Már Néró is el akarta készíteni, a szerzetesek kristállyal próbálkoztak: a szemüveg története

GettyImages-165051326
Olvasási idő kb. 5 perc

Nem is gondolnánk, egy ma már ennyire természetesnek tűnő „apróság” megszületése milyen komoly társadalmi és kulturális változásokat idézett elő az emberiség történetében. Ma már könnyű belátni, miért tartják tehát egyesek a tűz és a kerék után az első öt legnagyobb felfedezés egyikének a szemüveget.

Amikor egy 21. századi ember hirtelen makacs fogfájással szembesül, bele sem mer gondolni abba, milyen lehetett az élet sürgősségi szájsebészeti ellátás nélkül. Aztán felkapja az orrára a szemüvegét, és okostelefonjával szörfözve a neten azonnal kiolvassa a megoldást a problémájára. Sokáig azonban negyven felett már olvasni sem tudtak eleink, nem hogy érintőképernyős okoseszközt bogarászni.

A szemüveg történetének kezdetei

Az ókorban, szemüveg híján, a „szemüveges korba” érő emberek úgy igyekezték enyhíteni tudásszomjukat, hogy rabszolgákkal próbáltak felolvastatni maguknak, de ennek nehézségeiről már a Krisztus előtti században maga Ciceró is sokat panaszodott. Néró valamivel később már a némileg átlátszó, zöld színű kövekhez fordult, hogy szemét óvja, a látványt pedig javítsa. Ezt tette sok más római császár is, akik úgyszintén smaragdköveken keresztül gyönyörködtek a gladiátorharcokban, ezzel tovább emelve a látvány fényét.

Szemüveg még nem volt, de egy smaragdon át biztos jobb volt a látvány
Szemüveg még nem volt, de egy smaragdon át biztos jobb volt a látványUnited Archives / Getty Images Hungary

Nagy lépés a szemüveg evolúciójában

De onnan még mindig legalább ezer évet kellett várni, mire az arab csillagász, tudós Al-Hajszam – más forrásokban Ibn al-Heitam vagy Alhazen – az első ezredforduló táján lejegyezte a csiszolt üveg nagyító hatását. Tanulmányát, az Optika könyvét, Isaac Newton könyvéig a fizika történetének legnagyobb hatású alkotásaként tartják számon. Előtte úgy vélték, maga a szem az, ami fényt bocsát ki, Al-Hajszam azonban művében már azt is kifejti, hogy

az üveggömb részei optikai nagyításra alkalmasak.

A könyvet 1240-ben lefordították latinra, s közben, az 1200-as évek második felében egy angol származású fizikus, Roger Bacon is leírta a lencsék nagyítóképességét, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy Alessandro di Spina nevű firenzei mester nagyítólencsét készítsen. Így a 13. századi olasz szerzetesek már ennek a félgömbölyű lencsének a segítségével nagyították az olvasásra szánt szövegeket.

Ez a szöveg fölé tartott, olvasókőnek nevezett lencse kvarcból, vagy a berill nevű hegyikristályból készült, melynek emlékét azóta is őrzi a szemüveg német elnevezése, a Brille.

Úton a maiak felé

Innentől egészen odáig, míg az 1850-es években kialakultak a mai szemüvegek elődjeiként szolgáló száras szemüvegek, nagy szerep jutott a Velence mellett fekvő Murano szigetének, mely komoly titkok őrzője volt az 1300-as években. Kizárólag az ottani üvegművesek, vagyis cristallerik ismerték a látásjavítóhoz kellő fehér üveg gyártásának titkos szabályait, melyeknek kiszivárgtatásáért akár halálbüntetés is járhatott. De fontos állomás volt az is, amikor 1604-ben Johannes Kepler lejegyezte a szemüvegek működési elvének tudományos magyarázatát, ahogyan az a mozzanat is, amikor Benjamin Franklin bifokális szemüveget kezdett viselni.

Ezt akkor még úgy érte el, hogy két elvágott fél lencsét erősített egymásra egy keretbe foglalva.

A két lencse eltérő törőerejének köszönhetően a felsővel távolra látásán javított, az alsóval az olvasást könnyítette. Ennek az 1784-es modellnek az emlékére hívják a mai napig a bifokális lencsét Franlkin-lencsének is. Kevéssel ezután pedig, az 1800-as évek elején vált a szemészet az orvostudomány önálló szakágává, és 1911-ben Allvar Gullstrand Nobel-díjat is kapott a szem fénytörésének vizsgálataiért. Ekkor azonban már létezett Jénában Carl Zeissnek és két társának az az üzeme, amely ipari szinten foglalkozott a lencsecsiszolással. Munkásságuknak hála, a szemüveg immár széles körben is el tudott terjedni.

A szemüveg történetének egy különleges állomása: így festett a 19.század elején
A szemüveg történetének egy különleges állomása: így festett a 19.század elejénDea / A. Dagli Orti / Getty Images Hungary

Tartalomhoz a forma

A kezdetben fába illesztett, középen szegecsekkel összeerősített keretet így váltotta fel az idők során az ólom, majd a vas, az ezüst és a bronz, de a bőr, a teknőspáncél és a bálnaszila szemüvegszárak is. Persze a látásjavító lencsék formailag is nagy eltéréseket mutattak:

az 1700-as évek elején a monokli dívott az angol és német társadalom elitjének köreiben, később az úgy nevezett lornyon vette át a helyét, amelyet egy nyél segítségével lehetett a szemek elé tartani.

Ezután pedig igen népszerű lett az orra csiptethető cvikker is, amíg a ma divatos szemüveg el nem nyerte méltó helyét a látásjavító eszközök sorában.

Ha érdekel, milyen keretek számítanak ma a legdivatosabbnak, nézd meg ezt a galériánkat.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek