Biztos te is fel tudsz idézni egy igazi balatoni szezont. Amikor a testedről patakokban folyik az izzadság, és még a tó is átforrósodik a napsütéstől. Amikor a parton egymás mellett sorakoznak a színes pokrócok és napernyők, amelyek alatt párok pihegnek, miközben gyerekeik a sekély vízbe gázolva kergetik a hullámokat. Amikor a stégek között úszkáló halak apró fodrokat rajzolnak a vízre, a strandbüfékből pedig sült hal és lángos illata száll. De ha nem is szoktál ott nyaralni, legalább filmélményben meglehet, ahogy a nyugati nyaralásra készülő család a magyar tengernél ragad, és azt kívánod, bárcsak rád is így ragadna a vízibiciklissel flörtölő Szőke Abigél.
Már csak emlék a balatoni szezon képe
„Nekem a Balaton a Riviéra” – szólt a hatvanas évekbeli sláger, aminek persze a politika is jól megágyazott: úgysem tudtál volna akkoriban az igazi Riviérára utazni. Bár a dalt előadó Németh Lehel végül még messzebb jutott: miután egy bécsi koncertturnéról meglépett, Kanadáig meg sem állt. Az általa megénekelt magyar tenger mindenesetre olyan pozitív emlékeket idéz a strandszezonról, amelyek sokak számára hasonlóan ismerősek és kedvesek lehetnek.
Na, ez már a múlté. Nemcsak a hatvanas évek, hanem a nyári hangulat is. Nekem októberben adatott meg, hogy egy munkahelyi csapatépítő, divatosabban szólva közösségépítő keretében eljussak a Balatonhoz, egészen pontosan Világosra, Aligára és Kenesére. A látvány azonban egy csöppet kiábrándító volt: elnéptelenedett strandok, kiürült parkolók, bezárt vendéglátóhelyek és kihalt városkák fogadtak.
Ilyen most a Balaton
A nyár izzó nyüzsgése után csend borul a Balatonra. A part mentén már csak a lehullott falevelek szegélyezik az elhagyott napozókat, a korábban vakációzóktól hemzsegő sétányok most konganak az ürességtől. A strandok mentén bezárt büfék árulkodnak a nyári pörgés elmúlásáról, a napernyők már rég eltűntek, s a teraszok magukra maradtan merednek a tó felé.
Ahogy Aliga irányába haladok, a nyár hangos emlékei belevesznek a szélbe: a jégkrémek illata, a sülő süllők sercegése és a zsibongó tömeg helyét a hiány megfoghatatlan érzete vette át. Az utcák csendesek, mintha a házak is pihenni készülnének a szezon után, ablakukon keresztül nézve vissza az elszaladt nyár elveszett pillanataira.
A Balaton ilyenkor is szép, de ez a szépség már más: egy szinte személyes, elmélyült magány, ahol az ember a tó nyugalmában saját gondolatait hallhatja, és ahol az elmúlt szezon csak halvány lenyomatot hagyott. Az őszi csendben a kikapcsolódás új értelmet nyer, másfajta nyugalomra lelsz, amely mélyebb, ám ugyanakkor kicsit fájdalmas is – a nyár elillant emlékeinek különös melankóliájában.
A minőségi vendéglátás és turisztikai szolgáltatás kialakítása érdekében 10 éve alakult Balatoni Kör elnöke szerint azonban az élet ilyenkor sem áll meg.
Amikor az időjárás miatt fürdésre már nem alkalmas a víz, akkor előtérbe kerülnek a kerékpáros és túraprogramok, futóversenyek, hétvégi gasztrofesztiválok, így az itt élőknek vagy az ide látogatóknak ilyenkor sincs idejük unatkozni
– mondta el a Díványnak a Zamárdiban élő Pach Gábor, aki szerint egyesületük egy évtizedes igyekezetének is köszönhető, hogy mintegy ezer szolgáltató a szezonon kívül is nyitva tart a tó körül.
A „zimmerferizés”, vagyis a saját ház egy-egy szobájának kiadása viszont csökkenő tendenciát mutat, noha egykor a helyi turizmus egyik meghatározó eleme volt. A magyar tenger mellett élők generációi szobakiadással egészítették ki jövedelmüket, különösen a 90-es években, amikor már külföldi turistákat is szabad volt elszállásolni. Az utóbbi évtizedben azonban az online szállásközvetítők, mint például az Airbnb vagy a Booking.com térnyerése új trendet teremtett a turizmusban. Ezek a platformok ugyan lehetőséget nyújtanak a szobakiadás modernizálására, de szigorú követelményeket és versenyt hoztak magukkal, amelyekkel sok helyi lakos nem tud vagy nem akar lépést tartani.
Emellett a külföldi befektetők és ingatlanspekulánsok felvásárolják a frekventált helyeken lévő ingatlanokat, így a magánszemélyek számára egyre nehezebb konkurálni az általuk kínált szálláshelyekkel. Egy másik lényeges tényező a szállodaipar és a luxus apartmanhotelek megjelenése, amelyek a Balaton környékén egyre több helyen kínálnak magas színvonalú szolgáltatásokat. A turisták részéről is növekvő igény mutatkozik a kényelmesebb, jól felszerelt, több szolgáltatással ellátott szálláshelyek iránt, és ezekkel a feltételekkel sok „zimmerferis” szoba nem tud versenyezni.
Az adózási környezet is jelentősen szigorodott az elmúlt években. Az egykori laza szabályozás helyét átláthatóbb rendszer vette át. Az ingatlanbérbeadás jövedelemadójának változásai, valamint az idegenforgalmi adó megemelése sokak számára visszatartó tényezővé vált. Ezenkívül a generációs váltás is hatással van a „zimmerferizés” visszaesésére. A fiatalabb generációk, akik örökölték ezeket a nyaralókat, gyakran inkább eladják vagy hosszabb távra adják bérbe őket, mivel nem kívánnak az idényjellegű szobakiadással foglalkozni.
Bár a Balatontól akár csak 8-10 kilométerre eltávolodva is érezhető a leszakadás, de a tóparti településekre lejáró nyaralótulajdonosok és a jellemzően a főváros budai kerületeiből odaköltőző nyugdíjasok fizetőképes keresletet teremtenek a programokra télen-nyáron. A We Love Balaton ajánlója szerint e hét végén is a főzőversenytől kezdve az állat- és kirakodóvásáron keresztül az őszi piknikig rengetegféle lehetőség várja a helyieket és az odalátogatókat.
Ezzel együtt még mindig inkább találónak érzem a KFT együttes dalát, amelynek refrénje így szól:
A nyaralás messze száll, sok emlék visszajár.
Hányszor elmúlt már, de újra vár
A balatoni nyár.
Ha a balatoni arany legendája is érdekel, arról ide kattintva olvashatsz.
