Az időkapszulába zárt múltból már csak az a zsongás hiányzik, ami egykor írógépek csattogásával, telefonvonalat kérő vagy a hatalmas aktákat cipelő dolgozók beszélgetésével, az irodisták nevetésével és azzal a jellegzetes, semmivel össze nem hasonlítható kávéval vegyes dohány illattal megtöltötte az épületet.
Kellett egy tsz-központ
A múltidézésnek otthont adó egykori tsz-iroda az 1980-as évek elején épült Cereden. Az ingatlan a maga idejében egy modern technológiával felszerelt épületnek számított, amire mindenképpen szükség volt, hiszen az ’50-es évek államosítását követően a településen működött Nógrád megye második legnagyobb termelőszövetkezete.
A tsz nemcsak a gazdálkodási terület nagysága, hanem sokszínűsége miatt is meglehetősen nagynak számított.
A cég a termelőszövetkezetekre jellemző hagyományos növénytermesztés és állattenyésztés mellett ipari tevékenységekkel is foglalkozott.
Volt kőbányája, salakbányája, varrodája, és építőipari feladatokat is ellátott. A tsz-irodának otthon adó ingatlan megépítése előtt az említett egységek irányítása elszórtan működött a környéken és a településen, ám a hatékonyabb munka érdekében jobb megoldásnak tűnt egy központ létesítése. Így az egykori magtár helyén, az ötéves tervnek megfelelően, állami támogatással megépült a termelőszövetkezet központi irodaépülete, ahol helyet kapott a helyi és területi pártbizottság is.
A termelőszövetkezet az 1980-as években a Cereden élő mintegy 1200 lakosból csaknem 300-nak adott munkát, ahol az évtized második felére az ipari tevékenységnek köszönhetően 400-ra nőtt a foglalkoztatottak száma. Természetesen mindehhez biztosították a szükséges eszköz- és gépparkot is. Arról nem is beszélve, hogy annak idején a postán és az orvosi rendelőn kívül csak itt volt telefonvonal, hiszen a településen csak az 1990-es évek második felében kötötték be a háztartásokba a telefont.
Ilyen volt a tsz-elnök irodája
A rendszerváltást követően itt is a szokásos folyamatok zajlottak, a földterületek magánkézbe adása után széthullott a termelőszövetkezet, és az épület funkciója is megváltozott.
A földszintre beköltözött az orvosi rendelő, a fogászat, a védőnői szolgálat, a gyógyszertár, amelyek azóta is itt szolgálják a helyieket.
Az emeleten és a tetőtérben hosszabb-rövidebb ideig működő cégek kaptak helyet, mígnem mindegyik átalakult, megszűnt vagy elköltözött. Ezt követően az épület felső két szintjén üresen maradt egyes helyiségek ajtaját évtizedekig szinte senki sem nyitotta ki.
Egészen addig, amíg az új tevékenységi körrel bővülő Ceredi Művésztelep újabb alkotóteret nem keresett magának.
„Amikor beléptünk egy-egy irodába, úgy találtunk ott nagyon sok mindent, ahogyan azt legalább harminc évvel ezelőtt otthagyták. A függönytől kezdve a falvédőn át a szőnyegekig, a szekrényben lévő iratokon, újságokon át a fotelekig, szinte minden az ott ragadt nyolcvanas éveket idézte. A tsz-elnök irodájában a szőnyegen még ott volt a cigarettahamu megfeketedett nyoma, és találtunk egy, a maga korában igen modernnek számító beépített szekrényt is, ami kifejezetten nagy szó volt annak idején, amikor az emberek akár hónapokig is vártak egy-egy előre gyártott szekrénysorra.
A kezdeti ámulat után adott volt a feladat: vajon mit lehetne kezdeni ezzel a sok egyedülálló relikviával”
– idézi fel a közelmúlt eseményeit Jakab Szabolcs menedzser hozzátéve: amit csak lehetett, és tudtak, azt eredeti állapotában, formájában megőrizték az utókornak.
