SZÜLŐSÉG

Tesók: egy szobában vagy külön?

2007. december 4., kedd 08:14

Persze a mai világban lehet, hogy kissé bicskanyitogató a kérdés felvetése is, de sok anyukának komoly fejtörést okoz a tesók altatása. Így például nekem is, bár az utóbbi másfél évben gyakorlatilag nem bolygattam a kérdést, hiszen a legelső döntésem hosszú távon konzerválható.



Megszületik szemünk fénye, az egyes számú versenyző. Ha a körülményeink engedik és az életfilozófiánk is (azaz nem egy ágyban töltjük az első 15 évet), a baba előbb vagy utóbb elfoglalhatja kiskirályságát, a saját szobáját. Ez nálunk is így történt, s a szoba, ahogy nőtt a kisasszony, egyre inkább hozzáformálódott. Nem nagy helyiségről van szó, a panelokban jól ismert hálószobaméretet tessék elképzelni. Amikor megszületett a kettes számú versenyző, a probléma ott kezdődött, hogy egy picinykét nagy lett a korkülönbség, öt év.


Mindenki tudja, hogy az embernek addig vannak elvei, amíg nincsenek gyerekei, ez a szituáció is megmutatta megint, milyen okosan gondolta ki valaki. Mert amíg nem született meg a kistesó, addig szentül mondtam mindenkinek, hogy én márpedig közös szobába teszem a tesókat. Ugyanis nekem is mindenki azt mesélte, hogy a nagy meg sem moccan, fel sem rezdül a picire. Vagy esetleg csak az elején, aztán megszokja. Így utólag lehet, hogy csak azokat az anyukákat hallgattam meg, akiknek a lehető legkisebb volt a gyerekek közötti korkülönbség.

Nekünk másodjára olyan gyermek sikeredett, aki annyira hangos volt éjjel, hogy rá felébredtek a szomszéd kerületből is, nemhogy egy karnyújtásnyira lévő ágyról. Az éjszakai rumli nem akart szűnni, a család pedig egyre elcsigázottabb lett. A nagy ugyanis rendszeresen kimenekült hozzánk, így nekünk, ha a picitől tudtunk is aludni, csupán egy húsz centis sáv jutott.

Mivel két kis szobából és egy nappaliból állt a lakásunk, így meghoztam végül a kemény döntést és kipateroltam magunkat a nappaliba. Így mindegyik ül a kis birodalmán, van fiúszoba és lányszoba. A nagy már itt csinálja a leckéjét és amúgy is elvonulósan játszós, a pici meg korának megfelelően tojik a szobájára és a nappalit borítja be a játékaival.

Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy csak mi voltunk a bénák és tényleg működik az egy szobában altatás, vagy ebben is annyi féle vélemény van, mint amikor az egy ágyban alvós téríti a különalvóst és fordítva.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.12.04 15:47:36napos oldal

    A lakás funkciókiosztása megér egy misét szerintem. Az ember gondolkodik valamiben, amiben maga is felnőtt, aztán eltelik 10-15 év, mire leesik, hogy tök másképp kell az életterét felépítenie.



    Vagy lehetnek tökjó megoldások, amire nem is gondolunk.



    Pl. ilyen dolgok, hogy nagy hassal vettem egy drága hifit, kétszer annyiért, amennyit rá szántam, még sose volt ilyen cuccom. A férjem szerint a jók ára a 3-4-szer ennyinél kezdődik, de háááát, esetleg, na, elmegy azért ez is... Szóval megvettem a cuccot, akkoriban még belefért, hogy 10 áruházat végigjárjunk ezügyben, na, lényeg, hogy gondoltam, milyen szuper lesz majd, amikor otthon leszek, zene, satöbbi. A hálóba tettem. Szép is volt, amíg a gyerek ott maradt, ahová tettük. Végkifejlet: összecsomagoltam, és elraktam, majd az új lakásban előveszem, addigra kitalálok valami működő koncepciót, hogy hol legyen a helye.



