SZÜLŐSÉG

Ha a baba mégsem jön

2007. június 10., vasárnap 09:24

Tudományos kutatások szerint a terhességek 50 százalékban következik be vetélés még a beágyazódás előtt, míg a beágyazódást követően 30 százalékban fordul elő. Mivel azonban nem vagyok sem tudományos kísérleti alany, s még csak orvos sem, csak arról írhatok, hogy milyen megélni azt, amikor egyik pillanatról a másikra elvesztünk valamit.


Amikor teherbe estem, nagy boldogságomban legszívesebben kikiabáltam volna a munkahelyemen az ablakon, hogy helló, én kérem anya leszek. És amilyen megfontolt ember vagyok, hamarosan valóban el is újságoltam mindenkinek, akinek csak tehette, mert kérem, velem ugye úgysem fog történni semmi.

Aztán, amikor váratlanul a 10. héten elkezdtem különös tüneteket produkálni és közölték, hogy elhalt a baba, megértettem, hogy bizony jobban tettem volna, ha még egy kicsit várok az örömhír bejelentésével. Mert hiába próbáltam én másra gondolni, mást csinálni, mindig jött valaki vagy mert hallotta, hogy mi történt és sután vigasztalt, vagy mert még nem hallotta és boldogan gratulált. Nem is tudom, melyik volt akkor rosszabb.

Emlékszem, feküdtem a vizsgálóágyon és bámultunk a férjemmel egy kimerevedett képet a monitoron, amin az égegyadta világon semmi nem mozdult. A csöndet csak úgy vágni lehetett volna, és amikor a doki közölte a rossz hírt, sírtam, mint egy gyerek. Ez majdnem tíz éve történt és sok mindent máshogy látok. Persze könnyen beszélek, mert két gyerekkel a hátam mögött írom mindezt.

Mert akkor emlékszem, hogy mennyi hülyeség járt a fejemben. Először is, rohadtul haragudtam magamra, hogy minek kellett elmondanom mindenkinek, aztán meg azon tipródtam, hogy minek kellett vásárolnom az első három hónapban. Mérgesen dobtam ki a kismamakönyveket, újságokat, a cuki babacipőket, cumisüveget pedig jól elpakoltam Kenyába.

Mardosott az üresség, ami elviselhetetlen volt. Egyik nap még boldogan simogatom a hasam, arra gondolva, hogy a kezem alatt egy kis élet van, aztán egyszer csak sehol semmi, kész. És ez olyan, mint a halál, nincs kecmec, meg reménykedés, mert v-é-g-e van.

Az apátiából átcsaptam bűntudatossá, hogy egész biztosan én nem csináltam valamit jól. Igen, hiszen a nőgyógyász előtt leegészségügyikendőztem magam ott, biztosan attól halt el a baba. Vagy mert elmentem sátorozni, és ott történt valami. Esetleg túl sokat ettem, ittam, álltam, feküdtem, tüsszögtem, ránéztem olyanra, amire nem kellett volna, szóval egészen biztos voltam benne, hogy valamit én rontottam el. Mondhattak nekem bármit.

Aztán kerestem az okokat, ha már felelőst nem találhattam. Nekem igenis vizsgálják meg a babámat, hogy mi volt a baja. Nem tudom azóta sem, hogy egy 8 hetesen elhalt embriót megvizsgálnak-e, én természetesnek vettem, hogy igen. Azt hiszem éppen elég hülyeséget hordhattam össze akkoriban. Mert az önostorozó és kutató fázis után jött az önsajnálat és az apátia. Már nem orvosi oldalakat és rémtörténeteket olvastam, hanem az örökbefogadást jártam körül, hiszen nekem biztosan soha nem lehet majd gyerekem. És akkor én ott, utáltam minden kismamát, kisbabát, bababoltot, sőt, még a hipermarketek pelenkapolcát is.

Ma már tudom, hogy sok mindent túlreagáltam. Mert bizony nagyon sok nő vetélt el, és sajnos fog is. Miután már tudtam a dolgokról beszélni, sorra mesélték el a családban és a baráti társaságban, hogy kinek mikor volt. Amikor azt hittem, hogy én vagyok a világ legszerencsétlenebb nője. Mert járhattam volna úgy, hogy zsinórban vetélek el éveken keresztül. Vagy történhetett volna a terhességem végén bármi a babámmal. Esetleg nem esek egyáltalán teherbe évekig, vagy soha. És ezek mind óriási tragédiák, egy bizonyos helyzetben mindenki a saját nyomorát érzi mégis a legnagyobbnak. Korántsem mondom azt, hogy el kell mennünk ezek mellett a dolgok mellett, viszont fel kell állnunk és előre kell néznünk.

Én hiszem, hogy mindennek megvan az oka. Ha például nem vetélek el, nincs most a lányom, akiért viszont nagy kár lenne. Vagy nevelhettem volna egy sérült gyereket, amihez meg nem tudom, hogy lenne-e elég erőm. (persze hogy lenne, mindenki annyit bír, amekkorát kap).

Azt gondolom, a legnehezebb az lehet, amikor minden hónapban várja az ember a teherbe esését, mint a karácsonyt. Aztán sikerül. Ha már volt vetélésünk, akkor folyamatosan aggódunk, tüneteket keresünk. Aztán, ha történik valami, megint kezdődik elölről minden. És ilyenkor nem marad más, mint a remény, hogy talán majd… s ezt a reményt lehet a legnehezebb megtartani. De gondoljunk arra, hogy hányan köszönhetjük az életünk annak, hogy valaki nem adta föl és újra meg újra végigcsinálta! Mert a gyerekért érdemes.

win

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.06.12 18:55:01másutt

    lii: uhum, (koszi egyebkent az egyetertest) en is csak a 8. heten mentem UH-ra, akkor is csak azert, mert parommal egyutt ugy be voltunk zsongva, hogy 3m-es vasketreccel es orzokutyakkal lehetett volna csak minket tavoltartani az UH-os szobatol.

    Es... Az Volt a Nap Hogy a Vilag Megvaltozott.

  • 2007.06.12 19:20:24kanga

    Cantalupe, en is az usaban lakom, Coloreadoban (elotte Ohioban eltem 6 evet. Erdekes, hogy mennyire nem egyseges a terhesgondozas erre fele. En mindket alkalommal kb 6-7 hetesen mentem be eloszor (illetve a masodikkal 2 nappal azelott tudtam meg hogy terhes vagyok, hogy vissza kellett mennem rakszures utan meg egy vizsgalatra). Eloszor kikerdeztek a csaladban fellelheto betegsegekrol, plusz lelkemre kotottek hgoy szedjem a terhesvitaminokat, meg ellattak tanaccsal, hogy mit tehetek a reggeli rosszulletek ellen. Masodszorra mar csak a csaladi betegsegekrol kerdeztek gondolkaztam is miert, mert megvan minden adatuk, aztan rajottem, hogy a papa miatt, mert mi garantalja azt hogy a ket gyereknek ugyanaz lenne az apja. Az orvossal eloszor kb 10 hetesen talalkoztam mindket esetben; de hat nem is volt sok megbeszelnivalonk elotte. Csak a masodikkal csinaltak 7 hetes ultrahangot nalam, hgoy pontosabban belojjek a baba korat, mert hogy csaszarolni fognak. Azota meg volt egy jopar ultrahangom, 11 hetesen, amikor elvegeztem a down szindroma szurest (akkor vettek vert is az apf teszthez), meg 16 hetesen, mert en kertem az amniot, meg aztan 20 hetesen hogy megnezzek a belso szerveket. Speci visszahivtak meg ketszer, mert a baba pozicioja miatt nem lattak a szivet aztan meg a fejet, es biztosak akartak lenni benne hgoy minden ok. Szoval most 36 hetes vagyok es "csak" vagy 19szer voltam a klinikan... ez a megjegyzes persze nem neked szol, hanem annak a valakinek, aki kijelentette hogy kulfoldon a terhes nok csak egyszer latnak orvost. A masik megjegyzesere, hgoy az ember fenykepet is kap az ultrahangrol, hozzatennem, hogy en DVD-t is kaptam egy rovid filmmel, amit fel is tettem a webre, hogy az anyam is lathassa az unokajat, ja es az ultrahangos kepek egyiket meg ratettuk egy udvozlokartyara, es mindenkinek tetszett.

  • 2007.06.12 20:31:00koneko

    Van egy nagyon számomra nagyon kedves/fontos könyv, a címe: Miben hisz, aki nem hisz?

    Carlo Maria Martini érsek és Umberto Eco nyílt levelezése van benne.



    Az egyik levélváltás az abortuszt boncolgatja. Ebből másoltam be egy idézetet. Ez a rész azt elemzi, hol kezdődik az élet..



    Vigasztalásnak szánom azoknak, akiknek át kellett élniük egy meg sem született gyermek elvesztését.



    „..Ön joggal mondja, hogy „mindenki emberi lénynek tartja már a köldökzsinóron lógó újszülöttet is”. Csakhogy meddig mehetünk vissza? ...Nem vagyok sem filozófus, sem biológus, ezért nem is áll szándékomban belemenni e téma taglalásába. Ám mindannyian tudjuk, hogy ma alaposabb ismeretekkel rendelkezünk az emberi fejlődés folyamatáról és egyértelmű genetikai meghatározottságáról, e folyamat kezdőpontja pedig legalábbis elméletileg pontosan megadható. Az új lény ugyanis a fogantatás pillanatában jön létre. Új, mert különbözik a két alkotóelemtől, melynek egyesüléséből létrejött. Fejlődésnek indul, és a folyamat végén gyermek lesz belőle, „csodálatos dolog, természeti csoda”.Erről a lényről van szó kezdettől fogva. Azonosságon alapuló folytonosság áll fenn.



    Minden tudományos és filozófiai vitán felül álló tény, hogy az a valami, amire ilyen nagyszerű sors vár, amit Isten maga szólít a nevén, kezdettől fogva méltó a legnagyobb tiszteletre...



    Ezt a valakit Isten hívja és szereti, ennél fogva, ennélfogva az első pillanattól kezdve arca van, szeretetben, gondoskodásban részesül. Szeretet és gondoskodás iránti igényének semmibevétele mindenképpen szenvedést, konfliktust okoz... Mindettől pedig leginkább a nő szenved, hiszen elsősorban őrá van bízva az a valami, aminél gyengébb és nemesebb nincs a világon.”

  • 2007.06.12 20:35:27koneko

    Én az újjászületésben hiszek. ha van alapja a hitemnek, borsika kripli lehetett előző életében. Most meg a következőt alapozza meg.. Remélem, kripli lesz!

  • 2007.06.12 22:25:48Tori

    Amikor bementem az orvoshoz, hogy pozitív a teszt, szabin volt a saját nőgyógyászom, a helyettese egy mogorva pasi volt, akivel nem mertem ellenkezni. Ő rögtön hüvelyi ultrahanggal kezdte. Mutatott egy babszemet, én meg néztem, mit villog a közepén egy pixel. Közölte, hogy az a szíve. Meglepődtem, hogy látszik? Mire azt mondta, az 5. héttől látszik. Mivel mást harapófogóval se lehetett kihúzni belőle, azt hittem, 5 hetes terhes vagyok. Csak amikor egy hónappal később véres lett az alsóneműm és sírva rohantunk késő este az Istvánba, hogy most mi van, akkor közölte az ügyeletes doki, hogy

    1, nemhogy él a gyerek, de nem tudja megmutatni nekünk a szívhangját, mert nem képes befogni a kis örökmozgót,

    2, nem 11, de minimum 13 hetes.

    Nagy pánik volt, de Luca megmaradt, ráadásul akkor látta először az apja, és azt az arcot sosem fogom elfelejteni, ahogy a lábtempózó magzatot nézi. Mintha megszűnt volna számára a világ, csak az a monitor létezett. :)

  • 2007.06.12 22:30:28Memme

    Másutt, nekem ezt nem kell megmagyarázni, kiváló elméleti terhes és anya vagyok, gyakorlati pedig remélem nemsokára lehetek.

    MeMMe :)

  • 2007.06.12 22:32:14Memme

    Koneko, ezt a könyvet nekem el kell olvasnom :)

  • 2007.06.12 22:33:36Alvomacko

    Én úgy sajnálom, hogy nem mutatták meg nekem sohasem az UH-n a babókáimat. Mindig csak az orvos nézegette a monitort és diktálta az adatokat.

    A doktornőm pl. preferálta az UH-t a hüvelyi vizsgálat helyett. Soha nem turkált bennem, hanem UH-ra küldött. Azt mondta, hogy az sokkal kíméletesebb nekem.

    Amúgy a vesegörcseim alatt egyszer egy fiatal urologus ultrahangozott. Teljesen felvillanyozódott, hogy pocakos páciense van. Zavartan megkérdezte, hogy szabad-e, lehet-e, hogy ő most megnézze ultrahanggal a babámat, mert sosem látott babát pocakban, csak az uncsi veséket és veseköveket nézegeti egész nap. Vagy 10 percig nézegettük együtt a gyereket és számba vettük minden porcikáját. Aztán kaptam tőle egy ujjszopós képet emlékbe. :-)

  • 2007.06.12 22:38:22Tori

    Alvomacko, ez olyan ééédes! :)

  • 2007.06.12 22:39:23Tori

    Az ultrahangos képekkel mindig úgy jártam, mint Rachel a Jóbarátokban: csak pacákat láttam és Apa mutatta meg, hogy ez itt a feje, ez a gerince... :D

  • 2007.06.12 23:42:05katampusz

    Kígyócomb!

    szépen vedd elő azt a naplót és írj!!!

    kerüld a rémsztorikat (igen itt a porontyon is)

    rossz híreket

    idióta energiavámpír embertársaidat



    élvezd a pocakos létet és ne félj semmitől!!

  • 2007.06.13 04:00:29Kígyócomb

    Katampusz: :-)

    Köszönöm!

  • 2007.06.13 08:27:53Kékfelhő

    Alvomacko :)

  • 2007.06.13 08:37:37gusztika

    Az első babát mi is elvesztettük, nem indult növekedésnek. Az anyám 60. születésnapján feküdtem be a kórházba, hogy a lamináriát feltegyék, másnap pedig műszeres befejezés. Mondanom se kell, hogy milyen gyász volt akkor a családban.



    Aztán meg az istenért se akart megfoganni a következő baba, de az első is az elégtelen hormontermelés miatt halt el (csak ő spontán fogant), így meddőségi kivizsgálás lett belőle.



    Az inszemináció után 2 héttel mentem a kórházba tesztre, aztán a doki mondta, hogy gratulál és én csak annyit mondtam, hogy hűha, mert nem mertem örülni, nagyon féltem, hogy őt is elvesztem.



    És amikor a kis dobogó szívét láttam az UH-on, akkor mertem először örülni és sírtam a boldogságtól és sose felejtem el, hogy milyen gyönyörűnek tartottam azt a pulzáló pontot a képernyőn és ha van csoda, akkor a két sejt találkozásából beinduló új élet mindenképpen az.



    A 11. héten aztán elöntött a vér, rohanás a kórházba és az ügyeletes mondta, hogy ez a gyerkőc mozog, nincs semmi baj, progeszteront emelni kell és szigorú ágynyugalom.



    Sokat beszélgettem akkor az én babámmal, hogy tartson ki, mert ő egy nagy harcos és erős. Aztán átvészeltük azt az időt is, akkor jött a 36. héttől az a nem növekszik a baba idegbaj és végre megszületett a fiam. Megvárta, hogy kos legyen, mert ő bizony olyan is, amit a fejébe vesz, azt végre is hajtja. :)



    Az ő magzati életének 0. napja a "tesó" elvesztésének az évfordulóján volt. Napok múlva jön megint az a bizonyos június 23. És úgy érzem, idén már tudok anyu születésnapjára is összepontosítani, és nem a gyász foglalja el a helyét.



    És persze az elsőt világgá kürtöltem, a második terhességet meg titkoltam, csak néhány ember tudott róla, volt akit teljesen váratlanul ért, hogy közben már egy baba van a karomban. Nem mertem vásárolni, tervezgetni, a 7. hónapban került a lakásba az első babaholmi, hogy ne maradjon minden az utolsó pillanatra.



    Singer Magdolna: Asszonyok álmában síró babák könyve sokat segített, a meddőségi várótermében olvastam el.



    Namármost, én szánom azt az embert, minősített esetben asszonyt, aki mentálisan olyan retard, hogy nem képes felfogni más embertársának a fájdalmát, sőt a saját kínját azzal csitítja, hogy mások fájó sebeiben kurkászik és a feltörő jajongással táplálja a saját perverz gonoszságát. Elmekórtani eset.



    Uff!

  • 2007.06.13 08:43:57thais

    Kedves Borsika, a kripli szónak nem tudtam megnézni a pontos etimológiáját, nincs benne TESz-ben. Sajnos. Az biztos, hogy német eredetű. Sajnos, Értelmező kéziszótárom sincs otthon, túl sok helyet foglal. De, nem tudom, hogy a te fogalmaidban mit jelent az, hogy kripli. A szegény koraszülöttet, aki önhibáján kívül szorul segítségre és jó, ha meg tudják menteni. Ill. a korcsmában álló, bagózó, primitív magyar állampolgárt, aki élete egyetlen életcéljának csak az alkoholizmust vagy valami más "hasznos" dolgot" tart. Esetleg 4500 grammos egészséges gyermekként született csak a sors különleges fintora miatt "kriplisedett" el.

    Amúgy sosem szedtem én sem "fogalmazásgátlót", egyszer próbáltam volna, agyödémát okozott a legelső szem. Magam is szültem 4 gyermeket, már lettem szomorú nagymama is, és sosem jutott volna eszembe lekriplizni más várva várt gyermekét. Nem tudom, mennyi teológiát tanultál, vagy milyen felekezet tagja vagy, de ilyet, amiket te mondasz, egyetlen keresztény egyház sem mond. Tovább megyek, ilyet egyetlen, erkölcsön alapuló világnézet sem állít. A keresztény egyház a megfogant gyermeket már a fogantatás pillanatától teljes emberi lénynek tekinti. Sőt, a még meg nem fogantat is. Emiatt nem támogatja pl. a katolikus egyház a védekezést.

  • 2007.06.13 08:47:08thais

    A lényeget kihagytam. Kérem a felvételemet a szegedi klubba a szúnyoginvázió ellenére. Érveim a következők: életem hat csodálatos évét töltöttem Szegeden az egyetemen (JATE), csak el kellett jönnöm onnan. Hosszú éveken át elsírtam magam, ha láttam egy Szeged jelzésű úttáblát. Azért egy évben egyszer elzarándokolok lelkem hazájába. Remélem, következő életem Szegeden fogom leélni. Vagy Indiában.

  • 2007.06.13 08:53:59Pumatex

    Alvomacko: nagyon édes sztori!

    Tori: Nekem olyan szerencsém volt, mert minden UH-n úgy feküdt a gyerkőc, hogy teljesen egyértelmű volt, hogy mi micsoda. :D

  • 2007.06.13 09:30:19Leona

    Nem mintha én határoznám meg, de Thaist és Memmét is beszavazom ide Szegedre. Tudjátok, az a poén az egészben, hogy én csak hét éve élek Szegeden, és most itt őszintén bevallom, még mindig nem érzem magam szegedinek. Csak örülök, ahányszor egy-egy kommentezőről kiderül, hogy idevalósi, azokat közelebb érzem magamhoz (földrajzilag mindenképp....)

    Szomorúan olvastam, hogy borsika idétlen hozzászólásainak hatását minden igyekezetem ellenére sem sikerült tompítanom. Tudjátok, csajok, ebben az a legszomorúbb, hogy sokan közületek égnek meresztették tegnap (is) minden hajszálukat, miközben borsika drága vont egyet-kettőt a vállán, majd este hátat fordítva a párjának (már ha van neki egyáltalán), horkolt egy jó nagyot.

  • 2007.06.13 09:30:34másutt

    Tori

    Pontosan tudom mirol beszelsz a Parod arcaval kapcsolatban.

    En nem hittem vona, hogy lehet a Paromat jobban szeretni, amig meg nem lattam az arcat az elso ultrahang kozben.

    Szinte alig birtam levenni rola a szemem (es a gyereket nezni! :) Nemreg megprobaltam elmeselni egy baratnomnek, aki 'nem akart gyereket'... de nem igazan birtam.

    Az ultrahang egy csoda, es amit egy kapcsolattal tenni tud az is egy csoda.



  • 2007.06.13 09:37:06Leona

    Kicsit offolok is: Gida, tegnap hosszas nyávogás után elértem, hogy a férjem még elvitt minket ahová eredetileg akartam menni ( a hattyas sori "lyukhoz").

    Ez már olyan nyolc óra magasságában volt. Ott sem volt egy árva kérész sem, pedig ez a hely aztán tényleg természet lágy öle tipusú, a szúnyogok viszont szétzabáltak minket (na itt kellett volna tesztelni a citromos riasztónkat). Viszont beszéltünk ottani pecásokkal, akik a kérdésünkre széles, rosszindulatú vigyorral közölték, hogy hétvégén zajlott a virágzás, és hiába jöttünk. Akkor hittem is meg nem is, aztán más is megerősítette ezt az információt. Ha elmentek hajókázni (végül is maga a hajókázás is élmény), szúnyogriasztót vigyetek magatokkal!

  • 2007.06.13 09:47:16thais

    Az én férjem nagyon nem kedvelte az UH-át, a gyerekeim sem, amíg "elszenvedték". De megértette, hogy biztonságosabb őket néha megnézni, genetikai vizsgálatképpen, mint x hónapig félni, hogy beteg lehet-e valamelyikük. A csak gyönyörködés céljából készített UH-nak én sem lennék a támogatója. Manapság ,nem hiszem, hogy emiatt csinálnák. Volt tegnap este egy rövid beszámoló az Estében, nagyon tanulságos volt. Miszerint vérvétellel és speciális UH-val kiszűrhető a DOwn-kór magzatvíz vétel nélkül kb. 95 %-bam. Csak a TB anyagi okok miatt az utóbbit támogatja, annak ellenére, hogy az utóbbi jóval kockázatosabb. Minden 100. baba elvetél miatta. Azt hiszem, ilyen esetben, luxus az amúgy is alacsony gyerekszám miatt ennyi babát "pénzhiány" miatt elveszíteni. Az ilyen célú UH vizsgálat is értelmetlen lenne? Én voltam ezen a pénzes vizsgálaton "hasfelszúrás" helyett. Kiiizadtuk, befektettünk ennyit, hogy megtudjuk, Thaiska ép és egészséges, s nem kell más doktor bácsik riogatásától félni. Szerinte, nagyon pozitív lenne, ha nálunk is lehetne kérni indokolt esetben 35 év alatt is genetikai terheltség esetén ill 35 év felett a TB keretére.

  • 2007.06.13 10:02:40másutt

    thais



    nekem is ilyen volt, mint amit leirtal (nyakredo vizsgalat + vervetel + pisi) a 12. heten a Down kor es egyeb genetikai rendellenessegek kiszuresere.

    abszolut tamogatom az otletet es abszolut ellene vagyok a 'hasfelszurasnal' bar megertem, ha valaki megcsinaltatja, en ezt sosem tennem.



    35 evesen estem teherbe.

    ami azt jelenti, hogy a STATISZTIKAI eselyem a Down korra 1:250-hez volt.

    a fenti vizsgalat eredmenyekent az eselyem 1:16000 lett (TIZENHAT EZER!!!) hogy a gyerek genetikailag serult.



    en nemtom lanyok... amikor egy 35 eves no terhes lesz, kevesebb, ment FEL (1/2) szazalek eselye van, hogy a gyerek Down koros. nekem ez nem er meg egy hasfelszurast minek kovetkezteben 1. elvetelhetek 2. lehet, hogy emiatt lekesem a gyerek dologrol. 3. a gondolattol is irtozom es beteg vagyok.

    Es nem is vagyok 100% biztos, hogy NEM TARTANAM MEG igy is ugy is a gyereket.



    en boldogan felvallalnam a 99.6 szazalekos eselyt, hogy NYEREK egy lotton. tutira vennek egy jegyet.



    :-)



    ennek semmi koze nem volt a penzhez, az amnios vizsgalat is ingyen lett volna, az en vizsgalatom is ingyen volt (biztosito fizette)



    nagyon olyan erzesem van, hogy hulyere ijesztgetik a 30 feletti anyukakat.



    az igazsag pedig az, hogy 30 alatti anyaknak TOBB Down koros gyereke szuletik, csak mert nekik tobb a gyerek eleve es nem is tesztelik oket.



    mintahogy mondtam: ha valaki teljesen parazik, akkor hajra, szurassa fel a hasat... de a valodi adatok es statisztikak tudtaval, es nem azert, mert valami parazos orvos elkuldte rutinbol, valaki a 60-as evekben jart egyetemre, amikor egy 35 eves anya ven volt. :-)





  • 2007.06.13 10:15:14koneko

    Valaki, aki képben van a témában:



    én úgy tudom, az újabb, nem hasszúrkálós vizsgálat valójában OLCSÓBB, emlékeim szerint harmad annyiba kerül, mint amit a TB támogat.



    Meg nem mondom, melyik újságban olvastam erről egy cikket.



    Vagy rosszul emlékszem?

  • 2007.06.13 10:55:13másutt

    koneko



    kepben vagyok, nemreg volt ilyenem.

    olcsobb kell, hogy legyen, hiszen a kovetkezorol van szo:



    -meres az ultarhangon

    (NEM kell extra ultrahang, vagy gep, csak megallitjak az ultrahangot egy jo kepnel es megmerik a nyakredo vastagsagat a picin, amit osszehasonlitanak a statisztukaval, ezt CSAK 11 es 13 het kozott lehet pontosan megcsinalni)



    HA ERDEKEL, ez hogyan tortenik, itt van egy video a 12. heti Nuchal fold (nyakredo) meresemrol az ultrahang alatt, UTOLSO video.

    babuci.myphotoalbum.com/view_album.php?set_albumName=album01



    -vervetel

    (ami ugy is lenne, mert ugy tudom az 1. terhes vizsgalat alatt mindig van vervetel, csak mas dolgokat IS mernek)



    -pisivizsgalat

    (ugyanugy mint a ver)



    szoval tutira olcsobb, hiszen mar meglevo vizsgalatokat csinalnak, amik nem mennek a TESTBE... mind kulso.



    Az amnios az egy szuper testbehato vizsgalat amihez egy szakember kell + egy kulon ultrahang (kozben nezik a babat, nehogy eltalalja a tu) + egy kulon teszt (magzatviz).

  • 2007.06.13 11:26:34renege

    Azért azt szeretném tisztázni, hogy az amniocentézis nem csupán a Down kór szűrésére alkalmas, hanem számos genetikai rendellenesség kiszűrésére jó. Így én úgy tudom, hogy nem minden esetben váltható ki egyéb vizsgálatokkal.

  • 2007.06.13 11:55:24másutt

    igy van renege es semmi mas (eddig) nem ad olyan pontos eredmenyt, mint az amnio.



    en megis irtozom tole, pedig a tukkel nincs problemam (verado voltam!) :-)



    asszem azert, mert en megtartottam volna a gyereket igy is ugy is.

    minthagy mondtam, megertem, aki megcsinaltatja, de en nem, koszi.



    nagyon sok, sokkal gyakoribb baj ellen (elmebetegseg, alkoholizmus, stb) meg nincsen rutinvizsgalat.



  • 2007.06.13 11:58:35másutt

    azt elfelejtettem mondani, hogy sok helyen (ahol elek ott is) ugy csinaljak a szurest, hogy SOSINCS amnio automatikusan, hanem megcsinaljak a riziko nelkuli kulso vizsgalatokat (mint amit fent leirtam) es ha elkapjak a problema ESELYET, akkor kuldik a mamat amniora. ez nekem igy rendben van.

  • 2007.06.13 12:26:45gida

    Leona, mára kiképeztem magam én is. Tegnap este még találtam egy hírt, miszerint Szeged és az országhatár között virágzik a Tisza, aztán olvasgattam, és kiderült, hogy a kérészek északon kezdik a kirajzást, és fokozatosan haladnak délre. Ma a hajóval valószínű már útlevél is kellene, hogy lássunk valamit a tiszavirágzásból. :(

    Na, majd jövőre, addigra Lilla is jobban élvezi majd biztos. Hátha öt percnél többet is tud egy pozícióban eltölteni addigra.

  • 2007.06.13 13:58:50Tori

    Szegeden, Makón és a közeli falvakban is temérdek kedves ismerősöm van. Sőt, egyre több és egyre kedvesebb. :) Férjemmel egyre többet emlegetjük, hogy odaköltözünk. Még minden lehetséges.

  • 2007.06.13 14:45:39thais

    A másik típusú vizsgálattal a nyitott geincet is tudják szűrni. Ha ez olcsóbb. mint a "hasfelszúrás", akkor miért nem akarja a TB támogatni?

  • 2007.06.13 15:29:46papirbirka

    Engem pár hete okított ki a dokim szűrés ügyben.

    Ne szóval két fajta rendellenesség csoportot szűrnek:

    12 hét környékén a genetikai (Down, meg valamilyen triszómiák)

    16-18 hét között pedig a VZR-t, amitől nyitott gerince stb. lehet.

    A nem invazív, valószínűséget (!) mérő szűrést nem támogatja az állam (25-28 ezer HUF tipustól függően-magán klinikákon).

    Ebből is több típus létezik, pl.:

    - a kombinált teszt 12 héten csak a genetikiakra szűr (UH és vér) és 2 órán belül megvan az eredmény. Nekünk szerencsére jó lett.

    - az integrált mindkét típusra (UH 2*, vér és AFP), de ott végleges eredmény értelemszerűen csak a 16-18 hétre van. Nekünk ezt ajánlotta a doki, mondván, hogy akkor ott megcsinálják a 16-18 heti UH-t és AFP-t is. Most ezekre majd ugyanúgy el kell mennünk sztk-ba, de mi nem bírtunk várni, így legalább a Down és társai miatt nem aggódunk.

    Az államilag támogatott amniocentézis és corion-boholy vizsgálat a magzatvízből, ill. méhlepényből vesz mintát és nem valószínűséget, hanem konkrét bizonyosságot ad(!), viszont valóban nagy a vetélési kockázata.

    A rendszer valóban lehetne jobb, és pénztárca kímélőbb, de a tisztánlátás végett a vérből (markerek alapján) végzett vizsgálat úgytudom azért drágább, mert a vért értékelő labor és a valószínűséget számító szoftver drága, sokáig nem is volt itthon, ki küldték Angliába a mintákat.

    Egyébként az állami rendszer sem autómatikusan küld hasba szúrásra, csak rossz tarkóredő és AFP eredmény után.

    Ráadásul a magánklinika ismertetőjében hangsúlyozottan csak azoknak ajánlják a vizsgálatot, akik kedvezőtlen eredmény esetén vállalják az amniocentézist/corion-boholyt, majd annak a rossz eredménye után az abortuszt.

    Ha valami nem pontos a fenti leírásból az egyéni feledékenységem terhe, de asszem kb. így van.

  • 2007.06.13 15:32:32Aurin

    Komplett Szeged csoport vagyunk. :-)

  • 2007.06.13 16:48:52szanna

    Lélekben én is szegedi vagyok, JATE TTK okán. :))

  • 2007.06.13 18:08:27Leona

    Holnap, ha megvagyok a melóval, mostmá' összeírom.

  • 2007.06.13 18:30:00másutt

    papirbirka:

    ez erdekes szamomra, koszi, hogy leirtad.

    mint mar emlitettem volt, kis hobby-m lett amiota Titeket olvasgatlak magyar rendszer, az itteni (angliai) a szamomra otthoni (USA) osszehasonlitasa.



    oriasi kulonbsegek vannak.

    az, hogy mit tamogatnak es mit nem az biza nem egy logikus dolog, sehol, az sem, hogy mit ajanlanak.

    Angliaban annyira lotto az egesz, hogy iranyitoszamonkent mast kapnak a nok az ellatasban

    (pl van olyan korhaz, ahol merik a nyakredot, van ahol nem, van ahol megmondjak fiu-e vagy lany, van ahol nem....)

    es fogadjunk, hogy ez folyamatosan valtozni fog... ahogy pl. a nok egyre idosebben szulnek, mar nem neznek olyan ijedten a 30-as eveikben levo kismamakra (csak a kozepkoru ferfidokik a regi rendszerbol :-).

    ahogy uj tesztek jelennek meg, amik persze egyre dragabbak, a 'gazdagok' meg tudjak csinaltatni (meg akiknek van privat biztositasa) a tobbiek meg nem...

    es tesztek amik tiszta sci-fi-k voltak par eve, mint az UH most mar rutin tesztek.

    falusi lanykak akik meg egy PC-t nem lattak 2 eve mennek mar 4D ultrahangra.

    :-)

  • 2007.06.13 21:59:05thais

    Kedves papírbirka, 35 év feletti anyáknak a tökéletes AFP ellenére is javasolják a "hasfelszúrást". Minden leletem tökéletes volt (AFP, tarkóredő, orrcsont), mégis el akartak küldeni. Az életkorom miatt. X héten át hallgattam a rémisztéseket, x alkalommal iratták velem alá, y helyen, hogy saját felelőségemre nem kértem, pedig ők nagyon akarták. Ráadásul a kezemben volt a Géndiagnosztikai Központ abszolút pozitív lelete. Az egyik dokibácsi szerint az én géndiagnosztikai leletem csak "hit" kérdése, nincs szakmai alapja. A Géndiagnosztikai Központban végeztek vérvizsgálatot és kétszer UH-ot. Szegény leányzót agyonvizsgálták. Semmi baja. Míg a fiatalon szült kolléganőm minden tökéletesen jó lelete ellenére erősen Down-kóros gyermeket szült. Eszükbe sem jutott, hogy agyonkínozzák a genetikai vizsgálat lehetőségével, s meglett az eredménye. A nyitott gerinc a géndiagnosztikai központ UH-ján teljesen kimutatható. (Nem kaptam tőlük pénzt, hogy reklámozzam őket.)Mellesleg történt már olyan is, hogy rendkívül rossz AFP és egyéb leletek alapján nem kérték a szülők az abortuszt és tökéletesen egészséges gyermekük született. Hogy lehet akkor így eligazodni?

  • 2007.06.13 22:40:19másutt

    thais

    utalom ezeket az embereket, akik halalra remisztgetik a kismamakat! miert a sebezhetoket bantjak, banyek?!?

    akik ugyis aggodnak! 35 evesen az esely 1:250!!!!!

    Nagyobb esellyel orokli meg a gyerkoc a tuti alkoholista vagy ongyilkos geneket amik olyan gyakoriak arrafele!

    bocsi. duhos vagyok. meg mindig. hormonalis! :-(

  • 2007.06.13 22:48:26marcangoló

    Másutt, én sokszor úgy érzem, hogy az orvosok azzal legitimálják a saját szerepüket az egész terhesség- szülés alatt, hogy betegségtudatot építenek be a várandósokba. Aki meg beteg, az orvoshoz megy...

  • 2007.06.13 22:49:45marcangoló

    Már megint vacakolnak a friss hsz-ek.....:-(

  • 2007.06.13 23:28:21kovvacs

    Csak egy adalék, hogy legyen mint felháborodnotok jogosan.



    Néhányan tudjátok, hogy belefutottam abba a rendelkezésbe, miszerint a magánnőgyógyász nem utalhat be állami vizsgálatra (praktikusan terhesként laborba) AKKOR SEM, ha rendesen fizetem az állami betegbiztosítási járulékot. Akkor csinálják meg, ha 100%-ban kifizetem az árát.



    Ezek után érdekelt volna, hogy miért nincs kinn pl. az OEP honlapján a lista, hogy melyik vizsgálat mennyibe kerül.



    Gyorsan vegyük át a rendszer működését:

    - fizetek TB-t az OEP-nek

    - cserébe normál állami ügymenet szerint elvégzik rajtam ingyen vagy vizitdíjért pl. a vércukorterhelést - leveszik a vért az illetékes rendelőben

    - magát a vizsgálatot elvégzi egy laboratórium, akár ott a rendelőben, akár máshol, majd az eredményt visszaküldik a rendelőbe, azt kapom kézhez

    - a rendelő elkéri az OEP-től azt a pénzt, amibe került neki megcsinálni vagy megcsináltatni a vizsgálatot.



    Tehát az lett volna a kérdésem:

    az OEP miért nem teszi ki a honlapjára, hogy

    ő

    mennyit fizet

    pl

    egy vércukorterhelésért

    a rendelőknek

    amikor államilag finanszírozott vizsgálatról van szó.

    Hiszen ezt kellene kifizetnem 100%-ban a magánorvosi beutalómmal, csak van közöm hozzá, nem?



    Tudjátok mi a válasz?

    Azért nem rakják ki,

    mert az összeg LABORONKÉNT VÁLTOZIK.

    Tehát az egyik labor hasraütök 300Ft-ért csinálja meg a vércukorterheléses adatvisszafejtést, a másik hasraütök 30.000Ft-ért.

    És a h****, i*****, korrupt állam mindkettőnek kifizeti.



    Gondoljátok ezt csak alaposan végig.

    Hányan járnak itt marha jól, és mekkora róla a csend.

    És vajon miért nincs az, hogy az OEP fizet hasraütök 500Ft-ot a vércukorért, és aki ennél többért akarja csinálni mint labor, az kapja be.



    Jaaaa, ha valakinek nem lenne világos: a laborok világában ott van a magántőke. Meg a haszon. Ugyebár.

  • 2007.06.14 06:10:42cseresznye

    Kowacs, most akkor te vagy az ideális állampolgár, aki nem támaszkodik állam bácsira, hanem kezébe veszi a sorsát, vagy te vagy a legkellemetlenebb állampolgár, aki nem rest állam és magántőke összejátszását kimutatni, ahelyett, hogy hálásan bevenné, hogy állam bácsi fenntart neki ingyen labort.

    Lehet, hogy a kormány olyan mint a férfi, aki arra vágyik, hogy a nő ugye legyen egyszerre szűzlány, egyszerre k_rva :))

  • 2007.06.14 07:14:53diaz

    kowacs: hát ez marha jó, persze a spórolást véletlenül sem ezen a területen kéne kezdeni, hanem rajtunk állampolgárokon. Na mindegy, ez már politika, mindenesetre én az efféle dolgokon baomira be tudok rágni:-(



    Az amniohoz: én azt hallottam, hogy mindenkit próbálnak rábeszélni, mert igen sok pénzt kap a klinika egy-egy beavatkozásért. Engem is sikerült rábeszélniük, aztán közben iszonyúan megbántam, és amíg utána otthon görcsöltem azon parázva, hogy elmegy a baba, elátkoztam az összes orvost és legelsősorban magamat! De aztán nem lett semmi baj, sőt végül nagyon jól jött a magzatvízminta, mert ebből ki tudtak mutatni egy friss toxoplazmózis fertőzést, amire rögtön megkaptuk a gyógyszert is, így a kislányom nem lett KRIPLI!

  • 2007.06.14 08:24:55Kékfelhő

    az OEP-ben akkora kupleráj van, hogy csuda...

  • 2007.06.14 09:07:15marcangoló

    Kovvacs, hol lép be ebbe a magántőke? Magánlaborok is vannak? Szerződésben az sztk-val?

  • 2007.06.14 12:07:31Aurin

    Tass Árpád

    Meg nem született kislányomhoz



    Él bennem egy gyermek

    fürtös, csodaszép

    nem lenne egy éves se még...

    Ha meg nem is születhetett

    itt él benem Ő, a kiűzetett

    kit eltaszított a rút világ

    és az anyaméh...



    Lélek-gyermekként

    nevelem magamban,

    nevet rám, játszik,

    nemsokára jő első szava...

    hallom majd belül,

    ahogy csillogó szemmel

    rám néz és azt mondja: apa



    Kiűzettél Te is!

    S leszel angyalként

    lelkek vándora, de amíg

    felnősz, gyermekként

    bennem élsz,

    s leszek Neked otthon,

    leszek Neked "anya"



    Szépen felnevellek tanítva

    csak jóra s nem leszel

    mint apád egek árulója

    S ha felcseperedve

    szép angyal-lánnyá lész

    találsz majd egy társat

    kiben tovább élsz...



  • 2007.06.14 12:08:46Aurin

    Előre is megkövetem az alkotót, amiért "loptam" a verseiből, de ez annyira gyönyörű, és annyira ideillik, hogy vállalom....

  • 2007.06.15 09:01:13papirbirka

    kovvacs, tegnap voltam védőnéninél és panaszkodtam erről a beutalósdiról, azt modnta, hogy van egy kb. tíz éve élő jogszabály amit nem helyeztek hatályon kívül, amely arról rendelkezik, hogy a nődoki és a körzeti EGYÜTT köteles ellátni a terhest. Körzeti szerinte ez alapján bármire adhat beutalót (tekintettel pl. kisfalvakra vagy nődoki akadályoztatására) a terhesgondozás keretében (kiskönyves)a szakrendelésekre is. Sőt a körzetinek kellene hetente-havonta egy fél nap terhesrendelést tartani influenzások és nénikék kizárásával. Persze még nem jártam a végire....

    Labor ügyileg nekem úgy tűnt akkor jársz jól anyagilag, ha kórházhoz tartozó szakrendelőbe mész, mert ott van labor és tényleg elég jutányos. Velem már kétszer is kifizettettek labort pár éve, mert nem volt olvasható a körzetim körpecsétje. A Bártfaiban (Szt. Imre) valami 500 HUF körüli volt, az V. kerületben belgyógyász szakrendelőben meg több, mint 1000. Persze ez csak két eset és nem tuti statisztika, mindenesetre én is nagyon csodálkoztam a különbségen.

  • 2007.06.15 09:17:23Kékfelhő

    Aurin: nagyon szép volt, köszönjük :)

  • 2007.07.03 13:32:25Siva

    Nekem három napja volt a műtét, a babánk 10 hetes volt. Nyolc éve vártuk már, sosem sikerült összehozni egy kis életet. Aztán csodák csodájára, május első reggelén férjemmel május gallyacskát duggattunk (ez a szeretkezés május elsejei népies elnevezése), ami meg is fogant. Egyáltalán nem számítottunk már arra, hogy gyermekünk lesz, hiszen 39 évesek vagyunk mindketten. Amikor a két csíkocskát megláttam, pánikba estem, hogy most akkor mi is lesz?! Nem vagyok még vajon hozzá nagyon öreg? A pánikroham két óráig tartott, utána nagyon boldog voltam és a férjem is - 10 héten keresztül. Most vége van. Az az álom véget ért. Borzasztó volt, de most már másképp látom a dolgokat. A természet tudja, hogy mit tesz, bízom benne, hogy a dolgok mindig úgy vannak jól, ahogyan történnek. Buddhistaként pedig hiszem, hogy valaki, aki nagyon közel állt hozzám valamikor (előző életekben) egy rossz karmától szabadult meg általunk. A lelkemből elengedtem őt, jó utat kívántam neki. Januárban újra próbálkozunk és remélhetőleg ez az egyetlen kicsi lélek, aki minket már egyszer kiválasztott szüleinek, újra visszajön hozzánk egy sokkal jobb testben, egy sokkal jobb karmával.

  • 2007.07.03 13:52:25druantia

    Siva, úgy legyen :-). Remélem, megkapjátok az élettől, amire annyira vágytok.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta