Gyerekkoromban a nagymamám sokszor mesélt olyanokat, hogy az Oktogontól egy megállót villamosozott a Király utcáig, amikor a Royal Apollo moziba ment filmet nézni a barátnőivel. Én ilyenkor mindig helyretettem, hogy az Oktogont már rég November 7. térnek hívják. És milyen Király meg Royal? Azoknak a becsületes neve Majakovszkij utca és Vörös Csillag mozi. Akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer majd a nagyinak lesz igaza.
Utcaneveink még nem követik a törvényeket
Vannak, akiknek már a Moszkva tér neve is csak a hasonló című filmből ismerős. A munkásosztály és a szocialista korszak fogalmairól és hírességeiről elnevezett helyeket a rendszerváltás óta eltelt 35 éveben többnyire átkeresztelték: az Oktogon ma ismét Oktogon, ahogy a Király utca is visszakapta eredeti nevét, Sallaira és Fürstre pedig már a proletárok is alig-alig emlékezhetnek, olyan kevés településen tartották meg a nevüket. De vannak helyek, ahol még ma is hordozzák utcák az előző éra emlékeit, holott már egy évtizede hatályban van az a törvényi tilalom, amelynek értelmében közterületek, közintézmények nem viselhetik olyan személy nevét, aki részt vett a múlt századi önkényuralmi rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában, és ugyanez vonatkozik a hozzájuk köthető szervezetekre is. A szabályozással dacoló helyeket járjuk végig következő cikkünkben a Google térképalkalmazását és a magyar utcakeresőt segítségül hívva.
1. Lenin él, Lenin tér
Lenin az 1917-es bolsevik forradalom vezetőjeként nem csupán diktatúrát teremtett: a félelem és elnyomás gépezetét hagyta örökül, amely emberek millióinak törte ketté az életét. A hatalom megszerzése érdekében könyörtelen vörösterrort hirdetett, ahol ártatlanok százezreit végezték ki vagy vetették börtönbe pusztán politikai nézeteik miatt. A parasztok terményeit erőszakkal begyűjtötték, és amikor ez éhséglázadásokhoz vezetett, golyóval hallgattatták el azokat, akik felemelték a hangjukat. De egyetlen szó, egy rossz időben elejtett mondat is elég volt ahhoz, hogy a titkosrendőrség, a rettegett Cseka elhurcoljon és a halálba küldjön embereket.
Ehhez képest meglepő, hogy Magyarországon még mindig van 3 Leninről elnevezett közterület. A Nógrád vármegyei Kisbágyon ilyen szempontból a legérdekesebb hely: szinte akármerre mész, Leninbe botlasz. De azért ad egy kis fricskát a dolognak, hogy a kétfelé ágazó Lenin utca torkolatában lévő téren Mindszenty bíboros szobra áll. A Hajdú-bihari Magyarhomorog sem tudott még megválni a bolsevik vezértől, az viszont kimondottan meglepő, hogy a Rákosi rezsim egyházellenes propagandájának elsőként áldozatul eső és a „reakciós, klerikális ellenforradalmárokkal” szembeni első koncepciós pert elszenvedő Pócspetri sem nevezte még át az ottani Lenin utcát. Valamiért a monostoriak is szinte a mai napig ragaszkodtak a múlt század hóhérához: a jászsági Pusztamonostor és a kunsági Tomajmonostora is egészen a legutóbbi időkig híven őrizte nevét, pedig nem valószínű, hogy összebeszéltek, mivel a két hely több mint 100 kilométerre fekszik egymástól. Utóbbi községben ráadásul még az egymásra merőleges utcák is Lenin nevét viselték, de azért Ságvárinak is jutott egy útnak nevezett utcácska.
2. Marx, a tőkétlen tőkés
A német Karl Marx (magyarosan Marx Károly) a kommunista ideológia atyjaként olyan gondolatrendszert hozott létre, amely nemcsak politikai mozgalmakat inspirált, hanem egy egész századot uraló diktatúra alapjául szolgált. A tőke című művében vázolt víziója a magántulajdon eltörléséről és az osztályok nélküli társadalomról véres forradalmakat ihletett, követői e szép új világot munkatáborok és politikai tisztogatások révén valósítottak meg. Elméleti alapot adott a proletárdiktatúrák létrejöttéhez, amelyekben a hatalom megszállottai mindenkit elnyomtak, akik másként gondolkodtak. Bár Marx maga soha nem tartott fegyvert a kezében (még a kötelező sorkatonai szolgálat alól is felmentették légzési problémái miatt), de szavai ideológiai töltetként szolgáltak milliók szabadságának elvesztéséhez, miközben a megígért utópia soha nem vált valósággá.
Marx még 23 magyar településen van jelen út és utca formájában, de Felsőnyék az egyetlen, ahol egy egész körutat szenteltek neki. Érdekes, hogy Marx politikai harcostársa és pénzügyi támogatója, Friedrich Engels, akivel közösen írták a Kommunista kiáltványt, jóval kevesebb helyen maradt fent, mindössze 3 hazai település őrzi a nevét utcáiban. Tiszakarádon és Fegyverneken azonban mindkettejüknek jutott hely, csak Szombathelyen árválkodik Engels magában.
3. Kun Béla, Kun baja
Kun Béla a Tanácsköztársaság vezetőjeként hazánk történetének egyik legsötétebb alakja, aki 133 nap alatt vérbe és káoszba taszította az országot. A proletárforradalom nevében emberek százait végezték ki bírósági eljárás nélkül, miközben a vidéket rekviráló különítmények dúlták fel. Kun az előrenyomuló román csapatokkal szemben képtelen volt hatékony védelmet szervezni, mert minden erejét arra fordította, hogy fenntartsa saját diktatórikus rendszerét. Amikor ezzel mégis kudarcot vallott, nem vállalta a felelősséget a tetteiért: először Bécsben, majd a Szovjetunióban keresett menedéket, ahol hűséges kiszolgálója lett Sztálin gépezetének, egészen addig, amíg ő maga is az elnyomó rendszer áldozatává nem vált.
Lehet, hogy a Kunságban azért nem cserélték le a nevét viselő utcatáblákat, mert a névrokonság mögött többet sejtenek, de tény, hogy az országban még megmaradt 4 Kun Béla utcából 3 Bács-Kiskun vármegyében található. Érdemes megjegyezni, hogy 2 Tanácsköztársaság utcánk is van még, és a proletárdiktatúra kikiáltásának évfordulójaként a levitézlett rendszerben ünnepelt március 21-i dátum is 2 településünkön él tovább utcanév formájában.
4. Szamuely, a terrorvezér
Szamuely Tibor a magyar Tanácsköztársaság egyik legkegyetlenebb alakja, a vörösterror legvéresebb végrehajtói közé tartozott. 1919-ben a Forradalmi Kormányzótanács népbiztosaként és politikai komisszárként olyan eszközökkel próbálta fenntartani a kommunista uralmat, amelyek kegyetlenségükben máig példátlanok Magyarország történetében. Különítményével, a hírhedt Lenin-fiúkkal járta az országot, mindenhol halált és rettegést hagyva maguk után. Számára nem létezett olyan, hogy ártatlanság – mindenkit, aki ellenségesnek tűnt, vagy aki csupán nem állt ki nyíltan a kommün mellett, ellenforradalmi összeesküvés vádjával azonnal kivégeztek. A sortüzek, akasztások és a faluhelyeken levezényelt megtorlások során ártatlan parasztok, papok, és kisemberek százai váltak áldozatává. Az általa alkalmazott brutalitás célja a kommunista hatalom fenntartása volt, de ezzel egyben olyan mély gyűlöletet váltott ki a lakosságban, ami hozzájárult a Tanácsköztársaság bukásához. Élete nemcsak a kommunista terror természetrajzát példázza, hanem azt is, hogy egy eszme szolgálatában hogyan válik valaki a népe ellenségévé.
A kommün terrorszervezetének vezetője végül menekülés közben 1919. augusztus 2-án öngyilkosságot követett el, de alakja – a bolsevik diktatúra szimbólumaként – még sokáig kísértett a magyar történelmi emlékezetben. Utcák garmadáját nevezték el róla, és egy még ma is van belőlük mutatóban Nagybaracskán. Egy évvel ezelőtt még Csataszög sugárútját is így hívták, és ami igazán muris volt benne, hogy a Szebb élet útba torkollott.
5. Vorosilov SZEB jövőt ígért
Kliment Vorosilov neve Magyarországon a szovjet megszállás és a kommunista hatalomátvétel egyik szimbólumává vált. 1935-ben elsőként kapta meg a Szovjetunió marsallja címet, ami a Vörös Hadsereg hierarchiájában a legmagasabb tisztséget jelentette. A második világháború után a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnökeként közvetlenül részt vett a kommunista hatalomátvétel magyarországi előkészítésében. Feladata az volt, hogy biztosítsa a Magyar Kommunista Párt térnyerését, akár manipulációval, akár nyílt fenyegetéssel. Egy ilyen epizód volt a Kovács Béla kisgazdapárti vezető elleni támadás, akit a Szovjetunió elleni kémkedéssel vádoltak. A koncepciós perben hozott ítélet alapján Szibériába deportálták, elősegítve, hogy Magyarország 1949-re egypártrendszerű kommunista diktatúrává és így teljes mértékben a szovjet érdekek kiszolgálójává váljon.
Mindennek ellenére Vorosilov nevét is több település tartotta érdemesnek megőrizni. Battonya, amelyet 1944. szeptember 23-án elsőként értek el a szovjet csapatok, a végsőkig húzta, alig egy éve engedte el a generális kezét, így utolsóként már csak Tarnazsadány büszkélkedhet Vorosilov térrel. De még az általa vezetett Vörös Hadseregnek is jut saját utca 15 helyen. Annak a Vörös Hadseregnek, amely nemcsak a háborús időkben zajló erőszakról és fosztogatásról híresült el, hanem az 1956-os forradalom vérbe fojtásáról is. Végrendeletének megfelelően Horthy Miklós koporsóját csak azután hozták haza, hogy a szovjet csapatok távoztak Magyarországról. De amikor szülővárosában 1993-ban újratemették, alig 5 kilométerre a kormányzó családi kriptájától még Kenderesen is volt Vörös Hadsereg út.
6. Zsukov és Tolbuhin, a felszabadítók
Georgij Zsukov, a Szovjetunió másik legendás hadvezére második világháborús eredményei elismeréséül vehette át a marsallbotot. Ő vezette a szovjet csapatokat a moszkvai csatában, a sztálingrádi áttörésben, és ő irányította Berlin bevételét is. A dicsőség azonban véres áron jött: brutális taktikája figyelmen kívül hagyta saját emberei életét is, százezrek halálát okozva seregében. Fjodor Tolbuhin pedig a 3. Ukrán Front parancsnokaként kulcsszerepet játszott Magyarország megszállásában, különösen Budapest három hónapig tartó ostromában, amely a főváros szinte teljes elpusztításával, valamint több százezer katona és civil halálával járt – mindez a felszabadítás égisze alatt.
1945 után a Vörös Hadsereg főparancsnokságának szinte minden kulcsfigurája saját utcát kapott Magyarországon, Tolbuhinnak még egy körút is jutott Budapest szívében. Közülük azonban egyedüli mementóként már csak a Zsukov tér létezik Szegeden. Itt érdemes megemlíteni, hogy Felszabadulás néven 36 helyen találunk még hazai közterületeket. Érdekes módon a felszabadításunk napjaként ünnepelt április 4. viszont teljesen kikopott az utcaneveinkből, holott két éve még kettő is volt belőle. A titok nyitja, hogy egy ügyes húzással lehagyták az elnevezés végéről a számot, így ma már csak Április utcaként jegyzik őket. Ugyanígy egy tollvonással intézték el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom naptári anomália miatt november 7-én ünnepelt emléknapját, simán csak November utcákat hagyva a névjegyzékekben.
7. Steinmetznek utca jutott, Osztapenkónak csak szobor
Steinmetz Miklós, a szovjet hadsereg magyar származású tisztje 1944. decemberében 29-én vesztette életét, akárcsak parlamentertársa, Ilja Osztapenko. Mindketten a megadásra felszólító levelet akarták eljuttatni a német parancsnokságnak a Duna bal, illetve jobb partján, de máig nem tisztázott körülmények között életüket vesztették. Bár tényleges katonai szerepük és érdemeik nem különösebben kiemelkedőek, halálukat a Szovjetunió és a kommunizmus iránti adósságunk jelképévé formálták. Nevük szinte mitikus rangra emelkedett, amit a múlt rendszer saját legitimációja érdekében használt fel.
Szobraik és emléktábláik országszerte emlékeztették az embereket a szovjet felszabadítás áldozataira. A felszabadulás ünnepén kötelező program volt ezeken a helyeken koszorút elhelyezni. Mára csupán egyetlen emlékük maradt: a Steinmetz kapitány utca Ecseren.
8. Makarenko, a kommunista embertípus atyja
Anton Makarenko, a szovjet pedagógia egyik legismertebb alakja, akit a kommunista rendszer az „új ember” nevelésének eszményképévé emelt. Pedagógiai elvei a fegyelem mindenek felettiségét hirdették, az általa vezetett nevelőintézetek a forradalom következtében elárvult utcagyerekek és fiatal bűnözők újraformálására szolgáltak, és a társadalom számára sikertörténeteként mutatták be őket. A valóságban azonban az intézményeiben alkalmazott szigor a személyes szabadság teljes megvonását jelentette. Az egyéni igényeket elnyomó, kollektivista nevelési elvek a szovjet rendszer alapjait szolgálták, és a személyiség teljes átalakítását célozták az ideológiai hűség jegyében.
Magyarországon a Rákosi-korszakban Makarenko módszereit szintén átvették és alkalmazták az oktatásban, különösen az ifjúsági mozgalmak és nevelőintézetek terén, amelyek a szocialista embereszmény megvalósítását tűzték ki célul. Nem csoda, hogy róla is mindenfelé utcákat neveztek el, az viszont igen, hogy ezek máig 5 helyen meg is maradtak. Ebből kettő Nógrád vármegyében van, a többi pedig mind Szabolcsban. A legérdekesebb ezek közül Tiszaeszlár, ahol már 1883-ban volt egy koncepciós per, amely a magyar politikai erők összecsapásának terepévé vált.
9. Dimitrov, a pereskedő
Georgi Dimitrov a bolgár kommunizmus emblematikus alakja és a sztálini korszak egyik fő propagandahőse, aki életét és politikai pályáját a kommunista ideológia kérlelhetetlen szolgálatába állította. Neve összeforrt a híres lipcsei perrel, ahol 1933-ban a berlini parlament felgyújtásának vádlottjaként állították bíróság elé. A tárgyaláson való szereplése vezetett politikai felemelkedéséhez, noha a kommunisták részvétele a Reichstag-tűzben máig vitatott. Dimitrov a második világháború után Moszkva támogatásával tért vissza Bulgáriába, ahol a szovjet mintájú rezsim kiépítésének vezéralakja lett. 1946-tól haláláig, 1949-ig a bolgár kommunista párt vezetőjeként és az ország első kommunista miniszterelnökeként szolgált, brutális politikai tisztogatásokat irányítva.
Dimitrov módszerei Magyarországon is ismerősek voltak: ellenzékét koncepciós perek révén hallgattatta el. Talán ezért is neveztek el róla hajdanán sok közterületet, mintegy figyelmeztetésül. Mára csupán két olyan hely maradt, ahol háborítatlan otthonra lelt: Verpelét és Mezőcsát.
10. Beloiannisz, a mártír
Nikolaosz Beloiannisz a Görög Kommunista Párt vezető figurája volt, aki a második világháború idején a német megszállás elleni ellenállás egyik szervezője, majd a felszabadulás után kirobbant görög polgárháborúban a kommunista erők egyik vezetője lett. A kommunisták veresége után emigrációba kényszerült, mégis visszatért Görögországba, ahol 1952-ben letartóztatták, és kémkedés vádjával halálra ítélték. Annak ellenére, hogy világszerte kampány indult a megmentésére, kivégezték – a róla készült fotó, amelyen tárgyalásán egy vörös szegfűvel áll, a kommunista mártíromság jelképévé vált.
Beloiannisz neve nálunk egy kommunista mintafalun keresztül vált ismertté, amely a görög polgárháború után Magyarországra menekült kommunisták otthona lett. Vezetőink propagandacélokra használták, mint a nemzetközi szolidaritás jelképét. És emellett sok településen is utcákat neveztek el róla: ma 8 helyen találunk még ilyet, köztük az aprócska Únyon és a még kisebb Kupában, amelynek mindössze négy utcája van, és ezekből egy a görög kommunista mozgalom tragikus sorsú alakjának állít emléket.
Fel, vörösök!
Az emberek mellett a szocialista korszak emblematikus fogalmai is visszaköszönnek az utcanévtáblákról. 9 Kisdobos, 40 Úttörő, 5 Élmunkás, 1 Proletár és 4 Partizán utcánk van, de akad egy Vöröszászló utca is Apagyon és egy Vörös Október sétány Mesteriben. Persze ezekből is egy regiment volt, de szép lassan átkeresztelték az összes többit. A legügyesebben Nagylókon oldották meg, ahol egy huszárvágással lecsapták a Vörös csillag utca elejét és a Vörös Október utca végét, és csináltak belőlük egy Csillag meg egy Vörösmarty utcát.
A végére hagytam egy olyan nevet, ami önmagában nem tűnik durvának: az oroszlányi Népekbarátsága utcát. Ha viszont tudjuk, hogy ez a szovjet himnuszban szerepelt, már egészen másképp áll a zászló. Érdemes felidézni a refrénjét:
Szálljon szabad hazánk dicsőség fénye rád, Népek barátságát vívtad te ki! Lenini párt vezet, láng mely a népeket Kommunizmus győztes útján viszi.
Ha az is érdekel, hogyan zárták le 75 éve vasfüggönnyel Magyarország határait, arról ebben a cikkünkben olvashatsz.