    Az gondolom klasszikus, hogy berendezed a gyerekszobát, a gyerek meg a nappalit bontja.



    Emblematikus másik esetem a kanapéhoz köthető. Sokéves, ronda, de én azon heverésztem munka után. Amikor terhes lettem, elkapott a para, hogy ha átadom a szobám a gyereknek, akkor hol lesz az én kanapém?? Hol fogok heverészni? (Nem röhög!) Hol, hol, hát csak a nappaliban lehet. De a férjem ettől hány, mert ronda, újat nem akar, mert drága, ami olcsó, az meg szar. Már-már az öngyilkosság gondolata foglalkoztatott, amikor a gyermektelen unokatesóm felvetette, hogy lassabban a testtel, nem kell azt a kanapét rögtön kidobni. Elfér az a kiságy mellett, az újszülött nem igényli rögtön a szoba teljes 6 nm-ét, hogy építőkockázzon vagy ilyesmi. Nagy kő esett le a szivemről... Kanapé a mai napig ott figyel, jól lehet rajta 1. szoptatni, 2. gyereket öltöztetni, 3. pakolni, 4. etetni. Biztos heverészni is lehet rajta, azt nem tudom, másfél éve még egyszer sem próbáltam...



    Mi nagyon elvonulós/olvasós/netezős (fujjj) család vagyunk, de nem szeretném, hogy az új helyen csak a klotyóra menet fussunk össze, ahogy írta valaki. Eddig csak az öröm volt bennem a sok szoba miatt, a para csak kevésbé. Talán kár ennyit agyalni, az ember útközben majd átalakítja a rendszert, ha nem jön be.

  • 2007.12.04 15:56:57Nilüfer

    hát, a funkcióról lehetne írkálni:DD Nekünk sok szoba van, de az élet a földszinti egybenminden helyiségben zajlik, a vendégszoba és a nagylányom szobája lényegében raktár lett, ellenben nincs tisztaszobánk:DDDDD mindenütt lakunk, vagy tárolunk:DDDD Ez csak akkor gond, ha valami izé vendég jön/ pl. szomszéd jogi tanácsért, és el kéne vele vonulni, , a hálőba csak nem viszem, vagy valaki, aki sose járt nálunk, és szokatlan neki a mézgacsalád-effektus/Hely lenne, de mindent megőrzünk, így átlényegül a ténylegesen nem használt szoba előbb utóbb raktárrá. Nemtom, egy feng shui szakértő erre mit mondana..ellenben a pincénk is tele van:DDD esetleg kér valaki több száz befőttes üveget?:DDD Az unokában bízom:)) hátha kiszorítja legalább az egyik szobából a cuccokat, ha már nem az anyja oldalán alszik:D

  • 2007.12.04 16:03:06napos oldal

    feng shui szakértő :DDD

    apósom jutott eszembe erről...

    padlás, pince, garázs, másik garázs, három szoba, kert... mind tele...kettejüknek alig van hová leülni.

  • 2007.12.04 16:04:14Alvomacko

    napos oldal: hidd el, az alvás nem probléma kicsi korban. A költözködés meg aztán végleg nem. Nagyon tudják élvezni a változatosságot.

    Nekünk nagyon bejött a gyerek-dolgozószoba és a gyerek-hálószoba dolog. Mert így el tudtak vonulni, ha akartak. A Nagy szeret zenét hallgatni, így ő néha átvonult a hálószobába a tancuccával és az ágyon tanult zenehallgatás közben. Este meg együtt aludtak. Csak nálunk a Kicsi nagyon rugdos, csapkod, helyezkedik az ágyon, így veszett nehéz vele egy ágyban aludni már kamaszként. Talán ezért is akarták a szétköltözést.

    De amíg kicsik voltak tényleg optimális volt az együttlakás. Mert úgyis mindig együtt játszottak és nagy balhé lett volna, hogy melyik játék kinek a szobájában legyen.

