Balogh Zoltán a minap bejelentette, a legutóbbi kormányülésen eldöntötték: elindulnak a kilencosztályos általános iskola irányába. Azt még nem tudják, hogy négyéves óvoda, ötéves alsó tagozat, vagy 3+3+3 éves általános iskola lenne a jó megoldás, de a bevezetést komoly társadalmi vita fogja megelőzni – ígérte az emberi erőforrás miniszter.
De jó lesz ez nekünk?
Röviden: akár még jó is lehet.
Minden azon múlik, hogy hogyan valósítják meg, hová kerül az a plusz egy év. Aki figyeli az események alakulását, nagyjából már ennél a mondatnál gyanút fog, mivel mostanában nem igazán szokott semmit sem társadalmi vita megelőzni, ha valamit be akarnak vezetni, azt egy tollvonással szokták, másrészt viszont ha valami, az oktatás aztán tényleg szakmai kérdés, szóval nem társadalmi, hanem szakmai vitára lenne szükség, abból viszont széleskörűre.
De hát ne ragadjunk le itt, félre a fenntartásokkal, tételezzük fel, hogy belátták, mondjuk a szégyenletes PISA eredmények kapcsán, hogy ez így nem mehet tovább, és tényleg jót akarnak, és úgy boncolgassuk kicsit a dolgot.
A kilencosztályos általános iskola ötletét egyébként nem először lengetik be, nagyjából évente előveszik a témát, az eredményt látjuk. Már megint rosszindulatúak vagyunk. Én igyekszem, tényleg nagyon próbálom komolyan elhinni, hogy most az egyszer sikerülni fog, meghallgatnak minden szakmai érvet, és végül hoznak egy bölcs döntést, amitől valóban javulni fog az oktatás színvonala, hiszen ez az ország érdeke. Például a következő kipróbált, és jól bevált módon:
A lengyel csoda
Amikor a kilencosztályos általános iskola bevezetéséről beszélünk, nem kell túl messzire menni, hogy jó példát találjunk. A lengyel csoda már-már akkora közhely, mint a finn oktatási rendszer: mindenki hallott már róla. De miről is van szó?
Induljunk egy kicsit távolabbról. Az oktatásunk alapvető rákfenéje az egyenlőtlenség, más néven méltánytalanság, amit koloncként cipel az egész társadalom. Az iskolában elért eredmények, (majd pedig a munkaerőpiacon való elhelyezkedés) Magyarországon kiugróan nagymértékben függnek attól, hogy honnan jön a gyerek, milyen a szociokulturális háttere.
Vagyis, hogy mik a szülei, hol, és milyen körülmények között élnek. Ha durván akarnánk fogalmazni, mondhatnánk, hogy kasztrendszerben élünk, aki ahova született, ott is marad. Vagy beszélgessünk a minőségi oktatásról egy borsodi zsákfaluban? Köszönöm.
Tulajdonképpen a kilencosztályos általános iskola bevezetésénél az a kérdés, hogy melyik az az oktatási szakasz, amit meg kellene erősíteni ahhoz, hogy a gyengébben teljesítő, nagyobb hátrányból induló diákok is fel tudjanak zárkózni, és ne a lemaradásukat görgessék tovább életük hátralévő részében. A kutatások szerint a válasz egyértelműen az, hogy már negyedik osztályban is hatalmas különbségek látszanak a legjobban és a legrosszabbul teljesítő öt százalék eredményei között.
Ha tehát azt szeretnénk, hogy ne csak a jó helyre született gyerekek érjenek el jó eredményeket, hanem az oktatás tényleg mindenki számára lehetőség, esély legyen a normális - és a társadalom, a közös egész számára is hasznot hozó - életre, vagyis az tényleg a társadalom javát szolgálja, az alsó évfolyamokon megszerezhető alapkompetenciákat kell megerősíteni. Magyarul: bombabiztosan tudjon számolni, olvasni, szöveget értelmezni, írni a gyerek.
