Tonhalszték: nagyon házilag, fejlevágással

Zanza!

Tonhalszeletet elég ritkán kapni, akkor is fagyasztottat, amiben nem sok bizalmam van. A halasnál viszont néha van bonitó, ami maga a tonhal kicsiben, vettem is egyet, valamire csak jó lesz. Persze elhoztam a töltelékkel együtt, elfelejtettem kisírni egy belezést, de mindegy, a halat a legegyszerűbb, legalább most ezt is átvesszük.

Késsel fel kell nyitni a végbélnyílástól a fejéig, belenyúlni, és kimarkolni azt, ami ott van. A fejénél rángatni kell kicsit, de akkor már úgyis mindegy. Célszerű a mosogatóban, vagy nejlonzacskón csinálni, nem büdös, nem kakis, nem kell félni, alig van benne valami, a tonhal aránytalanul izmos. Ami a pontypatkó, az a tonhalnak egy kerek szelet.

Kiszedtem a belét, eldobtam. (A szemetet még aznap le kell vinni, de a vécébe is lenyomhatod, csak küldj utána domestost.) Kimosom az üreget, ahol addig a szemét volt. Lemosom a vért a vágódeszkáról/pultról/falról. Aztán a halat hassal lefelé lenyomom a vágódeszkára (már régen megdöglött, nem mozog a rohadék) és fűrész. Levágom a fejét (hallébe jó lesz) aztán négy centis szeleteket vágok belőle. Utolsó tíz centi szintén hallé. A szeleteket leöblítem és végre elkezdek főzni.

Én ma biztos nem eszem tonhalat. Olívaolajon eleinte lassú, majd magasabb lángon megsütöm a szeleteket, sózom, tört fokhagymát, apróra vágott petrezselymet dobok rá és rizzsel, citrommal, vagy amivel tetszik tálalom. Másoknak, mert halbelezés után, a tömény halélmény miatt még nem sikerült halat ennem. Legfeljebb másnap.

A maradékokból remek hallé főzhető sok fűszerrel. Né', ott a szeme már megint.

Blogmustra