„Az épületben, egész pontosan az elnöki szobában 2022-ben az ide beköltöző és mostani grafikai műhely elődjét használó német művész dolgozott a művésztelepi alkotó időszak alatt. Az ő jelenléte, inspirációja, lelkesedése is hozzájárult ahhoz, hogy a múzeum és az alkotótér együttműködését megtaláljuk – mondja Jakab Szabolcs, aki szerint a művésztelep markánsan nemzetközi jellege miatt az egykori vasfüggöny túloldaláról érkező művészek számára óriási élmény és inspiráció a létező szocializmus lenyomatával való találkozás.
Tehát míg a retró múzeum nekünk nosztalgia, addig a művésztelep külföldi alkotóinak kuriózum.
Ahol jól megfér az ideológia és a kortárs művészet
A ceredi művésztelepet is magába foglaló ArtColony Cered létrehozói végül úgy döntöttek, hogy a tsz-iroda két emblematikus alakja, az elnök mint a stratégiai irányításért felelős vezető és a főkönyvelő – ma már úgy mondanánk, gazdasági igazgató – szivacsos ajtókkal hangszigetelt, lambériával és falvédővel borított irodáit mintegy időkapszula gyanánt meghagyják az utókor számára.
Annak érdekében, hogy a retró múzeumban minél teljesebb képet adhassanak a múltról, a művésztelep megálmodói és üzemeltetői gyűjtést szerveztek, és arra kérték a ceredieket, hogy segítsék munkájukat a ’80-as évekből megmaradt, otthon őrzött emlékekkel, tárgyakkal. A lakosságtól érkező relikviák mellett a tárlatot színesíti Ladóczki Vilmos, a térség sokak által ismert gyűjtőjének néhány Lenin-szobra is, amelyek között van egy-két már-már meglepően nagy méretű alkotás is.
De nem csupán az adott időszak ideológiai és politikai színezetét mutatja be a kétszobányi retró múzeum, hiszen helyet kaptak az egykori tsz-irodában az akkori kortárs művészek alkotásai is, többek között Munkácsy-díjas grafikus képei is láthatók.
A főkönyvelő és az agronómus
A cerediek örömmel fogadták az egykori tsz-iroda helyén megnyílt az ArtComplex elnevezésű épületet, amelyben helyet kapott a Múzeum’80, a Galéria’23 és a művésztelep új grafikai műhelye is. Ezekben a funkciókban további távlatok nyílnak: a múzeum kiváló helyszíne a rendhagyó történelemóráknak – ezért iskolás csoportokat is várnak –, illetve akár filmforgatások számára is.
„A termelőszövetkezet egykori főkönyvelője, sokakkal együtt szintén ott volt a megnyitó ünnepségen, és igencsak elcsodálkozott, amikor évtizedek múlva ismét belépett az irodájába. Egy korábban agronómusként dolgozó férfi pedig azért hívott félre, hogy elmondja, mennyi jó buli volt itt… Merthogy a tetőtéri nagy termekben, ahol mi egy galériát alakítottunk ki, nem csak a párt- és tsz-gyűléseknek adtak otthont, hanem egy igazi kulturális és közösségi tér volt, ahol a dolgozók szórakozhattak.
Az akkori aktív generáció tagjai ma már nosztalgiával gondolnak vissza a ’80-as években zajlott közösségi életre.
A legtöbben egyfajta boldog megelégedéssel nyugtázták, hogy anno jó volt itt lenni…” – mondja Jakab Szabolcs, hozzátéve: „Most ebbe az épületbe ismét beköltözött a kultúra. Ezt a változást valaki nagyon találóan úgy fogalmazta meg, hogy a földszinten folyik a testi gyógyítás, az emeleten pedig a lelki gyógyászat működik. Ez a ciklikusság pedig azt bizonyítja, nem biztos, hogy ami régi, az minden esetben rossz. Jelen esetben nem kellett mást tennünk, mint megtalálni ennek a régi épületnek az új funkcióját, megtartva egykori karakterét és emlékét.”
Az autók márkaneveinek jelentésén ritkán gondolkozik el az ember, pedig a Trabant vagy Barkas szavaknak igenis van üzenete.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
