Azon az 1985-ös téli délelőttön a Balaton olyan volt, mint egy hatalmas, megfagyott kristálytenger. A napsugarak éles fénnyel szikráztak a jégen, miközben a frissen hullott hó ropogása keveredett a gyerekek nevetésével. Apám óvatosan lépett ki a part menti jégre, hosszú bottal próbálva a vastagságot. „Gyere csak, elbír minket” – ösztökélt, és én kicsit félve, de végül követtem. A jég olyan vastag volt, hogy másutt még autókkal is rámerészkedtek. Ez az emlék mindig eszembe jut, amikor a befagyott vizekről hallok. De hogy a Duna? Az szinte elképzelhetetlennek tűnik.
Milyen hideg kell, hogy a Duna befagyjon télen?
1963-ban, a múlt század leghidegebb telén a Duna is teljes szélességében befagyott. Ez a különleges jelenség ma már szinte meseszerűnek tűnik, hiszen azóta többször nem történt meg, hogy Európa egyik legnagyobb folyója ilyen mértékben megadta volna magát a télnek.
Ahhoz, hogy a Duna vize befagyjon, rendkívüli hideg szükséges. Több héten át tartó mínusz 15 °C alatti hőmérsékletnél van csak esély rá, hogy a folyó sodrása ellenére is megálljon a víz mozgása. Az 1963-as tél kivételes volt: a hőmérséklet egyes napokon –25 fok alá is süllyedt, és a dermesztő hideg hetekig kitartott. A Duna jegének vastagsága helyenként elérte a 20–25 centimétert, ami elegendő ahhoz, hogy gyalogosan biztonságosan közlekedjenek rajta az emberek.
Hány olyan tél volt, amikor befagyott a Duna?
A középkorban, amikor még nem léteztek hidak vagy kompok, a folyó befagyott vize adott lehetőséget az embereknek arra, hogy rövidebb úton közlekedjenek vagy éppen szórakozzanak. Egész vásárokat rendeztek a jégen, ahol kereskedők és kézművesek kínálták portékáikat, miközben a környező falvak lakói gyűltek össze a különleges eseményre.
A képre kattintva megnyílik a galéria, de utána folytatódik még a cikk is.
Az egyik legkorábbi ismert történelmi esemény a Duna jegén 172-ben történt, amikor a rómaiak teljes seregükkel – lovastul, kocsistul – keltek át a folyón, hogy megküzdjenek a barbárokkal. 1242-ben már mi, magyarok vesztettünk rajta ezen, amikor a tatár hadak ismételték meg ezt a mutatványt, minek következtében folytatni tudták hódításukat az ország nyugati felében. De a Duna jégtakarója később is fontos szerepet játszott: 1458 januárjában a folyó jegén gyűlt össze a nemesség, hogy királlyá válasszák Hunyadi Mátyást. Az esemény szimbolikus jelentőséget is kapott, hiszen a természet ereje és a politikai akarat egy különleges pillanatban találkozott.
A 19. században a jégzajlás rendszeresen megnehezítette vagy éppen megkönnyítette a közlekedést. Az 1838-as nagy pesti árvizet is ez okozta, miután az eltorlaszolt csepeli szigetcsúcsnál a jég több emelet magasságban halmozódott fel, és közben fentről elindult az olvadás. A korabeli télies időjárási viszonyok között nem volt ritka, hogy a folyót gyalogosan, szánnal, sőt néha lóvontatta szekerekkel szelték át az emberek. 1945 telén Budapest ostromakor a szovjetek is a jégen átkelve jutottak át a Margit-szigetre, hiába robbantották fel a németek az odavezető Margit hidat.
Meddig biztonságos a jég?
A jég vastagságát tekintve általános szabály, hogy 10 centiméternél vékonyabb jégre nem szabad rámenni. A Duna esetében azonban a sodrás és az örvények miatt ez az érték még nagy biztonsági kockázatot jelent. Az 1963-as befagyás idején a vastag jégréteg helyenként több kilométer hosszú szakaszokon vált járhatóvá, ám a szakértők akkor is óva intettek az óvatlan átkeléstől. Azóta pedig a klímaváltozás okozta enyhébb telek miatt hasonló jelenség nem fordult elő. Aki tehát arra bazíroz, hogy egyszer majd ő is száraz lábbal kelhet át a Dunán, azt el kell, hogy keserítsük: a globális felmelegedés következtében nem valószínű, hogy a jövőben bármikor is újra teljesen befagyhatna a folyó.
Ha tetszett ez a képgaléria, ajánljuk a befagyott Balatont bemutató összeállításunkat is.
