Sorozatunkban megmutatjuk, milyen lehetőségek vannak az életterek átalakításban, legyen szó kicsiről vagy épp nagyról.
Mostani anyagunk alapja egy, a római parton fekvő 285 négyzetméteres családi ház, mely 15 éve épült. Az akkori lehetőségekhez mérten magas színvonalon készült, a stílusa összehangolt volt, és olyan, akkor még újdonságnak számító dolgok is kerültek bele, mint a falfűtés. A tulajdonosok, egy házaspár, mégis úgy döntöttek, átalakítják a korábbi tulajdonosok stílusát tükröző házat. Ennek oka főleg az volt, hogy a terek nem az ő életükhöz voltak igazítva. Évekig éltek benne, míg egyszer nagy levegőt vettek, és nekiláttak a felújításnak.
A tulajdonosok tartottak tőle, hogy az álmukat nem lehet megvalósulni ebben a házban. Mivel bizonytalanok voltak, ezért úgy döntöttek, inkább áldoznak valakire, aki megtalálja azt, amire valóban szükségük van. Úgy döntöttek szakemberre bízzák a dolgot, Tas Fruzsinához fordultak, akitől azt kérték, hogy új szemmel tekintsen rá a terekre. A négyfős család házának egyik feltűnő jellemzője az élénk színek, a lila és a zöld jelenléte. A talán túl nőiesnek vélt színek ellenére, véleményük szerint a lakás inkább üde és friss lett. Ez bizonyára annak is köszönhető,hogy a család tagjai a felújítás során is jól tudtak együttműködni a színek,anyagok kiválasztásakor. Ez különösen fontos, mert egy ház felújítás, építkezés meglehetősen ideg- és kapcsolat őrlő tud lenni.
Az alapkoncepció szerint a meglévő terekhez minimálisan nyúltak csak hozzá, a falfűtés miatt oda kellett figyelni, hogy bizonyos falakhoz ne nyúljanak. A falak színei, a bútorok, burkolatok, világítás viszont átalakításra kerültek, az egyszerű anyagokat kombinálták az élénk színekkel.
A tervezés elején a részletesen tisztázták, mit szeretnének, hangulatképeket válogattak, majd ez után alakult ki a koncepcióterv. A költségkeretet már az első beszélgetésen meghatározták. Ez több mindent befolyásolt, többek közt azt is, hogy mennyire lehet a tereket átalakítani, és milyen minőségű anyagokat alkalmazhatnak. A tervező Az anyagok kiválasztása során folyamatosan egyeztettek a tervezővel, hogy pontosan tudják, hol tartanak. Szerencsére az építőipari piacon elég tág keretek közt lehet mozogni, és ugyanazt a végeredményt el lehet érni többféle módon is. A cél az volt, hogy az elvárt megjelenés és minőség a költségeken belül valósuljon meg. Bizonyos bútorokat megtartottak a tulajdonosok, nem került sor teljes szanálásra.
Mennyi az annyi?
Nagyjából 140e Ft/m2 volt a teljes felújítás költsége, ennek egy része a műszaki módosításokból fakadt (pl.homlokzati szigetelés, nyílászáró csere stb.). Időben bő fél év tervezés után nagyjából hat hónap alatt készült el minden. A bútorok egy része egyedi gyártású volt, ezt kombinálták kész bútorokkal.
Szerencsére nem akadt olyan pont, ami nem vált be, a tulajdonosok elmondása szerint a mai napig rácsodálkoznak bizonyos részletekre. Mindenki megtalálta azt a zugot a lakásban, amit legjobban kedvel, és ehhez is ragaszkodik.
Közös munka
Nem egyszerű, hogy egy számunkra teljesen idegen ember tervezi meg egy másik életterét, akivel ráadásul esetleg köszönő viszonyban sincs az ízlése. A dolog akkor működik jól, ha a megrendelő van a fókuszban, és nem erőlteti rá a tervező az akaratát. Ebben az esetben szerencsére elenyésző konfliktus merült fel, a tervező, a kivitelező és a megrendelő is jól tudott együttműködni.
Tas Fruzsina ehhez csak annyit tett hozzá: „Kivételes az a megrendelői felfogás,amit itt tapasztaltunk. Az egész projekthez úgy álltak hozzá, mintha egy nagy kaland lenne,aminek a végén álmaik otthonába költözhetnek vissza. Az ezzel kapcsolatos várakozás és belénk fektetett feltétlen bizalom végig érezhető volt. Minden felmerülő kérdés vagy probléma esetén azt nézték, hogy ebből mi számukra a pozitívum. Átlátták a projekt összetettségét, mertek kérdezni, felvállalták a döntéseiket és végig nagyon kedvesen és nyitottan álltak az összes szereplőhöz."
