Már a 11. században lakott volt az egykor igencsak hosszú ideig Pentelének nevezett település, mely a Duna jobb partján helyezkedik el, éppen csak a Csepel-sziget alatt. Elhelyezkedése minden, a Kárpát-medencében élő népcsoport számára fontos volt, a rómaiak idején Intercisa néven működött itt katonai tábor.
A későbbi Dunaújváros egészen az 1950-es években indult szocialista iparosodásig tipikus magyar mezőváros volt. Mivel mezővárosi jogkörénél fogva már a középkorban sem védhette magát városfallal, több ízben átalakult a városka szerkezete is. Középkori nevét Szent Pantaleonról kapta, a közeli kis szigeten fekvő apátság védőszentje után.
Dunaújváros neve több ízben változott
A települést viszonylag hamar elfoglalták a törökök, és mintegy 130 esztendőn keresztül uralmuk alatt is tartották. Később, a 15 éves háború során szinte semmivé vált a harcok közepette, majd a Rákóczi-szabadságharc idején ismét kiürült. Lakták magyarok, törökök, rácok, a labanc megszállás alatt németek, azonban ekkoriban nem volt nagyobb, mint egy falu. V. Ferdinándtól kapott városi rangot ismét 1833-ban.
Az 1848–49-es szabadságharc idején a város népe Kossuth zászlaja alatt harcolt, a bukást követően a bíró és a jegyző is rabként várta sorsát a harcokban való részvétel miatt. A kiegyezést követő közigazgatási változások során Dunapentelét a nagyközségek közé sorolták. Ekkor költözött véglegesen a településre kora legjelentősebb értelmiségije, Rosti Pál világutazó, útikönyvíró, földrajz- és néprajztudós, az első magyar fotográfusok egyike.
Az ő hatása a város modern történetén erőteljes nyomot hagyott.
A jugoszláv-magyar viszony miatt vált iparvárossá Dunaújváros
A második világháborúban több bombatalálatot is szenvedett várost az 1950-es évek elején jelölte ki a Magyar Dolgozók Pártja a legnagyobb ipari beruházások helyszínévé. Az eredetileg Mohácsra tervezett kohó a jugoszláv-magyar baráti viszony megszűnését követően ugyanis nem lett volna biztonságban a határ mellett.
Mint kiderült, a beruházással és a hirtelen jött anyagi jóléttel azonban nem passzolt az egykor egy szentről kapott városnév, így szinte egyik napról a másikra Sztálinváros lett a település új neve. Nem ment azonban ez olyan egyszerűen.
Engedélyért fordultak Rákosi elvtárshoz
„1951 őszén a pesti pártemberek felvetették, hogy más szocialista országok városokat neveztek el Sztálin generalisszimuszról, míg hazánk bűnös mulasztásban van. Üzentek hát Pentelére. A fölülről vezérelt alulról jövő kezdeményezés – mint fából vaskarika – mintapéldájaként egy sztahanovista brigádvezető munkásgyűlésen javasolta a Sztálin név felvételét. Tollat ragadott, hogy személyesen tudassa Rákosi Mátyással a „nép” óhaját. Pestre parancsolták a város pártküldöttségét. A rettegett belügyminiszter, Farkas Mihály nekik szegezte a kérdést: van-e Pentelének húszezer lakosa? Ha van, kérésük teljesül. A párttitkár bizonytalanul válaszolt: van" - számolt be a történtekről a Dunaújváros.com.
Ez azonban messze nem volt igaz, a legutóbbi népszámlálási adatok ugyanis kicsivel több, mint 4000 lakost tartamlaztak. Az elvtársak pedig joggal aggódtak, hogy míg birodalom-szerte hatalmas metropoliszokat neveznek el a vezérről, Magyarországon egy alig pár ezer lélekszámú kisvároska kapja a nevét. Szemtelenségnek tűnhetett volna ez Sztálin szemében, aki akár meg is torolhatta volna azt.
Holt lelkek nevén múlt Sztálinváros sorsa
Hogy a hibát orvosolják, az ipari beruházások miatt az építkezésre érkező, mintegy tízezer munkást is gyorsan helyi lakossá nevezték ki, azonban még így is messze volt a minimum: az elvárás ugyanis a húszezer fő lett volna.
Ekkor a faluba látogató, és a templomi vendégkönyvbe valaha egy bejegyzést író összes ember felkerült a listára lakosként.
„Így lett pentelei polgár sok egykor volt tudós, püspök, arisztokrata, s köztük egy francia főnemes, a kiváló hadvezér, Savoyai Jenő herceg is, aki jó két évszázaddal korábban pár napig vendégeskedett az akkori papnál. Így lettek a holt lelkek a Sztálinváros név felvételének előmozdítói. A keresztelő 1951. november 7-én ünnepélyes külsőségek mellett megtörtént” – olvasható Dunaújváros történetében.
Sztálinváros fejlődése egészen a névadó haláláig töretlennek bizonyult, azonban a helyi ipar 1953-ban megtorpant. Az elégedetlen munkások nehéz helyzetükre gyógyírt a forradalom lángjában láttak, így tömegével csatlakoztak a felkelőkhöz 1956-ban. A vasgyár nevéből eltávolították a generalisszimusz nevét, és magát a várost is átkeresztelték. Ezúttal Dunapentelére. Alig 5 hónapig tartott az új név karrierje, a város 5 hónappal később visszavette az elhunyt pártvezető nevét. Egészen 1961-ig így is maradt, majd a szocialista térségben tapasztalható enyhülés Sztálinvárosra is hatott. Az utolsó neve pedig a ma is ugyanabban a formában használt Dunaújváros lett.
Ha érdekel, vajon melyek a világ leghosszabb nevű városai, ezt a cikkünket ajánljuk neked.
