez nettó tahóság a részemről, de engem úúúgy érdekel, hogy másnál hogy mennek a dolgok.



    Babás blogot meg azé szeretek olvasni, hogy lássam, nem csak nálunk szok lenni kenyértörés a kölyökkel, nem csak az én agyam durran el, nem csak nekem van szülés előtt/utáni depresszióm. Persze olyan bloggal, ahol kolbászból van a kerítés és az anyuka csak a szépre emlékszik, azokkal saját jól felfogott érdekemben nem foglalkozom, mert az csak arra lenne jó, hogy még jobban a földbe döngöljön.

  • 2008.02.13 18:21:20andie

    Én is írok blogot. Nekem terápia. Meg memória. nyilvános, de nem annyira érzem, mert tudom, ki az 4-5 ember, aki olvassa, a többiekről nem tudok. :-)

    Ja, és igen, exibicionista vagyok, ezért voltam már rádióműsorban, 3 féle tévés vetélkedőben, újság átváltoztatjuk rovatában, az iwiw-en frissítem a képeket, stb. :-)

    Ja,és kommentelek. :-)

  • 2008.02.13 20:28:14tigrincs

    Érdekes dolog ez a blog írás. Jó néhányan szerintem akkor hallottak róla először, amikor híres anyuka leírta a blogjában, hogy azért vitte másik bölcsibe a gyerekét, mert nem akarta, hogy cigány gyerekekkel járjon egy csoportba a lánya.

    Én egyszer rátaláltam a porontyra azóta kevés ráérő időmet itt töltöm. Amióta pedig külföldön talált munkát közeli barátom, azóta az ő blogját is rendszeresen olvasgatom. Mert számomra teljesen érthető ilyen helyzetben, hogy az összes rokonnak, barátnak, ismerősnek nincs idő külön levelet írni.

    De hogy idegen emberek blogját olvasgassam az még sose jutott eszembe. Mert engem tényleg nem érdekel, "hogy Kis Tivadarné bevezeti a sütőtököt Lili babának, és hogy hétvégenként hová ruccan el"

    Persze lehet, hogy ha rengeteg szabadidőm lenne, akkor talán érdekelne. De én csak arra hajtok nap mint nap, hogy legyen időm a gyerekekre, férjre, rokonokra, barátokra, esetleg még magamra is.

  • 2008.02.14 07:56:42andiebaby

    Ja tényleg, én 4 blogot olvasok, összesen 3 embertől: az egyik verseket ír az egyik blogjába, a másikba rövid lelki rezdüléseket, a másik novellákat ír, a harmadik Los Angelesben élt 1 évig, és arról írt. Mindhárom barát, ismerős.



    Néha beleolvasok Tisza Kata blogjába, de nem ragad meg...

  • 2008.02.14 09:27:36andie

    te jó ég!

    Most nézem, hogy andie-ből andiebaby lettem, amit valóban használok, de nem itt.

    Asszem a bejelentkezésnél volt valami difi.

    :-D

  • 2008.02.14 10:24:28ikrekmama

    Apropó, ablak.

    Na, nálunk a konyhából pont lehet látni két fürdőszobaablakot, közepes nagyságú, normál üveges. Az egyik előtt hónapokig nem volt semmi, ha mondjuk kukkoló lennék, az egész családot leshettem volna, te _tényleg _ nem vagyok az. A felette levő fürdőszobaablakon normál vászon függöny, abszolút nem lehetett belátni. Az alsók pár hónapja mégis felszereltek egy bambuszrolót, amiről ugye ismert tény, hogy este, ha ég a villany, halottnak a csók. Erre múlt héten a fentiek is lecserélték a normál, nem átlátszó függönyt bambuszra. Úgyhogy most két családnál lehet belátni a fürdőbe. Mondtam a zuramnak, hogy kéne nekik szólni, de olyan kínos, egyrészt szia-szia viszonyban vagyunk, másrészt meg tényleg kínos! És elvileg, nemcsak mi látunk be! Dilemma, na.

    Egyébként nekem is vannak ákedvenc blogjaim, én is írok, de azt nem publikus, csak meghivott személyek olvassák.

  • 2008.02.14 10:27:01ikrekmama

    Kivilágított lakásba egyébkénr nem tudom megállni, hogy ne nézzek be (de csak elhaladva előttte, lábujjhegyen pipiskedve nem szoktam), de fürdőbe képtelen vagyok!

  • 2008.02.14 13:36:12andie

    Én tök sokáig nem tudtam (hihi), hogy ha kint sötét, bent világos, akkor belátni. De komolyan. Olyan 12 éves lehettem, mikor barátnőm szólt. :-)

    Ja, és hatalmas, utcára néző ablakai voltak a szobámnak.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta