A kertjében mindenki szeretne mutatós, gyorsan növő növényeket telepíteni, hiszen a cél az, hogy minél hamarabb létrejöjjön a látvány, amit megálmodott. Vannak olyan gyorsan növő növények, amelyekkel ez valóban hamar össze is jöhet. És ezen a halmazon belül vannak olyanok, amelyek nemhogy nem állnak meg az optimális fejlettség elérésekor, hanem vadul burjánzó és sebesen terjedő istencsapásává változnak.
A kúszó rettenet
Az ilyen erősen terjedő növények közé legtöbbször a kúszónövények tartoznak, az egyik, aminek a legkönnyebb bedőlni, a trombitafolyondár (Campsis fajok). Gyönyörű növény, aminek nagy előnye, hogy valóban igen gyorsan terjed. Hátránya is ez. Mivel egyetlen év alatt méterekre kúszik, így a karbantartása, ha formát is szeretne neki adni, nem kifejezetten egyszerű feladat.
Azt sok helyen leírják a trombitafolyondárról, hogy a házfal mellé csak jól átgondolva ültessük. Bár valóban látványos zöld leveleivel, és a hajtások végén fürtökben nyíló, piros vagy sárga, trombitaszerű virágaival, de megállíthatatlan. Ha nem figyel rá kellőképpen, akkor felkúszik a tetőre, befurakodik a cserepek alá és szétnyomja őket, beázással fenyegetve a házat. Az agresszív terjedés azonban nem csak felfelé valósul meg. Sarjai a kertben szinte mindenhol felbukkanhatnak, tönkretéve a gyepet, és ha nem veszi észre őket idejében, akkor a cserjéket is megfojthatják, szóval valóban gondolja át az ültetését.
A megállíthatatlan fű
Ez elsőre egészen jól hangzik, de sajnos nem a puha, kellemes tapintású gyepről van szó. A bambusz ugyanis szintén fűféle, és elképesztően jól alkalmazkodó növény. Mára a világon szinte mindenhol elterjedt, és előnyös tulajdonságai miatt előszeretettel ültetik is. Remek energianövény, hiszen egyes fajai akár 1-2 év alatt is akkorára nőnek, így azokat kivágva remek fűtő-, bútor- vagy építőanyaghoz lehet jutni.
A kertekben a sövénynek ültetett bambusz a jellemző, ami nemcsak gyorsan elzárja a kíváncsi pillantások elől a kertet, de kifejezetten látványos is. Hátránya azonban, hogy tarackol, vagyis megállíthatatlanul terjed a gyökérzete, és minduntalan sarjak ütik fel a fejüket mindenhol. A bambusz ráadásul nagyon szívós növény, nem állítja meg sem a beton, sem a járólap. Ha tehát ültetni szeretne, akkor bizony be kell zárni: kb. 1,5 méter mélyen vaslapokkal kell körülvenni a gyökérzetét, mivel ezeken nem tud keresztülnőni.
Impozáns, de kiirthatatlan és mérgező
Aki szereti a gyorsan növő fákat, de nem akar nagy árnyékot a kertbe, bizton számíthat az ecetfára (Rhus fajok). Nem nő kifejezetten nagyra, és a lombja sem tömött, inkább ernyőszerű, szigetes növekedésű. Virága nem csak mutatós, de hatalmas is, és igen sokáig lehet benne gyönyörködni.
A törzse, főleg a friss ágak kellemes, puha tapintásúak a rajtuk lévő szőröktől. Csakhogy kellemetlen tulajdonsága rögtön kettő is van. Az egyik, hogy nedve mérgező, bőrirritatív, így metszése mindig kesztyűben történjen. A másik, hogy gyökérzete erősen terjed, így sarjai sűrűn felütik a fejüket bárhol. Ilyenkor hiába vágja ki fő növényt, a földben maradó gyökerekből akkor is tovább sarjadzik, és vagy a végtelenségig gyomlálgatja a kis facsemetéket, vagy egy teljes talajcserét kell végeznie, amivel a gyökérmaradványok is eltűnnek.
„Bár ma már ritkán ültetjük, a bálványfa (Ailanthus) terjedhet gyorsan a kertben. Manapság a kerítések tövében, magról nőnek fel példányok belőle, melyeket, ha a megjelenésük évében nem húzzuk ki gyökerestül, nehezen irtható gyomfává növekszenek. Tarackol is, a magjai is jól csíráznak, ráadásul elnyomja a többi fajt: az ősszel lehulló leveleiből csírázásgátló anyagok jutnak a talajba, melyek a haszonnövények fejlődését is gátolják.
Sokan tartják szépnek, így ültetnek olyan – egyébként akár a természetvédelmi törvény alapján irtandónak minősülő – növényeket, melyek nehezen tarthatók kordában. Ilyen az évelő aranyvessző (Solidago) és az alkörmös (Phytolacca). Az aranyvessző erősen terjed gyökérsarjakról, és magjai is jól csíráznak, főleg öntözött kertekben. Az alkörmös szinte minden, közép- vagy kötöttebb talajon jól érzi magát. Már első évben erős, vastag és mélyre hatoló karógyökeret nevel, magról pedig nagyon szapora. Utóbbit a madarak is elősegítik, mivel szeretik termését.
Tűzifának ültetik, árnyékadó fának is kiváló, de sajnos viszonylag gyorsan terjed a fehér akác (Robinia pseudoacacia). A gyökérsarjak gyorsan növekednek, ráadásul tövisesek is. Magjai sokáig képesek a talajban elfeküdni (pihenni), így akár évtizedek múlva is képes egy-egy magonc megjelenni a legváratlanabb helyeken.
A dísznövényként – talajtakarónak – ültetett számos madárbirsfaj is szépen piroslik a terméseitől ősszel. Ezeket - a növény nevéhez méltóan - a madarak szívesen fogyasztják, majd ürülékükkel elpotyogtatják a magjait, ezért a sövényekben, fák alatt (azaz mindenhol, ahol a madarak szívesen tartózkodnak), a magoncok évről évre újra kikelnek.
Száraz, homokos területeken még ma is kedvelt a 70-es évek slágernövénye, az ezüstfa (tévesen olajfa a neve – Eleagnus angustifolia). Az erős szőrözött, szinte fehér színű növények tövisesek, rendkívül jól sarjadnak gyökérről és magról is jól szaporodnak. Nehezen irtható fa, ha rossz helyen van vagy irtására kerül sor" – fejti ki Kálmán Kata kertészmérnök, a Kertelünk Kft ügyvezetője.