Most már tényleg jöjjön a lengyel példa
Lengyelországban 1999-ben indult el az az átfogó reform, amely tulajdonképpen a közoktatás minden elemét átalakította, a szerkezettől az irányításon keresztül a pedagógiáig.
Ahogy nálunk jelenleg, úgy a reform előtt Lengyelországban is a nyolcosztályos általános iskola után mehettek középiskolába vagy szakképzőbe a diákok. Ezt alakították át 1999-től kezdve kilencosztályos képzéssé, méghozzá úgy, hogy az alapiskola hatosztályos lett, és erre épül rá a háromosztályos felső tagozat.
Szó sincs tehát arról, hogy simán egy évvel meghosszabbították volna az általános iskolát, sőt, a felső évfolyam még le is rövidült egy évvel, amit megkapott az alsó szint a plusz egy évvel együtt, így lett 6-3. Elnézést.
Ezzel párhuzamosan a szigorú mérést is bevezették, a negyedik és a hatodik osztály végén országosan egységes tesztet tölt ki minden gyerek – vagyis pontosan nyomon követhető, hogy országosan melyik iskola hogyan teljesít.
Az első hat osztály után a felsőbe lépő diákoknak vidéken korszerű iskolaközpontokat hoztak létre. A felsőbb évfolyamokat tehát már mindenki minőségi környezetben, a városokban végzi, nem pedig a faluban, elzártan. Egyúttal megszüntették a központi tantervet és tanmeneteket, és az iskoláknak maguknak kellett kitölteniük az állami alaptantervet és kidolgozniuk a helyi tanterveket. Ezzel párhuzamosan új tananyagok is készültek, a tanároknak pedig továbbképzéseken kellett részt venniük, vagyis tényleg mindent átalakítottak, nem csak a tanulóévek számát.
Erre a kilencosztályos képzésre épül rá a gimnázium, a szakközépiskola, illetve szakmunkásképző, előbbi kettő szintén standard érettségivel végződik.
Szép, szép, de bevált?
Be. A reform ugyebár 1999-ben indult, a 2000-es PISA-teszten (amikor a változás eredményei még egyáltalán nem érződhettek), a lengyel diákok a visegrádi országok szintje alatt teljesítettek. 2003-ra olvasásból elérték az OECD átlagot, újabb 3 évvel később, 2006-ban pedig már az összes mért ország között a 9. helyen végeztek. Közép-Európában messze a legjobbak, és ugyanez a helyzet matekból is. A legutolsó (2015-ös) adatsor szerint a résztvevő 72 ország rangsorában szövegértésből a 10, matekból a 14. helyen végeztek. (Magyarország: 30. és 39. hely)
Az így bevezetett kilencosztályos általános iskola tehát beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Elsősorban a korábban gyengébben teljesítő diákoknak javult drámaian a teljesítménye, amit a közismereti tárgyak magas óraszámaival, a jól képzett tanárokkal, és a jó tanulók húzó hatásával magyaráznak. Van a Pisa felmérésnek egy idevágó részlete is: a szocioökonómiai háttérből adódó teljesítménykülönbség százalékban kifejezve, az OECD átlag 12,9 százalék, a lengyeleké 13 százalék, nálunk pedig 21 százalék. Ez a teljesítményjavulás egészen addig tartott, amíg át nem léptek a fiatalok a szakképzésbe, ott ugyanis az eredményeik hanyatlani kezdtek.
Vagyis, ha azt szeretnénk, hogy a közoktatás teljesítménye javuljon, akkor a legkritikusabb célcsoportok teljesítményét kell javítani – írta a téma kapcsán korábban Setényi János, oktatáskutató.
Ha tehát valóban azt szeretnénk, hogy javuljanak azok a PISA eredmények, ne csak szétfolyjon a pénz az oktatásnak nevezett valamire, és ne csak az elitnek, hanem valóban széles tömegeknek, mindenkinek esélyt jelentsen a tanulás, akkor valóban itt az ideje bevezetni a kilencosztályos általános iskolát. De akkor úgy, ahogy a lengyelek: átfogó reformmal együtt, mert plusz egy évet odabiggyeszteni az elejére vagy a végére nem lesz elég.
