Volt egyszer egy magyar bankár, akiről az a hír járta, hogy 3000 inge és 5000 selyemharisnyája van, az országból mégis kiskabátban és kalap nélkül szökött ki, amikor körözni kezdték a hatóságok. Róth Ármin felemelkedése(i) és bukása(i), avagy hogyan lehetett valaki ideiglenesen milliárdos száz évvel ezelőtt.
Szegény bankhivatalnokból lett milliárdos csaló Róth Ármin
Róth Ármin 1898. november 12-én született Budapesten, kereskedelmibe járt, 1914-ben érettségizett, majd belépett egy céghez gyakornoknak. Első letartóztatásakor, 1924-ben Róth Ármintól a Pesti Napló tudósítója szubjektív vallomást kért, hogy jutott el az iskolapadtól a fegyházpadig. Legnagyobb meglepetésére egy fáradt sóhaj után a vádlott elmesélte neki egész addigi életét...
Saját bevallása szerint mindig is gazdag szeretett volna lenni, és ezért mindent meg is tett. Elkezdett feljárni a tőzsdére, volt néhány sikertelen pénzszerzési kísérlete, majd kinevezték egy textilrészvénytársaság igazgatójának, de ekkor is még csak hónapos szobában lakott, és részletre vette a ruháit. A nagy fordulat 1919-ben következett be. Olyan cégekhez lépett be, ahol a fejlődő konjunktúrát kihasználva annyi pénzt takarított meg, hogy csendes társ legyen, majd önálló céget alapíthasson. Akkor lett társa a vele később szökésben lévő Kormos Géza is.
1921-ben megalapították a Róth és társa bankházat az Ó utcában egy szűk szobácskában, hogy ne legyen nagy a rezsi. És Kormossal csináltak egy filmes céget is, amelyhez komoly márkahiteleket vettek fel. A tartozás rendezésére utazott Berlinbe Róth, amikor is, ahogy ő fogalmaz, a vonata "szinte belefutott a legszenzációsabb konjunktúrákba". Berlinben nagyon gyorsan meggazdagodott, ahogy ő fogalmaz:
Hogy milyen érzés az, hirtelen meggazdagodni? Nem tudom, mert én valahogy mindig tudtam, hogy gazdag leszek, és félig-meddig természetesnek tűnt előttem a vagyonosodásom.
Tágabb kontextusba helyezve persze ez nem biztos, hogy irigylésre méltó érzés. Mindenesetre elkezdődött az élet: ötszobás apartman, autók, nők, ruhák... Áttette Berlinbe a székhelyét, óriási üzleteket kötött, a vagyona egyre csak nőtt, a neve márka lett a pénz világában. Párizsba költözött, a Grand Hotelben lakott, Tolsztoj fia is a barátja lett, az operában állandó páhollyal bírt, a világ legszebb nője állt mellette, akinek előtte a görög király udvarolt. Érdemes megint a saját szavait idézni, milyen volt számára a bukás előtti "fausti" pillanat:
Mit mondjak, egyszer egy előkelő budapesti bank igazgatói felkerestek, éjjel tárgyaltunk, igyekeztek megnyerni a maguk részére. Én azt mondtam: sajnálom!« De szép volt ! Élni, élni !...
Milliárdos tőzsdei spekulációba bukott bele átmenetileg a konjunktúralovag
A baj ott kezdődött, hogy a cégek egymás után kezdték azt tapasztalni, hogy a Róthéknál "kosztüzletek" fejében letétbe helyezett papírokat azok nem tudják kiszolgáltatni. A nagyarányú tőzsdei spekulációjuk ugyanis rosszul sült el.
Huszonhét bűnvádi feljelentést adtak be csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés, okirathamisítás és egyéb bűncselekmények miatt Róth Ármin és Kormos Géza ellen, összesen húszmilliárd korona értéket követelve.
Állítólag ezt az összeget magukkal vitték, úgy szöktek, és közben azt várták, hogy kedvező fordulat álljon be az értékpapírok terén, hogy kifizethessék ügyfeleiket.
Ez azonban nem következett be, és közben elfogták Róthot Algírban. Azért ott, mert saját bevallása szerint Monte Carlóban fázott, és kénytelen volt továbbállni. A kiadatás azonban nem ment egyszerűen, végül kitoloncolták Róthot, aki egészen Berlinig jutott, ott került újból rendőrkézre. Onnan már könnyebb út vezetett az otthonos pesti börtönkörülmények közé. A Pesti Napló beszámolójában azonban egy hihetetlen fordulatról olvashatunk a hat hónapja hűvösön csücsülő konjunktúralovaggal kapcsolatban. Csak azért nem használjuk a szerencsés jelzőt, mert Róth Ármin további sorsához nem passzolna:
Mialatt a Markó utcai fogházban ült és körömszakadtáig védekezett, a tőzsde szeszélyes árhullámzása megmentette. A lefoglalt értékpapírok árfolyama hirtelen felszökkent, és Róth Ármin önhibáján kívül újból gazdag lett.
Kiszámította a fogházban, hogy a bekövetkezett árfolyamjavulás annyira megerősítette anyagi helyzetét, hogy hitelezőit kifizetheti, és még marad valami, hogy kiszabadulva új életet kezdhessen.
Egyetlen pengő miatt került végül börtönbe a hajdani milliárdos
Róth Ármin úgy döntött, hogy egyeztető lesz: bajba jutott kereskedők és hitelezőik között közvetített, és egész szép összegeket szedett össze így. 1931-ben aztán felébredt benne a kalandor, miután életbe lépett a banki zárlat, majd a valutakorlátozó rendelet, és ismét megindult külföldi fizetőeszközök zugkereskedeleme. Ahogy az újságok írták, újból tevékenykedni kezdett a "zugligetben". Megvette a leggyorsabb autót, és azzal intézte ügyes-bajos dolgait: a valutakorlátozás miatt rászoruló vállalatok rábíztak rengeteg pengőt, azzal Bécsbe, Prágába vagy épp Pozsonyba autózott, hogy valutát hozzon haza. A korabeli sajtó megfogalmazásában egy narancshéjon csúszott el...
1937 januárjában utoljára adott ürügyet Róth Ármin Endre, hogy az újságok hasábjain olvashassuk a nevét, de a szálak felgöngyölítéséhez 5 évet vissza kell mennünk az időben. 1932-ben egészen furcsa körülmények között került a hatóságok radarjára újfent az "inflációs idők nagy kalandora". Történt ugyanis, hogy a valutaügyek intézése közben a győri kövezetvámot (egy pengő!) rendszeresen el akarván kerülni, Róthnak szokásává vált nagy sebességgel keresztülhajtani a vámsorompón. A győri vámosok azonban résen voltak, és amikor elkapták, egy lejárt vámbárcát húzott elő zsebéből. Amikor ezzel szembesítették, azonnal elrohant a rendőrségre, és a kötelességét teljesítő vámos ellen bűnvádi feljelentést tett sikkasztás vádjával.
Róth Ármin sürgősen Bécsbe, majd onnan Prágába ment, állítólag a klienseitől valutavásárlásra kapott 100 000 pengőt elsikkasztva. Érdekes módon ekkor még senki nem tett feljelentést ellene Budapesten, sőt mindenki tagadta, hogy valaha is vele dolgozott. A valutaügyletek nem éppen tisztességes volta persze nyilvánvaló magyarázatul szolgált a megkárosítottak viselkedésére. Azért egy névtelen feljelentés mégiscsak befutott Svájcból, ezért Prágából mint "alkalmatlan idegent" kitoloncolták. Ugyanígy járt, miután Zürichben is folytatta volna ténykedését, az összes kantonban nemkívánatos személy lett, ezért Párizsba utazott, ahol is állítólag az utcán elszegényedve kódorgott, amikor letartóztatták.
Tudniillik a győri vámost felmentették közben, aki rágalmazásért feljelentette, és mivel nem lehetett kihallgatni Róthot (ahogy fentebb is láthattuk, "elfelejtett" visszajönni Prágából), elfogatóparancsot adtak ki ellene. 1937. január 21-én pedig Párizsból távirat érkezett a győri ügyészségre, hogy Róth Ármint elfogták. Ekkor volt utoljára érdekes a sajtó és a közvélemény számára.
Milliárdos csaló 100 évvel ezelőtt...
Nagyon tanulságos felidézni a történet kapcsán Róth Ármin 1924-es szavait a fogházból: „Nagy, nagy karriert csináltam, gazdag voltam, odáig értem, amíg érhettem, de nem vettem észre a változást. És talán ez a legrettenetesebb a gazdagodásban.
Mire autóm lett, már megszoktam az autót, aztán meg mindegy lett, egy kocsi áll a házam előtt, vagy kilenc. Ne higgye senki, hogy szegénységből a gazdagságba egy lépcső visz. Á, dehogy. Mikor egyikből a másikba lépünk, észre se vesszük.”
A világ nem igazán változott az azóta eltelt 100 év alatt, legfeljebb az autómárkák...
(A címlapképen a Szabadság téri Tőzsdepalota 1905-ben; Fotó: Fortepan / Deutsche Fotothek / Brück und Sohn)
Ha szívesen olvasnál egy másik magyar szélhámosról, ajánljuk ezt a cikkünket is.
