SZÜLŐSÉG

Gyermekáldás: tervezett vagy becsúszott?

2007. május 22., kedd 13:26

Van, aki hosszú ideig reménykedik minden hónapban, hogy végre valóra válik az álma és pozitív lesz a teszt. Van, aki a sorsra bízza a terhességet: akkor jön a baba, amikor akar. És van, aki egyáltalán nem szándékozott szaporodni, és hidegzuhanyként éri a hír: gyermeket vár. Gondos tervezés előzi meg a várandósságot vagy minden a véletlen műve? Heti kérdés.


Amikor januárban abbahagytam a gyógyszert, úgy hittem, biztosan sok időbe fog telni, amíg terhes leszek (fogalmam nincs, hogy ezt miből gondoltam). Szép tervünk volt: nyár derekán esküvő, közös lakásvásárlás, és majd jön a gyerek, amikor jön. Ehhez képest az első adandó alkalommal teherbe estem, ami borított mindent: esküvőt átszervezni nyár elejére, lakásvásárlást megsürgetni, és úgy egyáltalán: felkészülni az új életre.

Amikor Hannáék elhatározták, hogy itt az ideje a gyermekvállalásnak, a gyógyszer abbahagyása után rögtön bejelentkezett Lea. Egy másik barátnőmék több mint egy évet vártak mindkét gyermekükre, és olyan ismerősöm is van, aki nem tervezte a babát, de nagyon örült a jövevénynek.

Tudatosan terveztétek a babát vagy becsúszott?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.05.25 08:49:08Anyatünde

    korai pisiltetés: igen, eleinte egész nap sasolni kell a gyereket. Meg rendszeresen (félóránként? óránként? nem emlékszem) próbálkozni. Amikor próbálkozunk, akkor valami hangot adni, pl. psss, mindig ugyanazt. Egy idő után baba megtanulja, hogy ha bili fölé tartod és mondod, hogy psss, akkor pisiljen. Anyuka meg megtanulja, hogy hogy viselkedik a baba, mikor pisilnie kell. Állítólag 2-3 hónapos babák pár hét alatt megtanulják.

    Én ismerek olyan anyukát (a babakozelben.hu "gazdája" egyébként) akinél az első babánál működött szépen. Most született neki nemrég a második, kíváncsian várom majd a tapasztalatokat. A honlapján van olyan kérdés, hogy második babánál, ha tesó is otthon van, hogy működik a szoktatás, de ez egy másik kérdéssel együtt szerepel, és erre a kérdésre nincs válasz a honlapon.

    Katalma írta régebben, hogy anyukája csinált hasonlót. Ők öten vannak testvérek, és a kisebb tesóknál is működött.

  • 2007.05.25 08:55:44marcangoló

    Egyébként ez csak egyszerű kondícionálás, semmi köze a tudatossághoz (tudod, mint a kutyáknál). A gyerek így is úgy is csak bizonyos értelmi és testi érettség után lesz igazából szobatiszta, pont amiatt, hogy ehhez tudatosan kell használnia a záróizmait.

    Hordozó, bárhogy gondolkodom, sehogy nem tudom elképzelni, hogy ha a gyerek lába lóg a kendőben, akkor deformálódik a csípőizülete. Egyszerűen ha a lábai között van a kendő, az már annyira megtámasztja a combot, hogy ha lógni látszik is a lába, az alátámasztás stabil, nem fog a combcsont feje "kijárni" a vápából. Akkor meg mitől deformálódna? Kiváncsi lennék ezzel kapcsolatban egy ortopéd orvos véleményére.

  • 2007.05.25 08:57:39marcangoló

    Ja, és nem mellesleg soha nem találkoztam olyan gyerekkel, sem a kolléganőim, mert megkérdeztem, aki a helytelen kendőviselés következményeként lett volna mozgássérült. Tudom, hogy ez nem olyan régi dolog, de azért csak befutott volna már egy- két rosszul hordozott gyerek a Mozgásvizsgálóba...

  • 2007.05.25 08:59:28marcangoló

    És nem hiszem, hogy azért, mert a csípődysplasia és/vagy csípőficam nem észrevehető, ha már kialakult. Szóval akkor hogy van?

  • 2007.05.25 11:24:55Sólyomszem

    Sziasztok, újabb régi "kukkolóként" csatlakozom a beleszólókhoz.

    Pesszárium-téma: húszas éveim elején (1990 körül) gyógyszereztem, de egy idő után állandóan véreztem tőle, ezért áttértem a pesszáriumra. Akkoriban még lehetett kapni hozzá a Timidon zselét, ami növeli a biztonságosságát. Sajnos azt kivonták a forgalomból, lett helyette Delfen, aztán már az sem. Azért írom ilyen körülményesen, mert kieg. helyi spermiciddel elég 6-8 órán át bent hagyni a pesszáriumot, míg anélkül meg kell várni a 24 órát, hogy a hüvelyben lévő spermiumok elpusztuljanak. (Igy estem egyszer teherbe, de ez más tészta.)

    A pesszáriumot tudomásom szerint Mo-n nem kell felíratni (pár éve még nem kellett), csak nőgyogyival megméretni, hogy mekkora kell). A baj az, hogy a p-t egyáltalán nem reklámozzák (nem bolt sem a gyógyszertáraknak, sem az orvosoknak), ezért egyre kevesebben veszik. Tehát már egyre kevesebb gyógyszertárban lehet kapni, ott is csak megrendelésre.

    Ha még nem derült volna ki, lelkes pesszárium-fan vagyok, mivel se hormon nem kerül a szervezetbe és onnan pisivel kis körforgás után az ivóvizünkbe (gyógyszer), se nem tart fent mesterséges gyulladást a méhben (spriál), és a pasik általában nem érzik. Hátránya: nemi betegségektől nem véd meg és kell egy kis ügyesség a felhelyezéséhez (gyakorlat kérdése).

    Pár éve már nem használok p-t amúgy (hosszú...), de a Pharmatex kenőcsöt igen. Szerencsére nem vagyok rá allergiás és kenőcs lévén nem kell várni, miután benyomattam, mint a kúpnál vagy tablettánál. Sőt, lehet belőle jó kis előjátékot csinálni, ha nem én nyomatom, hanem a másik fél :).

