A XIII. kerületi Szumatra nem egy elegáns étterem, sőt inkább kifőzde, viszont a legjobb indonéz a városban. Sokan, akik a jóval menőbb Nusantarát tartják erre a posztra hivatottnak, felhúzzák majd szemöldöküket, hogy miért nem az ultradivatosan ázsiaira vett, pot-pourris, színes párnás étterem kapta ezt a címet.
Pedig a válasz elég egyszerű. A Nusantarában minden teljesen jellegtelen, hiába az ízlésesen kialakított tér, még a legjobb fogások is maximum közepesek, viszont drágák. Eddig akárhányszor próbáltuk meggyőzni magunkat, a curryk, a levesek, a nasi és bami gorengek is annyira semmilyenek voltak, hogy még az otthon kotyvasztott ázsiai vacsora is simán verte őket, már ha volt a hűtőben friss gyömbér meg citromfű.
Ezzel szemben az újlipótvárosi, maximum húsz férőhelyes, Szumatrában, ami még messziről sem hasonlít egy étteremre, valahogy bátrabban bánnak a fűszerekkel és eddig még nem sikerült 1500 forintnál többért ebédelnünk.
A napi 8-10 fogásból bátran választhatunk, még egyformának is nehéz lenne nevezni őket. Persze az összes hús vagy zöldség egy elsőre nehezen belőhető szószban úszik, de az ízekben van azért eltérés. A nagyon csípős tényleg csípősebb a simán csípősnél, rágás közben szembejön egy-két nagyobb darab fűszer, mindenben van bőven kókusztej, a satay is rendben van, egy indonéz demokrata táltól (sima- vagy kókuszos rizs, három feltéttel, a fenti képen) pedig simán jóllakunk úgy hat órára. Azt persze nehezen lehetne állítani, hogy egész Indonézia ízvilága be lenne sűrítve ebbe a pár fogásba, de erre a Szumatra nem is törekszik. Hetente egyszer nyugodtan vállalható ebédlőhely, amikor már kilőttük a menzát, a házhozszállítós mexikóit és a banándiétát. Az a ronda zöld izé a képen pedig az indonéz étterem egyetlen desszertje, amit már a színe miatt is érdemes egyszer kirendelni. Egyébként sima kókuszos palacsintaszerűség.
SzumatraXIII. Ipoly u. 28/B
(Házhozszállítás van)
