Az április 26-án, 92 évesen elhunyt idős fotóművész köztudottan imádott élni, de ami azt illeti meg is volt rá minden oka. Az 1956 -ban disszidált, Kölcsey díjas fotóművész óriási népszerűségnek örvendett a tengerentúlon (később aztán itthon is), a legnagyobb sztárok adták egymás kezébe a Sunset Boulevardon lévő stúdiója kilincsét, csodálatos nőket vett feleségül, a Hollywood Hills-i penthouse lakásában pedig óriási partikat adott. Izgalmas életetútjából összeszedtünk néhány érdekességet.
Minden akart lenni, csak fényképész nem
Az élet furcsa fintora, hogy gyerekkorában saját édesapja, Szipál Márton Károly fényképészmester (aki a Müncheni Művészeti Akadémián tanulta ki a szakmát és később a császári ház hivatalos fényképésze lett) próbálta megtanítani a mesterséget, de akkoriban az ifjú Márton minden szeretett volna lenni, csak fotós nem. Apja ennek ellenére nem hagyott ki egy alkalmat sem, hogy előadást tartson neki az anatómiai arányokról vagy a geometriáról:
"..ha néztünk egy filmet, folyamatosan suttogott a kompozícióról. Többször ránk szóltak, az idegeimre ment”- mesélte egy interjújában a művész. Szipál ötven évvel később elnézést kért az apjától, amiért gyerekkorában nem figyelt rá eléggé. De valamennyire mégiscsak figyelhetett, mert
Aztán mégis fotós lett
A háború után az volt a terve, hogy orvos lesz, de a menyasszonya is annak szeretett volna tanulni, így valamelyiküknek pénzt kellett keresni. Végül Szipál nyitott egy üzletet Debrecenben, ami annyira sikeres lett, hogy végül úgy döntött, ha már a sors is ezt akarja, akkor marad az apja pályáján. A történethez hozzátartozik, hogy édesapja ekkoriban még neheztelt rá egy kicsit, így az első évben nem is volt hajlandó ellátogatni az üzletébe. Amikor aztán mégiscsak bement, szétnézett és csak annyit kérdezett "hát te ezt honnan tanultad?", mire Szipál végre rávághatta: "tőled”.
A tehetsége mellett az üzleti érzékével sem volt gond
A fiatal Szipálnak elég jó marketingérzéke volt, ugyanis debreceni üzletében eleinte ingyen fotózta a hírességeket. Közben általában jó kapcsolatot alakított ki velük, így egy idő után el is indult a dominó effektus: az általa fotózott hírességek szájról-szájra adták tovább a tehetséges és közvetlen fényképész nevét.
Disszidáljunk! Jó!
A II. világháborúban pilótaként szolgált, ami egyben gyerekkori álmának megvalósulását is jelentette. Az ugyan nem volt tervben, hogy Amerikába költözzön, de egy barátja tíz perc alatt rádumálta és neki is vágtak az útnak. Szipállal ezután is minden legalább ennyire random történt: két hét alatt megkapta a zöldkártyát, és ekkorra már munkája is volt: alig három órával azután, hogy landolt Amerika földjén, laborosi állást kapott egy fényképészüzletben. Később egy idős asszonyról készített 10 képes sorozatot, aminek színvonala meglepte a főnökét. A boltos ajánlatot tett neki: ha megtanul 200 angol szót, akkor a 35 dolláros fizetését megemeli 150 dollárra. Szipál emlékei szerint még éjjel is szavakat biflázott, de végül tényleg megkapta a fizetésemelést.
A fotós több interjúban is elmondta, hogy igazából mindig óriási szerencséje volt, és ezzel nem is lehet vitatkozni, hiszen mi az, ha nem szerencse, hogy egy barátjával a Sunset Boulevard-on stúdiót tudtak bérelni potom 265 dollárért. Az jutányos bérleti díjat azért kapták, mert a tulajdonos, egy idős asszony tudta, hogy magyar menekültekről van szó, és így kívánt segíteni rajtuk. Azt is szerencséjének köszönhette, hogy később a feleségének egy barátja a híres filmszínész, John Wayne nejének készített ruhákat, így el tudták juttatni hozzá Szipál portfólióját. A nő meg is kérte a művészt, hogy készítsen róla egy egész portfoliót. A fotós egy egész napot töltött a feleségnél, miközben megjelent John Wayne is, akit Szipál szintén lekapott, majd az elkészült fotót kiállította az üzlet kirakatába. És ennyi elég is volt: egyre többen és egyre nagyobb hírességek szerettek volna vele fotóztatni.
Portét nem fogadunk el!
Szerencsés helyzetben volt, ugyanis nem kellett mindent a nulláról kezdenie, de ebben sokat segített hogy a kiutazása előtt megnyert egy pályázatot, amire egyébként nem is jelentkezhetett volna. A müncheni pályázatra ugyanis a benevező alkotók nem küldhettek portrét, csak csendéletet vagy tájképet, ehhez képest Szipál 10 db portrét nyújtott be a vizsgabizottságnak. Pár nappal később egy magazin címlapjáról értesült, hogy ő nyerte meg a pályázatot, és még ugyanabban az évben bekerült az Angol Évkönybe is, amiben az adott évben a legtöbbet kiállított és díjazott képeket szedték össze. A müncheni kiállítás révén 1000 dollár honoráriumot kapott.
És tényleg a legnagyobb sztárokkal haverkodott
A kirakatában minden hónapban más híresség fotója követte John Wayne-ét. A legnagyobb filmsztárokat, zenészeket, modelleket ültette a kamerája elé, közülük voltak, akik a barátai is lettek. Tommy Lee Jones, Leslie Nielsen, Tracy Nelson, Charlene Tilton, Margaux Hemingway, Timothy Hutton, Priscilla Presley, Charlene Tilton (az ős-Dallas Lucy Ann Ewingja - a szerk.) vagy a volt kosaras legenda Kareem Abdul-Jabbar is rendeltek tőle portrét. Egyik kedvence Priscilla Presley volt, de jó barátságba került Olivia Hussey-vel, imádta fotózni Gábor Zsazsát és Cicciolinát is.
Megdumálta a modelljeit, mármint nem úgy
Nemcsak szeretett portrékat készíteni szép nőkről, de a nők is imádták, ha ő fotózza őket. Szipál ugyanis jól értett a nők nyelvén, tudta, mit kell mondania ahhoz, hogy a modellje a legszebb, legkívánatosabb nőnek érezze magát. Elmondása szerint addig beszélgetett velük, hogy végül még a legstresszelőbb, legszerényebb sztárocska is megnyílt előtte. Ha kellett órákat szánt a modellre, ugyanis az volt a cél, hogy a fotóalany elfelejtse a kamerát és azt érezze, ebben a pillanatban ő a legszebb a világon. "Amikor semmi idegességet nem látok a modellen, akkor megnyomom a gombot. Mindig azt mondom a nőknek, úgy kell nézniük a lencsébe, hogy „most akarok rádugrani!” - mesélte egy interjújában, és azt is elmondta, hogy kezdetben ő is sminkelte modelljeit.
5 feleség
Összesen ötször házasodott, de élete igazi szerelmének a második feleségét tekintette, aki 35 évvel volt fiatalabb nála. Eredetileg a nő nagynénjét szerette volna feleségül venni, de amikor bemutatták a húgának, azonnal megdőlt ez a terv. Szipál úgy gondolta, ha második neje nem hunyt volna el idejekorán, még ma is együtt lennének.
Négyéves terv
Állítása szerint azért kellett neki ennyi feleség, mert négy év után minden nejével barátok lettek, és újra kalandozni vágyott. A második neje még engedélyt is adott neki arra, hogy bárkivel lefekhet, csak egyetlen feltétele volt: ha ő megtudja a nevüket, beveri Szipál fejét.
Pedig nem is volt határozott zsánere
Ha nőkről volt szó, több interjújában is elmondta, hogy nem igazán ragaszkodott egyfajta típushoz: számára a szépség geometriai kódok alapján állt össze, és hitt abban, hogy minden az aranymetszés szabályai szerint rendeződik. Úgy tartotta: minden, ami geometria, az tetszik nekünk; ezért látjuk szépnek a szabályos arcot, a nagy kerek szempárt, a szép melleket vagy a hosszú lábakat.
Nemcsak a nőket szerette, de a divatot is
A divatra úgy gondolt, mint a kortárs művészet egy részére. Rengeteget költött ruhákra, de megtehette, mert saját maga is drágán dolgozott: egy portfolió ötszáz, egy címlap kettőezerötszáz dollárba fájt nála, de egy ízben egy hercegnő majdnem tízezer dollárt fizetett a portréjáért. Keresetének nagy részét el is költötte a fényűző életre, óriási partikat adott, Rolls Royce-szal járt, mindez irdatlan mennyiségű pénzköltést jelentett. Ám az amerikai álom egyszer csak véget ért, és végül egy barátja unszolására negyven év után hazajött.
Nem volt hajlandó megöregedni
Mindig fiatalos jelenség volt, még kilencven évesen is volt benne egyfajta srácos könnyedség, de a hiúságért nem is kellett a szomszédba menni. Extrém szemüvegkeretei és színes megjelenése mellett azt sem titkolta, hogy hétszer operálta az arcát plasztikai sebész, és azt is nyíltan vállalta, hogy minden lehetséges szépészeti adalékkal és beavatkozással próbálja finomítani az idő nyomát. Mindemellett imádta fiatalokkal körbevenni magát és több helyen tanított is: mint mondta, ez fiatalon tartja.
Az óriási partiarc, aki csak füvet szívott
Az egészségére mindig odafigyelt, még a nagy bulik mellett sem ivott, vagy cigizett, csak füvet szívott, de mondjuk azt úgy ötven évig.
