Az 1911-ben és 1912-ben az angliai Piltdownban felfedezett Piltdown-embert kezdetben úttörő jelentőségű fosszílialeletként ünnepelték. A maradvány egy koponya egy részét, egy állkapocscsontot és több fogat tartalmazott, amelyeket egy korai emberi ős bizonyítékaként értelmeztek. Sokak számára ezek az ősleletek jelentették a régóta keresett hiányzó kapcsolatot az ember és a majmok között. Meglétének olyannyira megörültek, hogy elnevezték „a legkorábbi angol embernek”.
A tudomány emberei is ünnepelték a hiányzó láncszem megtalálását
Egy amatőr régész, Charles Dawson azt állította, hogy felfedezte a hiányzó láncszemet a majom és az ember között, miután emberszerű koponya egy részére bukkant a pleisztocén kavicságyakban, az angliai Piltdown falu közelében.
Dawson levelet írt a leletről Arthur Smith Woodwardnak, a Természettudományi Múzeum akkori régészeti vezetőjének. Ezt követően Dawson és Smith Woodward együtt kezdtek dolgozni, és további felfedezéseket tettek azon a területen, ahol a leletek előkerültek.
Találtak egy fogsort, egy állcsontot, több koponyatöredéket és primitív eszközöket, amelyekről azt feltételezték, hogy ugyanahhoz az egyénhez tartoztak, amelyhez a csontmaradványok.
Miután Smith Woodward rekonstruálta a koponyatöredékeket, a régészek azt feltételezték, hogy a lelet egy 500 ezer évvel ezelőtti emberi ősé lehet. Felfedezésüket a Földtani Társaság 1912-es ülésén jelentették be. Beszámolójukat többnyire jóhiszeműen elfogadták.
Négy évtized múlva lelepleződött az átverés
1949-ben azonban az új kormeghatározási vizsgálat eredménye megváltoztatta a tudományos véleményt a maradványok koráról. Úgynevezett fluortesztek segítségével felfedezték, hogy a Piltdown-maradványok mindössze 50 ezer évesek. Ez a felfedezés felülírta annak lehetőségét, hogy a Piltdown-ember lenne a kapcsolódási pont az emberek és a majmok között, hiszen abban az időben, amikorra az újabb vizsgálatok után datálták, az emberek már Homo sapiensként éltek.
Ezt követően az Oxfordi Egyetem biológiai antropológusa és emberi anatómus professzora közösen tovább tesztelte a Piltdown-leleteket, hogy meghatározhassák a pontos korát. Eredményeik azt mutatták, hogy a koponya- és állkapocstöredékek valójában két különböző fajtól származtak, egy embertől és egy majomtól, valószínűleg egy orangutántól.
A mikroszkóp alatt látható karcolások a fogak felületén egyértelműen azt bizonyították, hogy a fogakat úgy reszelték le, hogy azok emberi fogaknak látszódjanak.
Azt is felfedezték, hogy a Piltdown lelőhelyről származó leletek többségét mesterségesen festették meg, hogy hasonlítsanak az ottani kőzetekhez. A szemfogon lévő fekete bevonatról kiderült, hogy nem vastartalmú, mint ahogy azt gondolták, hanem egy festékszerű anyag.
Mindebből a tudósok arra következtettek, hogy a Piltdown-ember nem más, mint egy ravasz tudományos csaláshoz kreált hamisítvány.
Hivatalosan 1953. november 23-án jelentették ki a tudósok, hogy az 1912-ben talált állkapocs- és szemfog egy félrevezető, „szándékos hamisítvány”. Charles Dawson, a szenzációs leletek „megtalálója” egyébként 1916-ban vérszegénység következtében meghalt, halála után a felfedezésének valódiságát Arthur Smith Woodward védelmezte a leghevesebben.
A londoni Természettudományi Múzeumban ma is számos dokumentumot, leletet, levelezést és fényképet őriznek a Piltdown-emberrel kapcsolatban, továbbá sok múzeumi kiadvány is megjelent a Piltdown-történet kapcsán.
Egy hobbit méretű ősi emberfaj felfedezése nagy vitát kavart a tudósok körében, ám nemrég újabb bizonyítékot találtak arra, hogy valóban léteztek.
