125 éve született Fekete István, akinek életműve – és tehetsége is – meglepően sokrétű: gyerekkönyvei mellett regényei is megjelentek, írt színdarabot és tankönyvet, de forgatókönyvet is. Még mielőtt tollat fogott volna, sikeresen tevékenykedett gazdatisztként is több nagybirtokon. Nevét oktatási és kulturális intézmények viselik országszerte, de a díjakban való elismerés elkerülte.
1960-ban érdemesnek találták ugyan a József Attila-díjra, de ezenkívül csak a Munka Érdemrendjének arany fokozatával ismerték el műveit még életében.
Posztumusz díjainak száma sem magas, holott túlzás nélkül minden magyar életén nyomot hagyott irodalmi munkássága.
Gazdatisztből lett író Fekete István
Fekete Árpád tanító, iskolamester és Sipos Anna első gyermekeként 1900. január 25-én született Göllén: felmenői közt is jeles történelmi személyek sorakoznak, dédnagybátjya az egyik aradi vértanú, Damjanich János, de ősei közt a francia forradalom menekültje is megtalálható. A kaposvári gimnáziumban tanult, ahol azonban annyira rosszul teljesített – félévkor, majd év végén is megbukott –, hogy apja inkább átíratta a helyi polgári fiúiskolába. Itt már eredményesebb volt, később felsőkereskedelmi iskolába járt, innen sorozták be 1917-ben katonának. Hadiérettségit a következő évben tett, és tartalékos tiszt lett.
Debrecenben, majd Mosonmagyaróváron tanult, Bakócán lett gazdatiszt, ahol megismerte későbbi feleségét, Piller Editet. Összeházasodtak, majd Ajkára költöztek, ahol egy holland származású földbirtokosnál folytatta gazdatiszti tevékenységét. 1930-ban született fiát az István, két évvel később született lányát az Edit névre keresztelték.
Közben vetőmagot nemesített, díjnyertes kosokat tenyésztett, és még írt is…
Két nap alatt elkapkodták regényét
Első publikált művei a Nimród vadászlapba írt cikkek voltak: Kittenberger Kálmán ezek kapcsán ismerte és kedvelte meg a későbbi írót, majd valódi pártfogoltjává is vált. Amikor a harmincas években Fekete István rádöbbent arra, hogy szépírói jövő állhat előtte, Csathó Kálmán színiigazgatónak is Kittenberger mutatta be.
Ekkor már az Új Időkben is megjelentek novellái, az irodalmi életbe azonban akkor robbant be véglegesen, amikor 1937-ben A koppányi aga testamentuma megnyerte a Gárdonyi Géza Társulat pályázatát,
két évvel később pedig a Zsellérek az Egyetemi Nyomda pályázatát. A koppányi aga testamentumának első kiadását két nap alatt elkapkodták a vásárlók, a Zsellérek pedig egy tekintélyes, 3000 pengős pénzdíjat is hozott neki. Utóbbi öt év alatt hét kiadást ért meg: ekkor felesége unszolására feladta gazdatiszti munkáját, s Budapestre költözött családjával, majd a Földművelésügyi Minisztérium vadászati előadója lett. Ennek a hobbinak magánemberként örömmel adózott, nem kisebb nevek, mint Kittenberger, Csathó, Széchenyi Zsigmond vagy Wass Albert oldalán.
Itt a sikerek tovább záporoztak fáradságos és minőségi munkája kapcsán: a Magyar Színház Páger Antal főszereplésével mutatta be Hajnalodik című drámáját, a Kisfaludy Társaság is tagjai közé emelte. Mezőgazdasági oktatófilmjei talán kilógnak a sorból – abból a szempontból nem, hogy e téren végzett tevékenysége is professzionális volt –, de közben három film is készül forgatókönyveiből.
Az ávósok majdnem végeztek vele
A második világháború utáni évek azonban váratlanul és elmondhatatlan mértékben megnehezítették életét. Azt, ahogyan a Zsellérek a tanácsköztársaságot ábrázolja, ahogyan a vörös terror megjelenik a regényben, nem tudta elviselni a hatalom.
Az ÁVH Andrássy úti épületébe hurcolták, és úgy megverték, hogy egyik szemére megvakult, és egyik veséje is károsodott.
A János kórház mellett dobták ki egy autóból, tulajdonképpen az is csoda volt, hogy túlélte ezt az esetet.
1947-től tíz évig sehol nem jelenhettek meg írásai. Minisztériumi állása egy darabig megmaradt, majd 1949-ben rendszeridegen mivolta miatt kényszernyugdíjazták. Csak alkalmi munkákat tudott vállalni, uszálykísérő, patkányirtó, napszámos feladatokat is ellátott. Kunszentmártonban a Halászmesterképző iskolában oktatott 1951-től, később aztán leszázalékoltatta magát. Mélyen hívő katolikusként méltósággal viselte a megpróbáltatásokat, Sík Sándornak köszönhetően az Új Ember és a Vigilia közölte egy-egy írását.
A Tüskevárral visszatért az irodalom krémjébe
Életpályájának második szakasza 1955-től haláláig tartott: Bölöni György közbenjárásával sikerült visszakerülnie a publikálható írók körébe. Halászatról írt tankönyve volt az első fecske, ezt azonban nagy számban követték az ifjúságnak írt remekművei. Kele, Lutra, Bogáncs, Tüskevár, egy Kittenberbger-életrajz jelentek meg egymás után. A József Attila-díjat a Tüskevárral nyerte el, ezzel rehabilitálták őt az irodalmi életben, élete utolsó tíz évében ünnepelt író lehetett. Műveit az azóta eltelt időkben több mint tízmillió példányban adták el világszerte. Érző, természetszerető ember volt, akinek nem számított, gyerekeknek vagy felnőtteknek ír. 1970 júniusában harmadik agyvérzése okozta halálát.
Fia is író lett
Ekkor egyébként régóta gyermekei nélkül élt már bipoláris depresszióban szenvedő feleségével. Lányuk, Edit 1949-ben hagyta maga mögött a családi házat, és apáca lett a Sacre Coeur rendnél. Amikor azt feloszlatták még ebben az évben, Ausztriába emigrált. Itt is élte le életét, 1989-ben Bregenzben lett egy lánygimnázium igazgatója. 2013-ban hunyt el.
Bátyja, ifjabb Fekete István 1956-ban hagyta el az országot azt követően, hogy maga is ott volt a Széna téren. Kanadába, majd Chicagóba költözött, ahol maga is újságíró, később író lett.
„Kisgyermek korom óta bálvány volt Édesapám”
– fogalmazott egy vele készült interjúkötetben, amelyben arról is beszélt, el akarta kerülni Petőfi Zoltán vagy Arany László sorsát, olcsó epigonként nem akarta másolni édesapja életművét.
„Sem mint író, sem mint ember, még az árnyéka sem lettem” – fogalmazott magával kapcsolatban. A koppányi aga testamentuma, a Vuk, a Csí és a Bogáncs folytatását is megírta, de édesapja emlékének is több kötetet szentelt, sőt, saját önéletírását is megjelentette, közel harminc könyve jelent meg magyarul.
Fia is az István nevet viseli, de magyarul már alig tud.
Karády Katalin vőlegénye az ÁVH kezei közt tűnt el: olvashatsz az ő szomorú történetéről is.
