Nem lehet megunni - reklámok a 80-as évekből

Összegyűjtöttük azt a 10 reklámfilmet a 80-as évekből, amelyekhez a legszebb emlékek fűznek minket. Tisza Cipő, tej, hurka, kötött áru, és még néhány termék és szolgáltatás, amit mai szemmel kicsit suta, de nagyon szórakoztató reklámokkal akartak eladni nekünk a rendszerváltozás előtt.

A reklám egy nagyon ősi műfaj, időszámításunk előtt 500-ból őriznek a British Múzeumban egy ősreklámot, melyben egy gazda magas jutalom ellenében szerezné vissza elveszett rabszolgáját Thébában - arról sajnos nincsen tudomásunk, hogy megkerült-e az eltűnt rabszolga. Mi azért ennyire nem szaladunk vissza az időben, ezúttal csak a 80-as évekig utazunk. 30 év alatt sokkal többet változott a média és a reklámipar, mint a néhai Michael Jackson arca az évek során. Hiába nem vibrálnak annyira ezek a régi reklámok, hiába nem olyan színesek, és grafikailag mai szemmel meglehetősen kidolgozatlanok, mégis nosztalgiával nézzük meg őket újra. Összegyűjtöttük azt a 10 reklámfilmet a 80-as évekből, amelyekhez a legszebb emlékek fűznek minket.

Soha-soha nem lehet megunni

Az első egyértelműen az a tejet reklámozó anyag, amit „nem lehet megunni”. A legérdekesebb képkockák ebben a reklámban azok, amiken azt láthatjuk, hogyan ejtenek bele egy fekete kölyök macskát egy vödör tejbe. A cicakínzás végkifejletét természetesen már nem láthatjuk, a képbe egy kis borjú úszik be, aki térdharisnyában szteppel a stúdióban. Az angyaloknak öltöztetett bombanők, a kölyökállatok és a gyerekek bevonásával megalkották a tökéletes reklámot, persze a sorból még véletlenül se felejtsük ki a fülbemászó zenét sem, amit ugye nem lehet megunni.

A második a sorban a Skála-COOP reklámja, amiben maga Skála Kópé énekel. A 15 másodperces reklám egy igazi műalkotás. Nemcsak az elnagyolt grafika és lapos fejű kópé vicces mai szemmel, hanem a zene is. A zene, na az mindent visz. Az igazi kőkemény szintipop alapokra a betépett Skála Kópé mintha audio tune-nal énekelte volna fel a bugyuta szöveget: ha bemegyek, jól kijövök. A reklámot újranézve felerősödött bennem az, amit a 80-as években éreztem utoljára: annyira szeretném fejbe rúgni az idegesítő Skála Kópét!

A Skála után egy igazi cukiság következik: a mindenki által nagyon jól ismert hurka reklám. Gyerekekkel, serpenyőben sülő véres-, és májashurkákkal, boldog, bajszos férfiakkal, bikinis csajokkal, és minden idők egyik legvidámabb zenéjével a reklám alatt.

A tej, az idegesítő kópé, és a hurkamennyország után a Hajdu mosógép következik. Mind a 46 másodperce kincs. Csupa információ, móka és kacagás. Ovisok, félmeztelen nők, ágyban fekvő házaspár, csatornából kimászó férfi, a pelenkázón meztelenül kamerába pisilő kisfiú, ők mind a Hajdú által gyártott mosógépet akarják eladni nekünk, és ezt nagyon jól csinálják. A szüleim is vettek egyet, ami 15 évig szolgált hűségesen. A reklámban persze a vágóé a főszerep, elvégre ő vetkőztet le előttünk mindenkit egy szempillantás alatt.

A Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár reklámja is egy igazi remekmű. Itt menő grafikai trükkök helyett helyzetkomikummal és hozzá illő zenével operálnak. Ott vagyunk a buszon, a rendelőben, a moziban, a diszkóban, ahol valaki mindig ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megérinthesse újra a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár termékét, ezzel persze rosszalló pillantásokat váltva ki a becses termék viselőjéből.

A legendás Casco reklámokat hiba lenne kifelejtenünk a sorból. Ha megnézik a rövid spotot, akkor megértik, miért. Ebben a nagyjából félperces, akciódús tévés hirdetésben szemtanúi lehetünk egy kötelezően bajszos zsigulitulajdonos rémálmának. Persze itt is láthatunk jócsajt, akit ugyan rövid ideig mutatnak csak, de legalább szőke. A reklám végén jön a csattanó, még ha nem is úgy, ahogy az elején sejtettük. Bámulatos műalkotás, 36 másodpercben.

A Tisza Cipő reklámfilmjét is érdemes felelevenítenünk. Rövid, vidám, fiatalos és a reklámban elhangzó információk egy cseppet sem terhelik le az ember agyát. "Minden időben, Tisza Cipőben" - énekli a vidám kórus, látunk szőkét, barnát, de persze csak jó csajt, sőt még törött lábú embert is, aki a gipszére felfestette a Tisza logóját.

A néhai Malév is hirdette magát a tévében. A következő reklám főszereplője egy angyalhajú kisfiú, aki a történet szerint életében először repül. A repülés során persze be is csajozik, ezzel jelentősen növelve a cukiságfaktort. „Odafenn, idelenn ugyanaz a figyelem”– mondja a bájos hangú narrátor.

Ma már tudjuk, hogy az eldobható pelenkák sokkal jobban szennyezik a környezetet, mint a moshatók. Ám akárhogy is nézzük, az eldobható pelenka forradalmasította a pelenkaipart, betörése a piacra nagyban megkönnyítette az anyák életét. A következő Libero reklám rendezőjének nem volt nehéz dolga. Kibérelt egy stúdiót, behordott 15-20 pici gyereket, azokat bepelenkázta Liberóba, rögzítette a képeket, majd felbérelt egy reklámszövegírót, egy gyerekkórust és már kész is volt a reklám.

Az utolsó kisfilmen Karcsi és a takarékbélyeg történetét láthatjuk. Karcsi társaihoz hasonlóan iskolaköpenyt hord, és egy bringáról álmodozik. Szorgalmas fiú, újságot gyűjt, visszaváltja az üvegeket, és a kapott pénzt nem ám rágóra és üdítőre költi, hanem takarékbélyeget vesz belőle. Az összegyűlt bélyegekből év végén vehet egy biciklit, vagy egy sátrat, sőt, akár egy magnót is.

Oszd meg másokkal is!
Mustra