    Vigyázat: elég vacak íze van! :(

  • 2007.05.25 11:35:27kaposztalepke

    Abszolút laikusként én még a kengururól is azt hallottam anno, hogy a csípőficam stb szempontjából direkt jó, mert szétterpesztve tartja a lábát, hasonlóan a terpeszpelushoz, amit ugye direkt hazsnálnak ellene. Szóval a kendő dettó szerintem, sőt, a kendő talán még jobb, emrt mostanában a kenguruk láb között keskenyebbek, de a kendőt szép szélesre lehet kötni (amennyire másnál láttam)..

    nem hiszem, hogy csípőnek gond lehet..

  • 2007.05.25 12:45:39B-

    Amennyire én tudom, a pisiltetős módszernek nem az a lényege, hogy a gyereket megtanítod, hogyan tartsa vissza, hanem hogy te megtanulod, mikor gyön a cucc a gyerekből :-) Szóval nem a gyereket idomítja (nem is lehetne ilyen korban), hanem az anyukát.



    Nekem szimpi lenne, nem is a pénz miatt, hanem a bébi ökológiai lábnyoma miatt (ha csak a mosógépet nézem, már az katasztrófa...), de lusta és gyáva vagyok hozzá :-) Mert szerintem ez egy bevállalós projekt. Pl internetezés közben tutira nem veszem észre, ha berottyant a gyerek...

  • 2007.05.25 13:16:09marcangoló

    B-, ez azért nem valószínű, mert társítanak hozzá egy szót, hangot, ahogy leírták ("psss"), ami később önmagában is kiválthatja a pisilési ingert (mert a gyerek akaratlagosan ellazítja a záróizmát). Ezáltal valamennyire tudod szabályozni, hogy a gyerek mikor ürítsen. Ez a tökéletes pavlovi kondícionálás. Egy feltétlen reflexhez (pisilés) társítunk egy feltételes ingert (psss), ezek összekapcsolódnak, és később a feltételes inger kiváltja a feltételes reflexet. Nyilván ezt csak akkor tudod megcsinálni, ha résen vagy mnden pisilésnél, mert minden olyan alkalom amikor a két inger nincs együtt jelen, rontja a tanulás hatásfokát. Na, ez jó tudományos lett.

    Én megértem az ökológiát, de vannak biopelenkák, amik tökéletesen lebomlanak. Akkor a környezettudatos édesanya vegyen olyat.

  • 2007.05.25 13:17:58marcangoló

    Ráadásul az egyik angol elnevezés (Infant Potty Learning) elég beszédes. Ez már megint arról szól, hogy el lehessen büszkélkedni a szomszédasszonynak, hogy az én gyerekem már 2 hónaposan bilibe pisilt. Na jó,tisztelet a kevés kivételnek.

  • 2007.05.25 13:33:36manci

    melin: magam sem tudom, miért, de úgy látszik, túlérzékeny vagyok ezzel a témával kapcsolatosan.

  • 2007.05.25 14:44:17eszter

    Ez az Okos baba mennyire kiakasztó!!!! Vagy csak engem akaszt ki ennyire? Hogy nem tiltják be gyerekekhez értő pszihológusok? Nem egyértelmű, hogy milyen gáz. Nekem egy teljesen értelmes ismerősöm műveli, és egyszerűen nem is értem, hogy hogy juthatott ide. Meg van vele babonázva, mint egy szektás? Vagy én vagyok szélsőséges Vekerdista,Waldorfista, vagy micsoda? Tényleg...tegyetek helyre, ha így van!

  • 2007.05.25 14:49:18Tish

    eszter, én tutira nem teszlek helyre, mert abszolut egyetértek veled:) Mi a fenének kell idő előtt megtanítani a babáknak mindenfélét? A lányomat el akarták küldeni 5 és fél évesen iskolába, de közöltem velük, hogy nem, hiába lesz évvesztes, magasról teszek rá, JÁTSSZON! Az a dolga, és azt az egy évet senki nem fogja neki tudni visszaadni.

  • 2007.05.25 14:58:33eszter

    köszi, Tish...maximum jössz velem a "másik" kategóriába.

  • 2007.05.25 15:03:59babó

    jelentem becsúszott...

    de az én életemben mindig a váratlan, spontán dolgok működnek, és így a lánykám is hatalmas ajándék. a párom mellé :)))

  • 2007.05.25 15:06:10bohar

    teljesen egyetertek az elottem szolokkal jatek-fejlesztes temaban, ezek szerint Vekerdyista vagyok en is,

    amikor mesfel eves mult kb. az elso gyermekem, -a csalad anya, apa, papa, mama nagyon szeret Blankozni, (ismeritek? olyan mint a scrabble) szoval ugy iteltuk meg hogy napi egyszer azert jar nekunk ennyi ido, ezalatt a kisfiucska, jatszon egy kicsit magaban, lapozgassa a mesekonyveit, de a ksifiam ezt nem birta folyton ott logottrajtunk, de kitartoak voltunk, jatszottunk,a vege az lett, hogy akkoriban tudott, ismert, felismert, majdnem 20 betut, idonkent ciki is volt nekunk, ha egy boltban mondjuk elkezdett kiabalni a kis masfel-keteves, hogy ott egy o betu, ez akkoriban volt, ma mar, nem ismeri a betuket, szoval abban az idoszakban az erdekelte, miattunk, aztan ahogy elmaradt,o el is felejtette

  • 2007.05.25 15:59:38Tish

    eszter, örömmel:)

  • 2007.05.25 17:16:39mulan

    Okos babához: nem tudom, én pár hónapja olvastam, de szeintem nem gáz. Pl. ez, hogy



    mit csinálj egy 1-3 éves babával, szerintem teljesen rendben van. Szóval ilyeneket amúgy is csinál vele az ember nem? Nemcsak bedobja a kiságyba valami macival, aztán oldja meg, ahogy tudja. Hm? :)

  • 2007.05.25 17:17:29mulan

    eltűnt a link. hm. akkor így:

    www.okosbaba.hu/jatekos-fejlesztesi-lehetosegek-otletek-0-tol-3-eves-korig-3.html

  • 2007.05.25 19:15:10marcangoló

    Mulan, ez abszolút így van, elolvastam a fejlesztési tanácsokat, és tökéletesek. Már csak azt nem értem, hogy miért kell olvasni és nyelvre tanítani a gyereket. Jó, hogy 12 éves korig lehet megtanulni akcentus nélkül beszélni egy idegen nyelvet, de ha nem akar mondjuk Shakespeare- színész lenni, ugyan kit érdekel a világban, hogy van-e akcentusa, vagy nincs, ha egyébként megértik.

