Kate Warne azonban bebizonyította, hogy a nők is alkalmasak a nyomozói pályára, és neki köszönhetően alkalmazták később nők tucatjait a hírszerzésben.
Újsághirdetés útján talált rá a munkára
Kate Warne életéről Pinkerton Detektív Ügynökségnél végzett munkáját megelőzően keveset tudunk: 23 éves korában állt itt munkába, de addigra már megözvegyült. Ahogy mások is abban az időben, egy újsághirdetésben olvasott arról, hogy a magánkézben lévő ügynökség nyomozókat keres. Amikor beállított a tulajdonoshoz, Allan Pinkertonhoz, a férfi meglepődött, és azzal érvelt, hogy „nem szokás nőket alkalmazni ilyen munkára”. A nő azonban meggyőzte, méghozzá azzal az érvvel, hogy „a nők figyelnek a részletekre, és remek megfigyelők”.
Allan Pinkerton később A gyilkos és a jövendőmondó című könyvében őszintén kiállt a női nyomozók mellett: „Sokan kritizálják a női nyomozókat, azt mondják, ez veszélyes és nem nőknek való, mitöbb, alantas munka egy hölgy számára. Bár ezek a nézetek, sajnálatomra, igen elterjedtek, meg kell, hogy cáfoljam őket. Az elmúlt húsz év tapasztalata azt mutatja, hogy az a hölgy, aki rendelkezik a megfelelő képességekkel, ugyanolyan tiszteletreméltó feladatot lát el, mint bárki az élet egyéb területein.”
Warne több alkalommal is bizonyította a képességeit, és négy évvel aztuán, hogy besétált a skót származású rendőr irodájába, megalakult a Pinkerton Ügynökség női részlege Chicagóban, aminek ő lett a vezeője, és itt képezte ki a későbbi nyomozókat. Egy 2022-es adat szerint már az ügynökség nyomozóinak 30 százaléka nő.
A nyomozónő sikkasztókat is leleplezett
A Pinkerton Ügynökség megbízást kapott, hogy vizsgálódjon az Adams Express Társaságnál. Warne igen hamar jóban lett a fő gyanúsított, Maroney feleségével. Beszélgetéseik során kulcsfontosságú információk birtokába jutott, és így sikerült leleplezni a férfit, aki 50 ezer dollárt sikkasztott a cégtől. A nyomozónő segítségével ebből közel 40 ezret visszaszereztek, és a férfit elítélték.
Pinkerton visszaemlékezései alapján Kate Warne nem volt „rendkívüli szépség”, de
„remekül társalgott, és megvolt az a képessége, ami kevés nőnek: tudta, mikor maradjon csendben.”
Különleges intelligenciájának és alkalmazkodóképességének köszönhetően könnyen beépült, és bármilyen szerepben otthonosan mozgott. Ez segítette hozzá ahhoz is, hogy komoly szerepet vállaljon az akkoriban megválasztott elnök, Abraham Lincoln ellen tervezett merénylet meghiúsításában.
A Baltimore-i összeesküvés leleplezése
A Pinkeron Detektív Ügynökséget Samuel H. Felton, a Wilmington és Baltimore Vasúttársasság elnöke azzal bízta meg, hogy vizsgálja ki a vasút elleni szeparatista tevékenységet, amely folyamatos károkat okozott a társaságnak.
A nyomozás során kiderült, hogy sokkal többről van szó: merénylet készül Abraham Lincoln ellen.
Pinkerton tovább folytatta a nyomozást, és öt ügynökét, köztük Kate Warne-t is a helyszínre küldte. A nő Mrs. Cherry és Mrs. M Barley álneveken épült be a déliek közé, és így gyűjtötte be a szükséges információkat a főként a Barnum Hotelben szervezkedő merénylőktől. Ebben az akcióban ő volt a legeredményesebb a helyben dolgozó nyomozók közül.
Akciófilmbe illő tervvel mentették meg az elnök életét
Bár Pinkerton értesítette Lincolnt a tervezett merényletről, a megválasztott elnöknek kétségei voltak, egészen addig míg egy másik forrás is megerősítette a szeparatisták támadásának valódiságát. Ekkor készített tervet Pinkerton, amelyben Kate Warne-nak is fontos szerepet szánt.
Hogy eltereljék a merénylők figyelmét, Lincoln nem változtatta meg a programját és minden nyilvános beszédét megtartotta, viszont más útvonalon, titokban utazott a beiktatására Washingtonba. 1861. február 22-én éjszaka, álruhában ült fel a vonatra. Kate Warne mint a nővére kísérte őt a hálókocsiban, és állítólag az egész út alatt nem hunyta le a szemét, hogy megvédje Lincolnt egy esetleges támadástól. Ennek emlékére lett a nyitott szem később a Pinkerton Detektív Ügynökség logója.
Ez történt a merénylet meghiúsítása után
A merénylet meghiúsítása után a nő továbbra is a Pinkerton Ügynökségnek dolgozott, és híreket szálított délről. 1868. január 28-án halt meg, 35 éves korában tüdőbaj vitte el. Pinkerton ott volt vele az utolsó óráiban és gondoskodott a temetéséről: az ügynök családi kriptájában, Chicagóban helyezték végső nyugalomra a kiváló nyomozót.
Brian McNary, a Pinkerton Ügynökség jelenlegi alelnöke így vélekedik Warne-ról: „A munkája szándékosan rejtve maradt a nyilvánosság előtt, nem válhatott híressé. Rengeteg mindent nem tudunk róla, de úgy gondolom, ezt ő is így szerette volna. Ő megtestesíti mindazt, ami a mi szakmánkban fontos.”
Ha izgalmasnak találtad a cikket, ajánljuk figyelmedbe annak az ügyvédnőnek a történetét is, aki úgy indult az elnökválasztáson, hogy a nők nem is szavazhattak.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
