Nemrégiben írtunk arról, hogy a Balaton hatalmas aranykincset rejthet. Nem valakinek a kincsét, hanem természetesen képződött aranyat, ha úgy tetszik, a föld kincsét. Ahogy azonban utánajártunk a történetnek, egy másik, arannyal kapcsolatos legendába is belebotlottunk, miszerint a tótól északra fekvő hegyvidéken egy aranyhintót ástak el. Itt viszont az aranyhintó elnevezés átvitt értelemben is értendő: nemcsak az volt értékes, hanem maga is kincseket rejtett.
Ez a balatoni aranyhintó legendája
Egyszer réges-régen, amikor a Balaton környéke még sokkal vadabb és titokzatosabb volt, egy csodás aranyhintó tündökölt a dombok között. Ezt az aranyhintót II. Lajos király készíttette, tele gyémántokkal és rubinokkal, amelyek ragyogtak, akár a csillagok. A hintó minden egyes kereke, küllője és fogantyúja is aranyból készült, és ha a napsugár rávetült, a fényétől az egész táj szinte aranylott.
Egy viharos nyári napon, amikor sűrű fekete felhők borították el a Balatont, a király sebesen menekült az ellenség elől az aranyhintón. A török már közel járt, és az uraságnak nem maradt más választása, mint eltemetni kincseit a parthoz közeli dombok egyikénél, remélve, hogy egyszer majd visszatérhet érte. A titkát senkivel sem osztotta meg, így miután a mohácsi csatában odaveszett, a kincsekkel megrakott hintó örökre elrejtve maradt a föld alatt.
Azóta számtalan kincskereső érkezett a Balaton partjára, mind abban a reményben, hogy megtalálják a rejtélyes aranyhintót. Néhányan esküsznek rá, hogy éjjelente rejtélyes aranyló fényt lehet látni a szentbékkálai romok között, mintha a hintóról csillanna meg a hold sugara. Ha pedig csendben maradnak, még hallani is lehet a kerekek halk nyikorgását a mélyből. Ez lenne a népmesei verziója annak a legendának, amely generációról generációra átörökítette a Balaton-felvidék földjében lapuló aranyhintó történetét.
Ez a hintó történetének másik verziója
Lehet, hogy a félezer év miatt, de több verziója is létezik a fentieknek. Egy 20. század eleji cikkben Vajai Istvánné Fatér Etelka arról számolt be, hogy a szentbékkálai romok egyike egy olyan kolostoré, ahol az egyházi emberek mellett világi urak is gyakran megfordultak, köztük az uralkodópár is, és az aranyhintót a némaságot fogadott szerzetesek ásták el rendházuk falai között – derült ki a Tóretró írásából.
Az egyik legelterjedtebb változat azonban a Szentbékkála határában lévő velétei palotaromhoz kapcsolódik, amelyet mind a mai napig meg lehet találni. A lerombolt torony egy 1559-es birtokösszeírás alapján a veszprémi püspökséghez tartozott, más feljegyzések szerint ezen a helyen állhatott III. Béla feleségének kedvenc vadászkastélya, és ezt kapta meg később a veszprémi püspökség. A lényeg, hogy ebben a verzióban maga a püspök ásatta el a kincsekkel teli hintóját, amely azóta hétévente felbukkan, helyét hajnalban kékes láng jelzi.
A hintó nem került elő, de elásott arany igen
A faluban ma is vannak, akik hisznek a legendában, és titkon talán keresik is a kincset. Egyesek szerint a hintó nem csak a püspök, hanem a bencésrendi szerzetesek értékeit is tartalmazta. Annyi bizonyos, hogy az évszázadok során sokan keresték a kincset, és néhány feljegyzés szerint volt is, aki sikerrel járt: a falu házainak építésénél ugyanis rendre kerültek elő arannyal és pénzzel teli korsók a földből. Ilyen talált pénzből készült a hagyomány szerint a köveskáli, a henyei, a szepezdi és a sümegi templom is.
Ennél többre azonban nemigen lehet számítani. Bár a meséket igen meggyőzően adták elő a falu öregjei az elmúlt századokban, igazán nagy kincset azóta sem talált senki. A reményt végül az számolta fel teljesen, hogy a mai Kőtenger mentén a múlt században kavics- és kőbányát nyitottak. Itt rengeteg kőzetet mozgattak meg, de arany még véletlenül sem bukkant elő. A bányát végül bezárták, és 1965-ben a terület különleges természeti képződményként védettséget kapott, így a további ásatásoknak végleg befellegzett.
Ha érdekel olyan arany is, amit az ország más területe rejthet, ide kattintva arról is olvashatsz.