    Meg úgy érzem, hogy kis korban tényleg csak növeli a szeparációs ösztönt, ha külön laknak. Fontos, hogy kis korban ne az "én", hanem a "mi" helyeződjön előtérbe, hogy megtanulják a társas együttélés szabályait. Később úgyis az "én" kerül előtérbe a sok taposás és nyomulás miatt... :-(

  • 2007.12.04 16:06:24napos oldal

    ez kész, egy hétig ezen a fs szakértőn fogok röhögni...

  • 2007.12.04 16:14:28napos oldal

    Alvómackó, nálatok kicsi a korkül! Nálunk 5 év a tesómmal, fel se merült, hogy melyik játék hol legyen. ("A kisvonatot akaroooom!!!" Ilyet sose mondtam :DD)

    Azt írod, az alvás ilyen kis korban nem ügy. Win szegény meg mást írt... :( Nehezen tudom elképzelni, hogy bejárjak egy csecsemőhöz éjjel, szegény ártatlan másik meg nem ébred fel...

    Lehet, ez megint olyan kérdés, mint a többi eldöntendő: egyik megoldásba se rokkan bele a gyerek. De legalább elbizonytalanodtam :DD

    Megvan!

    gyerekszoba 1. (énke 1)

    gyerekszoba 2. (énke 2)

    közös gyereknappali (mink)

    Ez az! Ez lesz a megoldás!

  • 2007.12.04 16:25:57kovadrie

    Én (lányként :-)) a 2 évvel idősebb bátyámmal egy szobában nőttem fel, és ez az állapot húszéves koromig tartott. Teljesen különböző személyiségek voltunk/vagyunk, én kb. 14 éves koromtól napi szinten szenvedtem az egyedüllét hiányától.
    Szerintem különböző nemű tesóknál a közös szoba kiskamaszkortól nem működik jól. El is határoztam, hogy addig nem lesz nagycsalád, amíg nem tudom/tudjuk megteremteni a feltételeket, mert felelőtlenségnek érezném. Úgyhogy a feltételek adottak, most már jöhetnek a gyerekek! :-)

  • 2007.12.04 16:35:50ghud

    No ezt jól megkaptam. :)



    Tény, hogy aki úgy nőtt fel, hogy egy szobában a testéreivel, az nem érzékeli a különbséget, hogy milyen lehette volna, ha külön szobában. Nem szeretnék vitatkozni senkivel sem, mert mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit szeretne, és mi jó neki, illetve gyermekeinek.



    Tény az is, hogy nagyon sok család nem engedheti meg magának az ahány gyerek, annyi szoba felállást. Teljesen megértem.



    Valamint mielőtt megköveztek, nem véletlen tettem "" közé az a bizonyos szót, amin mindenkinek elgurult a gyógyszere. Elnézést senkit nem akartam megbántani, csak a véleményemet írtam le. Ez lehet szimpatikus is, meg ellenszenves is.

  • 2007.12.04 16:47:41Alvomacko

    Én egykeként a nappali szobában nőttem fel édesanyámmal és nagyon-nagyon szerettem volna külön szobát. A fél szoba apué volt, mert néha hajnalban felkelt dolgozni.

    Akkor megfogadtam, hogy ha tehetem, a gyerekeimnek legalább egy szoba fog jutni. És én azóta is ragaszkodom a "szobámhoz", a hálószobához. Akartunk költözni, de a pénzünkért csak kevesebb szobaszámot kaptunk volna. És ebből nem engedtünk. Mert nálunk mindenkinek megvan a helye és én nem akarok többé a nappaliban lakni. Elég volt abból, hogy a szüleim a fejem fölött TV-ztek (bár annó sokat nem is lehetett) és, hogy ha vendégek jöttek, akkor nekem a konyhába kellett kimennem tanulni vagy olvasni.

    Én örülök, hogy a lányaimnak már más jut, mint nekem.

  • 2007.12.04 16:49:12Alvomacko

    és... és... és...

    Felkavartak az emlékek és elfelejtettem fogalmazni... és a stilisztika pocsék lett... és különben is megyek haza. :-)

  • 2007.12.04 16:57:18napos oldal

    Én is így vagyok, mármint felőlem csak 2 nm legyen de magamra tudjam csukni az ajtót, ha akarom. Ez nekem minden mást űberel (kert, akármi). Pedig gyerekként is többnyire külön voltam.

  • 2007.12.04 16:57:18huhhh

    "Tény, hogy aki úgy nőtt fel, hogy egy szobában a testéreivel, az nem érzékeli a különbséget, hogy milyen lehette volna, ha külön szobában."



    Aki pedig úgy nőtt fel, hogy külön szobában, az nem érzékeli a különbséget, hogy milyen lehetett volna, ha közös szobában a testvérével. :)))

  • 2007.12.04 16:58:21napos oldal

    Akkor én _mindent_ tudok :))

    Rálátok a problematikára, mondhatni...

  • 2007.12.04 17:06:29szeszter

    mikor minket külön raktak bátyámmal (1 év), akkor utána még nagyon sokszor (12-13 évesen is) átjártam hozuzá aludni, vagy könyörögtem, hogy jöjjön az én szobámba aludni.

    Sztem nagyon jót tesz ez a testvéri kapcsolatoknak (közös szoba), abban az esetben, ha nem nagy a korkülönbség.



    Amúgy a téma nálunk abszolót aktuális: jövő héten szándékozzuk beköltöztetni a kicsit (3 hós) a nagyhoz (20 hós). Remélem hamar megszokják.

    Mivel a pici átalussza az éjjszakát (este 9-től, reggel 5-ig), így talán nem lesz nek komolyabb gondok. Meglátjuk.

  • 2007.12.04 17:15:00verkaverka

    Meg mindig nem ertem miert kene kevesbe sajat szoba a gyerekeimnek ha egynemuek lesznek. Szerintem 12-14-16 eves korukban ugyanugy hulyet kapnak egymastol mint a kulonnemuek, ha egy szobaban hagyom oket.

  • 2007.12.04 17:31:59méregzsák

    napos oldal: ki az a Dénes Anna?

  • 2007.12.04 17:34:02napos oldal

    jidele megadja a címét, ha szeretnéd, az ő tesója

  • 2007.12.04 17:40:51napos oldal

    szoptatási tanácsadó

  • 2007.12.04 17:45:31méregzsák

    aha. köszi, akkor megkeresem jidelét. ha tudom... (elfelejtettem az iwiw jelszavam, és új netszolgáltatónk van, mindent újra telepítettek. mindegy, majd úrrá leszek a helyzeten.)

  • 2007.12.04 18:03:11zolnaid

    méregzsák, itt fent van az elérhetősége Annának: www.lll.hu/telefon

  • 2007.12.04 18:35:20Atina

    Most nézem a híradót, gyerekverekedés.

    Lehetne egy poszt egyszer a gyerekek kegyetlenségeiről. Mert néha egymással nagyon gonoszak tudnak lenni - főleg ha már iskolások.



    Ezt azért már nem lehet oda visszavezetni, hogy különszobában laktak-e?

  • 2007.12.04 18:37:52Atina

    verkaverka! A hozzászólások alapján szerintem mindenki csinálja ahogy akarja, aztán majd az élet, meg a gyerekek eldöntik, hogy hogy jobb.

  • 2007.12.04 18:38:26Hicudzsi

    Atina volt már ilyen poszt nemrég :)

  • 2007.12.04 18:43:11verkaverka

    Amit viszont komolyan kerdeztem feljebb, hogy ha otthagyja egy szobaban az ember felugyelet nelkul a nagyobbat meg az egesz kicsit abbol nem lesz baj? A nagyobb kiveszi elejti mittomenmitcsinal vele? Ha azt veszem mit csinalnak a gyerekek a macskakkal puszta szeretetbol, hat nem szivesen hagynam az ujszulottemet a nagyobb markai kozt. :)

  • 2007.12.04 18:48:29Vowel

    szerencsére a pénz hiánya megoldja a kérdést: együtt!!!:D

    és talán maaaaajd egyszer, ha minden csillag úgy áll, akkor talán lesz nekik külön szobájuk...

    mi igen egészségtelenül élünk egyébként, 3 gyerek, 2 felnőtt egy két szobás panelban...

  • 2007.12.05 06:58:14babesz

    Nekünk 14 éves korunkig nem volt külön szobánk a bátyámmal. Utáltuk. Teljesen más volt a napirendünk. Ő hajnalban járt edzésre, olyankor kelt, amikor én még aludtam volna. Én este jártam és még bőven tanultam, amikor ő már aludt volna. Középiskolás korunkra lett külön szobánk. Nagyon sokat javított a kpacsolatunkon.



    Lányaim egy szobában lesznek, ha majd a kicsi is végig alussza az éjszakát. Addig a mi szobánkban alszik. Szerencsére nekünk négyzetméter és szoba van bőven, így ha nem működik, akkor szét tudom majd költöztetni őket.



    Összességében azt gondolom, hogy az egy szobán osztozás, akkor jön be, ha gyerekek egyébként is összeillő természetűek. Úgy értem, hogy akkor is haverok lennének, ha nem testvérek.



    Verkaverka: nekem is ez volt a félelmem. Nem is hagytam soha egyedül őket. Sokáig még vécére is úgy mentem, hogy a nagyot berendeltem magamhoz. Most meg beteszem a kicsit a járókába, ha halaszthatatlan dolgom van, vagy főzök, stb. vagyis, ha nem tudok száz százalékosan rájuk figyelni. A nagy már emelgeti a kicsit (borzalmas), és mindig a legelképzelhetetlenebb dolgokat tudja odaadni neki, hogy játszon vele.

  • 2007.12.05 09:29:19kismica

    Nálunk 3 gyerek lesz 1 szobában, 2 fiú, 1 lány, min. a nagy 12 éves koráig, addig tart a jelzálog.Van még egy pici hálófülke+nappali-konyha. Valahogy majd csak túlélik :) Én sokáig egyke voltam egy hatalmas szobában, utáltam. Szerintem nem a külön/egy szoba a legfontosabb, hanem a családi hangulat, h hogyan tálalod a gyerekeknek: muszáj együtt lenniük vagy pedig milyen jó, h a tesókkal együtt lehetnek. A férjemmel sincs külön szobánk és minden horkolása ellenére nem is szeretnék ;)

  • 2007.12.05 09:37:11Hicudzsi

    Verkavera! Nálunk pici a korkülönbség (15 hónap) és szerintem ezért sem volt soha gond azzal, hogy a nagy valami rosszat csinált volna a kicsinek, na meg mindig szem előtt vannak.

    A hálószoba közös otthon (csak idekint van külön szobájuk, de oda csak aludni járnak).

  • 2007.12.05 09:52:09jidele

    én úgy szeretnék egy külön szobát. vagy egy külön fürdőszobát. Ahol nincsenek gyerekcuccok, és rácsukhatom az ajtót, és senki nem szól bele, hogy mekkora rendetlenség van ott. A héten a férjem belekukkantott a táskámba, és rosszul lett, hogy miért van benne kupi. Én meg kiakadtam, mert állandó küzdelmet vívok - a természetemmel totál ellenkező rendért, legalább a táskámban lehessek önmagam ;)

  • 2007.12.05 09:55:23Kékfelhő

    Jó téma, nekünk aktuális is.

    6 év lesz a két gyerek között, jövő nyáron költözünk nagyobb lakásba, addig a 26 nm-en továbbra is egy légtérben lakunk a gyerekkel, márciustól már négyen leszünk, továbbra is a 26 nm-en.

    Az új lakásban lehetne külön gyerekszoba mindkettőjüknek, de némi töprengés után úgy döntöttünk, hogy a két gyerek egy szobában fog lakni. Nagy a korkülönbség + más neműek is. Mégis. Mi 3-an laktunk egy szobában, a húgommal még 20 évesen is egy szobánk volt. Én szerettem, hogy nem vagyok egyedül. A fiam sem az a magának való alkat. Remélem jól meglesznek még pár évig. Aztán újragondoljuk :)

  • 2007.12.05 09:58:08jidele

    vagy egy teljesen külön szekrényt...az is jó lenne :)

  • 2007.12.05 10:02:51Kékfelhő

    külön szekrény? :)

    álmodozz csak, olyan nekünk nem jár :)

  • 2007.12.05 10:06:45jidele

    nővéremnek most sikerült mindenkit kipaterolnia a szekrényéből. nincs veszve minden, előbb utóbb nekem is lesz!

  • 2007.12.05 10:09:53Hicudzsi

    Hajrá Jidele :))))

    nekem egyébként valami hatalmas tároló kéne azt hiszem :)

  • 2007.12.05 10:10:05Kékfelhő

    A célokra szükségünk van. Én 6 éve másra sem vágyom, mint külön hálószobára az éppen aktuális párommal. Előbb-utóbb az is meglesz :)

  • 2007.12.05 13:44:13Subbantósdi

    Nálunk lány születése óta külön szobában, mert megoldható volt és mert így szerettük volna. Ő is így szereti, megszokta, igényli, ha elmegyünk pl. vidékre wellness-ezni nagyritkán, akkor is apartman-os szobák kellenek, hogy legyenek, mert egy szobában velünk sem éjjel, sem nappal már nem tudna aludni, igaz, nekünk is így kényelmesebb.

    A második, aki épp kezdünk várni, mert még nagyon az elején van, szóval ha meglesz, akkor amíg nem alszik végig éjjel, addig a nagytól örökölt mózeskosárban lesz majd olyan helyíségben nappal és éjszaka, ahol éppen nem zavarja senki az alvásban, éjjel meg majd lesz a nappaliban, mi meg a szülők, a hálónkban, kettesben.

    Aztán majd bekerül éjjelre is a kisszobába, remélem, Neki is ilyen elfogadható lesz, a lányunknak az volt, nem is éreztette, hogy mást szeretne.

  • 2007.12.05 13:56:26Nilüfer

    Subbantósdi, ha nektek így jó, a gyereknek is jó, mért ne?

    Bár azért a majd alszik valahol, meg apartman kell, engem elgondolkodtat, de ahogy ti jónak látjátok:)

    Hogyan fog aludni az oviban a többiekkel egy teremben? csak hangosan gondolkodom.

  • 2007.12.05 14:17:05Hicudzsi

    Háát mi szeretnénk még jókat sátrazni a jövőben ott nehéz lenne megoldani a nem egymás hegyén-hátán alvást :)

  • 2007.12.05 18:11:25Ariaden

    Sziasztok!



    A húgom meg köztem 5 év van pontosan és közös szobánk volt a kezdetektől, bár az igaz, hogy ez kb 20 nm-es. Gyorsan felhívtam Hugit is, s mindkettőnknek az a véleménye, hogy utáltuk.

    Én pl. jövős-menős voltam, ő csak teljes csendben tudott tanulni. Én szétpakolós voltam ,Hugi utálta, ha szanaszét voltak a holmijaink. Én csendben olvasós voltam, ő pl. furulyázni tanult (majd megőrültem a gyakorlásaitól), ő macskát tartott, én utáltam, ha az a dög az ágyamra feküdt. Szóval, lehet, hogy népszerűtlen leszek, mindkettőnk konstans álma volt egy külön szoba, amit a szüleink sajnos nem tudtak megvalósítani (át kellett volna építeni a teljes fűtési rendszert). Emlékeim szerint sosem volt közös programunk, én könyvmoly voltam ő társasági lény, állandóan jöttek a barátnői, nekem meg sosem volt nyugtom. :) Szóval nekem gyerekem egy szál sem, de ha lesz (az a kettő, akit tervezünk) akkor külön szobát hálófülkét tervezünk nekik. :) Persze, elhiszem én, hogy vannak tesók, akik jól elvannak, de pl. 14 évesen én épp kamaszos álmaimat éltem volna, míg a húgom barbiztott. Állandóan összepakolt, én meg szét persze, mert sosem oda rakta a holmim, ahova kellett volna. Persze attól még mi is jó testvérek vagyunk, és szeretjük egymást, de a külön szobáról azonos a véleményünk. Hát ez az én példám a nagyobb korkülönbségű, eltérő mentalitású gyerekekre. :)

  • 2007.12.06 11:07:40Subbantósdi

    Nilüfer: ha gond, hogy nem egyedül lesz majd az óvodában, akkor kb. ugyanolyan gond szerintem, hogyha egy gyerek a szüleivel alszik egy szobában, mert akkor meg az a furcsa számára, hogy most gyerekekkel kell együtt lennie és sehol sincs az anyja. Így legalább nem fog hiányolni.

    A gyerekek egymással úgyis jobban megértik egymást, könnyebben meg is szokják egymást, ettől azért nem félek annyira, mintha egy gyerek csak az anyja látványára, hangjára, netalántán az anyja hajának fogdosására tud elaludni. Épp hogy a korai egyedüllét segít később a további extrémebb helyzetek, mint a gyerekek közti alvás, elfogadásához, szerintem.

    Pl. beszoktatásnál is, nem keres olyat az altatásnál, amit nem szokott meg, tehát engem.

    Az apartman tényleg drágább, mint ha csak egy szobát fizetnénk meg egy szállodában, ez így van, de nem is járunk sűrűn és hogyha két gyerek van, amúgy is már mégegy szoba ajánlatos, ahogy nőnek, meg már azt gondolom, így is egészséges, erről szólnak a szállodák is, négy éves kor felett már azzal számolnak, hogy külön szobában van a gyerek.

    És ez szerintem teljesen természetes.

    Nem tudom, biztos nehezen érthető, de a férjem és én élvezzük, hogy van kellő szabadságunk és privát életünk, ezért nem is hiányzott sosem, hogy egy szobában aludjak a lányommal, és úgy gondolom, hogy Nekik majd jó lesz kettesben aludni, ha majd lesz kistestvér.

    Nekem sosem volt gyerekszobám, egy átjáróból nyilt egy fekvőhely polcokkal és egy kis tévével, amin keresztül lehetett jutni a lakás többi részébe (fürdőszoba, nagyszoba, konyha és társai), csak egy függöny választott el a nagyszobától, az íróasztalom is ott volt. Én akkor megfogadtam, mivel sosem volt egy zugom, hogyha gyereket vállalok, Neki lesz, mert én speciel piszkosúl hiányoltam a saját szobát, pedig még testvérem sem volt.

    Ha lett volna, azt hiszem, akkor pláne jó lett volna, a szüleinktől külön.

  • 2007.12.06 11:18:07Subbantósdi

    Ismerettségi körömben, ahol pl. két lány van, közöttük két év korkülönbség, hát nagyon különböztek és bizony jó lett volna számukra külön-külön szoba már tiniként. Két ilyen barátnőm is van.

    Szóval lehet, hogy szeretnek együtt lenni testvérek, de én pont az ellenkezőjét hallottam, hogy a mai napig sok vita forrása az, hogy nem tudtak rendesen és időben külön szobát kapni.

    Mikor meg már volt, akkor is ment a vita, hogy az egyik nagyobb, jobb elhelyezkedésű, közelebb van a fürdőszobához vagy sem, stb.

    Azért tudom megérteni, hogyha külön neműek esetében ez még élesebben jelenik meg.

    Szerintem az a normális, hogy a kisiskolás gyerek már külön szobában van, ha van rá lehetőség, mert Neki tanulnia kell, a kicsit meg csak ricsajozik a lábainál, mikor még játszani akar. Ha meg iskolások, eldönthetik, hogy jó-e így vagy újra összeköltöznének. Ezért lenne ideális, hogyha minden kétgyerekesnek lenne mondjuk háromszobás lakása, de hát sajnos nem így van.

  • 2007.12.06 11:25:11Nilüfer

    Subbantó, nem provokálni akartalak, tényleg.Csak megfordult a fejemben pár dolog.Nálunk is lett külön szoba mindhárom lánynak. Mondjuk nem azonnal,hanem tini korukra, és nem okozott gondot nekik, ha máshol esetleg mással kellet aludni.

    De nyilván, ha más máshogy gondolja, és csinálja, nem igazán van közöm hozzá:)

  • 2007.12.06 11:46:13Subbantósdi

    Nilüfer:oké, azért amit írtál, sok benne a közös, ahogy mi is elképzeljük. :o)

  • 2007.12.06 12:31:28napos oldal

    Mekkora mák, hogy a gyerekszobák cakkra egyformák nálunk. Najó, az egyik közelebb van a fürdőszobához. Rés a pajzson...

  • 2007.12.06 12:38:20nosztalgiafagyi

    én úgy csináltam volna, hogy nagy gyerek egyik szoba, szülők másik szoba, kicsi nagyszoba/nappali. egyelőre még nincs második gyerkőc, de 2 évnél nagyobb szünetet nem akarunk kb. pont emiatt, de ha baj lesz, mi így fogjuk megoldani. ha már úgyis a nappaliban pörög a kis töpörtyű :D

  • 2007.12.06 18:00:31Panda83

    Nálunk a 1,5 szoba miatt adott, hogy a két kisfiú egy szobában. A korkülönbség 3,5 év. Mi úgy oldottuk meg, hogy a kisszoba a gyerekszoba: az 5 éves nagyfiú szobája, a kisebbik holmija is itt volt kezdettől fogva (most lesz 2 éves), de újszülött korától kb. 15-16hós koráig a szülői ágyban aludt-mindenki elégedett volt a helyzettel (a kicsinek gyakorlatilag a hangját sem lehetett hallani, mert ha éjszaka mocorogni kezdett már szoptattam is). Mostanra a tesójával egyszobában, külön ágyon alszik el, éjszaka ha felébred, motyóstul átjön. Majd meglátjuk hogy alakul ővele, a bátyánál bejött a módszer, 3 éves korára saját ágyában töltötte az egész éjszakát.A kicsinek is volt amúgy kiságya -sosem használtuk,fél éves lehetett amikor szétszedtük és elraktuk, hogy ne foglalja a helyet, a matracán pedig a földre letéve ragyogóan megoldottuk a nappali alvásokat, míg kapott egy "nagyfiús" ágyat.

  • 2007.12.07 00:15:34glad az egyetlen

    Már egy másik esetnél beláttam, hogy nagyon nem mindegy hogy egyke valaki, vagy nem.

    Ez ennek a témának egy alverziója.

    Elsőkézbeni tapasztalat nincs, de foglalkoztatott a téma.



    nem rég a Spektrumon volt egy érdekes film, amikor a retró élet jegyében a mai gerköcök kipróbálhatták szüleik életét és ennek jegyében egyes családoknál a külön élő gyerekeket 2 hétig összezárták.

    Ez kivétel nélkül (már amelyik részeket láttam) jól sült el.

    Tegyük hozzá, mindegyik család alapban egy baromi nagy házban élt (panel viszonylatban), de ők maguk is meglepődtek, hogy mennyire nem ismerték egymás és mennyire a maguk világában éltek eddig (igaz egy házban).

    Volt ahol megfogadták, hogy legalább heti egyszer együtt alszanak. Illetve elev jobban ööszedolgoztak azok után.



    Na csak úgy érdekség kép írtam... :)

  • 2007.12.07 07:45:11Nilüfer

    glad, azt én is láttam, legalábbis egyet, és igen, rájöttek, hogy a testvérség jó is lehet:))))

  • 2007.12.08 03:20:23glad az egyetlen

    Nem is atestvérségen volt ott a hagsúly hanem az egyszobába alváson.



    Gondoltam, hogy számít, de arra nem amit ott láttam, hogy két hét alatt már változást hoz pozitív értelemben.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta