titkos ugynok no

1940. július 14-én a londoni Hyde Parkban a francia forradalom kitörésének évfordulóját ünnepelték. A felvonulásra árnyékot vetett a már zajló második világháború, de a 19 éves Violette Reine Elizabeth Bushell barátnője, Winnie társaságában azért ellátogatott a rendezvényre. A csinos, fekete hajú, ibolyakék szemű Violette-t itt szólította meg a Francia Idegenlégió egy magyar származású tisztje. Étienne Szabónak nem jutott különösebben eredeti ötlet eszébe: megkérdezte a lányoktól, mennyi az idő, majd együtt nevettek, amikor Étienne csuklóján megvillant a karóra.

Parfümáruslányból ellenálló

Az angol apától és francia anyától született Violette erős francia akcentussal, de tökéletesen beszélt angolul. Gyermekkorában családjával Franciaországban élt, de többször jártak a szigetországban is, végül 1932-ben úgy döntöttek, Londonba költöznek. Az öt Bushell-gyermek közül egyedül Violette volt lány; fivérei és unokatestvérei mellett kiválóan megtanult fára mászni, de időnként a szívbajt hozta a felnőttekre, amikor boszorkányos ügyességgel a háztetőkön ugrált. Biciklizett, úszott, lőni tanult, és remekül táncolt. Fodrász szeretett volna lenni, de nem futotta a tandíjra, így áruházakban talált állást magának: előbb egy francia fehérneműboltban, majd egy Woolworth-ben, ezt követően pedig a brixtoni Bon Marché parfümosztályán dolgozott. A második világháború hatásai alól nem tudta, és nem is akarta kivonni magát. Csatlakozott az angol Women´s Land Armyhoz, amely mezőgazdasági munkára toborzott nőket, a fronton szolgáló férfiakat helyettesítendő. Violette epret szedett Hampshire-ben.

Néhány hónap szerelem

Étienne Szabóval alig egy hónappal a megismerkedésük után, 1940. augusztus 21-én összeházasodtak. A szertartásra Étienne szolgálati helyén, Aldershotban került sor. A házasságkötés után nem sokkal azonban az ifjú férjnek vissza kellett térnie az ezredéhez, Violette pedig telefonos kisasszonyként vállalt munkát – egészen addig, amíg a helyszínt a német csapatok le nem bombázták. Étienne-nel még egyszer találkozott Liverpoolban: néhány napot még együtt tölthettek egy szállodában, majd a férfi Abesszíniába utazott katonatársaival.

Violette ekkor csatlakozott a brit haderő női részlegéhez (Auxiliary Territorial Services, ATS), hogy segítse a Németország elleni harcot. Olyan feladatokat kapott, amelyek kétségkívül szükségesek voltak, de nem különösebben izgalmasak: főzött, felszolgált és mosott a katonákra.

Valójában arra vágyott, hogy aktívabban vehessen részt az ellenállásban – lehetőleg fegyverek segítségével.

Egy légvédelmi üteghez került, 1942 februárjában azonban búcsút mondott a társainak: ekkor már tudta, hogy gyermeket vár.

Tania Szabó 1942. június 8-án született meg. Violette gyermeke születése után nem sokkal ismét munkába állt, egy légvédelmi gyárban. Taniát egy biztonságosnak ítélt bölcsődében helyezte el, Étienne levelei azonban elmaradtak. Az év végén Violette megtudta a szomorú hírt:

férje 1942. október 27-én, a második el-alameini csata során hősi halált halt.

Nő a titkosügynökök között

Talán azért is, hogy könnyebben feldolgozza Étienne halálát, vagy azért is, mert gyűlölte a nácikat, és bosszút akart állni szerelme haláláért, Violette igent mondott, amikor egy bizonyos Mr. Potter felkereste, és felajánlotta, hogy csatlakozzon a szigorúan titkos brit kémszervezethez, a SOE-hez (Special Operations Executive). A szervezetet maga Winston Churchill hozta létre, azzal a céllal, hogy olyan ügynököket képezzenek ki, akik megszervezik és koordinálják a titkos ellenállási mozgalmakat a megszállt területeken, valamint a nácik kommunikációs gépezetét tartják figyelemmel. Violette, miután gyermekét egy nőismerősére bízta, több kiképzésben is részt vett:

megtanulta a harci járművek kezelését, a fegyverhasználatot, a szabotázsok előkészítését és a robbanóanyagok használatát, valamint ejtőernyős oktatásban is részesült.

(Ennek során kificamította a bokáját, ami miatt néhány hetes kényszerpihenőt kellett beiktatnia.) Végül pedig a titkosügynökök munkájának elengedhetetlen részébe, az álcázásba kapott betekintést: abba, hogyan éljen titkos életet, hogyan kreáljon fedőtörténeteket, hogyan lépjen kapcsolatba más ügynökökkel, hogyan kerülje a feltűnést, hogyan ismerje fel az ellenséges biztonsági erőket és hogyan maradjon rendíthetetlen egy kihallgatás alatt. Új identitást is kapott: – a fedősztori szerint egy Le Havre-i titkárnő volt, akit Corinne Reine Leroy-nak hívtak.

Kiképzése után Violette Szabó abba a csapatba került, amely a normandiai partraszállást készítette elő. Felettesei szerint „csendes, kemény, önfejű lány” volt, aki „megfelelő önbizalommal rendelkezik, és jól kijön másokkal”. Úgy vélték, hírvivőnek tökéletesen alkalmas lesz. Időközben betekintést kapott a kódolásba is: ekkor kapta meg a SOE kriptográfusától a The Life That I Have című verset, amit a férfi barátnője halála után írt – és ami nagy valószínűséggel nagyon megérinthette Violette-t is. (A második világháborúban nem volt szokatlan, hogy a kódolt üzeneteket versbe rejtették, de a legtöbb ily módon keletkezett vers irodalmi értéke érthető módon igen csekély – Leo Marks költeménye azonban kivétel.)

Titkos küldetések

Violette első küldetése során Rouenba utazott, hogy feltérképezze a németek számára hadianyagot előállító gyárakat, valamint hogy felmérje a Salesman névre keresztelt titkos hálózatban a németek által okozott károkat. 1944-ben ismét bevetették: két nappal a normandiai partraszállás után kellett kiugrania ejtőernyővel Limoges közelében. Az lett volna a feladata, hogy ellenálló-hálózatot építsen ki a környéken – fedett identitása szerint ezúttal Mme. Villerey, egy nantes-i régiségkereskedő özvegye volt. A kísérlet azonban balul sült el. Violette, a kapott paranccsal ellentétben, nem biciklivel, hanem autóval indult útnak, hogy találkozzon a helyi ellenállás egyik vezetőjével, és autójuk felkeltette a németek figyelmét az egyik ellenőrzőpontnál. Tűzharc alakult ki a titkosügynökök és a németek között, Szabó pedig menekülés közben elesett, így a legtöbb, amit tehetett, az volt, hogy egy fa takarásából fedezte társát, akinek sikerült elmenekülnie. Mielőtt a németek elfogták, Violette egy nácit megölt, többet pedig megsebesített.

A koncentrációs táborban

Violette Szabót négy napon át hallgatta ki a limoges-i SS, majd a párizsi Fresnes börtönbe került. Két hónap múlva, amikor a szövetségesek már közeledtek Párizs felé, a nácik a legértékesebb foglyaikat Németországba szállították. Violette Szabót, több ellenállótársával együtt, vonattal Reimsen és Strasbourgon keresztül a ravensbrücki koncentrációs táborba küldték. Onnan egy königsbergi büntetőtáborba került, ahol társaival együtt kemény fizikai munkát kellett végeznie: 1944 hideg telén minden reggel órákig álltak a fagyban, míg őreik végeztek a létszámellenőrzéssel, majd fakivágás, a jeges talaj tisztogatása és árokásás volt a feladat – mindezt abban a vékony, nyári ruhában, amit elfogása napján viselt. Élelmet alig kaptak, a fagyos, fűtetlen barakkban pedig takaró nélkül kellett aludniuk. 1945 januárjában a három brit ügynöknőt visszavitték Ravensbrückbe. Brutális kihallgatások következtek, büntetőbarakk és magánzárka, fizikai állapotuk végzetesen leromlott, de nem törtek meg. Végül a 23 éves Violette Szabót két társával, Denise Bloch-hal és Lilian Rolfe-fal együtt 1945. február 5-én kivégezték.

A második világháború alatt negyvenegy, 20 és 53 év közötti nő szolgált Franciaországban a SOE titkosügynökeként. Huszonhatan élték túl, tizenkettőt közülük kivégeztek – köztük Violette Szabót, aki a háború vége után posztumusz megkapta a brit kormány egyik legmagasabb kitüntetését, a György-keresztet. Lánya, Tania ma is él: Walesben íróként és fordítóként dolgozik. Édesanyja, Violette történetét többek között a Young, Brave and Beautiful (Fiatal, bátor és gyönyörű) című könyvében dolgozta fel.

Ha szívesen olvasnál még a korszakról, ezt a cikkünket ajánljuk.