A török és a magyar nyelv rokonsága már igencsak régóta foglalkoztatja a nyelvészeket. Bár mindkét nyelv az uráli-altaji nyelvcsaládba tartozónak vélt nyelvek között szerepelt korábban, a modern nyelvtudomány szerint nincs közvetlen nyelvcsaládi kapcsolat. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a történeti és a kulturális érintkezés a nyelvre is hatott.
Ugyanaz a mondat magyarul és törökül
Az is tény, hogy a török és a magyar között találunk hasonlóságokat, többek között például azt, hogy mindkét nyelv agglutináló, amely sajátossága, hogy a szavakhoz különféle jelentésű és nyelvtani szerepű toldalékok kapcsolódnak a szótőtől jól elkülöníthetően. Kollégánk, a Dívány vezető szerkesztője, dr. Hujber Szabolcs nyelvész szerint vitathatatlan az is, hogy vannak közösen használt szavaink is, hiszen a törökökkel vándorlásaink során (ótörök, csuvas) és letelepedésünk után (oszmán-török) is érintkeztünk, utóbbi 150 év elég mély és fájdalmas nyomokat hagyott társadalmi-gazdasági szempontból, de
nyelvileg gyümölcsözőnek bizonyult a kapcsolat. Maga a gyümölcs szó is átvétel az ótörökből.
Ám ezekkel a „közös szavakkal” azért nem árt óvatosan bánni. Mert például az ajak szót nemcsak a magyarok használják, hanem a törökök is (ayakként írják, de ugyanúgy ejtik, mint mi), csak éppen náluk ez lábat jelent.
De amit most fogsz hallani, valóban arról árulkodik, hogy a két nyelvnek bizony mégiscsak lehet némi köze egymáshoz:
A hasonló hangzás nem véletlen: az alma és a kicsi ótörök, a zseb pedig oszmán-török jövevényszavunk.
Rokonok vagy csak ismerősök?
A török és magyar nyelv közötti kapcsolat vizsgálatára Vámbéry Ármin keletkutató és turkológus kiemelt figyelmet szentelt. Kutatásai az 1870-es évektől kezdve váltak ismertté, amely során a korábban finnugor nyelvként emlegetett magyar nyelv eredetéről alkotott alternatív elméletével megannyi vitát váltott ki.
Vámbéry ugyanis azzal a feltételezéssel vágott neki keleti utazásainak, hogy a török és a finnugor alapokon nyugvó magyar nyelv közeli rokonságban áll egymással – erről írt első tanulmányában, a Magyar és török-tatár szóegyezésekben is. Nyelvészeti vitapartnere, a magyar finnugor eredete mellett érvelő Budenz József kritikája szerint azonban Vámbéry feltételezése nélkülözi a nyelvészeti szabályosságokat, emellett rámutatott a tudományos hiányosságokra is. Kettejük vitájának lényege tulajdonképpen nem más volt, minthogy azok a bizonyos török elemek vajon jövevényszavak, vagy valóban egy mélyebb rokonságra utalnak.
A vita „győztese” Budenz lett, amelyet végül Vámbéry is elismert, de továbbra is kiemelte a magyar nyelv török elemeinek a jelentőségét.
„Az „ugor-török háború” ilyetén ekképpen történő lezárása azonban nem jelentette az uráli-altaji nyelvcsalád létezésének kizárását. A modernebb elképzelések egyike a makrocsaládok kategóriáját vetette fel, mely szintén az uráli és altaji nyelvek szorosabb összetartozását feltételezi” – teszi hozzá nyelvész kollégánk.
Ha szívesen olvasnál arról is, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről, olvasd el az erről szóló cikkünket is.
