Mágus volt, de ki nem állhatta a spiritisztákat. Egy igazi mágus messziről megérzi, hogy ki a kontár, ki a sarlatán. Olyan hevesen tiltakozott a céhen kívüliek ellen, hogy még egy törvényjavaslatot is benyújtott a jövendőmondók, vajákosok ellen. Már nem élte meg a televíziózás sötét korszakát, amikor emelt percdíjjal lehet telefonon rontást levenni valakiről, vagy egy fontos döntéshez az arisztotelészi logika alapelveit egy gazella kecsességével átugró kártyavetésből lehetséges konkluzív érveket nyerni.
Nem Houdiniként született
Persze Houdini sem Houdiniként jött a világra, minden varázsló elkezdi valahol. A mágus egy rabbi fiaként született Weisz Erik néven, 1874. március 24-én, Budapesten. Volt rikkancs, gyári munkás, a legfurcsább munkákat vállalta el, hogy rátaláljon igazi hivatására, amely végül el is hívta őt. A bűvészet, majd a mágia szépen lassan beszivárgott az életébe.
Kártyatrükkökkel kezdte, majd lakatok feloldásával folytatta.
Professzionális karriere viszont 1894-ben indult el. A legjobbkor, ugyanis a média ez idő tájt kezdett szintet lépni, és a hírek már nemcsak pletykák vagy súlyosabb tartalmú periodikák által jutottak el az emberekhez, hanem filléres újságokon keresztül. Sőt, a legvadabb mutatványait már filmszalagon is rögzítették.
Egy magyar mágus útja a világot jelentő lakatokig
Weisz Erik és családja Budapestről Appletonba, Wisconsin államba költözött, a fiú azonban valamivel később apjával New Yorkban kötött ki, ahová követte őket a család többi tagja is. A mágus 1894-ben itt kezdte meg a professzionális karrierét, Jean Eugène Robert-Houdin híres francia bűvész után pedig felvette a Harry Houdini művésznevet.
Mint minden karrier, Houdini pályája is buktatókkal kezdődött, fellépéseit mérsékelt érdeklődés övezte.
Évekre és egy jó menedzserre, Martin Beckre volt ahhoz szükség, hogy elinduljon világhódító útjára. Beck a legjobb rendezvényhelyszíneket foglalta le a művész számára, és a sajtót sem félt használni, hogy minél nagyobb hírverése legyen a mutatványoknak. Az erőfeszítésüknek meglett az eredménye: műsoraikat több ezren látták.
Ezek a mutatványok addigra viszont korántsem kártyatrükkökről szóltak. Houdini a leglehetetlenebb helyzetekből szabadította ki magát, hiába kötötték meg, láncolták le, tettek rá kényszerzubbonyt, hihetetlen fizikai erejének, rugalmasságának, állóképességének köszönhetően bárhonnan képes volt kiszabadulni. A művész képességei még a helyi rendőröket is megihlették, akik a legnagyobb örömmel bilincselték meg, hiába.
Mintha Houdini teste nem tűrt volna semmilyen béklyót, addig izgett, addig mozgott, amíg ki nem szabadult.
Hírneve pedig exponenciális növekedésnek indult, mutatványai egyre őrültebbek, egyre veszélyesebbek lettek, de az érdeklődők száma is kimagasló volt. Ha lett volna közösségi média profilja, már pusztán a követőkből meggazdagodott volna.
Csupa veszély volt az élete
Houdini specialitásai az életveszélyes gyakorlatok voltak, víz alá láncoltatta le magát, víz alatti, leszögelt dobozokból, vízzel töltött tejeskannából szabadult. Ehhez pedig nemcsak szemfényvesztésre volt szükség, hanem komoly fizikai állóképességre, edzésre, lélekjelenlétre:
18 éves korában már 3 perc 45 másodpercig bírta lélegzetvétel nélkül a víz alatt.
Erre a képességére szüksége is volt a kínai vízi kínzás nevű mutatványhoz. Houdini lábát előbb kalodába rakták, majd a művészt fejjel lefelé egy hosszú, vízzel teli akváriumba lógatták, amit felülről lezártak. A szabadulóművész 3 perc alatt jutott ki az akváriumból.
Az életveszélyes művelet csalafintaságáról viszont csak hosszú évtizedek után hullt le a lepel, amikor egy műgyűjtő megvásárolta a kalodát záró lakatot Houdini testvérétől.
A lakat tisztogatása közben kiderült, hogy fejjel lefelé fordítva a zár nem ugyanazzal a hatékonysággal végzi dolgát, mint alapállapotban. De egyetlen másik, Houdini által használt lakatról sem derült ki turpisság.
A halhatatlan szabadulóművész utolsó előadása
Az viszont sajnos kiderült, hogy Harry Houdini sem halhatatlan. Egyik fellépése előtt néhány egyetemistát hívott meg egy könnyed beszélgetésre az öltözőjébe. Korábban megsérült bokája miatt épp egy ágyon feküdt, amikor a szemtanúk szerint egy J. Gordon Whitehead nevű hallgató odalépett hozzá, és megkérdezte tőle, hogy tényleg olyan erős-e a hasizma, hogy a nagy erejű ütéseket is kibírja. Miután Houdini igennel válaszolt, az egyetemista hirtelen négy-öt igen kemény, jól irányzott öklössel sorozta meg a felkészületlen, még fekvő szabadulóművész gyomrát.
Bár Houdini túltette magát az eseten, aznap este erős hasi fájdalmakra panaszkodott.
Másnapra belázasodott, orvosa pedig vakbélgyulladást gyanítva kórházba akarta küldeni a művészt, de ő ragaszkodott az aznap esti előadás megtartása mellett, amelyet aztán iszonyatos fájdalmak közepette véghez is vitt.
A performansz után azonban, ahogy összezárult előtte a függöny, összeesett a színpadon.
Ezt követően kórházba szállították, és bár sikeresen eltávolították a perforált féregnyúlványt, az orvosok kimondták a halálos ítéletet: a napokkal korábban szétrepedt bélszakasz miatt súlyos fertőzés lépett fel a mágus szervezetében. Harry Houdini 1926. október 31-én halt meg szerettei körében.
Ha érdekel, hogy milyen egy cirkusz élete a színfalak mögött, akkor olvasd el következő az erről szóló cikkünket!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
