A VIII. kerület szívében, Józsefvárosban, a hírhedt „kocsisor” helyén, ahol nem is annyira régen még örömlányok kínálták bájaikat, ódon emeletes házak között bújik meg egy művésztelep. Leginkább művészek, főként szobrászok ismerik, és bizony előfordult, hogy csak az a falra felskiccelt vázlat mentette meg a ledózerolástól, amelyet maga Ferenczy Béni, a magyar szobrászat kiemelkedő mestere rajzolt úgy 1950 táján, amikor itt dolgozott.
A vázlat a Géniusz című szobráról készült, amelyet feleségéről mintázott, s akkor nem is sejtette, hogy ezzel a gesztussal hozzájárul ahhoz, hogy a művészkert mind ez idáig megmeneküljön a pusztulástól.
Nagy presztízsű művésztelep a Józsefváros szívében
Martsa Piroska szobrászrestaurátor, művész, rajzfilmkészítő, jelenleg a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium és Technikum rajz-, művészettörténet- és animációtanára a Martsa művészcsalád sarjaként született ebbe a különös világba. Martsa István szobrászművész és M. Szűcs Ilona festőművész lányaként, számára nem szokatlan az egykori kőfaragó műhely művészettől átitatott közege. Jelenleg is itt alkot mint restaurátor, és évente egyszer, a Kulturális Örökség Napján nagy érdeklődésre számot tartó helytörténeti előadásokon mutatja be a hely történetét.
Kincseket rejtő Józsefváros
„A 19. század végén Seenger Béla kőfaragó műhelye működött itt, mely olyan illusztris épületekbe készített kő lépcsőzetet és szobrokat, mint az Operaház, a Parlament vagy a Grasham Palota, de a Zeneakadémiát és a Belügyminisztérium Széchenyi téri épületének szobrait is ez a műhely látta el szobrokkal, épületfaragványokkal” – meséli a restaurátor, tanár, rajzfilmkészítő.
„A 20. század elején a család Budára költözött, s az üresen maradt helyiségeket szobrászok vették bérbe. Első közülük Maróti Géza kitűnő épületszobrászunk, aki nem csak a Zeneakadémia épületszobrainak megalkotásával vívott ki megbecsülést, de ő tervezte a Milánói Világkiállítás pavilonját, sőt, a mexikói Operaház – ma Kultúrpalota – 9 méter átmérőjű, múzsákat ábrázoló, kerek üvegmennyezetét is.
Ennek kivitelezését Róth Miksa végezte, s az elkészült hatalmas műalkotást egészben, óceánjáró hajón szállították át a közép-amerikai fővárosba.
A józsefvárosi művésztelep rejtett titkai
„Apám, Martsa István 40 köztéri szobor megalkotója, kiváló művész volt” – emlékszik vissza a bennünket a múltba és a művészet világába kalauzoló Martsa Piroska. „A háborúban, fiatal katonaként túlélte a Don-kanyart, azután végigküzdötte az 50-es éveket is, és megbecsült alkotóként, kitűnő szervező készségével sokat tett a hazai művészekért.
Amikor édesanyámmal ide költöztek, ebbe a harcoktól megviselt, beszakadt tetejű, leromlott épületbe, a szegényes körülményekkel is meg kellett birkózniuk.
A háború után a város tele volt patkányokkal, amik bizony itt rohangáltak a műteremlakás padlódeszkái alatt. A járatokat nem lehetett annyi vízzel feltölteni, hogy elriasszák őket, apám azt a módszert választotta, hogy egy nagy bajonettel odaült az egyik szélesebb padlórés mellé, és villámgyors döfésekkel próbálta leteríteni a visongó rágcsálókat. Állítólag egészen jó hatásfokkal” – meséli Piroska nevetve.
„De a történelem és a művészet légköre itt mindent átitat. Nemrégiben a művésztelep egyik traktusában le szerettük volna zárni a vizet, ehhez kerestük a kertben a vízcsövet. Egy-két mozdulat után valami keménybe ütközött az ásó. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy
a föld egy 120 centiméter magas, szépen faragott – bár sérült – kő falikutat rejt,
amit letisztítva felállítottunk a fal mellett. Korábban a Horthy-korszakból való ún. „Vitézi telek” táblákat találtunk a földbe forgatva, amelyek annyi sok itteni kincs mellett szintén a múlt izgalmas emlékeit idézik fel.”
Ha érdekel az építészet, nézd meg ezeket a különleges épületeket is.