    Eszter, már hogyan tilthatnának be bármit a pszichológusok? :-) És miért nem tiltják be pl. a Rubint Réka- féle szélsőséges fogyókúrákat a terhesség alatt a nőgyógyászok?

  • 2007.05.25 20:37:19babó

    én most összekavarodtam... átfutottam a tanácsokat a honlapon és nekem is tetszenek (csak paraszti ésszel, pedagógus, pszichológus nem vagyok)

    de az ember többé-kevésbé úgyis ezeket csinálja, nem? a hozzászólásokból valami "borzasztóbb" jött le.

  • 2007.05.25 20:46:06marcangoló

    Babóka, akkor olvasd el azt a részt is, ami a módszerről szól.

    www.okosbaba.hu/okos-baba-program-korai-fejlesztes-maskepp.html

    Ez már elgondolkodtató. Azért ám nem minden anyuka beszél a gyerekével, meg játszik vele. Viszont láttam olyat, aki még megrágja az ételt a gyereknek. Olyankor kicsit nehéz nem mutatni érzelmeket, bólintani, és menni tovább a gyerek táplálásával kapcsolatos kérdésekben. Persze csak elszoktunk már ettől, pár száz éve tök természetes volt.

  • 2007.05.25 20:46:42eszter

    na én is elolvastam, és EZEK a tanácsok tényleg nem gázosak.

    Aki viszont IGAZI okosbaba fejlesztést csinál, tehát ettől mélyebben beleássa magát a hogyanjába és mikéntjébe, akkor az az úgy néz ki (láttam ilyet testközelből),

    hogy szó szerint FOGLALKOZÁST tartanak a bébiknek. Ülnek a kisszékben, és napi x percben (sok - és a mama mondja meg, hogy márpedig most foglalkozás idő van - ez gáz) képeket huzigatnak a gyerek előtt, és mondják neki magyarul-angolul (anyuka nem kisebb akcentussal, mint a kínai piacon magyarul beszélő "honfitársaink") amit ott lát. Az pedig biztos, hogy bár közös, élvezetes játékra szükség van, óvódás kor végéig ilyen értelemben vett foglalkozásra TUTI, HOGY NEM.

    Az ismerősöm jószerivel kiírtotta a SZABAD JÁTÉKOT a szótárból, mert szerinte az első évek a legfogékonyabbak, és nincs vesztegetni való idő. Tehát ide vezetnek a "jótanácsok", amik addig jók, hogy megállapítja az ember, hogy mit csinálna tényleg amúgy is magától. A gyerek biztos, hogy UTÁNZÁSSAL tanul a legtöbbet 6 éves koráig.



    Nekem ez az okosbaba program.

  • 2007.05.25 21:07:36mulan

    Eszter, amiket írsz, azok tényleg hajmeresztő dolgok. Hogy lehet elvenni egy gyerektől a gyerekkorát? Pláne egy babától a babakort?!

    Szerintem még 20-30 évesen is sok mindent utánzással sajátít el az ember, amúgy. ;)

  • 2007.05.25 21:10:59marcangoló

    Mulan, azzal a mondvacsinált indokkal, hogy ettől a gyereknek lesz jobb.

  • 2007.05.25 21:17:07druantia

    De ha belegondolnának, hogy egy baba MIRE használja például az olvasási tudományát, akkor rájönnének, hogy SEMMIRE. Ezzel a logikával gondolkodva valami teljesen felesleges dologgal veszik el a gyerek idejét/energiáját/befogadó kapacitását valami fontosabbtól. Mondjuk attól, hogy érzelmileg fejlődjön, vagy hogy ügyesedjen a mozgása, mert lehet, hogy a "foglalkozások" helyett inkább szaladgálna egy jót :-).

  • 2007.05.25 21:42:19manci

    És abba se ártana belegondolni, hogy valóban jó e a gyereknek, ha sokkal "okosabb" a kortársainál, ír, olvas stb. Az egyik barátnőm gyereke 3 éves, olvas, kisebb számokat összead, kivon, bármilyen számot ki tud olvasni (pl. 2 574 345), a számítógépet remekül kezeli. Már a szülők sem igazán örülnek neki, pedig az elején még nagyon büszkék voltak. Hozzáteszem, hogy itt okosbaba programról szó sem volt, állítólag csak folyton kérdezgetett a gyerek.

  • 2007.05.25 21:55:37druantia

    Manci, az más szerintem, ha a gyerek kíváncsi és kérdez. Ha érdeklik a számok, akkor hadd élvezze őket :-). Ez teljesen más, mintha számkártyákkal meg gyakorló füzetekkel kergetnék szegényt az asztal körül :-).

  • 2007.05.25 22:06:40kaposztalepke

    hát szerintem is tök hülyeség olvasni tanítani meg tudomisén a gyereket pár évesen..mi a fenének..a nyelvvel hasonlóan gondolom. Az más, ha az egyik szülő anyanyelve más, és így kétnyelvű a gyerek, de leülni tanítgatni..hát, ebben nem sokat hiszek. A legtöbb foglalkozással a legfogékonyabb gyerek is sztem annyit szed magára, amennyit 10 évesn lazán fél év alatt behoz a többi. Az olvasás is...első osztály végére úgyis mindenki tud olvasni. Most innentől kezdve hol a fenében számított az, hogy vmelyik már 3 évesen tudott. Naés? És ültek vele órákat tudatosan megszervezve..???



    Ami érdekli a gyereket, azt úgyis összehozza a játékokból, kérdez, stb, amúgy meg játszon, mozogjon sokat, legyen levegőn. Ahogy észrevettem, kijelölt időpontú/időtartamű foglalkozások nélkül pár év alatt magától is szépen látszik, hogy melyik gyerkőc miyen beállítottságú, gondolkodású, mi érdekli jobban, szerintem inkább ezt kell hagyni magában alakulni, és nem ráerőltetni azt, amiről mi azt gondoljuk, hogy húdefontos lesz.



    A 3.5 éves fiam pl minden tanítgatás nélkül nagyon kis szabályos, logikus gondolkodású. Még a járműveit is szabályosan helyezi el, szimmetrikus cuccokat épít, vagy mindenképp vmi geometriailag szabályosat, egyenesen kell állnia a síneknek, párhuzamosan az autóknak, stb. Baromira érdeklik a számok (magától), lapokkal, könyvvel, kérdezgetve észre sem vettem, a tízig számolás után megtanulta a számjegyeket felismerni (én estem leginkább hasra, amikor a hugi bébiételére rábökött, hogy "az nyolcas szám")..tegnap mondta, hogy egy falatot evett, én mondtam, hogy egyen még kettőt, erre kibökte, hogy "akkor az három lesz?"...de soha nem volt olyan, hogy leültünk, hogy most itt a számtanulás ideje. Neki a logikus dolgok fexenek jobban, a kis barátja meg pl tök kreatív, sokkal "káoszosabb", de fantáziadúsabb cuccokat épít, kicsit jobban "művészlélek"...a másik kisbarát meg eszméletlen dumás. Nem mozog olyan jól és impulzívan, mint a fiam, viszont kegyetlen jól kommunikál, korához képest meglepő szófordulatokkal, modatszerkezetekkel, gondolatokkal. A kiscsaj a játszótéren (szintén egyidős) meg eszméletlen empátiás készséggel rendelkezik. Nagyon figyelmes másokkal, mások gondja-bajára, a kisebbeket babusgatja, segíti, szociálisan nagyon érzékeny típus. Ilyen pici korban is már annyira különbözőek, annyira kis egyéniségek.



    Szóval szerintem minden gyereket hagyni kell, hogy ebben a korban még az egyéniségének megfelelően foglalkozzon mindenfélével. Peresze meg kell adni a lehetőséget, hogy találkozzon a nyelvvel (meséken, verseken, mondókákon keresztül), halljon sok dalt, zenét, mozoghasson sokat, kipróbálhasson sokféle játékot, hazsnálati cikket, mindennapi dolgokat...és majd alakul. Szerintem az, ha kitalálják neki, hoyg márpedig most X órakor Y ideig betűket tanulunk vagy tudomisén, meg az egész napja be van úgy osztva, hogy azzal foglalkozzon, amit a szülő fontosnak tart, az azt is eredményezi, hogy nem biztos, hogy kijönnek azok a dolgok, amikhez magától lenne érzéke, magától érdekelné, és jól menne neki. De lehet, hogy ezt csak én logikázom túl, nem ilyen vészes a dolog. Mindenesetre kisgyereknél a kötött "tanítgatás" nekem nem szimpi. És nem is hiszem, hogy mondjuk 10 vagy 14 éves korukra előbbre lennének ezek a gyerekek. Produkciónak jó, hogy lehessen cirkuszi kismajmot csinálni belőle, hogy milyen ügyes, 2 éves de ezt meg azt tud..aztán idővel semmi.

  • 2007.05.25 22:10:14kaposztalepke

    jah, ami még eszembe jutott...pl én is tudtam már ovis koromban olvasni, nem hűde tanítgattak, hanem érdekelt...és emlékszem úgy 5-6 éves koromra, marhára tetszett, hogy fel tudtam olvasni a megyei napilapból. És ugráltak, hogy milyen okos vagyok. Csakhogy hiába tudtam felolvasni, nem értettem belőle egy árva kukkot sem, a tartalom, kifejezések, ismeretlen szavak, stb miatt. Ergo ha így belegondolok, tényleg elég felesleges. Annyi volt, hogy elsőben mi ketten -akik tudtunk olvasni- osztottuk ki a dolifüzeteket, ami a tanárnál volt mindig. De aztán év végére persze mindenki tudott olvasni...

    szóval még ha saját érdeklődésből megtanulja a gyerek, akkor OK, de direkt tanítani meg ráerőltetni annyi eredményért marha felesleges

  • 2007.05.26 00:31:57limbekcs

    amikor ez a post friss volt, végigolvastam mind a (fél?)tucat akkori kommentet, de azóta a fejemben motoszkál a kérdés - úgyhogy bocs, ha azóta volt már, de most végül is megkérdezem:



    ugye ezek az "abbahagytam a tablettát és hipp-hopp teherbe estem" történetek ugye ilyen mai überfasza tablettákról szólnak, amiket ma nem veszel be és holnap már növekedhet a dinasztia? mert amikről én eddig (na jó, tán nem pont tegnapelőttig :) hallottam, azokkal szép kis átmenetet volt javallott tartani, pl. óvszerrel, 2-3 cikluson keresztül, nehogy baja legyen az esetleges ifjoncnak.



    hogy van ez manapság?



  • 2007.05.26 08:57:54babó

    marcangoló, eszter: köszi!!



    elég gyanúsan hangzik, hogy: "Addig azonban több nyelvet is meg lehet tanulni, még akkor is ha a szülő nem beszéli tökéletesen azokat." hogyan is? na mindegy. :))



    már emlegettem a Bölcsek a bölcsőben című könyvet, amit a porontyos ajánlás hatására megvettem és nagyon nem bántam meg. abból nekem (többek közt) az jött le, hogy a gyerkőcöt általában az érdekli, ami a fejlődéséhez szükséges abban a fázisban (a személyisége keretein belül). nahát?!



    az ilyen programoknál mindig az az érzésem, hogy könnyebb valami okostóni amerikai professzor szónoklatára hallgatnia a t. szülőnek, mint odafigyelnie a gyermeke jelzéseire. nem megismerni akarják a gyereküket, hanem beprogramozni. brrr...



    én most megyek is, mert annnyira szuppper anya vagyok, hogy felismerem a gyerek jelzését, hogy ideje sétálni. ugyanis már romhalmaz a nappali. :))))

  • 2007.05.26 11:49:58Csöre

    Az a helyzet szerintem, hogy ezt az okosbaba programot nem átlagos, hanem vmi hátránnyal induló gyerekek számára dolgozták ki eredetileg. Akiknek a hátránya a későbbiekben folyamatosan nő, de kicsinek még mozgósíható mindenféle funkció, s így talán később kevesebb lesz a lemaradás. Nem tudom, nem értek hozzá. (Ráadásul ez a módszer szóképesen tanít olvasni, amire ugye a magyar nyelv nem kimondottan alkalmas.) Mellesleg én is úgy mentem suliba, hogy tudtam olvasni (a rendszámtáblákról és a fényreklámokról tanultam meg) és ez óriási szerencse, mert az akkori remek módszerekkel nem biztos, hogy sikerült volna... Káposztalepke, a Te osztálytársaid akkor vagy nagyon okosak voltak, vagy szerencséjük volt, az enyémek nagy része még negyedikben is össze-vissza nyökögött, s ez a módszer hibája volt (szóképes, ugye.) Úgyhogy én sem vagyok az erőszakos fejlesztés híve, de az azért jó lenne, ha suli előtt már egy kicsit tudna olvasni. Aztán majd meglátjuk.

  • 2007.05.26 11:50:51katampusz

    limbekcs, én tri-regolt szedtem.

    1-2 hónap szünetet akartam tartani, de azonnal teherbeestem.

    kétségbeesve kérdeztem a nődokit, hogy így nem lesz-e baja a babának.

    ezt mondta:

    a fogamzásgátló hormonadagjai NEM tárolódnak el a szervezetben, elvileg nem kell ilyen kitisztulási időt tartani.



    baj akkor van ha: tabi mellett esik valaki teherbe, (pl egy-két bogyó kimarad) mert akkor a pici embriókezdeményt károsíthatja a tabival bevitt hormonadag.



    igaza lett, az égvilágon semmi baja nem volt a babának sem terhesség alatt sem azóta. és nem is paráztak ezen soha az orvosaim, hogy közvetlen azután lettem terhes, hogy abbahagytam a gyógyszert.

  • 2007.05.26 12:38:03másutt

    katampusz:

    a tabletta....teljesen egyetertek veled es ugyanezt mondtam feljebb.



    van egy csomo tanacs, amit anno akkor adtak meg a 60-s 70-as evekben, amikor a tablettadolog meg nem volt ilyen megalapozott, sokkal kevesebb tapasztalat es kutatas volt es a hormonadagok is sokkal nagyobbak voltak. Ovatosabban ajanlottak.

    Az elmult 50 evben (azota hasznaljak!)sok minden megvaltozott.

    Ma mar tobb mint 100 millio no hasznalja a vilagban es egy egesz generacio nott fel, szult es lett kozepkoru, akiknek az ANYJUK szedte.



    Az a baj, hogy Magyarorszagon (es mas helyen is) sok olyan orvos van meg aki azt mondogatja, amit 20-30 eve tanult a kommunista Magyarorszag orvosegyetemen. Semmi baj egy 'tapasztalt' idosebb kozepkoru nogyogyasz 'jobb felni mint megijedni' hozzaallasaval, de ez nem feltetlenul tukrozi a valosagot. Sokunk sajat ANYJA is azt tanacsolja, amit nekik mondtak amikor fiatal lanyok voltak (az enyem meg mindig azt hitte, hogy evente tobb honapos szunetet kellett tartani) ami nem igaz, mert ezek MAS OSSZETETELU tablettak es a kutatas azota megcafolta ezt.



    Szoval aki naprakesz pontos informaciot keres, az kerdezzen meg tobb orvost, olvasson el minden cikket amit talal es ne higyjen el olyan kutatasi eredmenyt, amit egy olyan fogamzasgatlo tablettarol irtak, amit 1985-ben kivontak a forgalombol....



    (forrasaim a szamokra a Wikipedia.com 'The Pill' cimszo alatt voltak)





  • 2007.05.26 15:44:26szanna

    Félve írom (a rövid élettartamú memóriám miatt), de emlékeim szerint, én Tri-regol mellett kerültem áldott állapotba. Nem hagytam ki egyetlen tablettát sem, csak éppen akkor kezdtem szedni. Az első hónapban tanácsos másképp is védekezni. Mi óvszert használtunk, de a fiacskám éppen akkor, valamiért mindenképpen a világra akart jönni. :))

    (12 éve alatt már annyi örömöt szerzett, hogy sajnálom, hogy kidobtuk az elszakadt gumit. Aranyba kéne foglalni.)

  • 2007.05.26 20:10:41lii

    (túl) korai fejlesztős offhoz:

    én hagyni fogom, h. nőjenek-fejlődjenek a gyerekeim, mint a gomba, a maguk ütemében (hacsak nem szorulnak valóban valamilyen korai fejlesztésre). saját tapasztalat miatt.



    engem véletlenül nagyon érdekeltek a betűk-számok kicsikoromban, egy ideig rámhagyták, h. spontán megtanultam olvasni 3 éves koromra, nyomtatott betűkkel írni 4 éves koromra, plusz mindenféle memóriát és kreativitást igénylő dologban túlteljesítettem (bár maradt volna ebből mostanra :)). aztán vmi nagyokos tanácsra tehetséggondozó pedagógusokhoz kezdtek hordani (az egyikük jófej módon meg is mondta, h. most speckó vagyok, de hagyjanak már békén, 14 éves koromra már valszeg teljesen átlagos leszek, és *nem* lesz belőlem kismozart).

    a szüleim nem is voltak igazán erőltetősek, de a tágabb család és ismerősök körében elterjedt a hírem. angolul és németül kellett tanulnom nagyapámtól 5 évesen (mert "istenadta tehetség" vagyok). tudom, ez ma már alap, de akkoriban nem volt az.

    egyszer rosszul olvastam le a faliórát, talán 4-5 éves lehettem, emiatt nagybátyám elkésett egy találkozóról, rögtön kaptam tőle a beszólást, h. "na ennyit a csodagyerekről". újságírók faggattak baromságokról (megyei lap). az óvónő produkáltatott az ovistársaim előtt, mesekönyvből kellett felolvasnom. a legborzalmasabb trauma az volt, amikor egy tévéműsorban kellett fellépnem (8 éves koromban, apukám azt hitte élvezni fogom, hiszen otthon milyen szereplős típus vagyok), a felvétel több száz emberrel teli színházteremben zajlott, én pedig sírni se tudtam, annyira féltem a színfalak mögött, és a fővilágosító vagy vmi hasonló bácsi tartotta bennem a lelket, mert majdnem elájultam. mai napig rosszul vagyok, ha sok ember előtt kell szerepelnem.



    szóval brrr, és argh, és felidegesítem magam, ha csak ezekre a dolgokra gondolok.

    na, rövidre fogva, szerintem a szülői jószándék (jót akarok a kis okos gyermekemnek) könnyen elcsúszhat olyan irányba, ami a gyereknek már nem jó.

  • 2007.05.26 20:36:58druantia

    Lii, az én történetem is hasonló, azzal a különbséggel, hogy miután végigcipeltek az egész országon prózamondó verseny ürügyén és hívtak a tévébe (mert én hülye, nyertem) én kivertem a hisztit, és nem voltam hajlandó menni. Ha emlékeztek, azóta nem szeretem (nagyon nem) a színházat, bármiféle szereplést.



    Utáltam. Azt is, hogy elsős koromban betettek a harmadikasok közé, azt is, hogy mindenki kis zseniként tekintett rám. Minden kudarc százszorosan megviselt, mert úgy éreztem, én nem engedhetem meg magamnak, hogy valamiben ne én legyek a legjobb. Nagyon nagy nyomás ez egy kisgyereknek.



    Én kompenzáltam. A nagy pofámmal. Másodikas koromban kiosztottam a tanító bácsit, mert durva volt az egyik osztálytársammal. Feltettem a kezem, és megkérdeztem tőle, jó hangosan, az egész iskola előtt, hogy most jobban érzi-e magát, büszke-e magára, hogy egy gyerekkel így bánt :-).



    Meg kompenzáltam azzal is, hogy nem voltam hajlandó tanulni, szándékosan hibáztam, később nem jártam be a suliba. Hogy elfogadjanak a többiek és olyan legyek, mint ők. Normális. Aztán gimire teljesen átlagos lettem, csak a kívülállás, a dac, meg a lázadás maradt :-). Sőt, matekból, amit addig imádtam, hármasra érettségiztem, fizikából meg a mai napig tökhülye vagyok.



    Egyetértek Kaposztalepkével is abban, hogy minden gyerek tehetséges valamiben, mindegyik ügyes, okos, szép. De nem kell csodabogárnak meg kis zseninek lenni ahhoz, hogy később boldog élete legyen. Tán sőt :-). A legtöbb kiemelkedő gyerek átlagos lesz, és az átlagosak között is lesznek olyanok, akik később valami nagyot alkotnak. De erre ráérnek majd akkor, amikor itt az ideje, szerintem :-).

  • 2007.05.26 20:56:58Memme

    Megnézetem ezen a linken www.okosbaba.hu/okos-baba-program-korai-fejlesztes-maskepp.html az alsó képet (meg el is olvastam a cikket). A cumis kisgyerek riadt tekintete a "Csenge" papírtól mindent elmond. Sosem kínoznám a gyerekem cédulákkal, játszon és kérdezzen, az a tanulás neki ekkora korban.

  • 2007.05.26 22:23:37bohar

    -memme-annyira dobbenetes a kep, hogy azt hittem ez a cikk arra akarja felhivni a figyelmet, hogy ezt NE tegyuk a gyerekunkkel. (dde aztan lattam, hogy mellette ervel)

  • 2007.05.26 22:29:14másutt

    JAJ de szornyu az a kep!

    Legszivesebben kitepnem a cumit a kislany szajabol, es elvinnem valahova a fuben guruli egy parkba, es a madarakrol meselni neki.

    Csorokam.

  • 2007.05.26 22:36:26druantia

    De legalább nem kötözték be a székbe :-). Nagyon úgy néz ki szegény gyerek, mint aki feladta. Mindegy, anyuka büszke és mosolyog. Az a lényeg.

  • 2007.05.26 22:54:37lii

    szegény kiscsaj, tényleg eléggé "mi a f..t akarsz még tőlem?" tekintete van.



    "Ezzel a módszerrel tanuló gyerekek később képesek fejben számolni bármilyen műveletet bármekkora számokkal."

    ÉS? akkor mi van? (start menü -- futtatás -- calc -- enter)



    bocsi, felcseszi az agyam a téma, úgy érzem. :)



    (druantia: én is nagy lázadó lettem később, vitatható tanulmányi eredményekkel. :)

  • 2007.05.27 08:11:03szanna

    Lii, Druantia!



    Megerősítettetek abban, hogy nem kell a fiam piszkálni. Azt szoktam mondani neki (magamból kiindulva), hogy aki kitűnő tanuló, az nem normális, sőt beteg (kivétel, aki tanulás nélkül, a kisujjából rázza ki az ötösöket).

    Az ő sulijában csak a kitűnők és a jelesek számítanak. A fiamnak csak a készségtárgyakból van négyese (írtó büszke vagyok rá), de megbeszéltük, hogy az sem baj, ha közepes lesz belőlük. Nincs kézügyessége, a motorikus képességei mindig elmaradtak az átlagtól. Énekelni ugyan tud, de mivel nem hajlandó szerepelni, abból sem kaphat jelest.

    A szorgalom és magatartás jegye is csak jó lesz, mert akaratán kívül, mint toronymagas esélyes, benevezték egy angol versenyre, amire - természetesen- nem ment el.

    Óvodásként ő is kimagaslóan tehtséges volt, most már símul bele az átlagba. Azt se bánom, ha sokkal rosszabb bizit hoz haza, ha ő szerencsésebb lesz, mint én, s ki tudja választani azt, ami érdekli, s amiben trehetséges. Abból teljesítsen, a többiből az elvárt minimumot hozza. (Ami nem az elégséges, nyilván, ha tovább akar tanulni.)

  • 2007.05.27 09:57:24Memme

    Szanna, bárcsak az én szüleim is így gondolkodtak volna, amikor én még iskolás voltam. De nem. Tanulj fiam, járjál edzésre, menjél versenyre, felvételizz... nem vettek fel? Büdös kölke, lusta voltál, látod, nem tanultál. Pedig még barátom sem volt, aki elvonta volna a figyelmem. Sőt, most jöttem rá, hogy az osztálytársaim nevét sem tudtam általános iskolában. Okos, sportos, de magányos huszonéves lettem.

  • 2007.05.27 10:10:24kaposztalepke

    Hát,akkor talán "normális" vagyok, a kitűnő vhogy ritkán jött össze (egyszer áltisk harmadikban, egyszer egyetem harmadévben)...amúgy viccesen nézett ki a bizim általában. A reál tárgyak mentek, a művészeti tárgyak (magyar is) ment, a "magolósakat" vhogy próbáltam kompenzálni, a nyelvek számomra az abszolút csődök. Többniyre azért beseggeltem amit kellett, és mindenből 5ös voltam, és utána ott virított a tesi (jól megutáltaták velem a sportot, lettem vagy 20éves, mire megszerettem) és az orosz..ezek olyan 3as-4es körül, mikor melyik hogyan. Gimiben meg az angolt még összehztam, de németből soha nem voltam 5ös (örültem ha legalább a négyest kihoztam, hogy ne rondítsa a bizimet hármassal)..de tényleg valszín annak köszönhető, hogy jó tanuló is maradtam, hogy soha nem kényszerítettek/cirkuszoltak velem. Persze, büszkék voltak rám már oviban is, hogy szépen énekeltem többszólamban is, meg minden verset/mesét pikk-pakk megtanultam, meg olvastam, meg tudomisén, de soha nem nyomattak, tanítgattak tudatosan, nem küldtek szerepelgetni (én szerettem szerepelni, amennyit akartam, annyit hagytak, de soha nem küldtek), stb. És iskolás koromban sem küldtek semmilyen szakkörre vagy bármi, hogy mert nekem az kéne, én akartam fuvolára járni, meg matekszakkörre, meg rajzszakkörre, meg tudomisén. Inkább leállítani szoktak, hogy ne hajtsak annyit. És ahogy elnézem jobb is így, lii meg druantia sztorija is egyértelműen mutatja, hogy tönkre lehet csapni egy gyerkőcöt, és a kényszereknek úgyis lázadás lesz a vége. Ha a gyerek maga nem érzi, hogfy élvez vmit, hogy van vmi befolyása a dolgokra, akkor belefásul, és ki fog törni.



    NO, igazán csak azt akartam összehozni, hogy annyira különböző az emberek agya, tök hülyeség már ygerekkortól mindenkitől elvárni, amit nagy okos felnőttek kitalálnak. Nekem pl egy matekpélda vagy egy sziltanpélda, vagy egy ábrázoló geometria, vagy bármi hasonló igenis szellemi kihívás és öröm, és tökjó. Még biológia, földrajz, történelem stb tárgyú dolgokkal is úgy vagyok, hogy magamtól nehezen állok neki, de ha nekiállok, egy idő után érdekesnek tartom, és élvezem. A gazdasági területek szintén, de a nyelvek nekem totál kinlódás. Összehoztam vhogy azt a közép angolt a diplomához, de soha egy percre nem élveztem a dolgot. Némettanár barátnőm természetesen a nyelvtanulásban talál szellemi örömöt. De hogy 1-2 éves korban én találjam ki a gyereknek, hogy mi "hasznos" és nyomjam bele, ha tetszik neki ha nem, az kicsit undormányos. És lehet hivatkozni arra, hogy a gyerek élvezi..hát persze, olyan szinten élvezni, hogy jó neki, hogy a szülő figyel rá, és foglalozik vele, de sztem sokszor az adott dolog igenis zavarhatja. Csak a gyerek még nagyon szeretne megfelelni a szülőnek, és nyilván ha azt látja, hogy "anya mennyire boldog, hogy elolvasok neki két szót" akkor egy jódarabig valszín meg fogja tenni (az elején meg ugye a lelkesedés, hogy Ő mekkora ügyes dolgot csinál)..csak egy idő után belefásul.

    A honlapon lévő kép engem sem igazán győz meg...:( sőt...nekem is az az érzésem támad, hogy szívesebben látnám a gyereket kint rohangálni, vagy játékok közt matatni, de akár a konyhaasztalon ülve könyékig tésztában trutyizva vigyorogva. Biztos megmagyaráznák, hogy mert milyen lelkes a gyerek, kár, hogy itt nem ez látszik.

  • 2007.05.27 11:01:49kaposztalepke

    jah, még a "sikeresség"-gel kapcsolatban eszembe jutott. Az a baj, hogy a vizsgákkal/jegyekkel stb elég korlátozottan mérhető a tudás. És gondolkodásmódtól/adottaságtól függően szerintem sokszor determinált a jótanuló-ság és a rossztanuló-ság. És ez főleg az utóbbi esetben okozhat problémát a sikerélmények hiánya miatt már kiskorban, amit utána nehéz kompenzálni. Mármint aki éveken/évtizedeken át elhitte magáról, hogy ő rossztanuló, buta, stb, annak már később is nehéz. VAn több nagyon jófejű ismerősöm, aki részben család, részben suli, meg mindenféle miatt rossz tanuló volt érettségiig, és felnőttként általa választott területen, oktatásban meg kimondottan a legjobbak között van már. Tehát idővel is változik, meg sok más dologtól is függ.



    A gondolkodásmód pedig..sztem jó példa rá az öcsém és én. Nekem suli szempontjából szerencsém van, jó vizsgázó típus vagyok. Hamar átlátom a dolgokat, gyorsan össezáll a lényeg, ki tudom szedni a fontos elemeket, sokszor előre megmondtam, hogy mik lesznek a kérdések vizsgán, mert éreztem, hogy mit lehet értelmesen, röviden, stb kérdezni, amiből látszik a lényeg, és hogy érti-e vki (ez most nem azokra a vizsgáztatókra vonatkozik, akik direkt a leglényegtelenebb apróbetű, zárójeles izékre kérdeznek rá szivatásként..). Szóval én így alapvetően kis befektetéssel is már elég jó helyzetben vagyok (ugye a Pareto-elv, ha ismeri vki:)) )..tehát egy aránylag jó szintet aránylag könnyen összehozok, kevés idő/energia ráfordítással, és amit megtanulok, az majdnem mind tényleg lényeges is, és kell is. Ráadásul ez megint csak személyes adottság mázli kérdése, viszonylag jól tudom úgy előadni azt, amit tudok, tehát meggyőző a dolog. Sokszor többet is kinéznek belőlem, mint amennyi van mögötte, és alkalomadtán blöffölni is tudok.

    Öcsém pont az ellentétem ilyen szempontból. Kegyetlenjó feje van, nagyon jó agya, de egyrészt gyerekként kegyetlen lusta volt, és ezért sem volt jótanuló (a négyes átlagot vhogy azért kifasírozták a szüleim belőe mindig, hogy ne végja el magát már az elején, és azt ha egy kicsit is nekiállt, össze tudta hozni)...de mint így felnőttként az egyetemi éveink alatt és azóta is jobban észrevettem, neki egészen máshogy működik az agya. Nem látja sokszor azt az 1-2 lényeges dolgot, nem áll össze neki az egész már az elején, hanem tanulnia kell aránylag sokat. És hajlamos elveszni a részletekben. Emiatt vizsgázás sempontjából többnyire nem volt oylan sikeres. Mechanika szigorlata előtt én votlam betojva, mert beszélgetve kiderült, hogy pl alapvető dolgot nem tud. Ugyanakkor viszont tudott egy csomó oylan dolgot, amiről én nem is hallottam, mert részletekben meg nagyonjó. Tehát ilyen számomra furcsa kettősség volt benne, egyrészt alapvető egyszerű dologban hiányossága volt, másrészt olyan amgas szintű dolgokat tudott, ami meg nagyon komoly tudás, sokkal nehezebb megérteni, megtanulni, stb.

    Szóval vizsgázás/jegyek szempontjából mindig is nehezebb helyzetben volt, és "rosszabb" volt, mint én, de bizonyos dolgokhoz, az életben sok feladathoz meg pont emiatt nagyon alkalmas. És nagyon alapos, precíz, ha ügyel arra, hoyg ne tököljön el pici dolgokkal nagyon sokat, akkor még kész is lesz, abban meg mindenki biztos lehet, hogy a lehető legalaposabb munkát fogja végezni. És mióta ezt tudja is magáról, és önbizalma is van (aminek a sulik az elején nem tettek ugyan jót) azóta sokkal jobb a kiállása, és minden, és ugyancsak könnyen lehet, hogy összességében "sikeresebb" lesz, mint én, hiába én voltam a jobb tanuló.

    A férjem is más egyébként, mint én, nekivégig kell rágnia mindent, mire összeáll az egész, így "lassabbnak" tűnik, viszont ha a végére ér, sokkal alaposabb tudása lesz (félő, hogy útközben elveszti a lelkesedést, és soha nem ér a végére:)) )...nekem meg a buktám az, hogy ha vmi precíz részkérdésekről van szó, abban valszín nem leszek túl nyerő (hacsak nem direkt ráállok), mert ahogy nagyjából összeáll az egész, elvesztem az érdeklődésemet.



    Úgyhogy annyira különbözőek vagyunk, hogy az egyénekről sem az iskolarendszer, sem mondjuk "az üzleti életben való sikeresség" nem reális kép, és abszolút nincs kapcsolatban azzal, hogy vki mennyire értelmes, stb.

  • 2007.05.27 13:49:19manci

    Most volt a 15 éves gimis osztálytalink: azok az emberek lettek a legsikeresebbek karrier terén, akikről nem is gondoltam volna. A két legeszesebb, legműveltebb srác csak tengődik. Az, hogy a magánélete kinek mennyire boldog, sikeres, meg teljesen független mindezektől.

  • 2007.05.27 17:47:24szanna

    Káposztalepke!



    Egyre inkább azt érzem, hogy titkos ikertestvérem vagy. A tanulásban is azonos típusúak vagyunk. :)

  • 2007.05.27 19:05:38kaposztalepke

    szanna: és segge is rendesen van mindkettőnknek:) de a gyönyörű hajzuhatagodhoz képest az én ritka vékonyszálú hajam...;)

  • 2007.05.28 11:36:52Memme

    Én csak azokat a tárgyakat tanultam szívesen, amiről úgy gondoltam, jó lesz a tudás később is. Pl irodalom, biológia, földrajz. A fizika érdekelt, de nem fogtam fel belőle kb semmit, a kémiával semleges kapcsolatom volt, a matekot meg inkább nem részletezném. Ha számolnom kell, rosszul vagyok :-) Nyelvtanuláshoz hálaégnek egészen jó agyam van és volt is mindig, de lusta vagyok a nyelvtant megtanulni, vagy megérteni. Most, hogy MUSZÁJ megtanulnom a helyi nyelvet, magamra se ismerek: a nyelvtankönyvből kijegyzetelt, kimásolt kis segédleteim mindig kéznél vannak, hogy JÓL mondjam azt, amit szeretnék mondani. (néha mókás, amikor a cetliről lesem ki a múltidejű alakot, de ez van :-))

    Magam tapasztalatából annyit tennék hozzá, hogy a tanulási képesség és hajlandóság a kor és a környezet változásával együtt változik :-)

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta